Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-14 / 252. szám
6 Dtínántúli Napló Magazin 1997. szeptember 14., vasárnap A nimródok hercege Nem lehet gróf Széchenyi Zsigmondot elintézni azzal, hogy gyermekkorom kedvenc olvasmányainak szerzője, kalandok leírója, Afrika, India, Alaszka barátja. Valóban kiérdemli a királyi címet is - a nimródok hercegéét mindenképpen. Ezen tül az írásnak is nagy mestere. Talán nem felesleges hozzátenni személyiségéhez még egy ismérvet: abban a korban élt, amikor a környezetükben bekövetkezett drámai változások közepette keveseknek sikerült annyira megmaradni egyenes derékkal, mint Széchenyi Zsigmondnak. Közeledik születésének 100., halálának 30. évfordulója. A magyar vadásztársadalom nem felejtkezett el nagy tanítómesteréről, emlékének ápolására alapítványt hoztak létre: „Afrikai tábortüzek”. Ennek egyik célja egy 90 napos kelet-afrikai expedíció megszervezése, a vadászaton túl zoológiái, botanikai és néprajzi gyűjtés is. Az expedíció fővédnöke Széchenyi Zsig- mondné, védnöke Matskási István, a Magyar Természet- tudományi Múzeum főigazgatója. M. A. A világ legerősebb embere A világ legerősebb embereként kerül be a Guinness Rekorodok Könyvébe a cseh Zdenek Knedla, aki két, összesen 39 562 kilogramm súlyú kamiont vontatott el egymaga a délcsehországi Pelgrzimovban rendezett rekordfesztiválon: egy bőrből készült vállpántba hét percen át belefeszülve összesen egy méternyire tudta elmozdítani a hatalmas súlyt. Ugyanezen a fesztiválon sikerült egy 9,5 tonnás teherautót tíz méternyire elhúznia a fogai közé vett bőrszíj segítségével, majd a fülére kötelet erősítve ugyanazt a kocsit elhúzta öt méternyire. Tűzfesztivált rendeznek minden évben a nevadai sivatagban. Ebből az alkalomból elégetnek egy 45 méter magas fa férfiszobrot. Képünkön a ceremóniamester és egy hölgy, aki az ünnepségre érkezett. Az ufótitok és a sötét férfiak Hosszú sorok kígyóznak a mozipénztárak előtt, mindenki a különös fekete ruhás férfiak kalandjaira kíváncsi. A Sötét zsaruk témája iránt azért olyan nagy az érdeklődés, mert sokan vallják, hogy a feltételezett roswelli ufókatasztrófa óta az amerikai kormány és a katonai hírszerzés egyfolytában eltitkolja az igazságot: az idegenek köztünk vannak. A filmbéli sötét zsaruk azok, akik a maguk visszafogottan udvarias, de határozott módján megtisztítják konyhánkat a kert végében landolt Tau Ceti csillaghajó randalírozó legénységétől, és a jövevényeket visszaküldik az űrbe. Akkor is őket riasztják, amikor az Orion egyik távoli csillagáról azért csapódik be valami, hogy gaVetélkedők horgászoknak Szeptember 20-án két helyen is rendeznek vetélkedőt horgászoknak. A Pécsi HE Pentusz Kupa ’97 egyéni halfogó verseny záró fordulójára a Malomvölgyi 2-es tavon kerül sor. Csak az egyesület tagjai vehetnek részt. Nevezés 6.30-tól. A MUOSZ Baranya megyei csoportja meghívásos versenyt rendez a Bissei tavon. Ezért napkeltétől a tó nyugati partján 13 óráig csak a verseny résztvevői horgászhatnak. laktikus háborút robbantson ki. A sötét zsaruknak nincs személyazonosságuk, és nem. félnek semmitől, ők az egyetlenek a galaxisban, akik fekete alsónadrághoz sötét napszemüveget hordanak. A Fekete Ruhás Férfiak egyébként valóban feltűnnek az ufóészlelések mögött. Vannak, akik az ufóval történt találkozásuk után arról panaszkodnak, hogy miközben mesélgették történetüket az idegenekről, az ufók belsejéről, az ott megesett dolgokról, titokzatos fekete öltönyös férfiak keresték meg őket, és fenyegetésekkel megtiltották nekik, hogy élményeikről beszámoljanak. A köztudat ufókonspirációnak nevezi az amerikai kormánynak azt a feltételezett szándékát, hogy eltitkolja az ufókutatások során szerzett adatokat. Érdekesség, hogy az ufók által elraboltak újabban gyakran beszámolnak róla, hogy testükbe, a bőr alá vagy az orrukba az idegenek apró kapszulát ültettek. Az is csak mostanában derült ki, hogy az amerikai légierő és a haditengerészet több ezer tagja kapott a hidegháborús időszak Pentagonkísérleteiben olyan kezelést, melynek során orrukba 50 milligrammos, rádiumot tartalmazó rudacskát nyomtak fel. Ezt a nyomáskiegyenlítési problémák megszüntetésére kapták a katonák, de a Fehér Ház elismerte, hogy a titkos kísérletek alanyai nem is mindig tudták, miben vesznek részt. H. I. Gy. Horogra akadnak a Bissei tavon a régebben telepített, nagyra nőtt pontyok. Kistót Ferenc, a Hunyadi HE tagja ezt a 67 cm-es, 9,70 kilós halat fogta ki a közelmúltban. Hobbikertészeknek! Próbaszüret két kilóból A madaraknak és a darazsaknak már ízlik - de hogy bornak milyen lenne a szőlő, azt legjobb egy próbaszürettel ellenőrizni. A módszer egyszerű és nem is időigényes. Fajtánként válogatva le kell szedni két kiló átlagosan érett szőlőt, amit ledarálunk, vagy burgonyanyomón átpréselünk. A várható cukortartalom pontos megállapításához tudni kell, hogy az egyszerű mustfokolók csak akkor adnak megbízható értéket, ha a must hőmérséklete húsz fok. Bár jó lenne, ha minél tovább édesedhetnének a szemek; most már a folyamatos figyelés időszakában járunk, és ha valamilyen ok miatt halaszthatatlanná válik a szüret, akkor jobb, ha a pince és a hordók tisztítására már nincs gondunk. A hordók előkészítésére egy újfajta mosó, sa- vazó és fertőtlenítőszert is ajánlanak a szakemberek. Ez a Quatra. Használata elsősorban a penészes, szagos hordók tisztításához célszerű. Tíz liternyi mosóvízhez 10-20 millilitemyit kell belőle adagolni. Az átmosást követően egy fél óra elteltével a hagyományos trisós oldattal is át ki kell mosni a hordókat. A kicsepegtetés után jöhet a kénlapos ellenőrzés. Szüretkor arra is figyelni kell, hogy a szemek között mennyi a sérült, rothadt, fertőzött bogyó. Ha sok, akkor szórjunk rá borkénport! Száz kilónként elég másfél-két dekagramm. T, E. * A szürethez szükséges eszközök és segédanyagok széles választékát kínálja Pécsett a Kertbarátok Boltja, amely a Béri Balogh Ádám u. 1. sz, alatt található. Telefon: 313- 961. (x) Jobb ellenőrizni, hogy mire számíthatunk fotö:Tóth Főzzünk változatosan! Juliska szüreti sajtosa. Kedves szomszédasszonyom, Juliska néni mestere az olcsó, kiadós, jól eltartható kalácsoknak, buktáknak és egyéb kelt tésztáknak. Szüret idején, ha sok vendéget várt, mindig sütött leveles sajtos rudat - tőle tanultam a receptjét. Hozzávalók: 1 kiló liszt, 3 egész tojás, 2-3 púpos evőkanál zsír, 2 kávéskanál só, 20 deka reszelt sajt, 3 deka élesztő, 1 kávéskanál cukor, kevés tej, néhány evőkanál tejföl, köménymag. A lisztet 2 egész tojással, a reszelt sajt felével és a cukros tejben felfuttatott élesztővel összedolgozzuk. Ha túl kemény lenne, annyi kanál tejfölt teszünk hozzá, hogy rugalmas tésztát kapjunk. Kisodorjuk ujjnyi vastagra, megkenjük fagyos zsírral, négybe hajtjuk, letakarjuk konyharuhával, és langyos helyen fél órát pihentetjük. Ismét kisodorjuk, majd a fenti műveletet, a zsírral kenést és pihentetést még kétszer ismételjük. A tésztát másfél centi magasságúra sodorjuk, és 10 centi hosszú, három ujjnyi széles lapokra metéljük. A rudakat felvert egész tojással megkenjük. A maradék sajtot összekeverjük egy evőkanálnyi köménymaggal, és ezzel szórjuk meg a tésztát. Sütőlapra téve további fél órát pihentetjük, majd langyos sütőbe tolva, magas hőmérsékleten pirosra sütjük. A leveles sajtos kívül ropogós, belül azonban még másnap is finom, puha. W. M. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Lovak, lovagló hölgyek és részeg muraköziek... A Helga nevű ifjú lányka a szomszéd megyében barátjával lovakat tart, mert manapság a hazai és külföldi turisták szívesen másznak fel a nyeregbe, hogy néhány kilométernyi kirándulást tegyenek a gyönyörű, dim- bes-dombos somogyi erdei ösvényeken. A „Naposcsibe” becenévre hallgató városi kislány testközelbe eddig még nem került lóval, mint most, e hét végén, amikor is Helgáékhoz indul lónézésre. Reméli, föl is ülhet egyre, és mire e sorok megjelennek, arra már a ló is túl lesz a megrázkódtatáson, amelyben része lesz a hét végén. Hatesztendős múltam, amikor apám elkísért szeptember elején az elemi iskola első osztályába. Négy kilométer hosszú utca vezetett a városba, vagy tizennyolc kocsmával útközben. Az öregem azt mondta, várjál itt kint, beugróm egy percre, és én vártam, mivel gyerek nem léphetett be akkoriban az ivóba. A kocsmák előtt stráfkocsik álltak, nagy seggű muraközi lovakkal, míg a kocsisok bent ittak. Egyik-másik behemót fuvaros fröccsös pohár kíséretében megjelent az ajtóban, apám mindig rám mutatott büszkén (naná, joggal!), és mondta: na, ez az én fiam. A fuvaros pedig föltette azt az eredeti felnőttes kérdést: „No, Ferkó, mi leszel, ha nagy leszel?” - és leereszkedő mosollyal várta a választ. „Disznó!” - feleltem jámborul, ám apám mindjárt lehordott, hogy tudsz ilyen ronda választ adni, de megnyugtattam: „Hát nem te mondtad tegnap este a vacsoránál, hogy úgy eszek, mint egy disznó?!” Következő esztendő nyarán a szünidőmet Göcsej szívében töltöttem, apai ági rokonoknál. Tinédzser fiúk fölsegítettek a kert szilvafái alatt bóklászó csikóra, nagy-nagy örömömre. Sétálgattunk nagy egyetértésben, amikor a csikó mamája nyerített egyet az udvar felől, mire a kis ló megiramodott velem be az istállóba, ebédre hívó anyai nyerítésre. Az istállóajtó szemöldökfájánál - jókora csattanás kíséretében - lemaradtam, miután a csikó kivágtatott alólam. A kútnál lemostam a vért az arcomról, ám évekig nyomott, tuszma orrom volt. Évtizedek múltán jó sorsom vitt Németbólyba, pontosabban Békáspusztára, megbámultam a gyönyörű munka-, illetve hátaslovakat. A bekerített lófuttató közepén éppen akkor kászálódott föl a nyerges pacira egy hosszú lábú szép asszonyka (mindenáron lovagolni akart), de a kipányvázott állat csak nem indult el, pedig hallotta a könyörgést: „Menj már, mi lesz veled ...?!” De amíg a lovászfiú nem adott jelt, addig a ló állt. „Kérem szépen, tessék akkor elindítani a lovat...” - kérlelte a lovászfiút, aki végre megadta a jelet. A népes nézősereg röhögött a korlátnak támaszkodva, figyelve a „városi naccsága” produkcióját. Még jó, hogy Békáson voltak lovak, mert ahogy akkoriban hallhattuk, a nagyüzemi gazdálkodás következményeként hazánkban sajnálatosan lecsökkent a lóállomány, zömében az olaszok vásárolták fel. Jó néhány éve - Pécsre érkezve - betértem a Kossuth utca végén „üzemelő” II. Büfébe, amelynek előterében, a söntéspult előtt néhány jókedvű fuvaros akkor tuszkolt be egy muraközi lovat - kifogva a stráfkocsi rúdjától -, hogy megitassák egy kopott, kék zomán- cos edényből. Fogadtak, hogy a ló szereti-e a mmot, ha meg van cukrozva? Hát szerette. Liternyi rum ment az edénybe, több marék mokkacukorral. A ló ki is hörpintette az italt, ám - mert, ugye, a ló nehezen közlekedik hátrafelé - nem tudta megközelíteni az ajtót. A magas - egymásra merőlegesen beépített - álló büféasztalok gátolták, de valahogy aztán kitalált. Nekem rokonszenves volt az ittas muraközi is. Én minden lót szeretek. Ha részeg, akkor is.
