Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)
1997-10-19 / 287. szám
1997. október 19., vasárnap Magazin BSiiiántúli Napló 7 Siker és tudás A jó összpontosító képesség, a lényeglátás, a pontosság és a személyes vágyak bizonyos mértékű háttérbe szorítása szükséges ahhoz, hogy valakiből sikeres kutató legyen. A híres tudósok, feltalálók kézírásában sok közös vonást lehet felfedezni. Ilyen az egyszerűsítés, vagy a betűk kis mérete. Gyakorlatilag minden írásból kiolvashatók a kreativitás, az akaraterő, a becsvágy jelei is. Mindezek a jegyek természetesen a hétköznapi emberek írásában is megjelenhetnek. A zsenialitást azonban sem egyedi, sem együtt jelentkező jegyek nem tudják egyértelműen igazolni. Érdekes példa Albert Einsteiné. Apró írása azt jelzi, hogy szerényen tudott fellépni, tisztában volt képességeinek határával. Feltűnésektől mentesen, rendkívül ösz- szeszedetten dolgozott. A betűszárak hossza közötti különbségek azonban már jelzik Einstein becsvágyát. Az írás alsó és felső zónájában kiugró mozdulatok figyelhetők meg, ezek utalnak rá, hogy a tudós az elért eredményekkel szemben örökké elégedetlen volt, s folytonos belső kényszert érzett az újabb kutatásra. Az egyszerű, de laza és jól olvasható írás arra is utal, hogy az így író a leglogiku- sabb, legrövidebb utat keresi a problémamegoldáshoz. A szöveg világos tagolása jó áttekintőképességre mutat. Ha egy tudós írásában szögekre bukkanunk, akkor ez küzdeni tudást, kitartó egyéniséget jellemezhet. Érdekes, hogy vannak kutatók, akiknek az írásában az egyes betűk és szavak között nagy a távolság. Ilyen például a híres atomfizikus, Robert Oppenheimer. A nagy szóköz azt jelzi, hogy elszigeteltségben, magányban élve dolgozott, eredményeit nem annyira a csapatmunkának, mint inkább saját egyéni elméleteinek köszönhette. Hodnik I. Gy. Oscar-díjasok családjából jött Bridget Fonda A világhírű Fonda család Bridget előtt már három világsztárral ajándékozta meg az amerikai filmvilágot: Henry Fondával (1905-1982), Peter Fondával (Bridget édesapjával) és a kétszeres Oscar-díjas Jane Fondával, aki Bridget nagynénje és a multimilliomos „médiakirály”, Ted Turner felesége. Bridget korai családi „hozományként” kemény igazságot kapott a családjától. Ha valakit Fondának hívnak, az az élettől a sikert nem ajándékba kapja. Pedig az édesapja ezt állította a lányáról: „A klánunkban ő a legjobb”. De világosan felvázolta a lánya előtt álló óriási feladatot is:- Ha színésznő akarsz lenni, négyszer kell megmásznod a Mont Everestet: először Henry nagyapád miatt, másodszor a nagynénéd - Jane Fonda - miatt, aztán miattam, végül pedig saját magad érdekében. És Bridget kitűnő „hegymászónak” bizonyult, amit a nagynénje, Jane így értékelt:-Évekig a közelünkben lakott, de egyszer sem kért arra, hogy segítsek neki. Bridget inkább a barátjára, Eric Stolz (35) rendezőre számíthatott, aki abban segítette, hogy Cherrel együtt szerepelhessen A maszk című sikerfilmben.- Három hétnél nem bírom tovább Eric nélkül - nyilatkozta már öt évi barátságuk után a jeles filmrendezőről 1994-ben a Frau im Spiegel hasábjain. Néha New Yorkból elutazott utána oda, ahol a férfi forgatott, pedig néha ráment a félhavi gázsija. H. L. Szép bőrök a leányvásáron A 70-es évektől kétévenként a gesztenyeszürettel váltakozva tartott - idén épp szünetelő - pécsváradi Lukács-napi leányvásárok csak színes népünnepélyek, tánccal, sültgesztenyével: már nincs ismerkedő, házasságszerző jellegük sem. Ám a „leányvásár” szó - éppúgy, mint az „eladó lány” vagy „vő” megnevezés - valóban a régi magyar házassági szokások emlékét őrzi. Persze a leányvásár nem egyedi magyar hagyomány: egyes természeti népeknél ma is menyasszony-ajándékot adnak a házasság előtt a leány családjának. Általában nem valódi asszonyvásárlásról van szó, hanem csak azt próbálják kifejezni az ajándékokkal, hogy milyen értékes számukra a fiatal- asszony. A leány munkaerő: ezért a veszteségért adnak kártérítést a családjának. Gyakran ajándékcseréről van szó: a leány is visz magával hozományt. Az ajándékcserének ezt a formáját ismerték a honfoglaló magyarok is. Erre utal, hogy 150 évvel később Gardizi perzsa tudós 1050 táján azt írta: Az náluk a szokás, hogy amikor a leányt megkérik, vételárat visznek a leány gazdagságával arányban, több vagy kevesebb állatot. Amikor a vételár meghatározására összeülnek, a leány atyja a vőlegény atyját saját házba viszi, és mindent ösz- szegyűjt, amije csak van cobolyból, hermelinből, mókusból és a róka hasán levő prémből, a brokát ruhahuzatokkal és mindenféle bőrrel egyetemben: tíz bőrruhára valót. Mindezt egy szőnyegbe göngyölve a vőlegény atyjának lovára kötözi és hazaküldi őt. Akkor az mindent elküld a leány atyjának, amire csak szükség van az előre megállapított hozományban: állatot, pénzt, ingóságot, és ezután hazaviszik a lányt. A múlt századtól a leányvásár Magyarországon már csak sajátos ismerkedési alkalom. Erdélyben viszont a 19 században még a havasi román pásztorok ilyenkor a leány egész kelengyéjét magukkal vitték a vásárba. Ha pedig a házasság megfelelőnek tűnt, a leány el is ment jövendő férjével új lakóhelyére, ahogy erről Jókai Mór is ír a Szegény gazdagok című regényében. A Dunántúlon Baranyában tartottak legtovább leányvásárokat. Görcsönyben például egészen a második világháborúig november 5-én volt a leányvásár. Az anyák ilyenkor a „portéka” egész ünnepi ruhatárát magukkal vitték, s egy nap többször is átöltöztették az eladó lányokat. A legényeknek alkalmuk volt más falvak leányait is megtekinteni. Este táncmulatságot tartottak, és a leányvásáron szerzett ismeretségeknek nemegyszer valóban lakodalom lett a vége. D. I. Szenzációs lelet Emberek éltek egy barlangban Finnországban 74 000 évvel ezelőtt. Az AFP által ismertetett szenzációs bejelentés szerint a Helsinkitől háromszáz kilométerre északnyugatra, Kristinestad közelében egy farkasbarlangban (Varggrot- tan) 1996 nyarán végzett geológiai kutatások során olyan kőszilánkokra bukkantak, amelyek szerszámkészítésből maradtak hátra a kőkorszakból. Most első ízben fordult elő, hogy ilyen régi kőszilánkokat találtak. Finn régészeknek eddig ugyanis az emberi életet bizonyító maradványokat csak tízezer év távlatából sikerült felszínre hozniuk. A 116,5. méterre a tengerfelszín fölött lévő „farkasbarlang” kb. 400 négyzetméter nagyságú, nyílása kilenc méter széles és 1,3 méter magas. SZÓKIRAKÓ A kíváncsi Cassini Nem is annyira a Szaturnusz érdekli mostanában a csillagászokat, az élet nyomait az Univerzumban kereső kutatókat - holott a hét közepén Szatumusz-szondáról cikkezett a világsajtó, amelyet az amerikai Cap Canavaral űrközpontból indítottak útjára -, mint inkább a gyűrűs bolygó tizennyolc holdja közül a Titán. Á szakemberek ugyanis úgy vélik, hogy a Marshoz hasonló nagyságú égitest most olyan „életkorában” van, mint amilyen volt a Föld négy- milliárd esztendeje. Légkörének összetétele nagyjából ismert, s mert ebben olyan elemek is vannak, amelyek a földi élethez nélkülözhetetlenek, a kutatók - és az általuk a Szaturnusz felé küldött Cassini űrszonda - arra kíváncsiak, kialakulhatott-e élet a bolygóóriás holdján. Irtózatos utat kell megtennie az adatokért a Cassi- nek - s nem „egyenes úton”. Egy ízben a Föld közelébe is kerül, illetve kétszer közelíti meg a Vénuszt. Az előbbi eseményre is azonban még csaknem két évet kell várni. Amikorra a Cassini a Szaturnusz közelébe jut, hét esztendő telik el. Ha minden rendben lesz, 2004. júniusában ereszkedik el a Titán felszínére. Óriási tudományos sikert jelent, ha „földet” érés után 3 perccel elkezdi majd az adatok sugárzását. M. A. Rejtvényünk megfejtése az alábbiakban megadott szavak megfelelő helyre történő beírásával lehetséges. A szavak helyét meghatározza részben a betűszám, másrészt a keresztező szóval (vagy szavakkal) közös betű(k). Á számozott négyzetekbe kerülő betűket számsorrendben összerakva egy értelmes szót kell kapni, melyet küldjön el levelezőlapon címünkre: Új Dunántúli Napló 7601 Pécs, Pf: 134. Beküldési határidő: 1997. október 24. (péntek). 9 betűs szavak: MENNYISÉG, SEJTELMES. 6 betűs szavak: ALAKUL, CSELES, EMELET, KESERŰ, KÍSÉRT, REMÉNY, SZAGOL, SZAKAD, SZÁMLA, VEKKER. 5 betűs szavak: DILIS, FÜRGE, HÁZAL, IJEDT, KALAP, KAZÁN, MÉREG, MÉRET, SÁTOR, SIKER, SZEDI, SZESZ, TEMET, ZÚDÍT. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „DIÓSVISZLÓ” Sorsolásunkon a szerencse Szilárd Miklósnak (Pécs, Hársfa u. 14.) kedvezett, aki az Eltűnt kincsek nyomában című könyvet nyerte. E heti rejtvényünk megfejtői között könyvet sorsolunk ki, amely szerkesztőségünkben vehető át. Tíz nap eltelte után, ha nem jelentkeznek érte - elküldjük postán. RÁDIÓ MELLETT Este - talán kilenc körül - zörejt hallok kintről, mintha valahol egy vagon ócskavasat döntenének ki - kinézek az ablakon, alattunk a kedvenc kiskocsmám járdapresszójáról férfiak szedik ösz- sze a napemyős fehér asztalokat és műanyag foteleket. Tudomásul vettem: itt az ősz. Igaz, reggel a tévében már Eduscho Szilárd is említette, hogy gyönyörű napsütéses ám hideg - napunk lesz, elég szomorú ábrázattal, mert napimádó, a nyáron is ezt mondta egy reggel, hogy „kellemes, szellős napunk ígérkezik...” aztán délben már 34 fokot jelzett a hőmérő. Szóval a székeősz van, vagy nincs ősz...?! ket-asztalokat behordták, bár ezt korainak tartom, mert - egyszer egy filmben láttam, hogy Párizsban, enyhe hóesésben is kint ülnek felgyűrt gallérral, kalapban a vendégek. Ősz lévén most illő lenne rozsdabarna, vérpiros és aranysárga falevelekről írni, meg selyemszálú ökömyálról (tényleg manapság már nincs ökömyál az égbolt alatt... hát micsoda világot élünk ...?!) de azért nem írok ilyesmiről, mert nem szeretem a közhelyeket. Az ősz, jelzésekkel tudatja velem, hogy már közeledik és meg is érkezett. Jó sorsom a napokban egy mecseki szőlőbe vezetett, ültünk a verandán négy hölgy és én - ezért persze ne irigyeljenek, mert elképesztő élményben volt részem. A lányok eleinte kissé fáztak, de aztán ahogy bemelegedtek (ne kérdezzék mitől...) egyre hangosabban beszélgettek, pontosabban üvöltöttek, mert mindegyiküknek egyszerre támadt kedve nagy-nagy történetek elbeszélésére, a hangzavar túlnőtt öt madárboltnál, vagy a vásárcsarnok reggeli nyitásánál. Csipogtak, sikoltozva nevettek, egymást túlharsogták és hogy a hangrobbanás teljes legyen, sótartókkal zuhogtak az asztalon, mogyorót törtek ... Másfél napig zúgott a fülem, már-már orvoshoz készülődtem. Aztán rájöttem, mi okozta a lányok szüntelen villogását. Egyszer olvastam, hogy nemcsak tavasz végi zivatarok előtt telik meg a lég elektromossággal, amikor például az iskolás kisgyerekek a nagyszünetben üvöltve ro- hangásznak mint az őrültek, hanem az utolsó meleg őszi napok is kiváltják az emberekből a tobzódó rohamot. Belőlem persze nem, annál komolyabb és mértéktartóbb vagyok, mint hogy egy présházban ordítsak, így aztán befogtam a fülem, lehajtottam a fejemet és csendesen sírdogáltam, visszaemlékezve a kora délutánra, amikor ezek a csajok még olyan szépek voltak. Hát ezt teszi az ősz. Azért is bánatos vagyok, mert az idén nem láttam a gólyákat, ahogy vonulnak Délre. Ebben a kurva városban nincs gólya, még az égbolton sincs, talán mert elkerülnek bennünket, ott repülnek, ahol tisztább a levegő, nincs por és városi füst és szmog. Meg kocsmaszag. Bár... - mert mindenkinek van valamilyen hobbija, így nekem is: minden ősszel, de inkább novemberben, amikor már hideg ónos eső veri a késő esti várost, az utcára kiárad a friss presszókávé illata, rummal elegyítve. Pedig utálom a rumot, de az első esős novemberi estén mindig iszom egy pohárka rumot - esetleg hattal - és egy évig elég ebből az ocsmány italból. De meg kell innom, mert itt az ősz. Nem tudom, az idén árul JEGYZET nak-e az utcán sültgesztenyét, mint... mikor is? Arra emlékszem, hogy a Kossuth téren, aztán a Széchenyi téren meg a Király utcában öreg nénék sütötték ezt a nagyszerű, őszi gyümölcsöt. Aztán egy tanácsi rendelet eltüntette őket: „Rontják a városképet...!”- címszó alatt. Azóta már kiderült, mi rontja a városképet. De nem a gesztenyések, az biztos. Reggel megyek a kiskocsma előtt, ismét kint állnak az asztalok és székek a járdán és vendég is akad. Süt a nap. Akkor hát még nincs itt az ősz ...?
