Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)

1997-11-01 / 299. szám

1997. november 1., szombat Kultúra - Művelődés Dtinántúli Napló 11 Magyarul magyarán Zavaros képek A magyar nyelv jellemző vo­násai közül a nyelvtanírók a képszerűséget kivétel nélkül hangsúlyozzák. Lényege az, hogy elvont fogalmakat, érzé­seket, vágyakat érzékletes, konkrét jelentésű szavakkal, szókapcsolatokkal fejezünk ki. Például a ’sírni kezdve, sírva fakad’ helyett azt mond­juk: eltörött a mécses - és ha nem hagyja abba, akkor: itatja az egereket. Nyelvünknek ezt a kifejező képességét sokszor ösztönö­sen alkalmazzuk anélkül, hogy tisztáznánk a szóképben szereplő két fogalom össze­függését. Ilyenkor torzkép ke­letkezik. Ezt nevezi a nyelv­művelő irodalom képzavar­nak. Túlságosan is gyakran ta­lálkozunk efféle zavaros ké­pekkel nemcsak a politikusok, az újságírók, hanem a költők nyelvhasználatában is. Kezd­jük talán azzal, amit a nemrég rendezett kerekasztal-beszél- getésen a jövő szépreményű politikusa mondott: „A politi­kai rendszer gyökerei ezek körül a kérdések körül forog­nak”. A gyökerekről sok min­dent mondhatunk: kapasz­kodnak, mélyre nyúlnak, el­ágaznak stb., a legkevésbé azt, ami ebben a képben sze­repel. Közkedvelt kép a gyö­kér. íme: „A problémák gyö­kere itt kezdődött el” - A nö­vényvilágban maradva: „... a nagy egyenlőség elméletének romjain azóta is számos új kérdés szökkent virágba” - A romos területet nyilván rekul- tiválták, hogy a kérdések gyökeret verhessenek, ereszt­hessenek a talajba. Igaz, hogy a növény magyarul először szárba szökken, s csak utána borul virágba. Fontos nemzetközi politikai eseményt akart képszerűen megfogalmazni a következő mondat újságírója: „... kira­gadja a vezetést a Párizs-Ber- Ün-tengely kezéből”. A kéz még hagyján, hisz vezetni gép­járművet, állatot általában ez­zel a testrészünkkel szoktunk, de hogy a tengelynek, még ha politikai szövetséget jelölünk is vele, keze legyen, bizony egy kissé bizarr kép. „A család az államszocia­lizmus mostohagyermeke” - olvasom egy hetilapban. A képet egyszerűsítve a követ­kező egyenletet kapjuk: a csa­lád = mostohagyermek. A hajdúhadházi polgármes­ter a tévében nyomatékosítani akarván a település elmara­dottságát, ezt mondta: „A közműépítés tekintetében to­ronymagasan a legutolsók vagyunk”. Az elsőség kép­szerű kifejezésére a torony ta­lán még elment volna. Ugyancsak ő adta a tudtunkra, hogy „olyan hangok mentek a polgármesterek között baráti alapon ...” - A hangok hal­latszani szoktak, jönni-menni annál kevésbé. A zenekritikus szerint: „Mély hatást gyakorolt ránk a szvit mélyen kidomborodó ki­fejező tematikája, mély ér­zésvilága, tartalmassága” - A mély, mélyen önmagában is sok, de hogy a domborodás mélyül, ez különös látásmód, mivel a többség szemlélete szerint a domborodás maga­sodik. Rónai Béla Valóságon túli jelenetek tárgyias formában- A Művészetek Házának „Rejtett kincsek” kiállítássoroza­tában a Kolozsváry gyűjteményből Román György (1904- 1983) művei láthatók november 20-áig. fotó: tóth „Menj el, fiam, énekelni!” Egri Sándor nem azok közül való, akik így kezdik önéletraj­zukat: „mióta az eszemet tu­dom, operaénekes akartam lenni”. Járt ugyan zeneiskolába, négy-öt évig zongorázni tanult, ám a muzsika iránti szeretete nem innen ered. Kikapcsolta a rádiót, ha abban opera szólt, és színpadon sem találkozott gyakran e műfajjal. De közép- iskolás korában tagja lett egy amatőr kórusnak.-A Csiliben kezdődött - meséli. - így hívják azt a buda­pesti amatőr kórust, amelyben énekelni kezdtem. Rendszere­sen jártunk Pécsre, a Kamara­kórus Fesztiválokra, az időseb­bek talán még emlékeznek is ránk. Érettségi után fogalmam sem volt, mit kezdjek magam­mal, mígnem a karnagyunk azt mondta: „Menj el fiam, éne­kelni az Operakórusba!” A meghallgatás előtt két hétig foglalkozott velem, s fölvettek a bariton szólamba. Ennek ép­pen huszonkét éve. Itt aztán reggeltől estig operák közt él­tem, s egy pillanat alatt meg­szerettem. Polgár László akkor volt kezdő. Nagyon tetszett, ahogy énekelt, ezért megkeres­tem, hogy tanítana-e? Azt mondta, megpróbálhatjuk. Két év múlva javasolta, hogy felvé­telizzek a Zeneakadémiára. így kerültem négy év operaházi kó­ruséneklés után újra iskola­padba. Itt is Polgár László nö­vendéke lettem, de amikor ő külföldi fellépései miatt abba­hagyta a tanítást, Bende Zsolt­hoz kerültem, és nála diplomáz­tam.- Onnan egyenesen a Pécsi Nemzeti Színházhoz jött 1984- ben.- Akkor már Breitner Tamás és Marczis Demeter vezetésé­vel működött az opera tagozat. Jó szívvel gondolok erre az időszakra, mert rengeteget fej­lődtem itt. Vallom, hogy csak sok munkával, a szerepeken ke­resztül lehet megszerezni azt a színpadi gyakorlatot, amire egy énekesnek szüksége van. Sze­rencsére kitűnő rendezőkkel dolgozhattam és a zenei veze­tőkkel is mindig jól kijöttem. 1989 óta a Magyar Állami Operaház magánénekese, de a közönség nagy örömére azóta is rendszeresen visszatérő ven­dég a pécsi színpadon.- Csupán egy-két darabból maradtam ki, s nagyon örülök annak, hogy továbbra is számí­tanak rám. Most a Toscában Scarpia szerepét énekelem, az Operaházban Wagner-bemuta- tóra készülök: Wotan leszek a Rajna kincsében.- Szerepálma van-e?- Rigolettót jó lenne eléne­kelni, de nem biztos, hogy már itt az ideje. Lehet, hogy nem vagyok elég érett hozzá. Talán a pályám vége felé.- Mi jelenti az igazi sikert?-Ha önmagámnak meg tu­dok felelni. Ez nem mindig egyezik a karmester, a rendező vagy a közönség véleményével. Nagyon ritkán vagyok elége­dett, s ez állandó hajtóerő is. Mostanában sokszor idézem Doráti Antal mondását, misze­rint a művészt sosem a maxi­mális teljesítménye határozza meg, hanem a minimális. Ha ugyanis a minimum elfogad­ható, akkor annál még sokkal jobb is lehet az ember.-Megfogalmazta már éne­kesi ars poeticáját?- Negyvenéves fejjel illik erre valami bölcset mondani. Mégsem tudok mást válaszolni, mint hogy jól kell énekelni és szeretni kell énekelni. Ennyi az egész. A mai napig szívesen já­rok vissza a Csilibe, s nem esik le az aranygyűrű az ujjamról, hogy kórustag vagyok köztük, s nem szólista.- Kikapcsolódásként mit csi­nál szívesen?-Imádok főzni! Mindenféle konyhát szeretek. Amikor éhes vagyok, előveszek egy sza­kácskönyvet, és elkezdem ol­vasgatni. Miközben nagyokat nyelek, kiválasztok néhány re­ceptet és összekombinálom őket.- Az énekesnek - hangja vé­delmében - sok mindenről le kell mondania. Nem ihat hide­get, nem ehet fagylaltot. . .-Én nem vonok meg ma­gamtól semmit. Sem ételt, sem italt, sem fagylaltot. Élvezem az életet, mint minden normális ember. Csató Andrea Egy közkedvelt irodalmi mindenes Éppen 70 éve, 1927. október 31-én született Pécsett Galsai Pongrác, akit az idősebb gene­ráció soraiban csak „Gráci”- ként emlegetnek ma is. Az egy­kori felsőszentmártoni római katolikus plébános apa, Gom- bárovics Pongrác kilépett a rendből, s a következő évben megszületett a fia, akinek a gyermekkora már a Felsővám- ház utcában és környékén kez­dődött. „Gráci” Pécsett ismerkedett meg 1945 áprilisában az iroda­lomszervezőként is kitűnő Vár- konyi Nándorral, aki a Pécsett megjelenő Sorsunk című folyó­iratban publikálási lehetőséget biztosított első írásainak, és akinek az irodalomtörténeti előadásait hallgatta a pécsi Er­zsébet Tudományegyetemen. Galsai tanári pályája 1949- ben Pécsett indult: „civil iroda­lomtanár” lett a Gyalogostiszti Iskolán. Belekóstolt a szerkesz­tői munkába a Dunántúl című folyóiratnál, és Pécsett jelent meg első kötete is, a Társtala- nok 1957-ben. Családi kapcsolatai is Pécs­hez és Baranyához kötötték még a Budapestre való távo­zása után is; a Havi-hegyi ká­polnában tartotta ugyanis titok­ban az esküvőjét a Cholnoky család lányával... Indulásakor jelentős hatással volt rá Csorba Győző, akiről később azt vallotta, hogy „amit a művészetről tudok, jórészt tőle tanultam.” Galsai, az „iro­dalmi mindenes” írt életrajzot, életrajzi esszéket, de ismerik elbeszélések és regények szer- zőjeként is. Sokan a memoárjait értékelik leginkább. Évtizede­ken át volt a Nők Lapja munka­társa. 1988. április 22-én halt meg Budapesten. Hajzer Lajos Hírcsatorna Festő az IH-ban. A Donji- Miholjácon élő és alkotó Duro Vidakovic munkáiból nyílik kiállítás november 7- én Pécsett, az Ifjúsági Ház galériájában. A művész a helyi alkotóközösség el­nöke. Korábban Harkány­ban és Siklóson láthattuk realista szemléletű festmé­nyeit, melyek most a hónap végéig tekinthetők meg. Előadás mozgáskorláto­zottaknak. Tegnap este a Pécsi Nemzeti Színház Ka­maraszínházában a „Szín­házkomédia” című sikeres vígjátékot a mozgáskorláto­zottak számára adták elő, a műsor végén ingyenes tom­bolasorsolással. Az estet a Mozgáskorlátozottak Bara­nya Megyei Egyesülete pé­csi tagegyesületével közö­sen szervezték. Kalandozások az őshaza körül. A Janus Pannonius Tudományegyetem Finn­ugor Tanszékének Munká­csi Bemát Szakkollégiuma őszi előadássorozatában az őshazát és környékét ismer­hetjük >meg alaposabban. A Szántó Kovács János úti Kollégiumban november 4- én Berta Árpád szegedi tör­ténész a magyar törzsneve­ink vitatott származásáról, november 11-én Wilhelm Gábor a sámánizmusról tart elődást. A programok egy­ségesen 19 órakor kezdőd­nek. Regős Róbert-koncert. A Németországban élő, nem­zetközi hírű zongoramű­vész, Regős Péter a Lenau Ház és a Művészetek Háza közös szervezésében ad koncertet november 7-én 19 órakor ez utóbbi ház Fülep Lajos termében. Az elő­adóművész műsorán Beet­hoven és Schumann művei szerepelnek. A tudomány napja. No­vember 3-án, a Magyar Tu­domány Napján az MTA fővárosi székházában Glatz Ferenc, az akadémia elnöke köszönti az eseményt, Eöt­vös József Koszorút adnak át feltalálóknak és megko­szorúzzák Széchenyi István emlékművét. Országszerte szakmai ülések kezdődnek. November 4-én, az MTA RKK pécsi székhelyén és a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Ökológiai Tanszékén is lesznek elő­adások, 5-én „Regionális Tudományok - Pécs” cím­mel az egyetem Ifjúság úti aulájában tartanak konfe­renciát. Tízéves a Művészetek Háza Rejtvénysorozat, 2. forduló Tízéves a pécsi Művészetek Háza, ez alkalomból az Új Du­nántúli Naplóban október 24-én rejtvénysorozat kezdődött. Egy-egy kérdésre adott helyes válasz 10 pontot ér, a legtöbb pontot elérők között osztják ki a díjakat. (Erről október 24-iki számunkban tudósítottunk.) Beküldési határidő: november 17. Cím: Művészetek Háza, Pécs, Pf. 403. 7601. (A következő forduló felada­tai november 8-án jelennek meg.) 1. Bánky József zongoramű­vész előadással egybekötött hangversenysorozatában Liszt: Zarándokévek című zongora­ciklusát adta elő a Művészetek Házában. Mely országokban jártunk a muzsika segítségével? 2. A Bartók Vonósnégyes lesz vendége a Művészetek Há­zának november 24-én. A Vo­nósnégyes számtalan kitünte­tése és díja közül a Bartók Béla Vonósnégyeseit tartalmazó le­mezsorozat elnyerte az olasz és német zenekiitikusok díját. Bartók hány vonósnégyest írt? 3. 1997. februárjában bemu­tattuk Weber Kristóf pécsi ze­neszerző Decrescendo című CD-jét. Mit jelent az, hogy „decrescendo”? 4. Király Csaba komlói szü­letésű zongoraművész az el­múlt tíz évben többször koncer­tezett a Művészetek Házában. 1997-ben részt vett New Orle- ansban egy nemzetközi zongo­raversenyen. A verseny előtt versenyműsorát nálunk mutatta be, Sztravinszkij: Petruska ba­lett-szvit című művét is ját­szotta. Mikor játszódik a Pet­ruska című balett? 5. A Művészetek Háza Há­zimozijában vetítettük egy fia­tal magyar filmrendezőnő nem­zetközi elismerést aratott film­jét, amely Wéber operája alap­ján született. Ki a rendező, és mi a film címe? 6. A Művészetek Háza Sipos Színpadán 1991-ben mutatta be Sólyom Katalin Jászai-díjas színművész Ingmar Bergman: Lelki ügy című hangjátékát. Hol jelent meg a mű, és ki for­dította magyarra? 7. Ki az a balett-táncosnő, aki 1991-ben új stílust te­remtő performance-ával mu­tatkozott be a Művészetek Házában, mi volt a bemutató címe? Ugyanennek az elő­adásnak volt a látvány- és ze­nei rendezője az a művész, aki az elmúlt évadban a Pécsi Nemzeti Színház Sziconi.ii, ellenőrzőit vonatot, című da­rabjának is látványtervezője volt. Ki ő? 8. 1993-ban mutattuk be a Sipos Színpadon William Mastrossimone A pulóver­gyűjtő című művét. A pécsi előadás után melyik budapesti színház tűzte műsorára (az MTV is közvetítette), kik vol­tak a fővárosi előadás főszerep­lői? 9. A Pannónia Könyvek gondozásában 1995-ben jelent meg egy „párbeszédes élet-mű- esszé”. Kik a kötet beszélgető- partnerei, és hány beszélgetésre tagozódik a mű? 10. Költő, író, újságíró. Pé­csett él, kedvenc témája az au­tóversenyzés, szívesen bújik „álarcok” mögé. A Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó­nál 1993-ban megjelent verses­kötetének címéből megtudhat­juk annak az utcának a nevét, ahol lakik Ki a szerző, és mi a Zongoraművészek kora Azt mondják, a XX. század, és különösen annak második fele a „zongoraművészek kor­szakaként” jellemezhető. A klasszikus és a könnyebb ze­nei műfajokat is avatott mes­terek szólaltatják meg, ki­használva a hangszer újabb és újabb lehetőségeit. Ezért is különleges, ha valakit az erős mezőnyben kiváló zongoris­taként tartanak számon. Julie Bess olyan zongora- művész, aki tudja, mit kezd­jen a tehetségével, tudja, ho­gyan közelítsen a zenéhez, megértve a zeneszerző szán­dékát, stílusát. Ezért van, hogy Busoni Bach-átirataival szemben ő inkább az eredeti hangzás reprodukálására tö­rekszik, s azt is pontosan tudja, hogyan kell felhasznál­nia a szonátaformát úgy, aho­gyan azt Haydn kitalálta. A szerző instrukciói szerinti hangzásvilág megszólaltatása mellett persze kompromisz- szumokra mindig szükség van, ha a művész modem nagy zongorán játszik. A pécsi Művészetek Házá­ban nem először lép fel világ­hírű vendég. November 13-án 19 órakor Beethovent, Cho­pint sőt Bartókot is játszik Ju­lié Bess, aki nemcsak mű­vész, hanem a kansasi Wi­chita Egyetem zongorapro­fesszora is. Kínában, és Ja­pánban is tartott mesterkurzu­sokat. Karakteres játékát New York, Washington, Bécs, Brüsszel, Hága és Milánó után most a pécsi közönség is hallgathatja. H. I. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom