Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)

1997-09-23 / 261. szám

1997. szeptember 23., kedd Háttér - Riport Dímántúli Napló 9 Mi leszek, ha nagy vagyok? Csak a jó pap tanul holtig? - pillanatképek a képzési börzéróí Az asszony sír, remeg a keze, táncol az ujjai közt az oktatási stúdió szórólapja. El-elcsukló hangja belevegyül az aula zsongásába. S. I.-né túl lehet az ötvenen. Vigasztalhatatlan. Azért jött el ide a pécsi Szi­várvány Gyermekház­ban rendezett képzési bör­zére, hogy a lányának ta­láljon mun­kahely remé­nyével ke­csegtető szakmát. A sportcsarnok­ban ezzel párhuzamo­san állásbörze van. A hírek szerint az is telve embe­rekkel.-Most vá­lik, teljesen összeomlott! Az orvosnál van. Elhagyta a férje! Ki­dobta, mert nincs mun­kája! darja S.I.-né zokogva. — Harmincegy éves, nyolc és hatéves gyere­kekkel! Az apjuk úgy döntött, a gyerekek maradnak nála! A családi házban. Mert mi meg szegények vagyunk. A nyugdí­jam 14 ezer forint, a lányom 9 200 forint támogatást kap. Lassan azt is kihámozom a beszédéből, hogy a lánya a Zsolnayban volt porcelánfestő és egészségügyi vagy szociális ápolói munka érdekelné. Forgatja a szórólapokat. Ta­nácstalan. Most kezdi csak tör­delni az ujjait, ahogy a pana­szának a végére ért. Miből fogja a kurzus 50-60 ezer forin­tos díját kifizetni? Fürdőmasszőr-tanfolyamtól a reklámügyintézőin át az operá­torképzésig van itt minden. Az érkezőket az ajtóhoz közel a megyei TIT standja, Cserveni Attila igazgatóhelyettes fo­gadja. Intenzív nyelvtanfolya­maik iránt zömmel érettségizett fiatalok érdeklődnek, és olya­nok, akik már találtak helyet maguknak. Van aki az egye­temre való bejutás esélyét nö­velné a nyelvismerettel. Keres­tetnek hostessek is, és mindig van jelentkező motorosfűrész- kezelő tanfolyamaikra. Az emeleti erkélyen sora­kozó asztalok egyikén borjúnyi kutya ül, egy karcsú hölgy bo- dorítja a szőrét. Legfőképp a derék jószág türelmén ámu- lunk. Az erkély félkörű öble fe­kete fóliával van leterítve, kö­zepén egy széken szemüveges fiatalember ül, szorgosan jár a keze. Harcsa Tibor szigetvári kosárfonó.- 1992-ben még negyvenen jelentkeztünk tanfolyamra - pillant föl a munkájából. - Hú­szat tudtak beiskolázni, de kö­zülük csak ketten-hárman ma­radtak a szakmában. Ha nincs is nagy konkurencia, a jövedelem igencsak változó. Az emeleti asztalok között két csinos egyházaskozári lány, Bene Nóra és Bodó Bernadett téblábol. Most érettségiztek, számítógépkezelést és egy nyelvet tanulnának - tudom meg Nórától.- Fodrász a szakmám, de fodrászokat sehol nem keres­nek - mondja. - A Janus Pan­nonius Tudományegyetem ajánlata érdekel bennünket, úgy tudjuk, a munkaügyi központ a tandíjnak a 60-70 százalékát téríti. Itt az információnál azt mondták, a komlói kirendelt­séghez tartozunk, ott kapunk erre választ. Onnan meg éppen ide küldtek bennünket.- Én varrónőként találnék ál­lást Komlón - jegyzi meg Ber­nadett - de a bér olyan ala­csony, hogy az utazással együtt már nem érné meg. A kérdésre, hogy a szülők képesek-e támogatni az oktatás költségeit, tétován elmoso­lyodnak. A bizonytalanságot fokozza, hogy a munkaügyi központ is kényszerűen kalkulál a fejkvó­tával, hogy mindenhova jusson pénz. Az egyéni elbírálás elvé­ről a munkaügyisek lakoniku­san csak annyit mondanak, hogy a támogatás nagysága sok tényezőtől függ. Elsőként nyil­vánvalóan attól, hogy az illető a képességei, életkora alapján al­kalmas-e egyáltalán a tanulásra. Hiszen akadhatnak idősebb vagy önismeret nélküli pálya­kezdők is. Perdöntő lehet a pénz is. Ha kevés a jelentkező, a tanfolya­mot nem kifizetődő elindítani. Míg például Gál Zoltánná, a Prosperitás Oktatási Stúdió gazdája azon bosszankodik, hogy van olyan kurzusa, mely­nek az indítása előtt csak 12 fő támogatására adhatta be pályá­zatát a munkaügyi központhoz, de 25-en is jelentkeztek. Az említett stúdió vezetőjére, a szőke Ilonára, nevetésére, de a fülében csillogó aranykari­kákra sincs ráírva, hogy tulaj­donképpen ő is munkanélküli.-Július 8-án kaptuk meg a felmondásunkat a pécsi Gyors és Gépíró Iskolában. Most, amikor meghallottam az isko­lában az első csengőszót, elsír­tam magam.-Ez a vállalkozásom ma­radt, úgyhogy én is munkát ke­resek! - neveti el magát. - Egyébként ezt a fórumot nem most, szeptemberben, hanem az augusztusi pótvizsgák után tar­tanám meg, a sportcsamoki ál­lásbörzével együtt, hogy a két piac együtt legyen. Egy bará­tom találón azt a címet adta a börzéknek, hogy „mi leszel, ha nagy vagy?”. Tényleg erről szól. Munkanélküli vagy, de nem tudni, mi lesz veled. Baranyában az oktatási év befejezése után 2 146-ra emel­kedett a nyilvántartott pálya­kezdő munkanélküliek száma, és ekkor jóval nagyobb lett kö­rükben a közép- és felsőfokon végzettek aránya, hiszen az újonnan érkezettek először re­gisztráltatták magukat. A fenti adatokból is követke­zik, hogy a számontartott 22 ezer baranyai munkanélkülinek csak a 10 százaléka pálya­kezdő. Persze a képzések szempontjából a pályakézdés életkori határait nehéz lenne meghúzni. Igaz ugyan, hogy a képzettek helyzete kedvezőbb, de közü­lük is csak egy töredék jut ál­láshoz a helyi munkaerőpiacon. Nagyon valószínű, hogy a me­gye lakosságának fogyásában a demográfiai okok és a gazda­sági helyzet a maga rapszodi- kus álláskínálatával, egymást erősítve játszanak szerepet. Pécs lakóinak száma 1990- től 1995-ig 170 039-ről 163 367-re csökkent. Ebben az elvándorlásnak, és annak is nagy szerepe van, hogy az isko­láskorúak - 6-24 évesek - száma folyamatosan csökken. A prognózis szerint 2005-re 150 259-en, 2015-re 141492- en élnek majd Pécsett, és egy­előre nincs sok jele annak, hogy a régió gazdasága fellendül, köz­lekedési helyzete alapvetően át­alakul, és mindez mérsékli majd ezt a tendenciát. B. R. Szép szakma, változó jövedelem fotó: Tóth l. Dunai Imre jegyzete A görög isten díja Hiányérzetet nem oszlathatott el bennem a hír, hogy a műve­lődési és közoktatási minisz­ter a közelmúltban a kiemel­kedő eredményt felmutató könyvesboltok elismerésére Hermész-díjat alapított. Már annyiféle díj van, hogy igazán nehéz lehet egy újabb­nak megfelelő nevet találni, ám ennek tudtával is kissé za­var Hermész szerepe. Azt le­számítva, hogy a Homérosz által megénekelt Odüsszeusz dédapja volt, vajon milyen speciális köze van a köny­vekhez? Olimposzi funkcióit és tetteit tekintve más minisz­terek inkább választhatták volna díj-névadónak Zeusz kevéssé fennkölt gyermekét. Hiszen már csecsemő korá­ban látszott, hogy ravasz isten és nagy zsivány lesz belőle: pólyás volt még, amikor sike­rült bátyja, Apollón teheneit ellopnia és úgy elrejtenie, hogy annak jóstehetségre volt szüksége meglelésükhöz. Hermészt a kereskedelem és a lopás istenének, és az is­tenek hírnökének tartják. Az elhunytak lelkeit is ő vezette le az alvilágba. Ekképpen például a népjóléti miniszter illetékessége is felmerülhetne Hermész-díj alapításánál. Az ipari, kereskedelmi és idegen- forgalmi miniszteré pedig szinte természetesen, hiszen sok-sok szempont szerepel a pályázó könyvesboltok meg­ítélésében, de első helyen ki­emelt a könyvesbolt gazdál­kodása. Elvégre mégis keres­kedelemről van szó. Mégpe­dig annak olyan ágáról, ahol a termékek ára az 1980 óta be­következett mintegy 1000 százalékos inflációit meghá­romszorozva, megnégysze­rezve emelkedett a papírgyár­tók, a nyomdák, a kiadók és a könyvkereskedők „Bermuda- négyszögében”. Nemrég pél­dául egy ókori görög filozó­fus - óh, Hermész! - füzet- nyinél alig vastagabb, papír­kötésű könyvecskéjének négy számjegyű ára tántorított vissza a vásárlástól. 1980-ban huszon-egynéhány forintért, két-három doboz olcsó ciga­retta árán megvehettem volna. Lehet, hogy mégiscsak teli­találat a Hermész-díj? Fel­téve, ha a művelődési tárca fricskának szánta. Az anyakirályné már dolgozik Erzsébet anyakirályné elnyűhetetlen. Mindenki láthatta, aki figye­lemmel követte Diana hercegnő temetését, hogy a 97 esztendős asszony teljesen egyedül járt, kezében a bot is inkább csak jelké­pes volt, semmint tényleges támasz. Az alattvalói által nagy szere­tettel csak Queen Mum néven emlegetett idős hölgy azóta is bizo­nyította tettre készségét. Helikopterrel elrepült a skót felföldre, ahol részt vett a Black Watch nevű hadtest megalakulásának hat­vanadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Tudni kell, az anyakirályné a Black Watch tiszteletbeli ezredese. Filmforgatás az űrben Egy orosz rendező elhatározta, hogy játékfilmet forgat az egyre nagyobb technikai gondokkal küszködő MIR űrállomásról. Az egyelőre ismeretlen nevű rendező azonban úgy tervezi, hogy ez eredeti helyszínen forgat, azaz fenn a kozmoszban. Úgy hírlik, az illetékes moszkvai hatóságoktól is megszerezte már az engedélyt, s azt is tudni vélik, hogy az egyik főszerepre Emma Thompsont szemelte ki. Nem tudni, hogy vállalja-e a színésznő a szerepet, de az biztos, hogy a súlytalanság körülményei között csak a szoká­sosnál is súlyosabb milliókért dolgozna bárki is. Jackson pénzzavarban Meglepő értesülések láttak napvilágot az amerikai sajtóban Mi­chael Jacksonról. Egyes hírek szerint a világsztár anyagi gondok­kal küzd, sőt egyesek szerint a tönk szélén áll. A pop királyának kincstára állítólag azért ürült ki, mert az utóbbi időben nem fogy­nak a lemezei. A bennfentesek tudni vélik, hogy Jacko kénytelen eladni birodalmának büszkeségét, a több mint ezer hektáros never- landi birtokot, amely a becslések szerint 26 millió dollárt ér. Az énekes megszabadul kiadói jogainak egy részétől is, többek között 251 Beatles dalétól is, amelytől 90 milliós bevételt remél. Holt vizek újraélesztése B éla nyugodt ember. Időnként ugyan felkapja a távcsövet, de egyéb­ként csakis a víz fodrozódását figyelve vezeti a hajót. A Dráva nem kukoricázik, ha arrébb akar rakni néhány homokpadot. Vagy éppen a partot rombolja. Most azonban életet kémek a zabolátlannak tűnő Drávától az erdészek, a természetvédők és a vízügyesek. A hajdan a síkságon, a kör­nyező homokdombok között kóválygó folyó szabályozása után számos holtág, kisebb-na- gyobb mederszakasz, illetve a legújabbkori beavatkozások nyomán is feliszapolódással fe­nyegetett lezárt részek kísérik a Dráva útját. Holt vizeknek mondják ezeket. Vizük mozdu­latlan, álmosan csillognak a napfényben - partjukon azon­ban nem az eredeti növényvilá­got tükrözik vissza. „Kivonult” a víz a területet borító erdők, növénycsoportok alól. Dr. Papp Tivadar, a Mecseki Erdé­szeti Rt. erdőállomány-gazdál­kodási igazgatója gyökér- és kapilláris zónát említ. Időnként - ahogy a hajó Barcstól Vejtiig jut - elégedetlenül rázza a fejét, mert olyan fafajták lombja zöl­dül, amelyeknek nem lett volna szabad ekkora teret nyerniük. Az erdészek a gondolat szü­lői: a talaj eredeti vízháztartá­sának visszaállítása révén reha­bilitálni a Dráva somogyi, ba­ranyai partjain az élőhelyeket. A Dél-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság vezető szakemberei ké­szek az első pillanattól kezdve szellemi felkészültségüket ap- portálni a tervbe. A vizet ugyanis vissza kell vezetni a holtágakba. Ez pedig szakmai­lag megoldható. Mindezt való­ban a rehabilitáció érdekében, mert a döntően hatósági, igaz­gatási feladatokat ellátó cégnek - erősíti meg Szappanos Fe­renc dél-dunántúli vízügyi igazgató - nincs szüksége meg­rendelésekre. Szakmai felké­szültségüket, a terveket tudják adni az izgalmas és valóban - ám gazdasági szempontból sem közömbös - természethű kör­nyezet megteremtését célzó programhoz. Talán a Duna-Dráva Nem­zeti Park vezetői, szakemberei a legizgatottabbak. Ők is - a közelmúltban nyugdíjba vonult Lehmann Antal igazgatóval az élen - itt vannak a Dráva Ki­tűző fedélzetén. Szünet nélkül fényképeznek. Vannak ugyanis „diplomáciai vetületei” is a holt vizek újraélesztésének. A természetvédők két látha­tatlan dolgot látnak: milyen volt régen a folyót kísérő hol keskenyebb, hol szélesebb sáv - és milyen lehet majd. Utóbbit látják az erdészek és a vizesek is. Eredeti fafajtákat említenek, átvágást ott, ahol sok évtizeddel ezelőtt betört a Dráva a dom­bok közé, öntözött földeket és elsődlegesen a vízszint stabili­zálását szolgáló duzzasztóműt. A pályázatot a környezetvé­delmi tárcához az erdészek és a természetvédők együtt adják be, talán még ősszel. Szigecsán Béla, a hajó veze­tője sokadik éve járja a Drávát. Azt mondja, kiismerni nem le­het, s nem lehet nem szeretni ezt a folyót. Ültette már fel őt is zátonyra, napokig tartott, amíg lecibálták róla a hajót. Most fo­lyásirányba jöttünk, percre pon­tosan számolta ki érkezésünk.- Visszafelé menni - mondja, miközben azt nézi, éj­szakára hol köthet ki - sokkal nehezebb. Márpedig a program célja éppen ez. Mészáros Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom