Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)
1997-10-14 / 282. szám
10 Dünántuli Napló Kisebbségek Baranyában 1997. október 14., kedd JWMNffll Az ötvenhatos magyar németek Heinrich Reitinger feleségével otthonában, a München melletti Haarban. Az ’56-os forradalom idején két segélyszállítmányt is vezetett Magyarországra. fotó: cs. l. 1956-ban a nyugati országokba emigráltak között voltak magyarországi németek is. Eddig velük a kutatók nemigen foglalkoztak. Cseresnyés Ferenc (kis képünkön), a Janus Pannonius Tudományegyetem Politikatudományi és Társadalomelméleti Tanszékének adjunktusa három éve végez ilyen irányú kutatásokat osztrák és német levéltárakban. Megérkezésüket követően időt hagytak a menekülteknek arra, hogy ők maguk döntsék el, milyen formában kérelmezik Németországban maradásukat, miféle politikai megítélés alá kívánnak esni. Nyilvánvaló, hogy a többség úgy maradhatott ott és más nyugat-európai országban is, mint külföldi menekült. Őket az 1951-es genfi menekültügyi konvenció értelmében politikai menekülteknek ismerték el. A genfi konvenció előírásai egyébként elég szigorúak, hiszen egyénileg felül kell vizsgálni azt, hogy a személy, aki politikailag menekültstátuszt kérelmez, valóban politikai üldöztetésnek, nemzeti, etnikai megkülönböztetésnek, vallási elnyomásnak van-e kitéve hazájában, ez a veszély őt reálisan fenyegeti.-Ebből a szempontból azonos megítélés alá esik valamennyi etnikum.- Pontosan. De aki magát németnek vallotta, az más minőségben maradhatott ott. Közülük azonban, akik úgy gondolták, hogy nem vacakolnak származásuk bizonyításával, mellyel külön törvény foglalkozott, akkor a többiekkel együtt megkaphatták a külföldi menekültstátuszt. Tekintettel arra, hogy a magyarok igen nagy számban érkeztek, csak Németországban számuk megközelítette a tizenötezret, a meglévő apparátus nem tette lehetővé, hogy egyenként vizsgálódjanak, valóban üldöztetésről vagy esetleg kalandvágyról van-e szó. Ez a státusz egyébként alig jelentett hátrányt a honos népességgel szemben: nem lehettek katonák, nem választhattak, de a munkaerőpiacon, illetve a szociális törvénykezés szempontjából azonos megítélés alá estek.- Milyen kedvezményeket kaptak azok, akik bizonyították német származásukat?- Hatálya alá estek a még mindig érvényes keleti német befogadási törvénykezésnek, amely lényegében a háború után született. Bár Németország nem szabadon dönthetett, hogy befogadja-e a keleti németeket vagy nem, hiszen mint vesztes országot kötelezték erre. Létezett egy bizottság, amelyik megítélte, hogy a leendő német állampolgárok a törvény hatálya alá sorolhatók vagy sem. Az ’56-os magyarországi németek is, hasonlóan a magyarokhoz, ideiglenes menekültigazolványt kaptak, mely négy hónapra szólt. Ha a menekült németek ezután igényelték, s a bizottság elismerte őket német származásúaknak, nem egyszerűen a státuszos menekült pozíciójába kerültek, mint az etnikailag magyarok, hanem azonnal teljes jogú állampolgárságot kaptak.-Mekkora lehetett á németnek minősíthetők száma?- Csak becslésekről tudok szólni, hiszen több időszakban más-más megfigyelők a német menekülttáborokban 5 százalék körülire becsülték az arányt. Arra már nincs nyom, hogy ezek mindegyike legalizálta-e németségét vagy sem. Vizsgálódásaim szerint sokan nem kérték németté nyilvánításukat.- Volt-e lehetőség arra, hogy a német menekülttáborokból más országokba távozzanak, hasonlóan az ausztriaiakhoz, ahonnan sokan mentek ki Amerikába? Az Egyesült Államokban tudomásom szerint óriási német közösségek élnek.-Tulajdonképpen az ausztriai menekülttáborokba ment a menekült magyar állampolgárok többsége, köztük zsidó és német származásúak is, s többségük az Amerikai Egyesült Államokba törekedett. Ugyanakkor az osztrákok azt terjesztették a menekültek körében, hogy menjenek nyugodtan nyugateurópai országokba, onnan is kivándorolhatnak. A valóságban, mint ez később bebizonyosodott, ez nem egészen így volt, hiszen az Egyesült Államok Ausztriára koncentrált, lévén ott a legnagyobb probléma a menekültek állandó nagy számából következően. így egy kicsit csapdába kerültek azok a magyarországi menekültek, akik hittek az osztrák biztatásnak. Németországban a kivándorlás elintézése nehézkesebben, bürokratikusabban zajlott. A kelet-európai németeknek természetesen Németország az anyaországot jelentette, de hagyományosan mindig volt közöttük olyan rész, amely a tengerentúlra törekedett. Magából az anyaországból is hosszú ideig nagy kivándorlási kedvet mutatott a népessége. 1950 és 1990 között Németországból hatszázezren települtek ki az Amerikai Egyesült Államokba, nyilvánvalóan voltak közöttük szép számban keleti áttelepült németek is.- Milyen szervezet segítette a magyar németeket?- A Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn, amely az ötvenes években jött létre a magyarországi németek megsegítésére. A magyar forradalom kitörésekor, közel tíz évvel a kitelepítések után kinyilatkoz- ták, hogy válaszuk az elűzésre nem a bosszú, hanem a testvéri segítség. Tulajdonképpen addig akarták végezni ezt a munkát, amíg csak szükség van rájuk. Két elvre hivatkoztak: az általános emberiesség szempontjára és az egységesülő Európa érdekére, melyet már akkor megérezték.- Milyen formái voltak a segítségnek?- Ruhát, élelmiszert és pénzt is gyűjtöttek, segélyszállítmányokat szerveztek, kettőt Magyarországra is indítottak Heinrich Reitinger, a Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn megalapítójának vezetésével. Az első konvoj Budapestre a Rókus Kórházba érkezett október 30-án, a másodikat pedig Dél-Dunántúlra indították németek lakta községekbe. Köszönhetően Reitinger helyismeretének, ki tudták kerülni az orosz katonai oszlopokat.-Ezt a területet Önön kívül kutatta-e még valaki?- Tudtommal nem, mert ugyan az ’56-os Dokumentációs Intézetben kutatók dolgoznak a forradalom eseményeinek tudományos feldolgozásán, de az eltelt hat év alatt csak a fontosabbnak tartott problémák feltárására jutott idő.- Hozzáférhetőek az itthoni dokumentumok?-Belső kutatást eddig nem végeztem, erre tehát nem tudok válaszolni. A célom az volt, hogy a menekültügy tudomásom szerint Magyarországon még kevésbé ismert, nem kutatott külső, osztrák és német dokumentumait feltáijam. Bécs- ben, Koblenzben és Wiesba- denben német ösztöndíj segítségével belügyminisztériumi ügyiratokat kerestem, illetve találtam. Az iratanyagok egyébként addig foglalkoztak a menekültekkel, amíg azok a befogadó számára problémát jelentettek. Utána már, az integrációval, a magyarok tulajdonképpen asszimilálódtak a befogadó társadalomba. El Pelétöl Carmenig A romákról szóló tematikus műsort sugároz október 31- én a Duna Televízió. A program bevezetőjeként A cigánytábor az égbe megy című játékfilm rendezőjével sugároznak beszélgetést. Azt követően vetítik a Mak- szim Gorkij Makar Csudra című elbeszélése nyomán készült filmet. Több dokumentumfilmre is sor kerül, többek között El Peléről, az első boldoggá avatott cigányról, a Sztálin által egykor Kazahsztánba áttelepített kárpátaljai romákról, a felsősófalvai cigányok konfliktusairól. Külön riportfilm elemzi a csehországi romák kivándorlásának okait. Az esti főműsoridőben a 100 tagú Budapest Cigányzene- kar koncertjét, késő este pedig a Carmen című operafilmet sugározzák. Az Európa Tanács a kisebbségekről Az Európa Tanács Rasz- szizmus és Intolerancia elleni Bizottságának nyilvánosságra hozott jelentése pozitívan szól azokról az intézkedésekről, amelyek meghatározzák a hazai nemzeti kisebbségek életét. Elismerően ír a kisebbségi törvényről, a jogvédő irodákról, de bírálja az állam- polgársággal nem rendelkezők státuszának szabályozását, vagy a szakirányú oktatás egyes fogyatékosságait. Oldalszerkesztő: Cseri László Ház a nemzetiségeknek PÉCS Kisebbségi találkozót szervezett szeptember végén a Pécsett élő kisebbségek képviselői számára a városházán dr. Révész Mária a kisebbségi ügyeket felügyelő alpolgármester. A már hagyománynak tekinthető rendezvény célja az volt, hogy a városban élő kisebbségek életével kapcsolatos aktuális témák, problémák megbeszélésre kerüljenek. A legutóbbi találkozó programjában szerepelt a Pécsi Lengyel Klub és a Pécsi Magyar-Orosz Társaság bemutatkozása, a kisebbségek szerepe a települési önkormányzatban, a jövő évi választások őket érintő jogszabályi változásai. A beszélgetés során különös hangsúlyt kapott, hogy egyes civil szervezetek nem rendelkeznek megfelelő irodahelyiséggel, illetőleg olyan helyiséggel, ahol kulturális vagy az oktatással kapcsolatos programjaikat lebonyolíthatnák. Javaslatként elhangzott, más városok példáját követve, egy nemzetiségi ház létrehozása, amely valamennyi kisebbség otthonává válhatna. Révész Mária vállalta, hogy a javaslatot a megfelelő bizottságok elé terjeszti a megvalósulás reményében. Orosz kulturális napok A Pécsi Magyar-Orosz Társaság Orosz kulturális napokat szervezett szeptember 29. és október 7. között Pécsett, a Pécsi Horvát Színház épületében. A Csopor(t) Horda Galériában került sor Az én Moszkvám című kiállításra, melyen Emanuel Bernstein 1930 és 1960 között a városról készült akvarelljei voltak láthatóak, felvillantva Moszkva olyan részeit, melyek azóta már gyökeresen megváltoztak. Rendkívül érdekes mozzanata volt a rendezvénynek a milánói Daganka Színház produkciója, melynek során bemutatták Majakovszkij Poloska című darabját orosz nyelven. Az olasz társulat rendezője az orosz származású Irina Kor- reri, akinek hatására a társulat tagjai oroszul tanulnak, s Milánó eldugott terein, padlásain mutatják be produkcióikat. A Poloska a Nep-korszak meggazdagodásra éhes alakjairól szól, akik mindig másokon élősködve próbálnak érvényesülni. A társaság november havi programjának része a Jekatyenburgi Színház vendégjátéka, melynek során a Művészetek Házában a 110 éves Kálmán Imrére emlékezve válogatást adnak a magyar zeneszerző Oroszországban még igen divatos műveiből. Hírcsatorna Álljatok lányok mellém a táncba címmel jelentetett meg videokazettát a Tanac Kulturális Egyesület, mely támogatókat keres a 18. Szolnoki Néptáncfesztiválon való részvételhez és zágrábi vendégszerepléshez. Nemzetközi tudósítói hálózat kiépítésén dolgozik a Roma Sajtóközpont. A régió országaiban dolgozó szervezetek és újságírók olyan kapcsolatrendszerének létrehozását kívánja megvalósítani, melynek során folyamatosan tájékoztatják egymást a roma közösségekkel kapcsolatos legfrissebb hírekről. Pannon Évkönyv. Magyar, horvát, német, szlovén, szlovák és cigány nyelven írt évkönyv jelent meg Szombathelyen, amely a Pannon térség népeinek életét, hagyományait, kultúráját mutatja be. A kiadvány szellemiségét tükrözi, hogy a műbe előszót írt Thomas Klestil osztrák és Milan Kucan szlovén elnök. A Martin Luther King Egyesület előadásokat szervez fővárosi és vidéki iskolákban a rasszizmusról. Érdeklődni a 166- 4116 tel./faxon lehet. RomaPage. Megkezdte működését a Kurt Levin-alapítvány által létrehozott RomaPage, amely a romákkal foglalkozó szervezetek közös weblapja kíván lenni az Interneten. Roma nap hajnalig KŐVÁGÓSZŐLŐS A kisebbségi önkormányzat három éve működik a faluban, ahol ezerkétszáz lélek él, s negyvenhárom százalékuk cigány származású. Roma Kulturális Napot tartott fennállása óta először a Kővá- gószőlősi Cigány Kisebbségi Önkormányzat az elmúlt hét szombatján az Általános Nevelési Központban, melynek szervezését már augusztus közepén elkezdték, mondja ifj. Bogdán Jenő képviselő (képünkön), a rendezvény fő szervezője. ő, mint a Fekete Kalap nevű helyi együttes vezetője, sokfelé fellépett már roma napokon, s úgy gondolta, saját lakóhelyén is szükség volna egy ilyen egész falut megmozgató kulturális eseményre. A munkában sokat segített a jegyzőnő, a települési ön- kormányzat dolgozói, és hát természetesen édesapja, aki a kisebbségi ön- kormányzat vezetője. A rendezvényen fellépett két baranyai és két fővárosi hagyományőrző együttes, valamint a MÁRKUSZÍNHÁZ Pécsről, volt kiállítás és vásár, bemutatkozott Kovács József és Choli Da- róczi József költő, sor került sportprogramra, melyet az iskola igazgatója szervezett. Este pedig hajnalig tartó cigánybált tartottak. Fotó- és kézműves-kiállítás várta az érdeklődőket a helyi sportcsarnokban fotó: müller andrea
