Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-07 / 245. szám
6 Mftántúli Napló Magazin 1997. szeptember 7., vasárnap Film készül a híres musicalekből Sir Andrew Lloyd Webber nem bíz semmit a véletlenre. Néhány kevésbé sikeres darabja után most visszanyúlt legnépszerűbb műveihez, hogy újból pénzt csináljon belőlük. Több filmstúdióval és tévétársasággal is szerződött. Ezek szerint a Warner Bros két év múlva készítené el az Operaház fantomja filmmusicaljét, a Universal pedig ugyancsak két év múlva a Macskák rajzfilmváltozatát. Néhány hónapon belül viszont a Polygram Television gondozásában, videón jelenik meg a Macskák, melyet egy tévéstúdióban vesznek fel. Annyi szent, hogy a nőknek szerkesztett amerikai Playgirl eladott, megvásárolt augusztusi számait aligha viszik vissza az újságosoknak, adják vissza a lapterjesztőknek, bárha soron kívüli tárgyaláson született bírósági ítélet kötelezi erre az érintetteket. A magazinban ugyanis Brad Pitt és (nemrég ejtett) barátnője, Gwineth Paltrow Webber egy bemutatón fotó: FEB-Reuters képét tették közzé. Mindez aligha lenne érdekes, ha Brad Pitt nem lenne lányok, asz- szonyok tízmillióinak bálványa, és a fotón éppenséggel nem mezítelenül szerepelne. De miután Gwineth is, Brad is paradicsomi „öltözékben” látható a titokban készített képen, nyomban értékesebbé és értékelhe- tőbbé vált a lényeg. A különösen jó vágású, 34 éves amerikai színész a nálunk is bemutatott Kalifornia - A halál nem utazik egyedül című film főszerepében vált világsztárrá. ' A világon nagyon sok férfi szeretne a Baywatch című szappanopera szőke bombázójának, Pamela Andersonnak a férje lenni, de ez a Föld mintegy kétmilliárdnyi pályázója közül csupán egynek adatik meg, a zenész Tommy Lee-nek. Mégsem érdemes őt túlzottan irigyelni, legalábbis erre lehet következtetni a második gyermekét váró kebelcsoda legutóbbi televíziós nyilatkozatából. Pam ugyanis nem csak azt vallotta meg az őt faggató riporternek, hogy gyakran álmodozik egy leszbikus éjszakáról Madonnával, de azt is: mivel két gyereknél úgysem akar többet, örömmel venné, ha a jó Tommy kasztráltatná magát. Bogáncs tapadt az országcímerbe Viccparádé Kalózkodás. „Nagyapa, neked miért van falábad?” „Tudod, amikor megtámadtunk egy hajót, jött egy ágyúgolyó.” „Miért van kampókezed?” Megtámadtunk egy másik hajót, és egy ágyúgolyó elvitte a kezemet.” „És miért van üvegszemed?” „Amikor belement egy muslinca a szemembe, elfelejtettem, hogy kampóból van a kezem.” (Beküldte Murányi Kata, Pécs) Végső megoldás. „Képzeld, lenyeltem egy egeret, mit csináljak? „Nyelj utána egy macskát.” Újgazdagék. „Apa, hol van a Viharsarok?” „Fiam, ilyen szélben nem állok neki megkeresni.” Morbidok. Kelendő megyeszékhely: Kaposvár. Szalmaözvegy levestészta: Facémametélt. Ebkábulat: Tacskóma. Nógrádi focifájdalom: Sajgótarján. (Beküldte Fényes Sz. Elek.) A társastánc hiánya. Egy fiú felkér egy idősebb lányt, aki fitymálva így szól: „Gyerekkel nem táncolok.” A srác feltalálja magát: „Nem is tudtam, hogy terhes vagy.” (Beküldte Murányi Klári, Pécs) CsarNÓTA. (Belvárd Gyula Szava) Szőke, Kökény, Cece led, Boglár, Lelle, Kenese, Fadd, Dob- sza. Egyetemi kezdet. Nem jött Pécsre tanulni, mert az ELTE elterelte, nekem véleményem eltérő, bár nem jöttem az ELTÉ-rő’. (B. L.) Várjuk (jobb) vicceiket szerkesztőségünk címére. Összeállította: Bozsik László Az ibolya a szerénység szimbóluma, a mimóza az érzékenységé, a liliom a szűzies ártatlanságé, és így tovább. Ezek köz- használatú fogalomtársítások. Ám népeknek, államoknak, tartományoknak, városoknak is van virág vagy más növény jelképe. Éppenséggel nem is kell messzire menni: Baranya megye címerében - 1694 óta - ilyen jelkép a szőlőfürt. Franciaország szimbóluma a liliom. Az Anjou-házból származó uralkodók magukkal vitték Itáliába, majd onnan Magyarországra, sőt rövid negyedszázadra Lengyelországba is. Károly Róbert királyunk a nevezetes aranyforintját firenzei mintára verette, és azon először kétszeres okból is a liliom szeÖröm van a helyi horgászok arcán, ha a kecsegéről beszélnek. A karcsú, elegáns hal ugyanis az utóbbi időben mind gyakrabban fogható a Tiszában - persze elsősorban az ideális élőhelyein -, köszönhetően annak, hogy a folyó északi vízgyűjtőjén erősen visszaesett az ipar, a víz szennyezettsége csökkent. Eredményeként ismét gazdagon virágzik június végén a híres kérész, amelynek lárvája a kecsege fő tápláléka. Barátainkkal Tiszapüspöki- ben, a Közép-Tiszavidéki Horgászegyesületek Szövetsége tanyáján béreltünk szállást. Hangulatos faépület, évszázados fák komoly árnyékában, a Tisza magas partja felett. Nagy Miklós, a környéken joggal kecse- gekirálynak nevezett horgászművész kalauzolt bennünket a repelt: Firenzének is ez a virág a szimbóluma. Csak Károly Róbert fia, Nagy Lajos cserélte föl Szent László alakjával a virágrajzolatot a magyar forinton. Oroszországot a nyírfa, Spanyolországot a gránátalma, Kanadát a juhar, Libanont a cédrusfa jelképezi. Az utóbbi két ország állami zászlaján is szerepel az említett motívum. Japán jelképe a krizantém és a sokszor megverselt cseresznyevirág. Hollandiáé a tulipán lett, noha csak néhány évszázada termesztik ott. Anglia nemzeti virága a rózsa: polgár- háborúinak leghosszabbja is a Rózsák Háborúja nevet viseli. Ebben az újra és újra fellángoló harcban a fehér és a vörös rózsa mutatta a pártállást: a Lancasfolyónak arra a részére, ahol a kecsege jó eredménnyel fogható. Mint minden halhoz, ez esetben is ha nem is speciális, de megfelelően kialakított készség szükséges. A lényeg a rendkívül érzékeny spiccű bot, viszonylag vékony - 20-as, 25-ös- zsinór. A lelke a szerelésnek az élőké. Az itteniek potomnak nevezik a zsinórt, amelyre a horgot kötik, s ennek a fenékólom felett alig 10 centire kell csatlakoznia a főzsinórhoz, de legalább 60-70 centi hosszúnak kell lennie. A legjobb csali elvileg természetesen a tiszavirág lárvája, ez azonban védett. A helyi horgászok a virágzás idején - amikor annyi rovar repül a folyó felett, hogy gyakorta át sem lehet látni a másik oldalra- rengeteg elpusztult rovart tér-, vagy a York-házhoz való tartozást. Wales jelképe a hagyma, Skóciáé a bogáncs, Írországé a lóhere. Nagy-Britan- nia igencsak furcsa összhatású csokrot köthetne országai szimbólumaiból. Hogy melyikhez miért épp az a növény kapcsolódott, azt vagy kedvességük, előfordulásuk gyakorisága, jelentősége magyarázza, vagy a legenda. A skótok címerébe például azért került bogáncs, mert a szájhagyomány szerint egyszer a lopva rájuk támadó ellenség egyik gyalogosa véletlenül bogáncsba lépve felkiáltott. Jajszava” felébresztette a skót őrszemet, aki még idejében tudta riasztani az övéit, s azok így kiverték az orvtámadókat. D. I. összegyűjtenek, megfelelő adagokban lefagyasztják és ezt használják csalinak. A kecsege villámgyorsan kap, a profik azonban még ezt is „utolérik”. Nem csak a hal különös szépsége, de a belőle készült ételek - főleg pörkölt és rántott - élménnyé teszik horgászatát. A fő szezonja - mondják az itteniek - a vízállástól függően szeptember végén kezdődik. Akkor jön a nagyja - bár az ilyen még mindig ritka zsákmánynak számít, a három kilós elvétve akad. Tisztítása egyszerű. Addig kell lobogva forró vízben tartani, amíg bőre meg nem repedezik, utána gyorsan áttenni hidegbe, „lehámozni” s pillanatok múlva már előttünk a táplálékától aranysárga húsú kecsege. Mészáros A. A Tisza csodálatos kecsegéi Nyári ízek őszre, télre Sok gyümölcs a kamrában is beérik fotó: Müller a. Az érett, frissen szedett gyümölcsök időszaka lassan lejár, most már inkább arra kell gondolni, hogy melyiket mikor érdemes leszedni, hogyan lehet tárolni, eltenni ahhoz, hogy az őszi, téli napokban is visszaidézhessük a nyarat. A szőlőről annyit, hogy nincs utóérése, tehát akár pár napon, akár hosszabb időn át szeretnénk tárolni, csak akkor érdemes leszedni a fürtöket, ha minden bogyó érett. Az őszibaracknál más a helyzet. A félérett gyümölcs a kamrában is beérik, édes lesz és megpuhul. A téli almát és téli körtét akkor ajánlott szedni, amikor a gyümölcsök teljesen kifejlődtek. Tovább azért nem szabad a fán hagyni, mert a súlyuktól lehullanak, s az eséstől sérülve tárolásra alkalmatlanokká válnak. Az alma és a körte a tárolás ideje alatt is színesédik, a gyümölcs húsa pedig illatos lesz és megpuhul. Alacsony hőmérsékletű tárolókban hónapokig el lehet tartani nagyobb romlási veszteség nélkül. Azonnali fogyasztásra akár félérett szilvát is lehet szedni, de lekvárfőzésre és aszalásra csak akkor érdemes, amikor a kocsány környékén kezd ráncosodni. Ekkor legnagyobb ja cukortartalma. T. E. A szürethez szükséges borászati anyagok és szüretelő eszközök széles választékát kínálja Pécsett a Kertbarátok Boltja, amely a Béri Balogh Adám u. 1. sz. alatt található. Telefon: 313-961. (x) ) ;t Főzzünk változatosan! Alma-paradicsomlekvár. Nagyon drága és kevés a barack, érdemes tehát a kertben termett vagy vásárolt almából és paradicsomból különleges lekvárt készíteni. Hozzávalók: 2 kiló alma, 1 kiló paradicsom, 2 kiló cukor, 2-3 szem szegfűszeg, púpozott mokkáskanálnyi szalicil. A kicsumázott, felszeletelt almát és feldarabolt paradicsomot 2-3 szem szegfűszeggel együtt főzzük puhára. Szitán áttörjük vagy paradicsom- passzírozón áthajtjuk. Az alma-paradicsompéphez tesszük a cukrot, és lassú tűzön sűrűsödésig főzzük. Még forrón elkeveijük a szalicillal, üvegekbe töltjük, és azonnal lekötve szárazgőzben hagyjuk másnapig. Gyors ecetes paprika. Kemény húsú, gömbölyű (bogyiszlói) paprika szárát levágjuk, és öt literes üveget megtöltünk vele. Tegyünk közé tisztított tormát, szórjunk bele 8-10 szem borsot, kávéskanálnyi koriandert, mustármagot. Fél liter 10 százalékos ecetet elkeverünk egy evőkanál sóval, 25 deka kristálycukorral, 1 deka szalicillal. Két decit a paprikára öntünk a fűszeres ecetből, forralt és kihűtött vízzel fölengedjük az üveg válláig, végül a maradék ecettel felöntjük. Lekötjük és a helyére tesszük. Ez a módszer ősszel, a be nem érett, zölden maradt paradicsom, uborkás, paprikás vegyes savanyúság tartósításához is megfelelő. W. M. rl RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Falba épített jó borok és gyönyörű kiskocsmák... Azt mondták valamikor, hogy a „paraszt” mindig sír: fölnéz az égre, és ha eső ígérkezik az is baj, ha meg aszály van, az is baj. Persze ez a nagy igazság, mert mindkét lehetőség - ha túlzottan beválik - egész évi munkáját tönkre teheti az időjárás. Korunk szőlősgazdái is nyafognak - joggal -, hiszen egy kései fagy, vagy nyárutói jégverés elviszi a termést, emlékszem, jó néhány éve egy szeptember eleji jég - éppen szüret küszöbén - néhány perc alatt leko- pasztotta a siklós-villányi szőlőket, a gazdaság vörösboros területén - Nagy harsányból Villányba érkezve jobb oldalon- a barázdákban ömlött a vörös lé, a városban még a platánfák koronáját is lecsupasztotta. A neves, kitűnő szőlész - néha Kordé Miska bácsi - akkoriban mesélte, már ott tartott, hogy a kötelet átdobja a présház gerendáján, ilyen pusztulás láttán már élni sem érdemes. Aztán a következő esztendőben - tavasszal - megint csak nyitják a tőkét, kapálnak, permeteznek - esőtől függően - elég gyakran, aztán várják a szüretet, mert a termés csak akkor biztos, amikor már a hordóban van. Igaz, a hajdani beszolgáltatási időkben még akkor sem, ha csak nem sikerült eldugni, befalazni néhány hordóval. A jó öreg Schulteisz-papa - nyugodjék békében - kereskedő volt, de civilben kitűnő borokat termesztett Deindol- ban. Akkor jártam nála, amikor a présházában a készletfelmérést végezték éppen a fináncok, mesélte, hogy egy ismerőse milyen ravasz módon dugta el a bort a hatóság elől. Ült a prés-, házból leválasztott kis szobában, a kockásterítős asztalnál és iszogatott, amíg a zöld egyenruhások a hordók tartalmát ellenőrizték, adókivetés céljából. Kérdezték a fináncok, van-e eldugott bora, azt felelte, már hogy lenne?! Aztán amikor elmentek, az asztalt elhúzta a faltól és egy doronggal beütötte a falat, ott állt bent a sötétben egy hektós tele hordó. „Ezt miért meséli nekünk, papa?” - kérdezték a fináncok. „Hát csak, hogy jelezzem, miféle emberek vannak, akik mindenre képesek, csak hogy ne kelljen adót fizetniük ...” A fináncok csak mosolyogtak, már amennyire a szolgálati szigor a bratyizás tényét megengedi, aztán elbúcsúztak, de a küszöbön megjegyzést fűztek az anekdotához: „Nagy marha lehetett az a finánc, aki hagyta magát, hogy hülyére vegyék.. .!” Szóval elbúcsúztak, majd egy óra múlva megérkezett a fia a busz- szal. „Elmentek?” - „El.” Azzal elhúzták az asztalt a fal mellől, a gyerek egy doronggal beütötte a falat és ott állt bent a sötétben két hordó, egy-egy hektónyi traminival, illetve cirfandlival. Közben aztán szépen ittunk, meg stifoldert és kései zöldpaprikát ettünk, jókedvünk volt, be is rúgtunk tisztességesen. Sohasem tagadtam, hogy annak idején jókat ittam, néha annyit, hogy a felszolgálólányt is kispapnak néztem, koccintva az egészségemre. Mindezt azért jegyzem meg, mert a tömegkapcsolatra oly rátarti kis- és nagyobb főnökök - újság, vagy rádiónyilatkozatban - elmondták, hogy kint voltak a „területen”, fontos és „hasznos” dolgokat tárgyaltak, majd utána „... egy pohár bor mellett, a fehér asztalnál, elbeszélgettünk az elvtársakkal”. Ezt a rossebb sem hitte el, mert aki már leül akármilyen fehérasztalhoz, annak nem elég egy pohár bor, csak éppen nem tartották ildomosnak bevallani, hogy jól benyerítettek. Mintha az valami égbekiáltó bűn lenne. (Nem az alkoholistákról beszélek persze ...) Volt időszak - amikor az ország összes kocsmáját, kis- és nagyvendéglőjét és éttermét számokkal jelölték, mondjuk így, hogy X. Vendéglátóipari (!) Vállalat 128. számú üzemegysége, jobb esetben „italboltja” és még csak véletlenül sem írták le, hogy egyszerűen kocsmáról volt szó. Petőfinek jó volt a - különben szláv eredetű - kocsma szó, a Hivatalnak nem. Szégyellték. Pedig a jó bor - mondom: a j ó bor! - tiszteletet érdemel.
