Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)

1997-09-28 / 266. szám

1997. szeptember 28., vasárnap Magazin Btftiántúli Napló 7 rnuntíjdKr Horoszkóp októberre könnyen talál társat. Egész­sége kitűnő lesz. Skorpió: Most a nyugodt, diplomatikus megoldások ideje jött el. A munkájában érkező új lehetőséget ne fo­gadja gyanakodva. Családjá­ban örömteli esemény vár­ható, de reakciójától függ, mi­lyen légkör veszi majd körül a következő hónapokban. Nyilas: Tudja, mit akar, és meg is tudja valósítani. Kül­földre most utazhat. Partnere jobban szereti, mint valaha. A váratlan anyagi veszteséget óvatossággal elkerülheti. Bak: Ezernyi gond és egy rossz hír rendíti meg. Otthon is, a munkában is próbatételek várják, de az anyagi előny és a jobb jövedelem vigasztal­hatja. Vízöntő: Az év legszeren­csésebb szakasza várja. Most utazhat, a tapasztalatok mel­lett pénzzel is gyarapodhat, sőt a szerencsejátékokban is esélyes. Mások bizalmát most könnyen megnyeri. Halak: Előérzetei megbíz­hatók, hallgasson rájuk. Egy fontos kérdésben döntenie kell. Ne legyen kishitű. Ha vállalkozik, ne híresztelje, pénzügyekben legyen óvatos, befektetnie csak a hónap má­sodik felében érdemes. Ne igyon előre a medve bőrére. Hodnik Ildikó Gy. ^-i.. iä^^S^g Nizzában a 15 éves Ylke Sturm nyerte meg az Élte Modellügynökség nemzetközi modellversenyét. Kos: Mozgalmas hetek elé néz, de a kitartó munka meg­hozza eredményét. Elismerik, jobb lehetőségeket kínálnak, új kapcsolata születhet. Most ne ragaszkodjon makacsul korábbi elveihez. Bika: Véleménye és hangu­lata átalakul. Hivatásában si­keres lesz, de inkább az er­kölcsi hasznot keresse. Ne szégyelljen támogatást kérni. Ikrek: Az idősebbek vagy barátai kissé rosszallják dol­gait. Most ne dicsekedjen si­kereivel, túl szerencsés ah­hoz, hogy ne irigyeljék. Rák: A bonyolult helyzetet, melyet teremtett, most meg kell oldani. Gondolkodjon el saját hibáin is. Bízzon a meg­érzéseiben, ne harcoljon. Oroszlán: Ha ügyes és elő­relátó, rendbe jöhet anyagi­lag. Keresse a barátokat, a támogatókat, partnere jó szö­vetséges lehet. Szerelmi ka­landokra is van esélye. Szűz: Az otthoni béke most távolabbra kerül, de a munká­ban és a pénzügyekben ritka jó eredményei lesznek. Fel­szabadul, sikerélményekkel gazdagodik, de újabb felelős­séget is kell vállalnia. Mérleg: Érveit, szándékait nehezen fogadják. Az akadá­lyozók helyett keressen szö­vetségeseket. Sikeres vállal­kozáshoz, új szerelemhez Húsz évig hallgatott Tülökkel meghallotta a dinoszaurusz hangját Spielberg jóvoltából újra lát­hatjuk a mozikban a jelenbe csöppent dinoszauruszokat. A trükkök nemcsak a szemünk­nek, hanem a fülünknek is szólnak. Mindezt egy tudo­mányos felfedezés alapozta meg még a Jurassic-park megfilmesítés előtt. David Weishampel ameri­kai őslénykutató volt az első ember, aki meghallotta egy dinoszaurusz hangját. Persze ő is csakúgy, hogy szerkesz­tett egy „őshüllő-tülköt”. We- ishampel még a hetvenes évek végén rábukkant egy svéd tudós 1931-ben írt ta­nulmányára, amelyben a szerző megemlítette, hogy a homorú fejű hadroszaurusz koponyája egy középkori hangszerre, a görbe kürtre emlékeztet. Weishampel a torontói egyetem hadroszaurusz-ko­ponya gyűjteménye segítsé­gével elkezdett akusztikával és mindenféle dudákkal, kür­tökkel foglalkozni, hogy kide­rítse, az őshüllő fejében a homorú üreg mint hangképző szerv miféle zajt hozhatott létre. Kiderítette, hogy az üreg nagyon alacsony, 48 hertzes frekvenciájú hangra van méretezve. Nagy figyelmet kapott ta­nulmánya után, a hadrosza- urusz-koponya alapján meg is szerkesztette ezt a 48 hertzes tülköt. Az abból kicsalható hangoknak az ősállat-etoló- gusok örültek leginkább, mert a dinoszauruszok társas visel­kedéséről alkotott elméleteik bizonyítékát hallották ki be­lőle. Ilyen hajóduda és alpesi kürt közötti hanggal nagy tá­volságra lehettek képesek vész- vagy hívójelet adni az ősállatok. D. I. Húsz éven át hallgatott, mint a sír a német Dieter Zlof, most viszont beismerte az 54 éves férfi: „Én raboltam el Richard Oetkert”. Úgy látszik, rájött: semmi értelme a további hall­gatásnak, tagadásnak, miután még az év elején megtalálták a Oetker-dinasztia örököséért követelt - és megkapott - 21 millió márka egy részét Zlof barátjánál. A pénzzel két évtizeddel ez­előtt sem tudott mit kezdeni a kegyetlen bűnöző (az ember­rablás, a kínzások következté­ben a daliás termetű, különösen jóvágású egyetemi hallgató egy életre megrokkant, bottal jár), mivel a váltságdíjként kapott ezer márkás bankjegyeket szá­mozásuk alapján az egész vilá­gon körözték. Időközben bank- jegycserét is végrehajtottak a szövetségi köztársaságban, s így érvénytelenné váltak a régi ezresek. Zlof, aki azóta letöltötte a börtönbüntetését, most könyvet ír az életéről, Nicole Amelung Terjedőben az öngyógyítás? Nemzetközi felmérések szerint az egészségügyi költségveté­sekből tetemes összegeket sike­rülne lefaragni, ha elterjedtebb lenne az öngyógyítás, amihez a betegnek joga van. Főleg az enyhébb betegségek esetén a fájdalom csillapításában. Ehhez azonban sokkalta tájékozot- tabbnak kellene lennie a lakos­ságnak. Mindez az Európai Gyógy­szergyártók Szövetségének bu­dapesti, harmincharmadik köz­gyűlésén került többek között terítékre. A szakértők előrevetí­tették annak lehetőségét, hogy a kelet-európai országokban (köztük Magyarországon is) évről évre növekedni fog a vény nélkül kapható termékeik forgalma. Magyarországon például ez ideig csak a televízi­óban és a rádióban volt lehető­ségük a reklámozásra, de a mostani reklámtörvény alapján az írott sajtó is a rendelkezé­sükre áll. Az öngyógyítás nö­vekedésének feltétele természe­tesen az is, hogy a vény nélkül megvásárolható gyógyszerek­ről minél hatékonyabban és részletesebben tájékoztassák a polgárokat. Egyébként ma Magyarorszá­gon közel egymilliárd dolláros az évi gyógyszerforgalom, s ebből alig százmillió dollárral (10 százalékkal) részesednek a szabadon, vény nélkül vásárol­ható szerek. A tendencia nö­vekvő, s ennek bizonyítéka, hogy Nyugat-Európa országai­ban már a forgalom 20-25 szá­zalékát a vénymentes gyógy­szerek adják. K. F. újságírónő segítségével. A kö­tet az idén jelenik meg. Zlof abban hozza ország-világ tud­tára azt, amit eddig tagadott: ő rabolta el a pudding-herceget. Dióhéjban az éppen húsz évvel ezelőtt (1976. december 14.) történtekről: karácsony előtt tíz nappal ismeretlenek elrabolták az egyik leggazdagabb német iparmágnás fiát, Richard Oet­kert. A 25 éves, rendszeresen sportoló egyetemistát egy szűk faládába gyömöszölték, áram­ütésekkel kínozták. A kétség- beesett szülők két nap múltán kifizették a váltságdíjat. Dieter Zlof autókereskedőt 1976. ja­nuár 30-án vették őrizetbe, amikor megpróbált fölváltani egy ezrest a váltságdíjból. Tizenöt évre ítélték, 1994. január 26-án szabadult, ám tet­tét még akkor is tagadja. 1996. január 8-án letartóztatták Hu­bertus Beckert, aki a váltságdíj egy részét akarta „átmosni”. Rajta keresztül derült ki, ho­gyan is történt a nagy port fel­vert emberrablás. Rejtvényünk megfejtése az aláb­biakban megadott szavak megfe­lelő helyre történő beírásával le­hetséges. A szavak helyét megha­tározza részben a betűszám, más­SZÓKIRAKÓ részt a keresztező szóval (vagy szavakkal) közös betű(k). A szá­mozott négyzetekbe kerülő betű­ket számsorrendben összerakva egy értelmes szót kell kapni, me­lyet küldjön el leve­lezőlapon címünkre: Új Dunántúli Napló 7601 Pécs, Pf: 134. Beküldési határidő: 1997. október 3. 9 betűs szavak: DERÉKSZÖG, MÁSODSZOR. 8 betűs szavak: ALKALMAZ, AVASODIK. 7 betűs szavak: REMÉLEM, SAR­KALL, SZARVAS, TÉVESZT. 5 betűs szavak: AMELY, ÁGYAZ, ÁRADT, SÁROS, SÁTOR, TATÁR, TEREM, TOROK, TÜZEL, ZAVAR. 4 betűs szavak: DAGI, GYÁR, KÁKA, SZÁM, SZÁR, SZEM, VÁZA, VÉGE. Múlt heti rejtvé­nyünk helyes meg­fejtése: „C U N” Sorsolásunkon a szerencse Kelemen Sándoménak (Szent- lőrinc, Ifjúság u. 3/C.) kedvezett, aki konyhai felszerelé­seket nyert. E heti rejtvényünk megfej­tői között mokkás- készletet sorsolunk ki, amely szerkesztő­ségünkben vehető át. Tíz nap el­telte után, ha nem jelentkeznek érte - elküldjük postán. Szókirakó Rádió mellett A javakora­beli férfi zsebből szedi elő a forintjait, és fizeti a pikoló világost, amit egy üres asztal­hoz ülve lassan kortyolgat, nem mintha nem tudná lehúzni a jó hideg italt - kint harminc fok van - hanem, mert korsóra nem futotta, vagy nem akar költe­kezni. Mellesleg távoli ismerő­söm, amint megpillant, átül hozzám. Azt mondja, lejárja a lábát, néha kap egy címet a munkaközvetítőből, aztán mire kimegy az ajánlott munka­helyre, az „állás már betöltve” címszó alatt vége is pillanatnyi reményének. És ez szinte he­tente ismétlődik. Másoktól tu­dom, mestere volt a szakmájá­Tétlenné vált gatyaugró-bajnokok... nak Pécs egyik nagyüzemében. Azt mondja, néhány hét múlva lép az ötvenedik évébe és már másfél éve nincs állása, mert az üzem elsorvadt, majd új gaz­dára talált, de több munkaerőre nincs szüksége a tulajdonosnak. Jól kerestem valamikor, igaz, az asszony is szépen hozott haza - így aztán, ha nehezen is, de iskoláztattuk két felnőtt fia­mat, lakásukba is besegítettünk, mi pedig hitelre megvettük a miénket. És most csak az asz- szony keres, meg az én segé­lyem, a hitelrészlet szinte min­den pénzünket elvisz. És hiába kilincselek, amikor meglátnak - mert hát az ötven esztendő azért rajta van az arcomon - eleve fel sem vesznek. Öreg vagyok a munkára - legalábbis szerintük. A nagyon szép, okos fiatal- asszony, ének szakos tanítónő tíz év után megvált az iskolától. Igaz, többedmagával. Nincs rá­juk szükség. A gyerekek - ahogy mondani szokás - „imádták”, a szülők is kedvel­ték: nemcsak, hogy a zene gyö­nyörű világába vezette be az alsó, majd később felső tagoza­tosokat, hanem hat éve már kó­rust szervezett, és ahogy a fel­sősök kirepültek, a kicsikből felnőtt a mindenkori utánpótlás. Amikor elkezdték a létszám- csökkentést, ő volt az első, aki­vel a szigorú - magánéletében soha meg nem értett és magá­nyos igazgatónő - közölte: „fe­lesleges vagy”. Indoklás nincs. A vezetőnek jogában áll nem indokolni. Csak valahogy soha nem szívlelte az énekszakos ta­nítónőt. Az is idegesítette, ami­kor néha a tanítónő a délutáni kóruspróbára behozta hat, il­letve kilenc esztendős kislá­nyát. Ez is csak akkor esett meg, amikor balesetet szenvedő félje rendszeres kezelésre uta­zott be a közeli nagyváros kli­nikájára. A férje már rokkant, a tanítónő pedig segélyt kap. Munkanélkülit. Néha találkozik az igazgatónővel, aki most is mint mindig, vénkisasszonyos ráncokkal arcán, föltartott fejjel siet a falu betonjárdáján, a taní­tónő ma is köszön neki, de már nem fogadja. Sértve érzi magát. Az igazán kedves, kis haj­dani kolléganőm kilenc eszten­deje él Franciaországban, egye­temre járt, aztán férjhez ment, Franciaország egyik leggazda­gabb ifjújához: költő és festő­művész az istenadta, van, ami­kor akad rendes munkája is. De hát ketten keresnek. Van egy macskájuk, az a neve, hogy „Lola”. Zs. évente hazajön, közben leveleket váltunk, nem éppen sűrűn. Utálja az írást, mint én. „A vánkost a falhoz támasztom, úgy írom e levelet, közben nézem a tévét, a férjem meg alszik, mert este tizenegy körül jár az idő. Képzeld, a té­vében éppen most mutatnak be egy fiatalembert, aki nemrég lett francia országos bajnok. JEGYZET Tudod milyen sportot űz? Hányszor tud egyetlen perc alatt ki-be ugrani a gatyájába. Most Európa-bajnokságra ké­szül, amelyet a gatyaugrók ki­válóságai rendeznek London­ban. Bízik benne, hogy meg­nyeri. Fölkeltettem a költőt, és kérdeztem tőle: te hányszor tudsz beleugrani az alsónadrá­godba egy perc alatt. Sírva fa­kadt dühében. Hát most mit szólsz, milyen férjem van?!” Még azt is írta, hogy a jö­vendő bajnok komoly dohányt kap majd. Szép hazámban szá­mos állampolgár legatyásodott, de egy fillért sem kapnak. /vb- «fiju

Next

/
Oldalképek
Tartalom