Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)
1997-10-06 / 274. szám
1997. október 6., hétfő Háttér - Riport CHinántúli Napló 9 Sztárok neglizsében A nagyon öreg, nagyon maródi Frank Sinatra, a legendás Hang a fotón gyűrötten- borostásan, pizsamában; a minapi Cleopatra, a világ legszebb asszonyának tartott Liz Taylor smink nélkül, reggeli neglizsében látható. Sean Connery, a szálfatermetű, idősödő James Bond a fényképen éppen elbúcsúzik ügyeletes szeretőjétől; Pamela Andersonon pedig jól látszik, hogy állapotos, és fürdőruhájából nem éppen esztétikusán buggyan ki szilikonnal töltött híres keble. Magyarán: ezeken a képeken Hollywood ünnepelt csillagai éppen olyanok, mint amilyennek nem akarnak látszani. Albrecht Ger- lach, a mindössze huszonegy éves berlini srác ebből csinált szédítő karriert és ami ezzel együtt jár: igen nagv pénzt. O ma a világ legnevesebb paparazzija. Mint tudjuk, az olasz szó azokat a fotósokat jelenti, akik lesből támadnak és rendhagyó felvételeiket borsos áron képesek értékesíteni. Ger- lach áldásos munkásságát Berlinben, szülővárosában kezdte, de egész lényéből fakadt, hogy szűk volt neki a hatalmas város, főleg kevés a sztár. Áttette székhelyét Londonba, ott figyelt fel agresszivitására és hatékonyságára egy Los Ange- les-i ügynökség. Innen már csak egy lépés volt a Nagy Álom: Hollywood. Minden fotós azon ügyködött, hogy elsőnek örökítse meg Madonna gyermekét, mégis neki sikerült. Hogyan? Ügy, hogy rájött, kockázat nélkül nincs üzlet! Napi ötezer dollárért kibérelt a szupersztár mellett egy villát és lesben állott. A tizedik napon kapta lencsevégre csecsemőjével a kezében a hölgyet, és azért az egy fotóért százezer dollárt kapott. Ha ebből levonjuk a tízszer öt, tehát ötvenezer dolláros villaköltséget, még mindig marad tisztán elég. És ez csak az egyik huszárvágás volt a sok közül. Most már ő a sztárok első számú réme. Hogyan jutott el idáig? Gondos, szívós munkával és sok költséggel, amihez olyan kölcsönöket vett fel, amelyeknek a visszafizetése akkor enyhén szólva kockázatosnak tűnt. A pénzt az információs hálózat megszervezésére költötte. Taxisofőrök, szállodaportások, nemegyszer posztos rendőrök, londinerek, pincérek jelentették neki a kiszemelt hírességek mozgását és ő kérlelhetetlenül, megállíthatatlanul lecsapott. Egyre vigyázott gondosan: hogy ne magánterületről vegye célba a delikvenst, mert a birtokháborítás arrafelé igencsak költséges mulatság. Tavaly csaknem egymillió dollárt keresett. A szőlőatka és a börtön találkozása- Sajnos - mondja a feleség - mostanában valóban ritkábban tudunk kimenni. Dicsérik, nagyon szép helyen van az a telek. S hogy a szomszédé két oldalról is érinti. Az út - mondják - az ő telkükön vezet át, a szomszéd csak így tudja a sajátját megközelíteni. Gondoltak már rá Sáriék, hogy eladják a területet. A szomszéd meg is vette volna - azon az áron, amennyiért 13 éve Sári István és felesége vásárolta. De akkor még nem volt rajta a ház sem, nem cserélték le a régi szőlőt 300 új tőkére. Tavaly három napba tellett, amíg ketten leszüreteltek. Kapták is a kétértelmű megjegyzéseket: ugyancsak nagy termésnek kell lennie, hogy ennyi ideig tart.. .- Akkor kezdődött az egész ellenségeskedés, amikor felvetődött, hogy eladjuk a területet - mondja az asszony. - Jeleztem a szomszédnak, hogy felméretem. Azóta mindig piszkál bennünket!- Valóban nem lát más megoldást, mint hogy börtönbe menjen?-Csak mennék, de nem lehet. Azt mondták, hogy amíg van nyugdíjam, nem ülhetem le a büntetést. Most megfellebbeztük a határozatot. Amíg nem döntenek, mindenképpen szabadlábon lévőnek mondhatom magam.- Hát ne próbálja nekem megmondani senki sem, hogy mikor permetezem, szüretelem a szőlőmet, mikor nyírom a füvemet! - dühöng a férj. Arról beszél, hogy amikor lehet, azért kimennek. S hogy olyan vegyszert használ, ami hosszú időre megöli a gazt. Idén is már többször voltak a telken. Pontosan nem tudja, hogy lemosta-e a szert az eső a növényzetről, s hogy leszivár- gott-e az anyag a gyökerekig. Nem is kérdezem meg, hogy ha egyszer ilyen radikális gyomirtót használ, miként lehet, hogy majd’ térdig ér a gaz a szőlőben? Mészáros Attila A férj kifejezetten indulatos. Érzékelhető oka ennek, hogy valamikor - társadalmi pozícióját nézve - sokkal jobb napokat látott. Másodpercek alatt feltelik robbanóanyaggal, és visszafojtha- tatlan dühvei szól esetükről. Hogy hétvégi kertjük elhanyagolása miatt a szomszédjuk feljelentette őket. Már-már gyűlölettől izzó szemmel, hadarva ecseteli a feljelentők évek óta őket piszkáló rosszindulatát, s hogy ezt a házat, a kertet saját két kezükkel csinálták. Hirtelen felhúzza viseletes nadrágjának szárát.-Az egyik lábamon nyitott, a másikon hála istennek még nem. Sipoly. Dr. Sári Istvánná (képünkön) börtönbe akar vonulni. Inkább leülné 15 napon keresztül a rá és férjére külön-külön kiszabott 15 000 forintos büntetést, mint hogy kifizesse. Nincs miből, mondja. A pécsi rokkantnyugdíjas házaspárnak van egy szőlője, hétvégi házzal Pécs-So- mogyon. A szomszédvita szülője. De itt talán nem is a perpatvar a lényeges, lehet igaza a szomszédnak is. Inkább az, mit csináljanak azok, akik vagy teljesen, vagy részben rajtuk kívül álló okok miatt nem tudnak megfelelni az elvárásoknak. Akik, mint e példában is, tehetetlenek és ezért büntetéssel kell számolniuk. A feljelentést követő helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv azonban közel térdig erő gazt, gyomot, elhanyagolt területet, atkák által erősen fertőzött szőlőt említ. Ami helyszíni szemlén csak a férj vett részt, a feleség nem, kifogásolja is erősen, hogy ő társtulajdonos, ott kellett volna lennie - de nem volt mivel kimennie. Sári úr azonban azt mondja, ki nem állja az olyanokat, akik még a földjüket is - hadonászva mutat két karjával derékszöget - fors- tiftosan művelik. Mint a feljelentő szomszéd.- Az egész környéken egyedül a mi házunkra van építési engedély - mondja ellenségesen -, a többinek nincs! Dr. Sári Istvánná sokkal visszafogottabb. A vékony, filigrán asszony iratokat mutat. Csekkbefizetési bizonylatok, engedélyek, számlák, hivatalos értesítők közül emeli ki az adó rendszeres befizetését igazoló nyugtákat. Majd mutatja nyugdíjas-szelvényét is. Mindenképpen alacsony összegről van szó, ez különösen a 15 000 forintos büntetéshez arányítva feltűnő. A férj ennél ugyan magasabb nyugdíjat kap, de kocsijuktól - már a rokkantságuk miatt is - meg kellett válniuk. Igaz, Meszesen laknak, a Frankel Leo utcában, a sok egyforma ház egyikének második emeletén, s Somogy felé - ahol a „per tárgyát képező” szőlőjük van - akár el is nézhetnek innen, de kimenni már nehezebb. A busz ritkán jár. Hodnik Ildikó jegyzete Az erősebb harapása Miközben átfogó felmérés bizonyítja, hogy Európa 27 országának ifjúsága közül a magyar fiatalok a legpesszimistábbak, az idősebb korosztály azon kesereg, hogy úgy látják, egyre erőszakosabbak is. Nem egy óvodában tapasztalják az óvónők, hogy sok kisgyermek már nem is tud igazán játszani a társaival, nem ismeri a közös szórakozás örömét. A kicsik gyakran külön-külön kis szigeteiken üldögélnek kisajátított tárgyaikkal, a kommunikáció formája pedig gyakran nem a megszólítás és a kíváncsisko- dás, hanem egy jól irányzott ütés a másikra. Amikor Liverpoolban két tízéves .játszásiból” megölt egy kétéves gyermeket, ügyvédjük azzal védekezett, hogy egy Child’s Play című gyerekfilm befolyására cselekedtek. Tény, hogy még a legártatlanabbnak tűnő rajzfilmek is tele vannak agresszív jelenetekkel, s ha a gyerek magára hagyottan nevelkedik, hamis képzettársításai keletkeznek arról, milyen módszerekkel is lehet a vitákat, a konfliktusokat megoldani. Gyakran egyáltalán nincs mellette a biztonságot, védelmet adó szülő, aki helyrebillenthetné az egyensúlyt a látvány és a valóság között. Talán még az is elég lenne, ha a szülő venné magának a fáradságot, és mondjuk úgy egy héten át megnézné, milyen filmet, rajzfilmet néz a gyermeke. Azt hiszem, sokan megdöbbennének, mennyi élethű, véres részlet, szakadó hús, freccsenő vér, roppanó állkapocs van némelyikben. Még ennél is nagyobb baj, hogy a magára hagyott gyermek nem tanulja meg a problémák kezelésének azt a módját, melyben a feszültség egymás álláspontjának, érveinek megismerésével feloldható lenne. Helyette azt látja: aki először üt, az győz, s hogy erőszakkal végleg elhallgattatható az ellenvélemény. Szálkák Miért mi fizessünk? Amikor két évtizede beköltöztek a lépcsőházba, ők voltak a tizenöt boldog család egyike. Az sem szított közöttük ellentétet, hogy ki legyen az a négy szerencsés lakótárs, aki garázst kap. Az sem borzolta a kedélyeket, hogy külön árammérő hiányában a garázsok áramfogyasztását a lépcsőházi világítási számlával valamennyien közköltségként együtt fizették.- Évek óta idegenek bérlik a négy garázst, csak az áramszámlájukat álljuk mi továbbra is a közös költségben. Ők miért nem hajlandók árammérőt felszereltetni, vagy valamilyen átalánydíjjal rendezni a fogyasztásukat? Eddig sem így, sem úgy nem tudtunk velük megegyezni. Tehát mi fizetünk helyettük továbbra is. De meddig? - panaszkodik az egyik lakó. Kisorsoljuk-Megértjük mi a kisfőnö- künket, aki föntről okkal, ok nélkül mindig megkapja a maga letolását, s ha már nem tud tovább nyelni, hát leteremt minket. Ha igaza van, egy szavunk sincs. Csak az dühít, ha pusztán a letolás kényszerű továbbadása miatt, ok nélkül kapunk a pofánkra - meséli a fiatalember.-Nem lehet vele okosan beszélni? - vetem közbe.- Szerencsére hallgat ránk. Megegyeztünk, hogy minden héten kisorsolunk magunk közül valakit „villámhárítónak”. Vétlenként ő kapja a le- szúrást, ő viszi el helyettünk a balhét. Ezzel a kisfőnök is megnyugszik, hogy kiadhatta a mérgét, mi is nyugodtan dolgozunk, amíg ránk nem kerül a sor. Tehetetlenség A nyugdíjas asszonyt eddig sem kényeztette el a sors. Egészsége is olyan, akár az anyagi helyzete. Gyengécske. Elváltként egyedül nevelte fel gyermekeit, az egyik, a súlyos betegsége miatt rokkantosított vele él. Az is épp elég törődést igényel. Most a nem velük élő, kilencven évnél idősebb, szellemileg egyre jobban leépülő édesanyja helyzete nyomasztja.- Kiadták a kórházból, nem tudnak vele mit kezdeni. Az elfekvőbe előjegyezték, szociális otthonba nem tudom felvetetni, haza nem engedhetem, mert képtelen magát ellátni, én meg már erővel nem győzném, hogy naponta hozzá kiutazva őt is gondozzam - panaszkodik.-Miért nem veszi magukhoz a mamát? - kérdezem.- Hová? Nincs akkora lakásunk. Otthon is hajmeresztő dolgokat művelt, hát akkor nálunk mit csinálna? Amíg elfutok boltba, ide-oda, képes ki- ugrani az ablakon, elcsavarogni, a szobába rondítani, képes minden, előre kiszámíthatatlan önpusztító cselekményre. Egyetlen pillanatra sem lehet magára hagyni szegényt. Ha meg egész nap mellette vagyok, ki mos, főz, ki is- tápolja rajta kívül a gyerekemet is? Tehetetlen vagyok, és az erőm is egyre fogy. B. Murányi László
