Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-06 / 244. szám
1997. szeptember 6., szombat Háttér - Riport DHinántúli Napló 9 Béres-csepp a „tengerben” Beszélgetés a múltról, a kitüntetésről és az öt almafáról Kisvárdán él, s bár bizonnyal látta már a Földnek ennél kiesebb vidékét is, számára ez az otthon, s ez a legszebb. Beszéde ízes, a tájhoz kötött. Mint a szabolcsi parasztembereké, akikhez hasonló rácsodálkozással tekint a világra, s akik a messziről jött ember felé nyitott szívvel fordulnak mindaddig, amíg az igazat mondják. Dolgozószobájának íróasztalával szembeni falán megannyi kitüntetés és elismerés a világ különböző országaiból. Nemrégiben odakerült egy magyar is. Dr. Béres József, a kutató, a „csodatevő ember”, akit nem is olyan régen még meg akartak hurcolni, s akit börtönnel fenyegettek, a napokban vehette át Göncz Árpádtól a Magyar Köztársasági. Érdemrend tiszti keresztjét.- Ön tényleg csodatevő' ember? Legalábbis ez a hír járta annak idején, amikor a háza eló'tt véget érni nem akaró hosszú sorokban álltak az ország távoli sarkaiból odaérkező' emberek.- Az volna csak a jó, ha csodatevő lehetnék. Legelőbb is nem lenne több háború, szerete- tet és jólétet teremtenék a földön. Megváltoztatnám ezt a pénzéhes világot. De sajnos nincsenek csodák.- A Béres-csepp az.- Amennyiben nagyon szívós, kemény munka eredménye. Huszonöt éves kutatás gyümölcse volt 1970-ben, amikor rájöttem, s azóta mégennyi idő telt el a kutatással. Ismeri bizonnyal a történetet. Amikor előálltam a felfedezéssel, rám ripakodtak az okosok. Hogy jön ide ez a kisvárdai ember, belekotyogni az immunológiába onnan az Isten háta mögül, amikor amerikai, jól felszerelt laboratóriumokban sem tudnak nagyon hozzászólni korunk betegségéhez, a rákhoz.- De Ön rájött valamire.- A növények-állatok vitalitásának kérdéseivel foglalkoztam, s egyszer bekattant, hogy a betegségeknek, a szervezetek ellenállóképessége lecsökkené- sének megfogható oka van. Az élethez szükség van különféle elemekre, s ha valami hiányzik, megbomlik az egyensúly. Valahol egy statisztikai adatot láttam arról, hogy a húszas években a halálos betegségeknek mindössze két százalékában volt okozója a rák, miközben akkor, a hetvenes években már 25 százalékra nőtt a daganatos megbetegedések aránya. Bizonyára Önben is felmerül, hogy vajon miért ez a romlás? Én akkor úgy éreztem, hogy megvan a válasz. Az ökológiai változások mellett az életvitelben és a hiányos, rendszertelen táplálkozásban véltem megtalálni az okot. Hiszen köztudott, ha az immunrendszer rendben van, az anyagcsere normális, akkor a kórokozó ágensek ereje megtörik. Ilyen pofonegyszerű az egész.-A cseppek a hiányzó elemeket pótolják. Ön akkoriban azért végzett el sokféle testre szabott vizsgálatot, hogy minden egyes emberről kü- lön-külön megtudja, hogy mi hiányzik a szervezetéből-Ezt ma is megteszem néha, különösen ha gyerekekről van szó. De az előbbiekből az is következik ugye, hogy nem a rák gyógyítása a fontos dolog, hanem a megelőzés. A forgalomban lévő készítményeink, a cseppek, ezt a célt szolgálják. Egy-egy kúra után a szervezet visz- szaigazolja.- Úgy hírlik, hogy Béres József nemigen pihen, naponta még ma is 14-16 órát dolgozik. Éppen min ?-Tudományos értekezést, könyvet írok. A munka címe valahogy így hangzik: „Tények a malignus daganatokról, avagy a rákkutatás molekuláris biológiája és biokémiája.”-Most már nem csoda, ha egy agrárszakember ilyesmivel foglalkozik?- Már hogy lenne az. Persze azért elmondom, hogy én nem csak agráregyetemet végeztem. Élettanból és biokémiából is doktoráltam, no meg azért van némi kutatási tapasztalatom. Sokfelé hívnak, tartok előadásokat, megfordulok hazai és külföldi egyetemeken is.-A múltra ezek szerint nem haragszik?-Nem is nagyon haragudtam. Az ember továbblép a dolgokon, s én olyan típus vagyok, hogy inkább a jövőbe tekintek. Az is múlt már, hogy 1989-ben japán segítséggel megalakítottam a Béres Rt.-t tizenhét alkalmazottal, hiszen ma már több mint ezer kvalifikált szakember, többségük egyetemet végzett munkavállaló dolgozik a cégemnél. Köztük a nekem legkedvesebb, a fiam is. Ifjabb dr. Béres József, a kémiai tudományok kandidátusa.- Csak egy gyermeke van?-Van még egy lányom, aki hasonlóan remek szakmával dicsekedhet. Itt Kisvárdán óvónő.- Hány csepp fogyott el e negyedszázad alatt?- Tengernyi. Mindenesetre most évente több mint ötmillió üveggel állítunk elő, s jut a világ minden pontjára.- Ön is bizonyára fogyasztó. Meg sem merem kérdezni, hogy milyen egészségnek örvend.- A napokban, hogy el ne késsek, futva mentem föl a debreceni egyetemen a negyedik emeletre. S nem fulladtam, nem köptem ki a tüdőmet, pedig már hetvennyolc éves vagyok.- Ön az egyik legmagasabb ukrán kitüntetés tulajdonosa is, amit a magyar tiszti kereszt eló'tt kapott meg. Miért?- Bár ne kaptam volna. A csernobili atomerőmű katasztrófája sok emberi katasztrófának okozója is. A sugárzás okán rengeteg fogy a készítményeinkből. Főleg a gyerekek betegednek meg, hullik ki a hajuk. Magam is sokat megyek át Ukrajnába, konzultálok orvosokkal. A kormány az ebben a gyógyító munkában kifejtett tevékenységemet honorálta.- Melyik volt életének a legboldogabb napja?-Nagyon nehéz ezt megmondani.-És a legszomorúbb?- Amikor tudtam már, hogy a készítmény hatékony, hiszen megannyi eset bizonyította az igazam, mégis rám fogták, hogy kuruzsló vagyok. A tehetetlenség bosszantott. Az, hogy valamire rájöttem, amire a világ nem kíváncsi. Olykor estéken át nem tudtam aludni, csak gondolkoztam. Miért? Aztán az emberek hitet adtak, jött egy filmes is, aki előbb 1976-ban forgatott, majd tíz évvel később kereste föl a betegeimet, hogy élnek-e még. És éltek. Végül is tudom, hogy minden gyógyszer bevezetése előtt a tudománynak kell azt kipróbálnia, s rátennie az áldást, s aztán lehet odaadni az embereknek. De tőlem a tudomány elfordult. Aztán jött a rendszerváltás, majd jöttek a japánok, és megtörtént a csoda. A Béres-cseppet előbb fogadta el a társadalom, az emberek, mint a tudomány. Hát nem érdekes?- Ön miről álmodik néha? Elégedett-e?- Ez két kérdés legalább. A jelenlegi helyzetemmel természetesen elégedett vagyok, de szeretném, hogy a rákkutatásban messzebbre jussak. Ugyanis azt tudom, hogy jó úton járok, de nagyon jó lenne a végére is elérni. Hiszen azt prognosztizálta egy japán kutató, hogy ha nem tudjuk a rák terjedését feltartóztatni, kétszáz év múlva nem lesz emberi élet a világon.- És e miatt aztán ki sem néz a laboratóriumból?- Dehogynem nézek ki. Nagyon szeretem a természetet, s ezen belül is a kertemet, az almafáimat. Öt almafám van mindössze, de jóízű, zamatos fajták. Három itt a kertben, kettő pedig Sóstón, a hétvégi házunkban. Meg aztán valljuk meg őszintén, olykor a fizikai munka a legjobb kikapcsolódás.- Köszönöm a beszélgetést és hadd kívánjak jó egészséget, hosszú életet Önnek.- Én is köszönöm. Kérhetnék valamit?- Természetesen.-Ha megjelenik az interjú, küldjön egy példányt a lapból. Elég ha annyit ír a borítékra, hogy Béres József, Kisvárda. Megkapom. Kozma Ferenc Dr. Béres József Magyarul magyarán Magyarán több, mint magyarul Olvasóink többsége bizonyosan emlékszik lapunk nyelvművelő rovatának régi címére, a Tollsöprű-re. Ez a beszélő cím az általam is tisztelt és szeretett Tóth Pistával együtt sírba szállt. Az akkori főszerkesztő-helyettes hozzájárulásával választottam a mostanit. Egy kedves barátom nem értett vele és velem egyet, azzal érvelve, hogy fölösleges valamit (bármit) kétszer • mondani. Szerinte ugyanis az új cím pongyola szóismétlés, szakszóval tautológia, amely a mérsékelten szigorú nyelvművelők szerint is hiba. Éddig nem volt alkalmam az alaptalan vád írásos tisztázására. De most megteszem. Napjaink nyelvhasználatában ez a két szó valóban gyakran fölcserélődik, helyesebben a magyarul válik uralkodóvá. Pedig Értelmező szótárunk is számon tartja a következő többletjelentést: „kertelés nélkül, nyíltan, világosan”, illetve régen, főként az irodalomban: „magyar módra, magyar ember módjára.” - Vörösmarty Eger című kiseposzában így ír: „Vesszen el, aki Egert magyarán nem védi a halálig.” - Petőfi a Zöld Marci-ban ezt úja: „Betért a csárdába, ha szólt a muzsika,/ S szilaj kedvvel amúgy magyarán megrakta.” - Vagyis: magyar módra védi a várat; illetve magyar módra eljárta a táncot. A magyarán határozószó és az elsősorban „magyar nyelven” értelmű magyarul szóalak használata közötti különbség nyilvánvaló. Minden nép, a magyar is úgy gondolja, hogy valójában a saját nyelvén lehet világosan, érthetően, minden köntörfalazás nélkül megmondani valamit. A rómaiaknak például a latiné loqui nemcsak a latinul, latin nyelven szólást jelentette, hanem azt is, hogy nyíltan, egyenesen beszél valaki. Vagy az auf (gut) deutsch a bécsiek szerint szintén nemcsak „(jól) németül” értelmű, hanem azt is jelenti, hogy érthetően, világosan. Szorosan kapcsolódik a magyarán-hoz a magyaráz igénk jelentéstartalma is. A Magyarán szólva anyanyelvi rádióműsor a címében is őrzi a régi formát. Ide kívánkozik Baranyi Ferencnek, a Rádió komolyzenei műsoraiban is gyakran szereplő költőnek Fohász című verse, illetve e vert néhány sora: „Ne csak magya- rul/áe magyaránlis engedj szólni, Uram,/ azaz egyenesen,/ mint a kaszasuhanás./ Vágjon rendet a szó /a dudva- rostú beléndek-beszéd- ben,/hogy szárban bátorodva égre szökjön/ az értelem aranyfejű kalásza. - .. — Magyarul úgy / suttogjak és kiáltsak, / hogy mindig magyarán. ” Tehát nemcsak magyarul akar szólni a költő, hanem magyarán is, azaz „egyenesen, mint a kaszasuhanás.” - Bárcsak minél több írástudó és tollforgató ajkán hangzana fel, műveikben pedig válna valósággá ez a Fohász! Rónai Béla A japán iskolakezdet első napján a kisiskolások legfontosabb feladata, hogy megtanulják, miként védekezzenek földrengés esetén FEB-Reuters • • Miként lehet On magabiztos? Sokan azért nem bíznak magukban, mert túl kevés figyelmet kaptak másoktól, esetleg már otthon, a családi körben is lebecsülték őket. („Ezt te úgyse tudod ...”, „A bátyádnak ez úgyis jobban megy ...”) Felnőtt korukban minden módon bizonygatni akarják, hogy ők teljes értékű emberek, de a görcsös igyekezet további gátlásokat kelt. 1. Rajzoljon magának egy tortát, jelöljön ki benne szeleteket, amelyekbe írja be, mit tud nagyon jól, jól és kevésbé jól csinálni. Ha lehet, beszélgessen utána erről egy önhöz közel álló baráttal, mert akit régebben lenéztek, az általában alábecsüli saját képességeit. Tudatosítsa magában, hogy nem lehet mindenki mindenben egyformán tehetséges! 2. Szokjon le arról, hogy állandóan másokhoz mérje magát. Ez nem vezet semmire. Tanulja meg, hogy elsősorban a saját képességeivel legyen tisztában. Vizsgálja meg időnként, mely területeken szeretné javítani a képességeit! Mit tett az utóbbi időben ennek érdekében? Miben jobb máris, mint például három hónapja volt? 3. Fejlessze folyamatosan a képességeit, mélyítse el a tudását! Mindegy, hogy könyvet olvas vagy valamilyen tanfolyamon vesz részt, fontos, hogy tanuljon. Ez frissen tartja az agyat, és rendkívül jót tesz az önértékelésnek. Ferenczy Europress Szálkák A WC-használat dija Végre egy görbe este négyesben a baráti házaspárral fiatalságunk hajdani kedvenc színhelyén, a patinás kerthelyiségben. Beszélgetünk, sörözgetünk. A férfi feláll, elmegy, hogy abban a bizonyos helyiségben folyó ügyeit szilárd alapokra helyezhesse, majd kisvártatva mérgesen visszatér és feleségétől egy húsz- forintost kér, és elviharzik. Amikor visszatér, dühösen kérdezi:- Az itt fogyasztó vendégnek miért kell külön fizetnie a WC használatáért, annak működtetési költsége miért nincs eleve benne az amúgy is borsos számla ösz- szegében?- Azt én is szeretném tudni - adok neki igazat. Ám vízügyes szakember asztaltársam nem hagyja ennyiben, tovább viszi a témát.-Miért kell a balatoni strandokon fizetni a pisilésért? A víz tisztasága érdekében is sokkal olcsóbb megoldás lenne, ha neked fizetnének azért, hogy az illemhelyen és ne a vízben végezd el a kisdolgodat! - állítja meggyőződéssel. Kár, hogy nem én vagyok a tó- tumfaktum, biztosan megvalósítanám az ötletét. A megperzselt diófa A kérésre, hogy nézzem meg a diófáját, nem látok-e azon valami különöset, hiába meresztem a szemem, a lombkorona fölött lenyugodni készülő naptól csak a szép zöld lombozat tűnik fel. Néhány perc elteltével ismét szemügyre veszem a fát, s most már látom, hogy a túlsó fele egészen a korona csúcsáig végigperzselt, s hallom is, ahogy a barna, fonnyadt leveleket zizegteti az enyhe szellő.- A szomszéd égette végig a telkére vagy egymétemyire átnyúló lombozatot, bosszúból. Talán mert a 25 éves diófám tavaly alig termett, s nem tudott a portáján elég diót összeszedni - mondja a házigazdám, s a tekintetében valami végtelen szomorúságot vélek felfedezni. A kutyás nő A Pécsről évtizedekkel ezelőtt gyerekfejjel külföldre költözött barátommal az egyik sétatéri pádon ülve beszélgetünk. Miközben áradozik, hogy milyen szép a tér, a Székesegyház, a Széchenyi tér, a belváros, engem mind jobban zavar, hogy merőben egy pontra bámul. Odanézek, s megértem őt. A látvány valóban szemet vonzó: középkorú, roppant csinos és fölötte elegáns nő ül a pádon, mellette a földön hűsöl pórázra fogva egy skót juhászkutya. A hölgy egy idő után föláll, elvezeti kutyáját a volt vízesés virágágyásaihoz, ahol az eb elvégzi a nagydolgát, ösztönösen el is kaparja azt, közben gyors és erőteljes mozdulatai nyomán röpködnek a kifötört virágok és fucsomók. Hová tűnt az óra? A főposta épületének utcai homlokzatára mutatva egyszer csak megkérdezi a beszélgetőtársam, hogy nem hiányzik-e nekem onnan valami. Biztosan romlik az emlékezőtehetségem, mert az épületen semminek az eltűntét sem veszem észre.-Látod-e a főbejáratnál lévő órát? - kérdezi kajánul.-Tényleg, volt ott évtizedeken át, de hová lett?-Azt nem tudom, csak azt, hogy néhány éve leszerelték - nyugtat meg. B. Murányi László
