Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)

1997-10-05 / 273. szám

6 dunántúli Napló Magazin 1997. október 5., vasárnap Jó autó, jó nő - az élet show-ja! Akárhogy is, az automobil ma­napság valamiféle fétis, bál­vány, földi istenség. Legalábbis azt próbálják velünk elhitetni, hogy nem pusztán használati tárgyról van szó, ami jó vala­mire, mint egy kiskanál vagy - uram bocsá’ - a toalettpapír, hanem valami többről, ami éle­tünk immár elidegeníthetetlen része, függünk tőle, s ha nem lenne, elvonási tünetek jelent­keznének. És, hogy ez valóban így is van, vagyis lehet, arra jó példa volt a héten zajló Automobil ’97 névre hallgató budapesti autószalon. Természetesen az autósvilág önmagát ünnepelte, méghozzá nem is szerényen. Legalábbis arról bárki meggyőződhetett, hogy milyen hatalmas pénz van ebben az iparban, jóllehet egy- egy ilyen show alkalmával jó­formán csak a felszín, a csoma­golás mutatkozik meg, ami nem más, mint csillogás, metálfény karosszéria, krómozott dísztár­csa, báránybőr ülés és bombázó manökenek. Bár David Ogilvy, a reklám atyamestere szerint semmi sem ad el kevésbé egy autót, mint a motorháztetőn elterülő párduc­testű szőkeség, úgy tűnik, a je­lentős cégek erről a jó tanácsról megfeledkeztek: a legjelentő­sebb gyártók standján egymást érték a nem kicsi hollywoodi beütésről tanúskodó látvány­elemek, melyek állítólag az új­Westem-aukció 211 ezer 500 dollárért kelt el az egyik legnagyobb szabású wes­tern relikvia aukción San Fran­ciscóban az a revolver, amelyet Jesse James bandájának egyik tagja használt bankrabláshoz. A Smith and Wesson forgópisz­toly Cole Youngeré volt, és többször is elsült, amikor 1876. szeptember 7-én a James banda kirabolt egy minnesotai bankot - három halottat hagyva maga után. A revolver most került először árverésre, s az előzetes becslések csak 50-60 ezer dol­lár közötti árat jövendöltek érte. A vártnál ugyancsak jóval drá­gábban kelt el a Wells and Fargo postakocsi cég egyik va­salt ládája: 5-7000 dollár he­lyett 31 ezer 50 dollárt adtak érte. A mára már igazi törté­nelmi értékű tárgyak között volt egy puska, amellyel még Ülő Bika (Sitting Bull) sziú törzsfőnök lövöldözött egyko­ron. A fegyver 40 ezer 250 dol­lárért kelt el. Ülő Bika volt az, akinek vezetésével az észak­amerikai indiánok legnagyobb győzelmüket aratták a fehérek felett Little Big Hornnál. donatúj autócsodák dicséretére készültek, ám melyekhez, vall­juk meg, ugyanezek az autók csak díszletet szolgáltattak. És persze, hogy ez ember kicsit bezsong, mikor az egyik pilla­natban épp egy Mercedesből kászálódik ki, hogy átüljön egy Maseratiba, miközben fél szemmel a Porschék felé les, mekkora ott a sor - no meg hogy mit csinálnak a lányok? Balra Häkkinen McLarenje csillog színezüstben (kérdés mellettem: „Ez robbant le va­sárnap a Forma-l-ben?”, hát ez, ennyit a reklámról), balra a Stewart-Ford, apám, tök jó, nem is tudtam; hogy ilyen pici! Az biztos, hogy az autó mint iparművészeti tárgy felveszi a versenyt szépségben bármi egyébbel, bútorral, ruhával, hi­szen aki egy Rolls-Royce-ra (teljes mértékben eltekintve 87 millió forintos árától) azt mondja, hogy nem szép, az vak. És, hogy mit mondanak azok, akik bizonyára nem vélet­lenül tűntek fel az Automobil ’97-en? Demszky Gábor a VDN felvetésére, miszerint, ha jól megy autókereskedőknek, még inkább tarthatatlan lesz a fővá­ros közlekedése, így reagált:- Ne legyünk ünneprontók - mondta. - Maga az autó, de még fejlesztő-tervező mérnö­kök sem tehetnek semmiről. Sőt, azt hiszem, egyre helye­sebb irányba terelnek bennün­ket, az autót használó átlagpol­gárt! Szabó Iván pártelnököt pénz­ügyminiszter korában valószí­nűleg körbezsongták volna, most egyedül nézelődik. Kér­dés, melyik kocsit vinné haza?- Ha a pénzen nem múlna - mondja hamiskás mosollyal - engem szinte bármelyikre rá lehetne beszélni. Ennyi csoda láttán én úgyse tudom, melyik­nek higgyek. Csakis az ízlé­semre tudnék hallgatni. És ekkor valaki dudálni kez­dett a VW Golf IV-esben fe­szítve. Maga a belügyminiszter volt. Úgy látszik, hiányolta a szirénát... Kacagott is min­denki, de nagyon! M. K. Új-Zélandon fotózták le ezt a profi hor­gászoknak készített úszógumit. A folyó­ban gumicsizmával és békatalp segítsé­gével használható, és stabillá teszi az álldogálást a vízben. A lokálpatrióta könyvtár Nagy munkába fogott a tamási könyvtár, hisz az elszármazott és még élő, illetve elhunyt híressé­geinek hagyatékát akarja összegyűjteni - idővel pedig kiadni. Csapóné Gyarmati Irén könyvtáros, aki az ak­ció egyik lelkes szervezője, elmondta, hogy nem is könnyű a feladat megvalósítása. Az elköltözött és hazánkban vagy a világban népszerűvé vált emberek némelyike ugyanis - bár tamási szüle­tésű - most is gyanakvó. Szerencsére megszűnő­ben vannak az előítéletek, és mind többen ajándé­koznak könyvet, kéziratot, adják hagyatékukat az intézménynek. Legszebb példa erre a külföldön élő jezsuita, Cser László gazdag adománya, amely verseket, novellákat, filozófiai elmélkedéseket is tartalmaz, és egy része meg is jelent Az ágról vissza a nagy gyökérbe címmel. A megjelentetés­ről a Pécsi Püspökség is elismerően szólt. Az intézmény elérte, mint azt Miskolczi Zol­tánná igazgatónőtől megtudtuk, hogy a szekszárdi levéltárban őrzött, Tamásiról szóló helytörténeti feljegyzések java visszakerüljön. Például az 1970- ben elhunyt Papp István plébános, helytörténész kutatási adatai a könyvtárban máris olvashatók. A könyvtár várhatóan annak a Könnyű László­nak a nevét veszi fel, aki Amerikába vándorolva monográfiát és tucatnyi tudományos cikket írt Tamási múltjáról. Csuti J. Utómunkák a szőlőben A jó termésért folyamatosan gondoznunk kell fotó: Müller Szüret után nemcsak a présház­ban, hanem a szőlősorok között is van mit tenniük a gazdáknak. A következő esztendő termését most lehet megalapozni. Idei tapasztalat, hogy a sző­lőlevél atkák az oportót külö­nösen kedvelik. Akiknek sok volt ebből a fajtából, arra pa­naszkodtak, hogy hiába perme­teztek, folyamatosan észlelték a kártevést. A jövőre gondolva most, az őszi lemosó permetezéskor is célszerű tehát az atkák ellen védekezni. Sajnos úgy tűnik, nem elég a hagyományos Ne- vikin vagy Novenda, szükség van a kifejezetten atkaölő sze­rek használatára. Ilyen például a Flumite vagy a Neoron, amelyekkel meg­előzhetjük, hogy tavasszal új generációk pusztítsanak. Most kell kiválasztani azokat a tőkéket, amelyeket a termés­hiányosságuk miatt célszerű megújítani. Megjelölve ponto­san tudjuk, hogy mennyit kell pótolni. A tápanyag-utánpótlás is ezeknek a heteknek a teendője. Műtrágyából elsősorban fosz­for- és káliumtartalmúakra van szükség. Nitrogéntartalmúból csak annyi kell, amennyi a beá- sáskor megfelelően elősegíti a zöldmaradványok komposztá- lódását. Négyzetméterenként 7-9 dekagrammot lehet kalku­lálni. T. É. Az őszi, előkészítő munkák­hoz szükséges műtrágyák és bo­rászati eszközök széles válasz­tékát kínálja Pécsett, a Kertba­rátok Boltja, amely a Béri Ba­logh Adám u. 1. sz. alatt talál­ható. Telefon: 313-961. (X) Főzzünk változatosan! Nyári töltött káposzta. A házilag gyors savanyítással készült fejes káposztából kü­lönösen finom ételt főzhe­tünk. Két kisebb fej káposzta torzsáját vágjuk ki és bontsuk leveleire. Sós lével forrázzuk le és hagyjuk kihűlni. Egy öt­literes üveg aljára tegyünk egy szelet szárazon pirított barna kenyeret, egy csokor száraz kaprot, 15 szem borsot, egy kávéskanálnyi kömény­magot, 2 babérlevelet. He­lyezzük rá a káposztalevele­ket, és öntsük rá a kihűlt sós lét, amiben egy kiskanál cuk­rot és ecetet is elkevertünk. Lenyomatjuk, letakarjuk, és’ 5 napig meleg helyen, esetleg napon állni hagyjuk, mint a kovászos uborkát. Ha a ká­poszta megsavanyodott, a felét laskára vágjuk, a leve­lekbe pedig tetszés szerinti tölteléket göngyölünk. A laskára vágott káposztát 1 fej apróra vágott hagymá­val, 10 deka kockára vágott szalonnával és egy csokor fölaprított zöld kaporral zsí­ron vagy olajon pároljuk 10 percig. Teszünk bele egy evőkanál édesnemes paprikát, majd belehelyezzük a töltött káposztaleveleket, és fölönt­jük. A tölteléket összeállíthat­juk hússal, rizzsel, tojással, sóval, borssal, vöröshagymá­val és fokhagymával ízesítve, de finom, ha hús helyett 30-40 deka párolt gombát te­szünk bele. A puhára főtt ká­posztát egy kávéskanál liszt­tel elhabart tejföllel behabar­juk és összeforraljuk. W. M. Elmegy az Több mint ünnep részese lehet az, aki a nyár végét jelző utolsó, menetrend szerinti balatoni hajó utasaként megéli a búcsú pillanatait. A víz megkoszorú­zását. Amikor a kikötőben per­cekig szól a hajókürt, s a kapi­tány vezérlete alatt a hajó meg­kezdi a tiszteletkört, s a reflek­toraival még egyszer visszanéz a badacsonyi mólóra. Mert már hagyomány, hogy az utolsó hajó Badacsonyból indul. Az idén október 26-án, vasárnap, 17 óra 10 perckor szólal meg a kürt, és a búcsú­hajó 17 óra 35-kor érkezik Fo­nyódra. (A hajón több baráti társaság, akik Baranyából, Tol­nából, Somogyból érkeznek, s évente tulajdonképpen e napon találkoznak egymással.) A szezon elmúlt. Mint azt dr. Horváth Gyula, a MA­HART Balatoni Hajózási Rt. utolsó hajó ügyvezető igazgatója említette, jó évet zártak az idén, amely egyben a 151. balatoni hajózási évad volt. A séta- és kirán­dulóhajók programjaiban részt­vevő utasok száma az előző év­hez viszonyítva 28 százalékkal emelkedett. Közel két és félmil­lió utast szállítottak a személy­hajókon és a kompokon, ami a belföldi turizmus örvendetes emelkedését is jelzi egyben. Szerencsés szám: pontosan 21 tóparti települést érintenek a MAHART járatai. Régóta ter­vezik, de talán rövidesen meg­valósulhat az álom, hogy új komp induljon néhány éven be­lül Boglár és Révfülöp között, tehermentesítendő a tihanyi ré­vet. Másrészt a növekvő igé­nyek miatt meglévő vitorláski­kötők bővítését is megkezdik a napokban, éppen Balatonföld- váron. K. F. Telepítés után csak rablóhalakra Intenzív haltelepítést hajt végre a Pécsi Horgász Egye­sület az üszögi, a Malomvöl­gyi 2-es, az ivánbattyáni, a Zengő 2-es és a Rücker-ak- nai tavakban. Az öt vízben október 13-25. között össze­sen 10 ezer kilogramm pon­tyot, 2 ezer kg amurt és 21 ezer kg kárászt telepítenek. A vizenkénti pontos haltele­pítési időpontot, és az ehhez kapcsolódó horgászrendet a tavak partján elhelyezett hir­detőtáblákon közlik, de a halőrök is felvilágosítást tudnak nyújtani. Ezt köve­tően a horgászegyesület vi­zein már csak ragadozó ha­lakra lehet horgászni. A jövő évi tagdíjakat és jegyárakat a november végi horgászfó­rumon ismertetik. (I) Horgászorsó helyett söröspalack Az igazi horgász a legelképesz- tőbb helyzetben is a szenvedé­lyének rabja. Ha vízközeibe ke­rül, pár méter zsinórral, horog­gal, nehezékkel szinte minden helyzetben fogásra képes szere­léket tud összeállítani. Az Adriára - akár a horvát tengerpartra, vagy a görög szi­getvilágra megyünk -, az egyál­talán nem jelenthet gondot, hogyha valaki horgászni akar. Természetesen a partról be­dobva ne számítson senki kapi­tális halakra, elégedjen meg az apró fajtákkal, a nagyok csak a legritkább esetben merészked­nek ki a parthoz közeli vizekre. Halat viszont lehet fogni a partról is. Sokat. A tengernek - hasonlóan a hazai édesvízi ál­lóvizeinkhez - megvan a sajá­tos élővilága, amelyhez hozzá­tartoznak az úgynevezett sze­méthalak is. Méltánytala­nul hívják ezeket az élő­lényeket így, ugyanis van olyan hor­gász, amelyik a kapást él­vezi, meg az állandó fo­gást, számára már harmad­rangú kérdés, mit tud fogni. A szempont az, hogy fogjon halat. Az Adrián a „törpeharcsa” a Julis nevezetű, bandában járó, talán 20 centire megnövő hal. Mindenre kap, még üres ho­rogra is. Gilisztára, csontira, kenyérbélre, valamint a helyiek által favorizált kagylóra és a tengerben található gyűrűsfé­regre egyaránt. Nem kell hozzá bot - a helyiek egyébként sem használják -, 20-30 méter zsi­nór is megteszi, amelyet a gu- bancolódás miatt valami henge­res tárgyra tekernek fel. Bedo­báskor csak a körülbelül 40 cen­timéteres élőkét suhintják be, a zsinór lepereg az általam is használt söröspalackról. B. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom