Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)

1997-09-27 / 265. szám

1997. szeptember 27., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 11 Hírcsatorna A pécsi Művészetek Háza ajánlataiból. A Zene vi­lágnapja alkalmából szerdán 19 órakor Sebestyén Márta és a Muzsikás Együttes ad koncertet a Házban. Tánccal közreműködik a Fecske és Batyu. (ly) Bábanimáció. Animációs színpad indul októbertől a Bóbita Bábszínházban. Azokat a 16-28 év közötti jelentkezőket várják, akiket érdekel a bábszínház, kí­váncsiak e színházi forma különlegességeire, és meg­ismerkednének a báb- és ut­caszínház eszközeivel. Je­lentkezni személyesen vagy telefonon lehet. (ly) A művészet jövőképe. Ez­zel a címmel tartja kiállí­tászáró előadását Mohácsi Regős Ferenc festőművész a mohácsi Bartók Béla Műve­lődési Központ Kossuth Filmszínházbeli bemutató- termében, szeptember 28-án 16 órakor. A program kere­tében ifjúsági minivetélke­dőt tartanak, s az alkotó de­dikálja az életművéről nem­rég megjelent könyvet. (ly) Hangverseny. Szólótrom­bitával kísért orgonahang­verseny lesz október 2-án este 8-kor a pécsi Baziliká­ban. Az est vendégművésze Wolfgang Gräben német trombitaszólista. Orgonán Szamosi Szabolcs, a pécsi Bazilika orgonistája és ze­nei vezetője működik közre. (ly) Alapzaj II. Az egyre in­kább kikerülhetetlen infor­mációáradat szüntelen jelen­léte újraértelmezi a csend fogalmát. Ennek a megálla­pításnak a jegyében szerve­ződött Pécsett több helyszí­nen az Alapzaj II. című programsorozat. A JPTE Művészeti Karának kiállító- termében szeptember 29-én 18 órakor Várnai Gyula & Eike képzőművészek mutat­koznak be. (ly) Rajzpályázat. „A világ gyermekei vagyunk!” cím­mel 6-13 éves iskolásoknak hirdet rajzpályázatot a Soon Ching Ling Magyar Gyer­mekbarátság alapítvány. A Baranya Megyei Pedagógiai Intézet címére október 25- éig olyan A/3-as munkákat várnak, melynek témája a gyermekek közti barátság. Egy pályázó maximum há­rom képpel jelentkezhet. A beküldött anyagot két kor­csoportban értékeli a zsűri, a legjobbakat kiállításon mu­tatják be. (ly) Német nemzetiség - magyar hazafiság A 70 éves Tilkovszky Lórántot köszöntő kötet az utóbbi évek­ben egyre szaporodó jubileumi kötetektől eltérően nem pálya­társak írásait tartalmazza, ha­nem maga az ünnepelt nyújt át egy csokrot az olvasónak a magyarországi németek törté­netét tárgyaló tanulmányaiból. A szerző, akinek számos témakörben 18 monográfiája és 320 egyéb írása jelent meg magyarul és további 4 nyelven, okkal tekinti munkássága leg­fontosabb területének a honi németség történetével kapcso­latos kutatásait, ő volt az, aki az 1970-es évektől megjelent monográfiáiban, tanulmányai­ban először foglalkozott beha­tóan a történeti, politikai és szociálpszichológiai tekintet­ben is súlyosnak számító kér­désekkel. A Volksbundról és a magyarországi SS-toborzásról írt könyvei nem kis bizalmat­lanságot, sőt támadásokat is kiváltottak a magyarországi németek között és Németor­szágban egyaránt. Tilkovszky Lóránt ebbe a tükörbe is tekintve vet számot munkásságával és annak hatá­saival. Maga is érzi az általa e témáról leírtak súlyát, hisz je­lentős publikációi, előadásai révén meghatározó szerepet vállalt és játszott a magyaror­szági németek, azok szerveze­tei - főként két világháború közötti - helyzetéről és szere­péről alkotott kép formálásá­ban. Teljes joggal és nyugodt lelkiismerettel vállalhatja ko­rábbi értékítéleteit. Mindenek­előtt azért, mert hatalmas hazai és külföldi forrásanyag elfo­gultságoktól mentes, szakszerű feldolgozása alapján születtek. A magyarországi németségről, annak történeti-politikai szere­péről általa alkotott kép ezért - a valóságnak megfelelően - árnyalt. Alaptétele, hogy „a magyar­országi németség, még történe­tének ... legválságosabb idő­szakában is, a maga túlnyomó tömegeiben hűséges volt a magyar hazához”. Ugyanakkor változatlanul hangoztatja: „igen károsnak ítélem a Volksbund tevékenységét, s azt a már korábbról külső tá­maszt kereső volksdeutsch irányzatot is bírálom, amelyből a Volksbund kinőtt”. Ugyan­így hangsúlyozza azonban „a korabeli magyarországi rend­szer kormányainak felelőssé­gét abban, hogy mindegyre el­odázva a jogos német nemzeti­ségi igények kielégítését, tápot adtak a demagóg Volksbund agitációnak”. Higgadt, tényeket tisztelő, a folyamatok lényegét megra­gadó, korabeli történések résztvevőinek motivációját fel­táró kutatói magatartás jel­lemzi a kötetben közölt tanul­mányokat is. Ezek az írások vagy vázlatos áttekintést adnak a témakör egészéről (Pl.: Né­metek Nagy-Magyarországon: Német széttagolódás - német népközösség: Bleyertől - Ba- schig), vagy egyes részkérdé­seit tárgyalják (Pl.: Toborzás és kényszertoborzás a Fegyve­res SS-be, SS-akció a délkelet­európai németség kiürítésére 1944 őszén, Mit vesztett Ma­gyarország a németek kitelepí­tésével?). Jóllehet, a tanulmányok csak mozaikkockák a téma­körből és a szerző munkássá­gából, mégis alkalmasak arra, hogy általuk reális összképet alkothasson az olvasó - mind­két tekintetben. A függelékben közlik a ma­gyarországi németség 1919­1945 közötti történetének kro­nológiáját, illetve Tilkovszky Lóránt témával kapcsolatos könyveinek és tanulmányainak jegyzékét. A kötet dokumentálja a jubi­láns sokoldalú kapcsolatát a régióval. Nélkülözhetetlen volt számára a Schwäbische Türkei levéltári anyagának ismerete. Tanulmányainak egy részét az itt megjelenő folyóiratok, év­könyvek, tanulmánykötetek közölték. Cikkei jelentek meg az Új Dunántúli Naplóban is. Számos előadást tartott konfe­renciákon és a helyi németség szervezeteinek rendezvényein. Kötődésében jelentős szerepe volt a JPTE Modernkori Tör­téneti Tanszékén végzett 15 éves oktatói munkának. A kötetet haszonnal forgat­hatja mindenki, aki a magyar- országi németek hányatott sor­sának alapvető kérdéseivel szakmailag hiteles forrás segít­ségével kíván ismerkedni. (Tilkovszky Lóránt: Német nemzetiség - magyar hazafi­ság. Tanulmányok a magyar- országi németség történetéből. JPTE TK Kiadói Irodája, Pécs, 1997.) Vonyó József Új vizualitás születése magyarázó modellek felépítése szükséges, melyeket a gyermek később a szellemi-gondolati vi­szonyulásaiban alkalmazhat, és segítségükkel megtanul össze­függéseket látni, fontossági sor­rendeket felállítani, lényeget kiemelni és önmagát vállalni. Eszteri Zsolt, a találkozó szervezője kiemelte:- Minden ember, aki ép, egészséges látószervvel és tu­dattal rendelkezik, képes rá, hogy a világot képi-vizuális rendszerben kifejezze. A tanár­nak el kell fogadnia, hogy egy hatéves gyermek is partner, nem ostobább, mint a felnőtt, csak kisebb. Nehezíti mindezt, hogy a je­lenlegi iskolai gyakorlatban a komplex művészeti nevelés alig jelentkezik, és a felülről indított NAT-elképzelések sem sejtetnek kellő változást. Sem a tanárképzés, sem a tankönyvki­adás nem érte utol az új igénye­ket, pedig világos, hogy a jövő új vizuális környezetében fel­növő generációkat nem lehet a régi módon nevelni. A fórumon a pécsi Illyés Gyula általános iskola Krea- team Gyermekműhelye, a Gyermekotthonban működő Csontváry Képzőművészeti Stúdió, a Lantos-Apagyi féle Pécsi Komplex Művészeti Mű­hely, a katolikus iskola képző- művészeti tagozata, a JPTE 1- es gyakorlóiskolája, a Meszesi általános iskola és a Papnö­velde utcai iskola Devi Art stú­diója képviselte a helyi ötlete­ket. Hodnik I. Gy. Pécs a művészeti élet és a mű­vészeti nevelés egyik meghatá­rozó központja hazánkban. Vannak itt olyan elhivatott al­tagiskola, a Hosszúhetényi álta­lános iskola és az ANK Művé­szeti Szabadiskolája a Nevelők Házában mutatkozik be. Ízelítő a gyermek-képzőművészek alkotásaiból kotok és pedagógusok, akik szerint a művészet a kreatív és teljes ember nevelésének egyik legfontosabb eszköze. Minderről az országban elő­ször rendeztek szakmai találko­zót a héten Pécsett, az I. Orszá­gos Gyermek-képzőművészeti Biennálé keretében. A beérke­zett kiállítási anyagot a Domi­nikánus Házban láthatják az ér­deklődők, míg három baranyai műhely, a pécsi Ágoston téri FOTÓ: TÓTH L. Lantos Ferenc, a találkozó egyik előadója és ötletadója szerint nyitott agyú, gondolko­dásra képes embereket kell ne­velni, s ebben a folyamatban az egyénre szabott inspirációknak döntő szerepük van. Nem mű­vészeket kell faragni minden­áron, de a karanténba zárt te­hetségek elitképzése sem lehet cél. A közismereti és a speciális művészeti nevelés határterüle­tein mozogva olyan világot Pécs és '56 forradalma Közadakozásból létesült Pé­csett az 1956-os emlékmű, Farkas Ádám Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, me­lyet a forradalom negyvene­dik évfordulóján, tavaly avat­tak fel a 48-as téren. Erre a napra, az emlékmű létrehozásának körülményeire az eseményhez méltó, míves kiadványban emlékezett meg Romváry Ferenc. Elve termé­szetesen a lehetőséggel és felhasználva az alkalmat arra is, hogy az 1956-os pécsi tör­ténéseket egy csokorba kösse, s lényeges mozzanatait krono­lógiai sorrendben felvillantsa. Közli a forradalom pécsi és baranyai áldozatainak névso­rát, megjelölve, hogy ki me­lyik temetőben nyugszik. Fi­gyelmet szentel a fontosabb 56-os pereknek, a megtorlás menetének, majd pedig az emlékezés folyamatának. A Pécsi 56-os mártíremlék előszavában dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere megfo­galmazza; az ezredév küszö­bén 1956 emléke azt is jelenti, hogy az igazi demokrácia nem szükségszerűség, hanem erőfeszítés és jóakarat kér­dése. A füzet az Új Művészet Kiadó gondozásában jelent meg. K. F. Szomszédolás A Somogy című, Kaposváron szerkesztett irodalmi és mű­vészeti folyóirat céljának te­kinti a szomszédos tájak és megyék szellemi életének bemutatását. A szerkesztőség most Veszprém megyébe lá­togatott el. Verssel Bodosi György, Farkas Agnes, Fenyvesi Ottó, Gaál Antal, Géczi János, Ke­mény Géza, Németh István Péter, Széki Patka László je­lentkezik. Szépprózai írást Ágh Istvántól, Vathy Zsuzsá­tól, Vass Z. Zsolttól és Zsávo- lya Zoltántól közöl a folyó­irat. Gazdag az irodalmi örök­ség is. Albert Gábor Chol- noky Viktorról, Miklósi-Sikes Csaba Kisfaludy Sándorról, Ács Anna az irodalmi betyár­hagyományokról ír. Külön foglalkozik a szám Bohu- niczky Szefi Veszprém megyei kapcsolatával, a Balatonkene­sén megrendezett Pilinszky- ünnepséggel, valamint Nagy László bulgáriai tartózkodá­sával. Kiemelkedik a szám anyagából Fodor András ta­nulmánya Simon István köl­tészetéről és Tamás István esszéje Tatay Sándorról. E számban megkezdődik Illyés Gyula és Gál István levelezé­sének publikálása. Futnak a képek FILMJEGYZET Kései hullámverés Nézem a Kolja című filmet, s azon gondolkodom, miért olyan vonzóan, kedvesen ismerős minden kockája, noha most lá­tom először. Nem csupán azért, ezt rögtön tisztázom magam­ban, mert ez egy kelet-európai történet a rendszerváltás előtti pillanatokból, tehát égy kicsit rólunk, magyarokról is szól. Ismerősek a helyzetek, a gesz­tusok, a szemvillanások. De ennél fontosabb, hogy a hang­nem, a tónus, a színezés is ro­konszenves, tehát a forma, a stí­lus olyan, mint egy kedves nő, akit már régen láttunk, kicsit megöregedett azóta, de azért nagyon szép. A film hőse, egy középkorú prágai csellista, anyagi nehéz­ségei következtében arra kény­szerül, hogy névházasságot kössön egy fiatal orosz nővel, akinek cseh állampolgárságra van szüksége, hogy elhagy­hassa a birodalmat, s előbb Prágába jöjjön, majd Németor­szágba távozzon. De ott hagyja „férjére” a kisfiát, az ötéves Kolját. A zenész bohém természetű, magányos férfi, se kutyája, se macskája nem volt eddig. A kisfiú viszont törődésre, gon­doskodásra szoruló, szeretetre vágyó lélek. Leikecske. Egy kis orosz, aki nem beszél csehül. És most összekerülnek. Furcsa pár. A típus klasszikusát Peter Bogdanovich alkotta meg a Papírhold-ban. Mint az a film, ez a mostani is arról szól, ho­gyan ébred fel a szereplőkben az egymás iránti szeretet, s ho­gyan fejlődik ki köztük egy kü­lönösen, bensőséges apa-gye­rek viszony, némi nagyapai színezettel, lévén a csellista öt­venöt éves. A férfit Zdenek Sverák ala­kítja, ő jegyzi a forgatókönyvet is. A rendező pedig az ő fia, Jan Sverák. A film tehát Csehor­szágban készült, de - ezt rögtön hozzá kell tenni - a nyugat-eu­rópai és az amerikai publikum­nak szánták elsősorban. Egyfe­lől minden kockáján látszik, hogy egy nagy filmkultúra áll mögötte, a cseh új hullám. Az a fanyar líra és szelíden groteszk hangulat hatja át, amelyet jól ismerünk Menzeltől és Chyti- lovától. Igen, ezért nézem olyan szívesen ezt a filmet. Ugyanaz a villódzóan ironikus nézőpont, az a sziporkázóan szellemes fényképezés, vizuális ellenpontok játékával, bravúros párhuzamokkal. Az egyik jele­netben pedig a felszaladó roló olyan, mint egy frappáns, eny­hén parodisztikus Milos For­mán-idézet. Másfelől viszont a történet túlzottan lekerekített, néhány beállítás didaktikussá válik, s az egész egy fokkal érzelme­sebb, mint a klasszikus cse(h)megék. Vagyis azokhoz képest egy kicsit rontani kellett rajta, hogy Oscar-díjat kapjon. De azért a Kolja még így is jó film. És emellett még kedvesen emberi is. Az egykori szilaj cseh új hullám megszelídült, konszolidált darabja. Kései, el­csituló hullámverés. De azért jó megmártózni benne. Nagy Imre Egy kis orosz gyerek, aki csehül áll

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom