Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)

1997-10-29 / 296. szám

1997. október 29., szerda Nyugdíjasok Oldala Dunántúli Napló 7 Percesek Jogi tanácsadás. Ingye­nes jogi tanácsadást tartunk ma, szerdán délután 5-től 6 óráig szerkesztőségünkben - Pécs, Rákóczi út 34. sz. alatt. A legidősebb polgár. Schmidt Józsefet, Magyar- bóly legidősebb polgárát köszöntötték 98. születés­napja alkalmából. A közel­múltban tartott házi ünnep­ségen virágokkal és köny­vekkel ajándékozták meg az ünnepeltet. Koszorúzás. A Magyar Veterán Repülők Egyesüle­tének Pécsi Szervezete no­vember 2-án 16 órakor ko­szorúzással egybekötött megemlékezést tart a repü­lőhalált halt pilóták és ejtő­ernyősök tiszteletére. A megemlékezést Szabó Osz­kár honvéd főhadnagy, tá­bori lelkész tartja. Nagymamák és unokák találkozója Bolyban. Az idősek hónapja keretében a napokban magyar és német nyelvű műsorral köszöntöt­ték a bólyi Idősek Gondo­zási Központjának lakóit a város óvodásai és az általá­nos iskolások. (sn) Olcsó mosószervásár lesz ma délután 1-től 3-ig Pécsett, a Mecsek Áruház mögötti parkolóban. Az Arany Pajzs Segítő Szolgálat munkatársai kérik az időseket és a nagy- családosokat, hogy üveget, flakont vigyenek magukkal. Ugyanez a kérésük mind­azokhoz, akik a húsipari vál­lalat előtti állandó árusítóhe­lyükön vásárolnak. Cukorbetegeknek. A Diabétesz Baráti Társaság november 7-én délután 2 órai kezdettel tartja követ­kező foglalkozását Pécsett, az Apáca u. 15. sz. alatt. Nappali szolgálat. Min­dennap 13-19 óra között felhívhatnak egy telefon­számot, ha úgy érzik, hogy bajban vannak, segítségre szorulnak vagy tanácstala­nok, magányosak. A tele­fonszám: 212-813. Ugyanitt gyógyult depressziósok ön­segítő csoportja működik pénteken 16 órától. FOTÓ: TÓTH Az otthon vadregényes belsőudvara rövid sétákra is alkalmas Hagyatékból szeretetotthon A pécsi Evangélikus Egyház életük végéig meggondozta Váncsa Jolán és Váncsa Tibor testvérpárt, akik tartási és va­gyonátruházási szerződéssel az egyházra hagyták a pécsi, Szent István tér 11. sz. alatti lakóhá­zukat. Tették mindezt azzal a feltétellel, hogy az épületből szeretetotthon lesz. A közelmúltban teljesült az óhajuk, elkészült az egyelőre tízszemélyes - a későbbiekben még bővíthető - otthon. Két- és egyágyas szobákat alakítottak ki az egykori lakóházból, s ez a változtatás jelentős költséggel járt. Csaknem hétmillió forintot fordított az egyház az átalakí­tásra. Ennek jelentős része - csaknem ötmillió forint - kül­földi, főként német és finn tá­mogatásokból jött össze. Szeptember végén költözött ide az első lakó, és azóta is fo­lyamatos a költözés. Pillanat­nyilag már csak egy kétágyas szoba vár lakókra. Mindenki hozhatja a bútorait és a szemé­lyes tárgyait, ugyanis az alapelv az, hogy ez az intézmény se nem börtön, se nem kórház. Az új épülettel a második szeretetotthont mondhatja ma­gáénak a pécsi Evangélikus Egyház, ám a változást csak egy szám jelzi. A Szent István térit a Bal- dauf Gusztáv Evangélikus Sze­retetotthon 2-es számú intéz­ményeként jegyzik. Kinek jár a húsz százalék? Az állandó özvegyi nyugdíj helyett az új szabályozás özvegyi nyugdíjat említ: az életben maradt házastársat (élettársat) ideig­lenes özvegyi nyugdíj, azt követően özvegyi nyugdíj illetheti meg.- Az 1 év ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósításának letelte után - ha az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek fennállnak - az életben lévő házastársat/élet- társat az elhalt nyugdíjának 20%-a illeti meg. Ennek az ösz- szegnek az utalása nem függ a túlélő keresetétől, jövedelmétől, esetleges saját jogú nyugdíjának összegétől - összegezte a válto­zások lényegét Dezső Ferenc, a Baranya Megyei Nyugdíjbizto­sítási Igazgatóság főosztályveze­tője. - Természetesen ez abban az esetben jár, ha az elhunyt az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezett, vagy nyug­díjasként halt meg. Eddig töb­ben nem igényelték az özvegyi nyugdíj megállapítást, mivel sa­ját jogú ellátásuk elérte, illetve meghaladta azt az összeghatárt, ameddig a két ellátás együttesen (most ez 20 400 Ft/hó) folyósít­ható. Mások pedig azért nem kérték, mert nem tudták, hogy a feleség, élettárs után az özvegy félj, élettárs is igényelheti. Az új ren­delkezés két , csoportra bontja a jogo­sultak körét. Azok, akiknek társa 1998. ja­nuár 1-je előtt hunyt el, ak­kor kaphatják meg az elhunyt nyugdíjának húsz százalékát, ha a halálesetet követő 15, illetve - az 1993. feb­ruár 28-át követő elhalálozás esetén - 10 éven belül az özve­gyi nyugdíjra jogosító feltételek náluk bekövetkeztek. Ilyen felté­telnek számít a nyugdíjkorhatár betöltése vagy a megrokkanás. Más a helyzet akkor, ha a társ 1997. december 31-ét követően hal meg. Általános szabály, hogy az elhalálozás hónapjának első napját követő egy évig ide­iglenes özvegyi nyugdíj állapít­ható meg, ami az elhunytat meg­illető öregségi, rokkantsági nyugdíj 50%-a, s utána kezdődik a húsz százalék folyósítása. Akinek nincs semmilyen más jövedelme, az bizony ebből a húsz százalékból nem tud meg­élni. Ezért változtatták meg a szociális ellátásról szóló rendel­kezéseket is. Ennek értelmében mindazon jogosultak, akiknek a rendszeres pénzellátása, illetve jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át - egyedül­álló személy esetén 95%-át -, de betöltötték a rájuk vonatkozó nyugdíjkorhatárt, a települési önkormányzattól kérhetik az időskorúak járadékának megál­lapítását. Eszerint kiegészítik az özvegyi nyugdíjukat a minden­kori öregségi nyugdíjminimum 80%, illetve 95%-áig. Azoknak, akiknek már megál­lapították az özvegyi nyugdíjat, nincs teendőjük. A Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóság hivatalból intézkedik. Ákik viszont eddig nem kérték, azoknak az elhalt társuk jogviszonyaira (munkavi­szony, szövetkezeti tagsági vi­szony, stb.) vonatkozó okmá­nyai, illetve a halotti és házas­sági anyakönyvi kivonat csato­lásával - az erre rendszeresített űrlapon - igényelniük kell az özvegyi nyugdíjat. Emlékfák és gyertyák MAJS A nyugdíjasklub tagjai is ré­szesei voltak annak a benső­séges ünnepségnek, amelyet az aradi vértanúk emlékére rendeztek Máj son. A község művelődési házának udvarán rendezett megemlékezést kö­vetően 13 tuját ültettek el a vértanúk tiszteletére. Helybeliek ajánlották fel a tujákat, és maguk ültették el valamennyit azt követően, hogy Lelkes József esperes megáldotta őket. A nyugdíjasklub tagjai gyertyát gyújtottak minden tujánál. A művelődési ház jövőre - 1848. március 15-e 150. év­fordulójának tiszteletére - emlékparkot kíván létrehozni, október 6-ára pedig kopjafát akarnak állítani a tizenhárom tujánál. Tájak és emberek- Fő témám a táj, ott is inkább a fák, melyek magukon vise­lik az élet viszontagságait. Dr. Schank László, a Pécsi Honvéd Kórház nyugalmazott belgyógyász főorvosa mondta ezt a festészetéről, abból az alkalomból, hogy a Tímár ut­cai Gyöngyszem Galériában kiállítása nyílt. tek ki a portrék, melyeken hol az egyéniséget, hol a fájdal­mat, szenvedést igyekezett ki­fejezni. S hogy milyen ered­ményességgel, arra válasz, hogy a Nemzeti Galéria több képét minősítette klasszikus­nak, elismerést kapott Kisfa- ludy-Stróbl Zsigmondtól, Ék Sándortól. A gazdag életmű egy töredéke A szekszárdi születésű or­vosról nagyon sokan tudják, hogy fest. Ázzál együtt a tája­kon, a fákon kívül legszíve­sebben portrékat fest. Bete­gei, ismerősei köréből kerül­Több száz munkájának most csak töredékét láthatják az érdeklődők november fi­áig a Gyöngyszem Galériá­ban, hétköznap délelőtt 9-től 17 óráig. Segítség a rászorulóknak Bár a lehetőségük korlátozott, a Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete idén is segíteni kíván mindazokon, akik önhibájukon kívüli okok miatt - gyermeknevelés, szü­lők ápolása, betegség - nyug­díj nélkül maradtak. Közülük is a hetven éven felüli, egyedül álló, nagyon nehéz körülmények között élő embereket kívánják támo­gatni. Igénylőlapok még ezen a héten - október 31-éig - kérhetők a következő címen: Nyugdíjnélküli Idősek Orszá­gos Szervezete, 6800, Hódme­zővásárhely, Bercsényi u. 21. Akinek dalból van a lelke Még ma is megállítják a Király utcában, sokan köszöntik emlékezve a régi időkre és a melódi­ákra. Akik az elmúlt évtizedekben szerették a jó hangulatot, a zenés szórakozóhelyeket, azok bizonyára emlé­keznek a nagyszerű muzsikusra, Tendl Gyu­lára. Az ősz hajú és mindig mosolygó Gyu- szi bácsi már elmúlt 70 éves és ritkán muzsikál. Pécs jó nevű szóra­kozóhelyein szalonze­nével kezdte, majd tánczenével folytatta a muzsikálást, de nem hiányzott a repertoárjá­ból a szép magyar nóta, az operett sem. Hangszerétől soha nem válna meg FOTÓ: TÓTH Zenekarnak lett a vezetője, neve foga­lommá vált Pécsett; ahol játszott, ott megteremtette a jó hangulatot. Szerette a zenét, hiszen csa­ládjában mindenki muzsikált. Úgy tű­nik, a hagyomány folytatódik, mert le­ánya hegedű tanár­képzőt végzett, most a pécsi szimfoniku­soknál hegedül, férje ugyanott har- sonázik és szólam- vezető, s az unoka is zenélni tanul. Tendl Gyula - aki időközben a Tihanyi nevet vette fel - is játszott a pécsi szim­fonikusoknál, a körülmények mégis úgy hozták, hogy a szó­rakoztatóiparban maradt. Nem bánta meg, szép emlékei van­nak. Szerencsés volt, külföldön is játszhatott, jól beszélte a né­met nyelvet. Muzsikált Csehszlovákiá­ban, a jugoszláv tengerparton, és 15 éven át Svájcban egy tár­sával hegedű-zongora duóként játszottak. A muzsika révén ba­rátságok szövődtek, híres em­berekkel találkozhatott. Négy évvel ezelőtt jött haza, akkor vonult nyugdíjba. Mutatja a CD-lemezeket meg a kazettákat, amelyek még Svájcban készültek.-Feszes munka volt, igaz - emlékezik hétközben is szmoking volt rajtunk, neves alkalmakkor pedig frakkot kel­lett felölteni. Most azon tűnő­dik, hogy már nem lesz szükség rájuk - beviszi őket a bizomá­nyiba. Sántha László Csendes kérdéscsokor Mindent meg lehet szokni? ... A vedlett falakat, hogy amit megfestünk tavasszal, őszre leválik, hogy nyakunkba zú­dul az égi áldás, mert ritkul a csatorna, eresz, fém vagy mű­anyag egyre megy, törve, tö­retlenül, kiásva, kitúrva, da­rabolva, megpörkölve, „nem kérdve ki voltál”, átvéve, ki­mérve, kifizetve? Meg kell szokni, hogy sír­kertben már a művirág is ke­lendő, ha a mozdítható, hogy külhonban járunk ha sétálni szottyan kedvünk, s cégért ol­vasni felnézünk olykor csi­csás táblákra, hogy az ócskás „second hand” lett, hogy mó­divá lett a divat, és divat lett a shop és butik, hogy nem „menő” minek a neve ért­hető? Meg lehet szokni, hogy eb­piszkot kerülni ügyes dolog, hogy szép siker, ha nem vág el sietős kerékpár, hogy va­karhatunk falat és koszt, ko­csik közt araszolva, mert a járda a miénk - bár elvileg csak hogy dróttal őrizzük a foghíj-semmit, hogy gazból nőttek arborétumok a város szívében, hogy vannak ál- és valós koldusok, s hogy van­nak, voltak és lesznek sor elé ügyeskedők, hogy burjánzik kötőszavaink gusztusos li­gete, hogy anyáznak, pedig nem is ismernek, hogy soka­sodnak a kukákba merülő reggeli búvárok...? Mindent meg lehet szokni? Ez törvény lenne, a „kell” tör­vénye? Nem hiszem. Nem akarom! dr. HegedUs Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom