Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-25 / 263. szám
8 Dünántúli Napló Hitélet 1997. szeptember 25., csütörtök A Pécsi Református Kollégiumban már 220-an kezdték meg tanulmányaikat: 125 gimnazista és 95 általános iskolás. Az idei év a tanintézet életében fordulópontot hozhat, ugyanis jó ütemben folynak az új gimnáziumi épület építési munkálatai, s így a következő tanévet már a hatosztályos gimnáziumi tagozattal bővülve kezdhetik meg. foto: wéber tamás Másfél százados gyökerek A mohácsi evangélikus gyülekezet hatvanadik születésnapja Sok vihart átélt gyülekezet a mohácsi evangélikusoké, akik a napokban tartották megalakulásuk hatvanéves jubileumát. Az ünnepről és a hatvan év történetéről Ormos Elek nyugalmazott lelkésztől kaptunk információt. A Végtelen vonzásában Az ember felnőtt korában sem tudja elfelejteni az egykori szeptemberek hangulatát. Volt valami torokszorító üzenet abban, hogy vége a vakációnak, de belevegyült egy „fájdalomcsillapító” reménysugár is: talán új kincsek birtokosa lehetek. A gyermeki kíváncsiság átsegített mindegyikünket a megnyirbált napirend okozta bánatunkon. Akkor nem tudtuk szavakba önteni a titkok feltárulása iránti vágyódásunkat, csak annyit tapasztaltunk, hogy leköti valami a figyelmünket, s hogy mégse olyan borzasztó az új információk birodalmába lépni. Valami vagy Valaki csillogóvá tette ajándékaival a gyermekszemeket. Tréfálkozva könyvet tettünk a párnánk alá, hátha betöltődik tőle a fejünk. Talán nem is jártunk oly messze az igazságtól, hiszen amire ön- tudatlanul vágyakoztunk, az észrevétlen, titokban lepett meg bennünket. Aztán egyre több személyességet, tudatos döntést követeltek tőlünk, egyre élesebbek voltak a határok, és egyre nagyobb volt a tét, amit meg lehetett nyerni, vagy el lehetett veszíteni. Mára kiéleződött a harc: most már nélkülünk nem sikerülhet, helyettünk nem teszi meg senki a szükséges lépéseket, a nyitást, a befogadást, a felhasználást. Abba kell hagynunk a „nem tudtam, nem így gondoltam, nem volt szándékos, én nem is hallottam róla” kezdetű mentegetődzéseket, és felnőtt fejjel, tudatos keresés árán be kell szerezni az élet feltételeinek hiányzó láncszemeit. Napjainkban - nagyon helyesen - növekszik a követelmény. Az a „hívő”, aki a 9 éves korának hitélményeiből próbál élni, nyilván jót mosolyog a túlhaladott történetek emlékén. Hiszen életidegenné vált benne a hitismeret, mikor elszakadt a világi tudományokban való jártassága a lelki élet magaslataitól. Hogy ezen nemcsak szükséges, hanem lehetséges is segíteni, jól tudták eleink, amikor megfogalmazták a „3T” lelkesítő jelszavát: Több telik tőled! Talán itt lenne az ideje megtalálni a módját - a Hit- tudományi Főiskola és a Teológiai Tanfolyam más-más képzési szintet kínálva teret nyitott minden világi érdeklődő, törekvő Krisztus-hívő számára -, hogy a táguló világegyetem bennünk megjelenő vetülete, az Isten által belénk oltott vágyódás beteljesítést nyerjen. Á több száz jelentkező szívbemarkoló kérdést vetne fel: vajon a többieket nem érinti a kérdés? Van az idei szeptembernek is egy torokszorongató üzenete. Az, hogy vége a passzív nézelődésnek, annak, hogy elégségesnek gondoljuk az önáltató formaságokat, a csupán szépségükért választott egyházi szertartásokat. Tenni kellene valamit a nekünk készült ország érdekében, hogy az valóban a mienk lehessen, s az töltse be a szíveket, aki azt méltán tartja fenn önmagának. Garadnay Balázs Igazságosabb és testvériesebb világot! Keresztény-zsidó párbeszéd Hagyomány, hogy évente sor kerül Pécsett a keresztény-zsidó párbeszédre. Szeptember 28-án, vasárnap a Pécsi Zsidó Hitközség épületében két megnyitó értekezés hangzik el 14.30- tól, Kaufman Pál, a Pécsi Zsidó Hitközség elnöke és dr. Horváth István, a Hittudományi Főiskola rektora előadásában. Dr. Keresztes Pál, katolikus teológiai tanár Dániel könyve és az Apokaliptika címmel tartja meg értekezését, Schönberger András pécsi és szegedi rabbi Eszter könyvéről szól, Szalay Lajos a Pécs-Belvá- rosi Református Gyülekezet lelkésze a Zsoltárok könyvéből meríti gondolatait. A nap két befejező előadását Tenkey Béla baptista lelki- pásztor (Nehémiás könyve) és Varsányi Ferenc (Jób könyve) tartják. Emlékeztető A P. Máthé T. Péter OSPPE korábbi plébános segítségével- támogatásával megalakult kertvárosi rk. szeretetszolgálat október 1-jén lesz 10 éves. Ez alkalomból 28-án, vasárnap 11 órakor lesz kertvárosban a hálaadó szentmise. A Miasszonyunk-rend 400 éves jubileumi ünnepségeivel kapcsolatos megbeszélést tartanak szeptember 29-én 9 órakor a zárda hittantermében. Szeptember 30-án, kedden 18 órakor a Művészetek Háza Fü- lep Lajos termében Bánky József ad hangversenyt a fennállásának 400. évfordulóját ünneplő Miasszonyunk Kanonokrend tiszteletére. Hittan. A Pécs-Kertvárosi Református Egyházközségnél szeptemberben tartják a hittan beíratásokat (Tildy Zoltán u. 12, tel.: 441-550). Tanévnyitó 28-án délelőtt fél 10-kor. A belvárosi gyülekezet konfirmációs előkészítőjére 12 éves gyerekek jelentkezhetnek. Szent László népe. Sajnálhatják, akik nem voltak jelen szombaton este a Ferences templomi koncerten, illetve vasárnap a Bazilikában a 8 órai szentmisén: a nagyváradi Bazilika „Szent László” ének- és zenekara lépett fel. Diákoktól kezdve koros nyugdíjasokig három nemzedék. szolgál az együttesben. E szolgálat biztos tudata, lelkesedésük, karmesterük, Balogh Mihály szakértelme igen szép élményben részesítette a pécsieket. A gyökerek másfél századra nyúlnak vissza. Ekkor települtek be Mohácsra az első hitelődök, kik már beírták nevüket is a város történetébe. így Hatos Gusztáv főjegyző, Mohács 48-as hőse. A szabadságharcban vállalt szerepe miatt a Balkánra menekült, mialatt itthon távollétében halálra ítélték. A Bach- korszak leváltása után térhetett csak haza, és elkobzott oklevelét visszaszerezve vált régiónk híres ügyvédjévé, „a vármegye eszévé” - ahogy kortársai titulálták. A másfél század előtti 48-as idők másik hőse, nemes Turchányi Soma császári tisztként szökött haza, és vált Görgey tavaszi hadjáratának több sebesülést is elszenvedett hősévé, majd elvérzett százada maradékával Arad várvédő őrizőjévé. A világosi fegyverletétel után innét megszökve, hamis papírokkal mentette meg életét, és a viszonyok enyhültével vállalta a régió út- biztosi állását, a közeli Bárban lakva, hogy még egy darabig megőrizhesse inkognitóját. El nem hamvadó hazafiúi érzülete folytán ekkor építtette fel a Csele-patak torkolatánál II. Lajos mártír királyunk oroszlános emlékművét. Mohács mindkét 48-as hősének hamvai az itteni temetőkben nyugszanak. Az 1850-es években Landauer József a mohácsi evangélikus szórványközösség egyik tagja építtette fel a település első és országosan is egyik legelső gőzmalmát, Taizs Mihály pedig 1867-ben a város első nyomdáját, mellyel később a megyeszékhelyre költözött. A 60-as és 70-es évek táján Nendtwich Gyula mérnök, a dárdai uradalom alkalmazottjaként települt Mohácsra, és a két háború közti neves pécsi polgármester felmenőjeként ténykedett a dunai árvízvédelmi művek létesítése körül. A századforduló éveiben pedig Vilmos német császár jelent meg Frigyes főherceg vendégeként kíséretével a Mohács-szigeti erdőségek hajtóvadászatain, és tartatott mindkét ilyen alkalommal Izabellaföld erdei tisztásain tábori istentiszteleteket, melyeken Mohács „lutheránusai” is részt vettek. Másfél évtized múltán tömörül az akkor már 100 főt is meghaladó közösség oly mértékben egybe, hogy 1922-ben Magyar- bóly akkori evangélikus lelkésze szolgálatával tartatja meg első, és attól fogva negyedévenként rendszeresen saját istentiszteleteit, a polgári iskola énektermében. Majd újabb 15 év elteltével, mikor már mintegy 25 főnyi iskolás gyermek is rendszeres hitoktatásra szorul, a másfél száz lélekszám fölé duzzadó közösség maga is több istentiszteletre tart igényt. Elhatározzák, hogy önálló gyülekezetté alakulnak, és Ormos Elek magyarbólyi segédlelkészt hívják meg a hitélet állandósítására. Ormos Elek aztán a környék szórványainak bevonásával 400 lelkes gyülekezetét szervez, mely a háború folyamán Mohácson felépíti saját templomát. Majd a szórványegyház a felvidékiek 46-os betelepítése során 600 főt számlál és gondoz. Ormos Elek 40 évi szolgálat utáni nyugalomba vonulásakor a német kitelepítések során nagymértékben legyengült a magyarbólyi gyülekezet is, fíliá- ival és siklósi társgyülekezetével együtt, lelkészestül a mohácsi egyházközösséggel alkot közösen egy hármas társulást, és építi fel az itteni gyülekezet dél-dunántúli tájjellegű templomához alkalmazkodó stílusban a megye egyharmadára bővült szórványterület parókiáját. Zászkaliczky Pál lelkészutód azonban csak 6 éven át képes egyedül ellátni másfél tucatnál is több helyszínen lelkészi szolgálatát, egészségi állapota megromlása miatt. Helyére ezért az Alföldről a Németh lelkészházaspár kerül, mely jelenleg két szolgálati gépkocsival is ellátva győzködi sok munkáját. Időközben (1991-ben) a mohácsi gyülekezet szederkényi fíliája is felépíti a helyi református közösséggel karöltve az ékszerdobozhoz hasonlítható remek kis 50-60 személyes kápolnáját. így az időközben lepergett 60 év után volt mit ünnepeim a mohácsi evangélikus gyülekezet közelmúltban megtartott hálaadásán, melyen az egykori közösség szülötte, dr. Cserháti Sándor teológiai professzor látta el az igei szolgálatot, Németh Pál lelkész ismertette a 60 évvel ezelőtti megalakulás történetét. Majd a még ugyancsak jelenlevő Ormos Elek nyugalmazott lelkész köszöntése után az ő hálaadó záró imája fejezte be a zsúfolásig megtelt templomi gyülekezet emlékünnepségét. A napokban volt egyéves évfordulója, hogy megjelent a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele. A dokumentum a „hívekhez és minden jóakaraté emberhez” kívánt szólni, segítő, építő szándékkal. Rámutatott a mai magyar társadalom visszásságaira és bizonyos szempontokat, ajánlásokat próbált adni a megoldási módok kidolgozásához. Az emberek érdeklődéssel fogadták, a politika sem találhatott semmi kivetnivalót a mintegy hetven oldalas szerkesztett anyagban. 1996 őszén élénk párbeszéd is megindult, sokan elemezték, boncolgatták különféle szempontok szerint a körlevelet. Rövid időn belül újabb kiadásra is szükség volt. A körlevél megjelenésének első évfordulóján, részben annak társadalmi visszhangjáról, részben élve a továbbgondolás lehetőségével és az eltelt egy év újabb változásaival, tapasztalataival gazdagodva október 3- ától egymást követő négy péntek délután 17 órától előadást és fórumot tervez a Caritas a körlevél négy fő fejezetéről. Helyszín: Caritas központ Pécs, Janus Pannonius u. 4. Szeretettel várunk mindenkit, aki a téma iránt érdeklődő, nyitott gondolkodású, jó akaratú ember. Különösen pedagógusok, a kultúra és a tudomány művelőinek előzetes jelentkezését várjuk a 72/327-352-es telefonon munkanapokon 8-16 óra között. Hídvégi Péter Jubilál a Pécs-Gyárvárosi Plébánia 1927. április 24-én délután 4 órakor a gyárvárosi iskolában megtartott értekezleten nevet kapott az a plébánia, mely ezután az okiratokban így szerepel: Pécs-Gyárvárosi Római Katolikus Plébánia. Az akkori szegény munkástelepen, melyet négyezren laktak - leginkább katolikusok -, működőképes, területileg meghatározott lelkipásztori és egyházi egység alakult, melynek élére 1927. szeptember 1- től kezdődő hatállyal a kitűnő szervezőképességű Sebestyén Károly adminisztrátor került, ki munkája elismeréséül a pápai kamarás megtisztelő címet is elnyerte. Virág Ferenc megyés püspök megérzése beigazolódott: Gyárváros első lelkipásztora küldetésének tartotta a templomépítkezés feladatainak megoldása mellett a plébániai közösség formálását az „aktív magból”, akik a gyárvárosi plébánia megalakulásáért 1924 óta küzdöttek. Kinevezte az adminisztratív, a hitéleti és az anyagi ügyek intézőit. Velük, majd az egyre növekvő létszámú hívekkel alakult meg a Pécs-Gyárvárosi Római Katolikus Egyházközség alapokmánnyal, jóváhagyott alapszabállyal, fellendülő karitatív és egyházközségi kisközösségekkel. Az összetartó hívek anyagi lehetőségeik szerint hozzájárultak a templomépítés költségeihez. Jelenleg a hitoktatást végző plébánost világi lelkipásztorhitoktatóként Gábori Imréné és Horvát Bernadett segíti. A hívek vasárnapokon, ünnepeken megtöltik a templomot Gyárvároson és a kápolnát Pécsújhegyen. Ők anyagilag is támogatják az egyház- községet. Buzgóságuk, hitük reméljük, majd az új évezredben is példamutató marad. Szerető szívvel várjuk fogadalmi zarándoklatunkra hűséges híveinket, hogy együtt adjunk hálát plébániánk küzdelmekkel teli, de a hitéletben eredményt hozó 70 évért. Má- riagyú'dön szeptember 27-én a Szűzanya oltalmazó szeretetét kérjük plébániánk további fennmaradásához, gyarapodásához. Gulner János apátplébános Otven év Krisztus szolgálatában A kétezer éves kereszténység Krisztusért rabláncot cipelői- nek végtelenségét nem lehet soha felmérni és legfeljebb a szenvedések gyümölcsöt termő eredményét szemlélhetjük napjainkban is, bár kérdéses, hogy learatjuk-e azt javunkra. E szenvedők seregébe sorolhatja magát Bolváry Pál, az ötven éve pappá szentelt, köztiszteletnek örvendő Pécsett élő pálos atya, aki szeptember 28-án, vasárnap, a pécsi nagypostavölgyi Szent László templomban 17 órakor mutatja be aranyáldozatát rendtársai, szerettei és hívei gyűrűjében. Ötvenéves papi útján át kellett élnie olyan időszakot is, amikor kárhoztatták és hivatalosan is üldözték azokat, akik a magyar ifjúsággal - Isten rendelése szerint, felszentelt hivatástudattal - foglalkoztak. Ő ezt tette, s 1950 júniusában az Avó kezére, majd börtönbe került. Két év börtön után amnesztiával szabadult, de a papi tevékenység kapuját bezárták előtte, s egyházi felettese „civilruhás” elfoglaltságot ajánlott számára, Ő azonban az ifjúság oktatásáról ilyen körülmények között sem mondott le. Ezt a hatalom újból és további hat évi börtönbüntetéssel „honorálta”. Szabadulását követően mindennemű tevékenységét gyanú s megfigyelés kísérte. Tarthatatlan helyzetében 1972-ben emigrálása elkerülhetetlen volt. Ezüstmiséjét már nem tarthatta magyar földön. Visszatérését 1993-ig az illegális távozás fenyegetettsége akadályozta, mert 5 évi rabság után további 7 évi börtön várt volna reá. Két évtizedig Amerikában élt hivatásának, de szíve hazahúzta. Bolváry atya lelkében a bánat ma már béke, az átélt sok gyötrődés pedig olyan győzelem, amit ő vívott ki magának. A Pálos rend újraéledésében hatékony szerepet vállalt. Ma a pécsi páloskolostor lakója. Erősen megkopott egészségi állapotban, 73 évesen is tevékeny részese a pasztoráciának: „Reszket a kéz, a fáradt szív is reszket. De tartja még és emeli a kelyhet.” (Sik Sándor) Kívánjuk, hogy még sokáig ezt tegye és az ég kárpótolja a kizárt évekért. Dr. Kapitány István, a Szent László templom orgonistája
