Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)

1997-08-05 / 213. szám

10 Dftinántúli Napló Háttér - Riport 1997. augusztus 5., kedd Hogy mind az ötven meglegyen Látogatóban Derűjén Ferencnél Baranyában, a jubileumi koncert után Pályafutásának harmincötödik és életének ötvenedik évét átlépve maga Demjén Ferenc is meg­hatódott azon, hogy a jubileumi koncerten szinte minden korosztály ott volt (nagypapáktól uno­kákig), s hogy a legrégebbi nótákat is együtt énekelték vele a legifjabbak is. Bizonyára jó érzés töltötte el, s újabb erőt adott számára, amire nagy szüksége van. Egyik barátja (Somló Tamás) mondta róla a minap: „Rózsi állandóan ég. Teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel éli meg, csi­nálja azt, amit szeret, s ami egyben a szakmája is. Mellesleg a legigazabb barát.” Demjén Ferenccel Baranya szélének kis településén talál­koztam, délben és őrült meleg­ben. A fürdőmedencéből ez az interjú hívta ki, s törülközőt te­rítve maga elé, ült le a karos­székbe. Jó pár éve él itt, csodá­latos környezetben, a világtól távol. Ahogy egyik ismerősöm mondta, a „kúriában”. A jólét minden kelléke körülöttünk, amit egy pillanatra sem irigyel­het tőle senki. Egy olyan mű­vész otthona ez, aki a tehetség és a szerencse pártfogoltjaként maradandót alkotott.-Hogy talált rá Dióspusz­tára, Magyarország egyik leg­eldugottabb szegletére?- Zorán szerint én alapjában véve fatalista vagyok. Megle­het. Vallom, nem mi határoz­zuk meg, hogy az életünk mi­ként alakul, legföljebb megpró­báljuk tisztességesen megélni. Egyszer egy nagyon jó bará­tommal itt kirándultunk a kö­zelben, ide vagy 10-15 kilomé­terre, s rátaláltam egy házra. Később aztán erre tévedve a nyolcvanas évek végén megle­hetősen olcsón megvettem előbb egy három és fél hektáros területet, aztán kibővítettem tíz hektárra.-Ennél jobb búvóhelyet el sem tudnék képzelni.-Nem arról van szó, hogy nem szeretem az embereket, hanem arról, hogy nekem a szabadság, a pihenés az, ha magam vagyok, ha elfelejtek minden kötelességet, nyűgöt, kényszert. E csodálatos park­ban élek a feleségemmel, a lo­vainkkal, a kutyáinkkal és al­kalmanként a barátainkkal, akik hála a jó istennek, elég sokszor meglátogatnak.- Ótven esztendő elegendő arra az ember életében, hogy kiismerje magát a tágabb kör­nyezetében, hogy el tudja dön­teni, mit akar és mit sem.- Valóban. Ezért aztán én kivonultam ebből a megzavart és ideges világból, menekülök és nem kívánom az egymás gyötréséből kivenni a részem. Természetesen látom, hogy mi történik, ismerem és figyelem a politikát, de nem akarok részt venni benne, kicövekelni erre vagy arra az oldalra. Nem is ér­tek hozzá. Én a dalban élek, s ha ma kedd van, akkor a mos­tani nyári, meglehetősen hosszú koncertszezonban már tudom, hogy csütörtökön hol és mit fo­gok énekelni. S ez kell nekem. Hogy ilyen formában is talál­kozzak azokkal az emberekkel, akik megértik dalaimat és visz­vagy ha nem lehetett, érthető virágnyelven. Hadd tegyem azonban hozzá, hogy ez nem egyfajta „ellenállókat” dicsőítő tett volt, hanem természetes fo­lyamat, amiben kinek-kinek megvolt a maga helye és része. Nemcsak a lovak a kedvenc állatai szaigazolják a célomat. A kon­cert arra is jó, hogy elfelejtse az ember a mindennapokat. Hogy jól érezzem magam a bőröm­ben, de jól érezze magát a kö­zönség is. Ami feldob. Ilyenkor hihetetlenül szeretek dolgozni.- Mindig is jól ment a munka - feltételezem, - hiszen óriási slágerek jelzik Demjén Ferenc útját. Másrészt jó érzés lehet abba a körbe beletartozni, akik Magyarországon megindították és megteremtették a beatmuzsi- kát, ami nemcsak zene volt, ha­nem életforma is.-Nem én mondtam. Min­denesetre én ebben otthon va­gyok, s örvendek annak, hogy sokan szeretik. Nem csak a mi nemzedékünk. Úgy vélem, hogy evvel a muzsikával és életszemlélettel egy olyan kapu nyílt meg a hatvanas évek kö­zepén, amit a szabadság - és nem a szabadosság - kapujának nevezhetek. Amit minden em­ber, főleg ha fiatal, megérez. Hogy nem lehet sem a vallá­sokkal, sem az ideológiákkal sem a politikával béklyóba tar­tani az embereket, azonossá fa­ragni őket. Ezt hozta a mi gene­rációnk, szabaddá téve lelkeket, gondolatokat, kimondva mind­azt, ami fájt. Vagy szó szerint,-Azért a politika időnként még most is változik.- Az előfordulhat, de én már nem fogok megváltozni soha. Persze figyelek mindenre látom az álszent és mocskos dolgokat, s tudom, hogy mi lenne jó, s mi nem. Nagyon jó így kívülről szemlélni az eseményeket. Legutóbb azon rötyögtem, hogy arra a néhány plakátra, ami a jubileumi koncertemet meghirdette, zsúfolásig megtelt a Sportcsarnok, amit ugye egyetlen párt sem csinált még meg. És akkor kimondhatom, az én pártom a közönségem.-Honnan datálhatjuk e pá­lyafutás kezdetét?- Szerintem úgy egyéves ko­romtól.- Komolyan kérdeztem.-Én pedig komolyan vála­szoltam. Az élet egy folyamat, minden pontja összetartozó, s valahogy igazságot szolgáltat mindenkinek. Végül is úgy ti­zenöt éves koromban lettem a muzsika megszállottja, s ki­mondhatom, hogy azt csinálok amit imádok. És ilyenek a ba­rátaim is, azzal az istenáldotta tehetségükkel azon munkál­kodva, hogy valami többet ad­janak ehhez a világhoz, ami mostanában meglehetősen szürkének látszik. De csak an­nak, aki szürkének is akarja látni. De amíg nem tesz érte, amíg a zsebe tele van a kezé­vel, addig egy fillér sem fér bele és csak ácsingózni fog a jó dolgokért. Nem szoktak róla kérdezni, s most, hogy er­ről beszélgetünk, hadd mond­jak valamit. Úgy érzem, hogy csodálatos történelmi lehető­ség küszöbén vagyunk, amire „ezer éve” vágy­tunk, amit min­dig szerettünk volna.- Harmincöt év a pályán. Ki­választaná a leg­szebb nótáját?- Kérdezze meg egy szülő­től, hogy melyik a legszebb gye­reke? Melyiket szereti jobban? A dalaimat igazán szívből írtam és ezt csinálom ma is. Lettek nagy slágerek, s van ami feledésbe ment. Van amit megértettek, van amit nem. Nem fotó: tóth László baj ez. Sok min­dent sokfélekép­pen látnak az emberek. Van akinek a gázszámla kifizetése a legfontosabb dolog, másnak pedig lehet, hogy az, hogy sza­bad.- Önnek ez utóbbi a fontos, sokszor mondta már. De beszél­jünk inkább a munkáról.- Napközben is ráhangolok, hordozom magamban a témát, aztán este, mikor elcsitul min­den leülök ide a fotelbe, s meg tudom találni annak a dallam­nak a szövegét, ami egész nap kerülgetett. Ez valamiféle különleges szerencse vagy adottság, amit néha magam sem hiszek, s attól félek, hogy felébredek. Most például egy új lemezen dolgo­zom, összejött a banda és az a kérdés, hogy mi újat tudunk hozni tíz év után.- Tud-e számokban gondol­kozni? Hány dal született, hány lemez jelent meg?-Talán négyszáz körüli nó­táról beszélhetek, ami lehet, hogy több is. Mindenesetre 29 lemezről tudok.-Az új lemez hasonlítani fog az előzőkhöz, vagy valami stí­lusváltás várható?-Nem tőlem függ ez egye­dül, Lerch Pistitől és Menyhárt­tól is. Mindenesetre nem techo- zene lesz, inkább arra próbá­lunk választ kapni, hogy tu­dunk-e még valamit újítani, va­lami széppel, elfogadhatóval. Olyannal, ami mindannyiunk­nak tetszik. Stílusváltásról szó sincs, talán egyet-kettőt lépünk a progresszív irányba, s nyilván a technika újdonságait is beé­pítjük. Hogy a mai követelmé­nyeknek megfeleljen.- Mit vár a következő ötven évtől, mit kívánhatnék Önnek?-Semmi többet, mint hogy mind az ötven meglegyen. Egyébként nincsenek különö­sebb kívánságaim, a bőrömben jól érzem magam. Kozma Ferenc Színes világ Rettegő rabok a börtönben A texasi Muleshoe fegyház rabjai szabályosan retteg­nek: a rácsok mögött ugyanis erőszakos szellem kísért. Az „árnyékszerű” tü­nemény rendre egy befala­zott folyosón át érkezik, és éjszakánként azzal múlatja az időt, hogy takarójukkal fojtogatja az elítélteket. A rabok egybehangzó véle­ménye szerint annak a gyil­kosnak a kísértetéről van szó, aki 1979-ben felakasz­totta magát a cellájában. A börtönigazgató nem haj­landó elárulni, hogy melyik cellában történt az eset, mert attól tart, hogy azután soha senki nem merne ott tartóz­kodni. A rabok szerint a gyilkos szelleme az összes cellában kísért. A legendá­nak a fősmasszer kifejezet­ten örül, mert - mint mondja, - még sohasem ta­pasztalta, hogy ennyi rab ilyen szorgalommal bújná a Bibliát... Kíváncsi gepárd A Kenya keleti részében lévő Garissa városában jó­kora pánikot okozott egy kíváncsi gepárd azzal, hogy besétált a belváros egyik ru­házati boltjába. A ragadozó láttán a járókelők egymást taposva igyekeztek elmene­külni a helyszínről, miköz­ben többen megsebesültek. A lélekjelenlétüket vissza­nyert járókelők végül bezár­ták az állatot az üzletbe és kihívták a vadőröket, akik­nek sikerült ketrecbe terelni és a városon kívülre szállí­tani a hívatlan „vevőt”. Több mint tízezer nyelven beszélünk A világon több mint tízezer nyelven beszélnek az emberek. Erre a megállapításra jutottak a wales-i Dyfeld grófság Hebron városában megjelenő Observa- toire Linguistique (Nyelvészeti figyelő) által az UNESCO számára összeállított lista szer­zői - jelentette a The Indepen­dent című londoni lap. A „Bábeli bibliának” is ne­vezett lista szerint a beszélt nyelvek száma több mint két­szerese az eddig feltételezett­nek, s a legtöbb nyelvet ke­vésbé fenyegeti a kihalás veszé­lye, mint eddig gondolták. Tel­jesen alaptalan az a feltevés, hogy a ma beszélt nyelvek egy- harmada hamarosan kihal, de tény, hogy néhány sarkvidéki, Amazonas-menti, délnyugat­afrikai és ausztráliai, gyűjtö- gető-vadászó életmódot foly­tató kicsiny nép nyelve mester­séges beavatkozás híján hama­rosan kipusztul. A lista szerint a „legna­gyobb” nyelvek a kínai (1,1 milliárd ember beszéli), az an­gol (470 millió), a hindi (418 millió) és a spanyol (372 mil­lió). A francia nyelv - amelyet 124 millióan beszélnek - az el- terjedtségi lista tizedik helyén áll, a német nyelv (121 millió ember) all. helyen. A legelterjedtebb nyelv való­jában azonban az angol, mert ha összeadják mindazon orszá­gok lakosságának létszámát, ahol az angol a hivatalos nyelv, akkor 1,7 milliárd ember be­széli ezt a nyelvet. A világ „legkisebb” nyelve a bikya, amelyet már csupán egyetlen 87 éves asszony hasz­nál Kamerun és Nigéria hatá­rán. A következő a rangsorban a bishuo, amelyet ugyanazon a vidéken már csupán egy apa és az ő fia beszél. Európa legkisebb nyelve a finn nyelvvel rokon lív, ame­lyet Lettországban mintegy kétszázan használnak még. Vé­gül Európa legkisebb nemzeti nyelve az izlandi, amely 200 ezer ember nyelve. Az érdekes összeállítás aján­dékba készült az UNESCO számára abból az alkalomból, hogy Nagy-Britannia visszatért az ÉNSZ oktatási és kulturális szakosodott szervezetének tag­jai közé. A „Bábeli biblia” alap­ján állítják majd össze a világ nyelveit és azok elterjedtségét ábrázoló számítógépes térké­pet, amelyet az UNESCO tervei szerint 2001-ig szándékozott kidolgozni. SPAR AR NAPOK Ez az ajánlat csak 1997* 08. 06-án, szerdán és 08. 07-én, csütörtökön érvényes. anrrantna: UZSONNAHÖ* LUNCHEON MEAT 82.- helyett 64. 130 g KŐBÁNYÁI VILÁGOS sör most csak 0,5 1 üveg nélkül Az akciós árak csak háztartási mennyiségre vonatkoznak, és a készlet erejéig érvényesek. Az esetleges kivitelezési hibákért nem felelünk, és vásárlóink elnézését kérjük. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom