Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)
1997-10-08 / 276. szám
10 PUnántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. október 8., szerda A tisztességről szólván Középiskolás korunkban kötelező olvasmány volt Móricz Zsig- mond „Rokonok” című könyve. A könyv „eszmei mondanivalója” alapján minden rosszat el lehetett mondani a két világháború közti Magyarország társadalmáról. De a könyvből azt is megtudhattuk, hogy akiről kiderült a hatalommal való visszaélés, a megvesztegethetőség, az urambátyám kapcsolatok kihasználása, annak takarodnia kellett a közéletből. Senki sem foglalkozott azzal, hogy az illető eltévelyedése rossz- vagy jóhiszemű, mekkora a sikkasztott összeg, „történt-e törvénysértés”. Az a hivatalnok, közéleti személyiség, netán politikus, akinek a tisztességén folt esett, azonnal leköszönt a tisztéről, elmehetett a birtokára gazdálkodni (ha volt neki), de az úri kaszinóba többet nem tehette be a lábát. Az a bankár, aki a rábízott pénzzel rosszul gazdálkodott (a visszaélésről nem is beszélve), elvesztette minden vagyonát és a kor íratlan törvényei alapján főbe lőtte magát, vagy eltűnt a világban. Nem akarjuk visszaállítani a negyven éven keresztül agyonszidott „úri Magyarország” erkölcsi normáit, nem is lehet. De elborzadva tapasztaljuk azt a tisztességtelen és etikátlan magatartást, amelyet egyes közéleti személyiségek tanúsítanak napjainkban, akár csoportosan, akár egyénenként. Senkit sem akarunk személyében megbántani, ezért nevesítés nélkül említünk néhány visszásságot a sok közül. Nálunk a rosszul gazdálkodó bankok vezetői 20-30 millió forintos végkielégítéssel távoznak a posztjukról (ha távoznak), és az általuk okozott milliárdos károkat bankkonszolidáció címén az állam téríti meg. (Azt most ne firtassuk, hogy az államnak honnét van erre fedezete). Ugyanakkor a kisvállalkozók nagy része a saját vagyonával felel a gazdálkodásáért. Nekik ki ad végkielégítést és mennyit, ha tönkremennek? Az ország prominens vezetői közül jó néhányan az „ügynök- törvény” hatálya alá esnek, és hivatalos felszólítást kaptak, hogy távozzanak a posztjukról. Mi erre az urak reagálása: nem távoznak, maradnak. Pedig ez már nem a tisztesség, ez a törvényesség betartásának a dolga. Egy jogállamban a törvényesség betartásának egyik jelentős őre maga a parlament. Ha kellő pillanatban kapcsoljuk be a tv parlamenti közvetítését, azt hihetnénk, hogy Karinthy Frigyes „Röhög az osztály” című írásának tv-változatát látjuk. A kormánykoalíció képviselői egyszerűen széthahotázzák az ellenzéki képviselők interpellációit, még akkor is, ha igen komoly, az ország lakosságát érintő kérdésekről van szó. Tisztelt képviselő urak, ez a kétharmados ha- hotázás nem tisztességes dolog, különösen akkor nem, ha ezt a hárommillió létminimum alatt élő állampolgár sem tartja olyan viccesnek. Tudjuk, hogy nem lehetséges, de kívánatos lenne, ha a mai magyar közéletben, a parlamentben, különösen a kormánykoalíció környékén, kötelező olvasmány lenne Móricz Zsigmond „Rokonok” című kisregénye. Czukor Antal, KDNP Kertvárosi Szervezet, Pécs Válasszuk a semlegességet! Meglesz a NATO-csatlakozást sürgető népszavazás. Mégpedig annak az ügydöntő válfaja. A Munkáspárt kezdettől ellenzi Magyarország NATO csatlakozását. Két évvel ezelőtt 142 ezer hiteles aláírást tartalmazott az országgyűléshez eljuttatott beadványa. A párt ezzel eleget tett az akkor érvényben lévő törvénynek, ami százezer érvényes aláírás megléte esetén előírta olyan népszavazás kiírását, melynek eredménye kötelező az országgyűlésre nézve. A legfőbb hatalmi fórum azonban akkor (az Alkotmánybíróság szégyenletes asszisztálásával) asztal alá söpörte a kezdeményezést. Indok: időszerűtlenség, valamint a döntési kényszer hiánya. Holott a tények egyértelműen igazolják, hogy már akkor időszerű lett volna az ország katonai el- vagy el nem kötelezettsége tárgyában referendumot tartani. Most, hogy a parlamenti ellenzék közül is „megpendítették” a népszavazás ügydöntő változatának indokoltságát, az országlók magukhoz ragadták a kezdeményezést, s felkarolták az érdemi referendum gondolatát. Persze nem önzetlenül. A szavazólapra írandó maguk kreálta kérdés megszövegezésének igénytámasztásával. „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?” - elmés kérdésnek tűnik. A hátulütője „mindössze” annyi, hogy az ország számára éppen a NATO-ba lépés keletkezteti a legnagyobb rizikófaktort. Hiszen egyféle nemzetközi kalandorpolitika társtettesévé válunk általa. Idegen érdekek oltárán föláldozzuk sokat követelt nemzeti szuverenitásunkat, feladjuk területi integritásunkat, hazánk idegen hadak fölvonulási területévé, alkalmasint ütköző zónájává válik. Megelőzendő, utasítsuk el a parlamenti pártok és a kormány NATO-ba lépést szorgalmazó ajánlatát! Ne hagyjuk lépre csalatni magunkat. Mondjuk meg nyíltan: a magyar nép saját kárán megtanulta, mit jelent a háború. Nem engedi fiait ágyútölteléknek fölhasználni, idegen érdekekért megint vágóhídra terelni. Ajánljuk a NATO megátalkodott hívei figyelmébe: tanulmányozzák az ENSZ alapokmányát, melyben céljai között rögzíti az emberiség háborútól történő megóvását, az alapvető emberi jogok, a nemzetek egyenjogúságának szavatolását, a szociális haladás, a nemzetközi béke és biztonság fenntartását, mely ennél fogva a világszervezet európai kontinentális biztonsági szerepét is betöltené. A nagyhatalmakról köztudott, azelőtt sem akartak békét. Mindegyik a békéről beszélt, miközben - hol nyíltan, hol álcázva - hatalmának kiteijesztésén mesterkedett, akárcsak napjainkban. Ez a politika végül háborúba torkollott. Ezután sem lenne másként. Dr. Südi Bertalan szóvivő Erkölcsi normák és egészséges társadalom Nem szabad lopni, csalni, hazudni. Ezen alapvető erkölcsi normák minden egészséges társadalomra jellemzők. Igaz, a világon mindenütt előfordul, hogy az emberek áthágják ezen erkölcsi normákat, de ha ma körülnézünk hazánkban, sőt Kelet-Közép-Európá- ban, ennél sokkal nagyobb veszélyt érzékelhetünk. Az erkölcsi normák érvényességét is tagadják, megszegésüket nem tekintik bűnnek. Minden helyzetre lehet is, van is magyarázat. Ezt tapasztaljuk a gazdasági és közéletben. így van ez helyi és országos szinten is. És mit tehetek én, te, ő, mi? Ha az alapvetően torz beállítódás ellen lehetőségünk apró szintjén próbálkozunk tenni (vagy próbálok én most), illetve mindannyian saját példánkkal, akkor megtettük, amit mi ma és itt tehetünk. Igaz sok-sok konfliktussal jár a legkisebb változtatás is, de azt vállalni érdemes és kell. Ezzel pedig már összefügg az önbizalom, a társadalmi intézményekbe vetett bizalom, a jogrend tisztelete, a kormányzati és helyi tisztségviselők tisztességének feltételezése, a pénzbe és a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom, sőt a politikai élet szereplői iránti bizalom is. Pedig ezen intézmények csak akkor működnek hatékonyan, ha a polgárok nagy hányadának támogatását élvezik. Ma viszont minden felmérés és személyes tapasztalat azt mutatja, hogy a magyar társadalomban általános bizalomhiány van. A közgazdászok megállapításait, a gazdasági és politikai életet górcső alá vevő nyári szimpózium tanulmánya szerint „a szolidaritás hiánya, az embertársakkal szembeni közöny, a munkahelyi trehány- ság, a természeti környezet iránti érzéketlenség, a nemzeti és spirituális értékek iránti közömbösség az élet - és a saját élet - tiszteletének széles körű hiánya, mindez a kommunisták irányította társadalmak általános sajátossága. Magyarország ennek a társadalmi kísérletezésnek csak az egyik, szomorú példáját nyújtotta”. Elfogadjuk ezt vagy nem, immár közömbös. A szabadság megszerzése népek és személyek számára a modern kor vívmánya, ám „a szabadság egymagában eltévedhet, visszaéléseket szül, ha nem tekintjük mások szabadságjogait, ha nem keressük a társadalmi, gazdasági, politikai életben az egyenlőség, a szolidaritás, a testvériesség megtestesítését”. Marad tehát az alapvető erkölcsi normákat tiszteletben tartó közéleti emberek, politikusok és nevelők gyakorlatban bizonyító példájának igénye. Ennek a záloga pedig nem más, mint a család, az iskola, a média értéket bemutató ereje, nevelő szerepe. Ezért is tudunk, tudnánk talán tenni.. . Várbíró Péter MDF Akkor hát kampányoljunk! Messze a választás, valójában még a végleges választási törvények sem ismeretesek, de a pártok már elkezdték kampányukat, mint a teremkerékpárosok, lassan körözve, hogy minél jobb pozícióból foghassanak repülőrajtot. Lesz itt még haddelhadd! Akkor hát fogjunk hozzá mi is. E héten kivételesen nem szidom a kormánypártokat, bár szívesen tenném. Az ő kampányuk világos, mint a nap: „ténymegállapító” nyugodtsággal fogják a sikerpropagandájukat az agysejtekbe belopni (GDP gyarapodás, visszafogott infláció, zöldmezős beruházások) és persze ígérnek: 21% nyugdíjemelés, 65 éves kortól ingyen utazás stb. (Azért hadd gonoszkodjak egy kicsit: időközben sikerült az átlagéletkort 70 év alá csökkenteni úgy, hogy a kockázat nem is nagy.) ígértek 94-ben is. Lelkűk legyen rajta. Sokkal nehezebb helyzetben van az ellenzék, hisz egyre világosabbá válik, hogy a nemzeti programmal rendelkező jobboldali pártok összefogása már csak a csodával határos módon valósulhat meg. Csurka „nemzeti jobbot” nyújtott potenciális partnereinek, ezt durván félrelökték, vagy átnéztek rajta. Nem mondhatni, hogy a „mezei párttagok” sorában nincs igény az összefogásra, de a szalámiszeletelő jól működött. Hiszen ha az összefogás maradéktalanul megvalósul, a kormány csomagolhat. Ezt jól tudják ők is. Ezért a közvéleménykutatások két potenciális nyerőt favorizálnak, felbiztatva őket, hogy egyedül is van esélyük a „nagy ellenfelet” megverni. Ezzel már szét is szakadtak. (Az egyikért nem is kár, a másikat sajnáljuk.) Ők ketten a többi pártnak az ajtó előtt kuncsorgó szerepét szánják. Az ellenzéki pártoknak most amiatt fő a fejük, hogy szavazóikat ugyanabból a körből szerezhetik meg. A „hallgatag szavazókat” kell megszólítaniuk. A MIEP számára világos, hogy harcát egyedül kell megvívnia. Ez erkölcsi kötelessége is, hisz ha így változik a pártok álláspontja, lassan magára marad a radikális nemzeti programjával. Szinte már csak egyedül vallja a status quo tarthatatlanságát. Megjegyezném: aki közelgő jólétet ígér, az négy év múlva újra magyarázkodhat. A MIÉP átfogó gazdasági, oktatási, egészségügyi és honvédelmi programja több ezer oldalt tesz ki, de alapelvei egyszerűek: magyar érdekeket, magyar jövőt szolgálni. Ránk szakadó jólétet ígérni ma felelőtlenség, igazságos elosztást - nem. Mára világossá vált, hogy a kamatterhek a „rendszerváltás” hét évében mit sem csökkentek. Nem is fognak a külső és belső állam- adósság revíziója nélkül. Ebbe a képbe Tocsik és CO-NEXUS- féle huncutságok nem fémek bele. Felül kell vizsgálni a privatizáció során bekövetkezett vagyonvesztést, és amit törvényes úton vissza lehet szerezni, azt vissza is kell. Olyan adó- és hitelrendszert kell létrehozni, amely a magyar vállalkozónak kedvez. A kormány által megfogalmazott földtörvényre (és NATO csatlakozásra) a MIEP válasza: NEM, NEM, NEM. Dr. Balázs Ferenc, MIÉP Keressük a baloldaliságot! Jövőbeni programunk meghatározásához az oktatás és az ifjúság területén nagyon fontos, hogy a jelenlegi helyzetet a lehető legrészletesebben felmérjük, és ehhez igazítsuk a tennivalókat. Néhány pozitív változás, mint például az egyetemi hallgatói létszám- növekedés mellett súlyos problémák alakultak ki, melyeket a Magyar Demokrata Fórum nem tud elfogadni. Véleményünk szerint Magyarország számára a legnagyobb értéket a föld mellett az oktatás jelentheti. Szomorúan fogadtuk, hogy a tanárok jelentős tiltakozása ellenére átkényszerítették a Nemzeti Alaptantervet, amely esély- egyenlőséget hirdet, de csak alacsony színvonalú oktatást tud biztosítani. Több száz milliót elherdálva sem sikerült pontosan elkészíteni az érettségi vizsgakövetelményeket, a felsőoktatásra felkészítő iskolák követelményei szabályozatlanok. Felháborító, hogy minden évben csökkennek a felsőoktatásra, kutatásra és kultúrára szánt összegek. Ha azt mondják, hogy az egyetemek autonómiát élveznek, akkor az pozitív érték. Ha nincs hozzá megfelelő anyagi támogatás, akkor már csak üres szólam marad. Ha beígérnek a tanároknak 13%- os béremelést, akkor már most látható, hogy a rendelkezésre álló összeg ennek csupán 70-80%-át fedezi. Az MSZP-SZDSZ-es kormány szerint a hiányzó pénzt gazdálkodjék ki az egyetemek. Ez azt jelenti, hogy a kellemetlenségekkel járó munkát - a tanárok elbocsátását - végezzék az oktatási intézmények. Ha áttekintjük a gazdaságilag sikeres országokat, akkor látható, hogy először az oktatást, az innovációt, a műszaki fejlesztést és a kutatást támogatták, ez vezetett gazdasági sikerükhöz. Nálunk ez fordítva működik: a kormány lefaragja az oktatási intézmények költségvetését, nem végez szerkezet-átalakítást, mindezt teszi ésszerűsítés és stabilizálás céljával; valamint arra hivatkozik, ha megindul a gazdasági növekedés, ha benn leszünk az Unióban, akkor az oktatásra és a sportra is több pénz fog jutni (a Magyar Demokrata Fórum kormányzása alatt több száz tornaterem épült és készült az uszodaprogram is). Mindezek után felmerül a kérdés bennünk: ha ilyen katasztrofális helyzetben vannak az iskolák, akkor kik fogják majd bírni az uniós csatlakozás után az egyre jobban kiéleződő versenyt? Ha növekszik is a hallgatói létszám, elkeserítő, hogy az nem jár együtt infrastrukturális beruházásokkal, azonban tandíjjal igen. Az MDF tandíjmentes közoktatást akar. Nagyon jónak találnánk, ha az MSZP az egész ország boldogságára 1998 májusáig az általa hirdetett baloldali értékeket megvalósítaná. Sajnos ezen értékek megvalósulását mi hiába kerestük, mondhatnánk eltűntek. Ezzel szemben van multinacionális cégek tömege, nagytőke, esélyegyenlőtlenség, szociális érzéketlenség, és várhatóan külföldi szövetkezeti tulajdonban hatalmas földbirtokok fognak koncentrálódni. Füredi Péter Ifjúsági Demokrata Fórum A magyar jövő esélyei Az Ifjúsági Demokrata Fórum és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió „A magyar jövő esélyei avagy a közgazdaságtan és a szociológia válasza” címmel tanulmányi napot tart Pécsett, az MDF székházban, október 11-én 9-től 16 óráig. Megnyitót mond Kelemen Kartal, az IDF országos elnöke. Előadók: dr. Abaligeti Gallus, dr. Kecskés Gusztáv, dr. Kőhalmi László, dr. Szakolczai György, dr. Bethlen István, dr. Révész Mária, Hab- jánecz Tibor, Füredi Péter. Záróbeszéd: Szolga Róbert, az IKU országos elnöke. Párthírek Molnár Tamás, a pécsi 8. sz. választókerület önkormányzati képviselője október 10-én 15 órától fogadóórát tart a Városházán, a III. em. 118. sz. helyiségben. Keleti György honvédelmi miniszter és Toller László országgyűlési képviselő lakossági fórumot tart október 10- én, pénteken 17 órakor a NATO csatlakozásról és a népszavazás kérdéseiről Pécsett, a Testvérvárosok terei általános iskolában. Az MSZP Pécs városi szervezete rendkívül kedvezményes felvételi előkészítőt indít magyar, történelem, matematika tárgyakból. Jelentkezni a 310-035-ös vagy 313-160-as telefonokon, ill. személyesen a Tüzér utcai székházban, munkaidőben lehet. Dr. Torgyán József, az FKGP országos elnöke október 9-én 18 órakor politikai nagygyűlést tart Komlón, a Színház- és Hangversenyteremben. MIÉP gyűlés Pécsváradón. A párt megyei szervezete lakossági fórumot tart október 12-én 17 órakor Pécsváradon a Fülep Lajos Művelődési Központban. Vendégek: Kapronczai Mihály, a MIÉP országgyűlési képviselője, Deák Péter megyei elnök, dr. Balázs Ferenc megyei alelnök. A MIÉP Siklósi Szervezete a siklósi vár tövébe tervezett MOL-üzemanyagtöltő állomás építése ellen aláírásgyűjtési akciót folytat, helyi népszavazás kiírása érdekében. Ennek során több mint 2100 aláírás gyűlt össze. A város vezetése azonban sajátos jogértelmezésével meg kívánja akadályozni, hogy a város polgárai közvetlenül is véleményt nyilvánítsanak a város ügyeiben. Ezért a MIÉP helyi szervezete úgy döntött, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. Október 11-én 16 órakor Pécsett, a Dischka Győző u. 2- ben, az udvari épület emeletén nyugdíjasklub alakul.
