Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)

1997-09-14 / 252. szám

6 Dtínántúli Napló Magazin 1997. szeptember 14., vasárnap A nimródok hercege Nem lehet gróf Széchenyi Zsigmondot elintézni azzal, hogy gyermekkorom kedvenc olvasmányainak szerzője, ka­landok leírója, Afrika, India, Alaszka barátja. Valóban ki­érdemli a királyi címet is - a nimródok hercegéét minden­képpen. Ezen tül az írásnak is nagy mestere. Talán nem fe­lesleges hozzátenni személyi­ségéhez még egy ismérvet: abban a korban élt, amikor a környezetükben bekövetke­zett drámai változások köze­pette keveseknek sikerült annyira megmaradni egyenes derékkal, mint Széchenyi Zsigmondnak. Közeledik születésének 100., halálának 30. évfordu­lója. A magyar vadásztársada­lom nem felejtkezett el nagy tanítómesteréről, emlékének ápolására alapítványt hoztak létre: „Afrikai tábortüzek”. Ennek egyik célja egy 90 na­pos kelet-afrikai expedíció megszervezése, a vadászaton túl zoológiái, botanikai és nép­rajzi gyűjtés is. Az expedíció fővédnöke Széchenyi Zsig- mondné, védnöke Matskási István, a Magyar Természet- tudományi Múzeum főigazga­tója. M. A. A világ legerősebb embere A világ legerősebb embe­reként kerül be a Guinness Rekorodok Könyvébe a cseh Zdenek Knedla, aki két, összesen 39 562 kilo­gramm súlyú kamiont von­tatott el egymaga a dél­csehországi Pelgrzimovban rendezett rekordfesztivá­lon: egy bőrből készült vállpántba hét percen át be­lefeszülve összesen egy méternyire tudta elmozdí­tani a hatalmas súlyt. Ugyanezen a fesztiválon sikerült egy 9,5 tonnás te­herautót tíz méternyire el­húznia a fogai közé vett bőrszíj segítségével, majd a fülére kötelet erősítve ugyanazt a kocsit elhúzta öt méternyire. Tűzfesztivált rendeznek minden évben a nevadai sivatagban. Ebből az alkalomból el­égetnek egy 45 méter magas fa férfiszobrot. Képünkön a ceremóniamester és egy hölgy, aki az ünnepségre érkezett. Az ufótitok és a sötét férfiak Hosszú sorok kígyóznak a mo­zipénztárak előtt, mindenki a különös fekete ruhás férfiak ka­landjaira kíváncsi. A Sötét zsa­ruk témája iránt azért olyan nagy az érdeklődés, mert sokan vallják, hogy a feltételezett roswelli ufókatasztrófa óta az amerikai kormány és a katonai hírszerzés egyfolytában eltit­kolja az igazságot: az idegenek köztünk vannak. A filmbéli sötét zsaruk azok, akik a maguk visszafogottan udvarias, de határozott módján megtisztítják konyhánkat a kert végében landolt Tau Ceti csil­laghajó randalírozó legénységé­től, és a jövevényeket vissza­küldik az űrbe. Akkor is őket riasztják, amikor az Orion egyik távoli csillagáról azért csapódik be valami, hogy ga­Vetélkedők horgászoknak Szeptember 20-án két helyen is rendeznek vetélkedőt horgá­szoknak. A Pécsi HE Pentusz Kupa ’97 egyéni halfogó ver­seny záró fordulójára a Ma­lomvölgyi 2-es tavon kerül sor. Csak az egyesület tagjai vehet­nek részt. Nevezés 6.30-tól. A MUOSZ Baranya megyei csoportja meghívásos versenyt rendez a Bissei tavon. Ezért napkeltétől a tó nyugati partján 13 óráig csak a verseny részt­vevői horgászhatnak. laktikus háborút robbantson ki. A sötét zsaruknak nincs sze­mélyazonosságuk, és nem. fél­nek semmitől, ők az egyetle­nek a galaxisban, akik fekete alsónadrághoz sötét napszem­üveget hordanak. A Fekete Ruhás Férfiak egyébként valóban feltűnnek az ufóészlelések mögött. Vannak, akik az ufóval történt találkozá­suk után arról panaszkodnak, hogy miközben mesélgették történetüket az idegenekről, az ufók belsejéről, az ott megesett dolgokról, titokzatos fekete öl­tönyös férfiak keresték meg őket, és fenyegetésekkel meg­tiltották nekik, hogy élménye­ikről beszámoljanak. A köztudat ufókonspiráció­nak nevezi az amerikai kor­mánynak azt a feltételezett szándékát, hogy eltitkolja az ufókutatások során szerzett adatokat. Érdekesség, hogy az ufók által elraboltak újabban gyakran beszámolnak róla, hogy testükbe, a bőr alá vagy az orrukba az idegenek apró kap­szulát ültettek. Az is csak mos­tanában derült ki, hogy az ame­rikai légierő és a haditengeré­szet több ezer tagja kapott a hi­degháborús időszak Pentagon­kísérleteiben olyan kezelést, melynek során orrukba 50 mil­ligrammos, rádiumot tartal­mazó rudacskát nyomtak fel. Ezt a nyomáskiegyenlítési problémák megszüntetésére kapták a katonák, de a Fehér Ház elismerte, hogy a titkos kí­sérletek alanyai nem is mindig tudták, miben vesznek részt. H. I. Gy. Horogra akadnak a Bissei tavon a régebben telepített, nagyra nőtt pontyok. Kistót Ferenc, a Hunyadi HE tagja ezt a 67 cm-es, 9,70 kilós halat fogta ki a közelmúltban. Hobbikertészeknek! Próbaszüret két kilóból A madaraknak és a darazsak­nak már ízlik - de hogy bor­nak milyen lenne a szőlő, azt legjobb egy próbaszürettel el­lenőrizni. A módszer egy­szerű és nem is időigényes. Fajtánként válogatva le kell szedni két kiló átlagosan érett szőlőt, amit ledarálunk, vagy burgonyanyomón átprése­lünk. A várható cukortartalom pontos megállapításához tudni kell, hogy az egyszerű mustfokolók csak akkor ad­nak megbízható értéket, ha a must hőmérséklete húsz fok. Bár jó lenne, ha minél to­vább édesedhetnének a sze­mek; most már a folyamatos figyelés időszakában járunk, és ha valamilyen ok miatt ha­laszthatatlanná válik a szüret, akkor jobb, ha a pince és a hordók tisztítására már nincs gondunk. A hordók előkészí­tésére egy újfajta mosó, sa- vazó és fertőtlenítőszert is ajánlanak a szakemberek. Ez a Quatra. Használata elsősor­ban a penészes, szagos hor­dók tisztításához célszerű. Tíz liternyi mosóvízhez 10-20 millilitemyit kell belőle ada­golni. Az átmosást követően egy fél óra elteltével a ha­gyományos trisós oldattal is át ki kell mosni a hordókat. A kicsepegtetés után jöhet a kénlapos ellenőrzés. Szüretkor arra is figyelni kell, hogy a szemek között mennyi a sérült, rothadt, fer­tőzött bogyó. Ha sok, akkor szórjunk rá borkénport! Száz kilónként elég másfél-két de­kagramm. T, E. * A szürethez szükséges esz­közök és segédanyagok széles választékát kínálja Pécsett a Kertbarátok Boltja, amely a Béri Balogh Ádám u. 1. sz, alatt található. Telefon: 313- 961. (x) Jobb ellenőrizni, hogy mire számíthatunk fotö:Tóth Főzzünk változatosan! Juliska szüreti sajtosa. Ked­ves szomszédasszonyom, Ju­liska néni mestere az olcsó, kiadós, jól eltartható kalá­csoknak, buktáknak és egyéb kelt tésztáknak. Szüret idején, ha sok vendéget várt, mindig sütött leveles sajtos rudat - tőle tanultam a receptjét. Hozzávalók: 1 kiló liszt, 3 egész tojás, 2-3 púpos evőka­nál zsír, 2 kávéskanál só, 20 deka reszelt sajt, 3 deka élesztő, 1 kávéskanál cukor, kevés tej, néhány evőkanál tejföl, köménymag. A lisztet 2 egész tojással, a reszelt sajt felével és a cukros tejben fel­futtatott élesztővel összedol­gozzuk. Ha túl kemény lenne, annyi kanál tejfölt teszünk hozzá, hogy rugalmas tésztát kapjunk. Kisodorjuk ujjnyi vastagra, megkenjük fagyos zsírral, négybe hajtjuk, leta­karjuk konyharuhával, és lan­gyos helyen fél órát pihentet­jük. Ismét kisodorjuk, majd a fenti műveletet, a zsírral ke­nést és pihentetést még két­szer ismételjük. A tésztát másfél centi magasságúra so­dorjuk, és 10 centi hosszú, há­rom ujjnyi széles lapokra me­téljük. A rudakat felvert egész tojással megkenjük. A mara­dék sajtot összekeverjük egy evőkanálnyi köménymaggal, és ezzel szórjuk meg a tésztát. Sütőlapra téve további fél órát pihentetjük, majd langyos sü­tőbe tolva, magas hőmérsék­leten pirosra sütjük. A leveles sajtos kívül ropogós, belül azonban még másnap is fi­nom, puha. W. M. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Lovak, lovagló hölgyek és részeg muraköziek... A Helga nevű ifjú lányka a szomszéd megyében barátjával lovakat tart, mert manapság a hazai és külföldi turisták szívesen másznak fel a nyeregbe, hogy néhány kilométernyi kirándu­lást tegyenek a gyönyörű, dim- bes-dombos somogyi erdei ös­vényeken. A „Naposcsibe” be­cenévre hallgató városi kislány testközelbe eddig még nem ke­rült lóval, mint most, e hét vé­gén, amikor is Helgáékhoz in­dul lónézésre. Reméli, föl is ül­het egyre, és mire e sorok meg­jelennek, arra már a ló is túl lesz a megrázkódtatáson, amelyben része lesz a hét vé­gén. Hatesztendős múltam, ami­kor apám elkísért szeptember elején az elemi iskola első osz­tályába. Négy kilométer hosszú utca vezetett a városba, vagy ti­zennyolc kocsmával útközben. Az öregem azt mondta, várjál itt kint, beugróm egy percre, és én vártam, mivel gyerek nem léphetett be akkoriban az ivóba. A kocsmák előtt stráfkocsik álltak, nagy seggű muraközi lo­vakkal, míg a kocsisok bent it­tak. Egyik-másik behemót fu­varos fröccsös pohár kíséreté­ben megjelent az ajtóban, apám mindig rám mutatott büszkén (naná, joggal!), és mondta: na, ez az én fiam. A fuvaros pedig föltette azt az eredeti felnőttes kérdést: „No, Ferkó, mi leszel, ha nagy leszel?” - és leeresz­kedő mosollyal várta a választ. „Disznó!” - feleltem jámborul, ám apám mindjárt lehordott, hogy tudsz ilyen ronda választ adni, de megnyugtattam: „Hát nem te mondtad tegnap este a vacsoránál, hogy úgy eszek, mint egy disznó?!” Következő esztendő nyarán a szünidőmet Göcsej szívében töltöttem, apai ági rokonoknál. Tinédzser fiúk fölsegítettek a kert szilvafái alatt bóklászó csikóra, nagy-nagy örömömre. Sétálgattunk nagy egyetértés­ben, amikor a csikó mamája nyerített egyet az udvar felől, mire a kis ló megiramodott ve­lem be az istállóba, ebédre hívó anyai nyerítésre. Az istállóajtó szemöldökfájánál - jókora csat­tanás kíséretében - lemarad­tam, miután a csikó kivágtatott alólam. A kútnál lemostam a vért az arcomról, ám évekig nyomott, tuszma orrom volt. Évtizedek múltán jó sorsom vitt Németbólyba, pontosabban Békáspusztára, megbámultam a gyönyörű munka-, illetve hátas­lovakat. A bekerített lófuttató közepén éppen akkor kászáló­dott föl a nyerges pacira egy hosszú lábú szép asszonyka (mindenáron lovagolni akart), de a kipányvázott állat csak nem indult el, pedig hallotta a könyörgést: „Menj már, mi lesz veled ...?!” De amíg a lovász­fiú nem adott jelt, addig a ló állt. „Kérem szépen, tessék ak­kor elindítani a lovat...” - kér­lelte a lovászfiút, aki végre megadta a jelet. A népes néző­sereg röhögött a korlátnak tá­maszkodva, figyelve a „városi naccsága” produkcióját. Még jó, hogy Békáson voltak lovak, mert ahogy akkoriban hallhat­tuk, a nagyüzemi gazdálkodás következményeként hazánkban sajnálatosan lecsökkent a lóál­lomány, zömében az olaszok vásárolták fel. Jó néhány éve - Pécsre ér­kezve - betértem a Kossuth utca végén „üzemelő” II. Bü­fébe, amelynek előterében, a söntéspult előtt néhány jókedvű fuvaros akkor tuszkolt be egy muraközi lovat - kifogva a stráfkocsi rúdjától -, hogy meg­itassák egy kopott, kék zomán- cos edényből. Fogadtak, hogy a ló szereti-e a mmot, ha meg van cukrozva? Hát szerette. Liter­nyi rum ment az edénybe, több marék mokkacukorral. A ló ki is hörpintette az italt, ám - mert, ugye, a ló nehezen közle­kedik hátrafelé - nem tudta megközelíteni az ajtót. A ma­gas - egymásra merőlegesen beépített - álló büféasztalok gá­tolták, de valahogy aztán kita­lált. Nekem rokonszenves volt az ittas muraközi is. Én minden lót szeretek. Ha részeg, akkor is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom