Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)

1997-08-31 / 238. szám

6 BíÉántúli Napló Magazin 1997. augusztus 31., vasárnap VDN Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés szeptember 5-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELE­ZŐLAPON a következő címre: 7601 Pf: 134. Új VDN Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: „Vajon ez ehető, vagy menekülnünk kell.” Nyerteseink: Arnold János - Nagypall, Gyöngyös Éva - Pécs, Murai István - Barcs, Szászi Jánosné - Szek- szárd, Páldi Györgyné - Pécs. A nyereményeket postán küldjük el. E heti rejtvényünk megfejtői között egy db. nagyobb értékű könyvet sorsolunk ki, amely szerkesztőségünkben vehető át. Tíz nap elteltével - ha nem jelentkeztek érte - elküldjük postán. Viccparádé Foglalás. A belvárosban odamegy a rendőr az út szé­lén fekvő nőhöz: „Asszo­nyom, jól érzi magát?” „Igen, csak parkolóhelyet foglalok a férjemnek.” Álvilágszám. Szenzáció­ként hirdetik, hogy az egy­éves kislány tud olvasni. Jönnek is a látogatók csodá­jára a látványnak, ám egy csendben ülő apró gyereket látnak, mire a piciri mene­dzsere: „Tud olvasni a lány, csak beszélni nem.” Meglepetés. Délután négy óra körül egy nagy hasú férfi áll az óvoda előtt. Kiszól az óvónéni: „Ne ha­ragudjon, gyereket vár?” A férfi mosolyogva: „Nem, ez sörhas.” Hiába. A rendőr elhagyta a sapkáját, elkezdi keresni. Jön egy kisfiú: „Ne hara­gudjon, ez nem a bácsi sap­kája, most találtam?” „Nem hiszem, mert az enyém el­veszett.” Számolás. „Mama, itt volt a barátom. „És megkí­náltad teával?” „Igen.” „És kétszersülttel?” „Nem, há­romszor.” Kezdődik az isi. „Na, kis­lányom, milyen az iskola?” „Hazugság az egész, ki van írva az ajtóra, hogy első osz­tály, benn meg minden fa­pados.” Tűz. A rendész keltegeti a cirkusz tűznyelőjét: „Éb­redjen uram, ég az egész cirkusz!” „Köszönöm, de ma már vacsoráztam.” Várjuk (j°bb) vicceiket lapunk címére. Összeállította: Bozsik László Horgászverseny a Desedán Évadzáró, nyílt horgászver­senyt rendez a Deseda Hor­gászegyesület szeptember 13-án. Az amatőr és a profi versenyzők külön díjazásban részesülnek. A rendezvény színhelye a füredi szőlőhegy, rossz idő esetén Toponár, evezős pálya. A Pécsi Hor­gász Egyesület Pentusz Kupa néven rendez zárt versenyt a Malomvölgyi 2-es tavon szeptember 20-án. A tó ezen a napon 12 óráig le lesz zárva. Szeptember 6-án csak a keleti parton lehet hor­gászni, ugyanis a másik olda­lon 16 óráig a Pécsi Kupa ’97 versenyt rendezik. (/) Horogvariációk A horog megválasztása a bé- késhal-horgászatnál nem attól függ, hogy milyen halat aka­runk fogni. A méretet elsősor­ban a csali határozza meg. Van azonban még néhány olyan szempont, amelyet feltétlenül figyelembe kell venni, ha nem akarjuk, hogy a „kampó” miatt elveszítsük a zsákmányt. Egy horgász felszerelésének a legfontosabb darabjáról van szó. Halat úszó nélkül is lehet fogni, ólomra sincs feltétlenül szükség, horog nélkül azonban nem lehet semmit fogni. A leg­több horgász aszerint vesz hor­got, hogy milyen halat akar fogni, és általában túl gyorsan vásárolnak. Ugyanis nem a re­mélt halnak, hanem a tervezett csalinak kellene befolyásolni a horogvásárlást. Minden horgot, legyen az bármilyen hegyes is, még tovább lehet élesíteni. A legjobb segédeszköz a gyé­mántreszelő arra, hogy a horgot még élesebbé tegyük, vagy hogy használat után újraélez­zük. Egyszerűen megállapíthat­juk, hogy megfelelő a horog­élesség: a hegyét végighúzzuk a körmünkön, ha tapad, akkor jó, ha csúszik, nem elég éles. Azért mégiscsak van jelentő­sége annak, hogy milyen a ho­rog nagysága, hiszen egy sneci- zővel nemigen lehet kivenni ki­lós pontyokat, mert vékonyak és elhajlanak. Válasszunk na­Hordók a pince előtt A hordókat először tiszta vízzel mossuk le FOTÓ: MÜLLER A. Mint a jó háziasszony a nagy- takarításkor, az igényes gazda is azzal kezdi a szüreti munká­latokat, hogy minden mozdítha- tót kipakol a borospincéből. A legkevesebb, hogy lesöpri a fa­lakat és kénlapok, vagy ventil- lált kénpor elégetésével igyek­szik megelőzni a gombásodás veszélyét. A meszelés és a kén együttes használata nagyobb biztonságot jelent. A hordókat hideg vízzel fel­töltve egy-két napos állás után jó kimosni, lecsepegtetni és le- kénezni. Hektoliterenként egy kénlapot kell számítani. Ha pe­nész telepedett meg rajtuk, vagy valamilyen más szennye­ződést tapasztalunk, akkor tri- sós forró vízzel szükséges ki­mosni őket. A megfelelő tiszta­ság biztos jele, ha a meggyúj­tott kénlap a hordóban nem al­szik el. Mivel idén sem volt túl ke­gyes az időjárás a szőlősgaz­dákhoz - különösen napsütés­ből jutott kevesebb a fürtöknek, ugyanakkor féltik a termést a madaraktól, darazsaktól, meg a rothadástól -, így nehéz eldön­teni, hogy meddig várjanak a szürettel. Segíthet ebben a pró­baszüret, amelyhez elegendő két kilónyi szőlő, amit burgo­nyanyomón áttörve, a mustot vásznon átszűrve megmérhet­jük a cukorfokot. Az már az igazi, nagy szü­retre is érvényes ismeret, hogy az egyszerű mustfokolók csak húsz fokos mustnál jeleznek va­lós értéket. Ha ennél hidegebb a must, akkor magasabb, ha me­legebb, akkor alacsonyabb cu­korfokot mutatnak. Érdemes hőmérővel és átszámítható táb­lázattal ellátott mustfokolót használni a méréshez. T. E. Szüreti eszközök széles válasz­tékát kínálja Pécsett a Kertba­rátok Boltja, amely a Béri Ba­logh Adám u. 1. sz. alatt talál­ható. Telefon: 313-961. (X) gyobb és vastagabb horgot, ha csalink kukorica vagy pufi, ugyanis ezt már nagy valószí­nűséggel vagy félkilósnál na­gyobb dévérek, vagy a pontyok veszik fel. Mielőtt hozzákezdenénk a horog felkötéséhez, először vizsgáljuk meg azt. Egy na­gyító segítségével kiderül, hogy egy-egy csomagban mindig ta­lálunk hibás darabokat: hiány­zik a szakáll, tompa a hegye. Még mindig túl sok az olyan horgász, akik füles horgot vá­lasztanak lapkás helyett. A fü­les horog nem alkalmas békés­hal horgászatra, miután a csalit ezzel nem lehet feltűnésmente­sen felkínálni. B. G. Főzzünk változatosan! Nyers szilva gombócba. Öt kiló érett, de még kemény megmosott, leszárazott, ki- magvalt szilvát elkeverünk 1 kiló kristálycukorral és egy deka szalicillal. Nem kell áll­nia, azonnal kisebb üvegekbe töltsük és kössük le. Télen ki­tűnő gombócba, sütemé­nyekbe, gyümölcslevesnek, Rumos szilva hidegen. Hamvas szilva szárát leszed­jük, megmossuk, és minél szorosabban rakva, fél literes üvegekbe töltjük. Minden kiló szilvára számítva 25 deka kristálycukrot szórunk, és le­öntjük egy-egy deci rummal. Celofánnal lekötjük, és csava­ros tetőt teszünk az üvegre. Víz nem kell hozzá, mert a szilva a cukortól levet ereszt. Alma pitébe. Savanykás almát meghámozunk, lere­szeljük, majd lemérjük. Ki­lónként 20 dekacukorral és egy késhegynyi szalicillal összekeverjük. Szorosan üve­gekbe nyomkodjuk, és dupla celofánnal lekötjük. Sokáig eláll. Télen rétesbe, pitébe, különféle süteményekbe téve úgy használjuk föl, mint a friss almát. Darált paprika ételízesí­tőnek. Szép érett, piros para­dicsompaprikát megmosunk, lecsepegtetjük, kicsumázzuk. Húsdarálón ledaráljuk és le­mérjük. Minden kiló tisztán mért darált paprikához 25 deka sót veszünk. Összeke­verjük, és minél kisebb üve­gekbe töltjük. Télen só helyett darált paprikával ízesíthetjük az ételeket. W. M. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Tanár bácsi, mi az a Balaton...?” M A „nagy” po­litikában évek, évtize­dek óta napirenden van a ci­gánykérdés. Életmódjuk elma­radott és nyomorúságos, maga­sabb oktatásban elenyészően kevesen tanulnak, lakáskörül­ményeik szinte nulla, és bár - ugye - minden ember egyenlő, ők mégsem. A rádió időnként képet ad a hazai cigánylakos­ságról, pontos lélekszámúkról - ötszázezer vagy nyolcszázezer (?), senki nem tud pontos képet adni. Jelenleg több szervezetük van, belső viszálykodásoktól egyáltalán nem mentesen. Le- het-e őket cigányoknak ne­vezni, vagy nem lehet? A rend­őrségi tudósítások „kreol”, vagy éppen „barna bőrűeknek” jelzik. Én most gyermekekről írok. Nem először. Pécsre jövetelem kezdetén Sásd melletti kis fa­lucskába, Hömyékbe vitt a vé­letlen. Ott működött egy ci­gányiskola, ahová az apróságok három kilométerre lévő Galy- kutról indultak mindennap hó­ban, fagyban, esőben, forró na­pon. Huszonnyolc kisdiáktól kérdeztem meg, kit szerettek a legjobban. Három nevet mond­tak: Szabó tanító nénit, Balogh Jani bácsit és Petőfit. Ez utóbbit azért, „... mert olyan szépeket mond ...” Balogh János pedig - ki vajdájuk volt - hetente egyszer szerzett nekik húst a sásdi húsboltból. És Szabónét, aki úgy kezdte majdnem min­den reggel az á-bé-cét, hogy a tábla mögötti óriási kék lavór­ban megfürdette a kicsiket. Imádták. Szerették. Nem tudom mi lehet vele, de áldja meg a jó Isten gyönyörű munkásságáért. A közelmúltban - pontosab­ban három hete - Illés Magdi szép mecseki szőlőskertjében ültünk, nyári estén, néhányan. Dr. Horváth Csaba egyetemi oktató - mellesleg a Pécs-bara- nyai értelmiségi klub egyik ve­zetője - elgondolkozva mondja: „Tegnap kint Ara- nyosgadányban, egy nyolcesz­tendős cigány kisfiú azt kérdi tőlem: Tanár bácsi, mi az a Ba­laton? Olyan mélységesen fáj­dalmas érzés fogott el, hogy vá­laszolni sem tudtam.. ”. így kezdődött. Aztán ketten - Magdival, aki jártas az egyesü­let gazdasági ügyeiben, mint vállalkozó - már a lehető ked­vezményekről, pénzforrásokról tárgyaltak, miképpen lehetne akár csak két napra is elvinni a Balatonra az aranyosgadányi cigánygyerekeket. A klubnak van valamennyi pénze, de iga­zán nem sok. És ki kíséri-óvja majd a gyerekeket a két nap alatt? Aztán meglepő módon - számomra legalábbis, aki évti­zedek alatt hozzászokott az el­képesztően lassú ügyintézések­hez - e fenti tervezgetés utáni harmadik hét közepén már in­dult a gyerekekkel a vonat Fenyvesre. Három kísérővel: Móczán Zoltán újságíróval, Adrián Zsigmond vállalkozóval és Kobelák Zsolt aranyosgadá­nyi fiatalemberrel. Egy fiatal- asszony Zsolt lelkére kötötte, mielőtt elindult volna a tizenhét kislánnyal, kisfiúval a pécsi vasútpályaudvarra: „Vigyázz a fiamra, mert ha nem hozod haza, csinálsz helyette nekem egy másikat!” Egyébként ezek a gyerekek - több falubeli kis társukkal - előtte néhány nap­pal a polgármesternő jóvoltából részt vettek egy Magyarherte- lendre szervezett kiránduláson és pécsi cirkuszi előadáson. El­képzelhető volt a gyermekek öröme. A MÁV és a Pécsi Tö­megközlekedési Rt. ingyene­sen, illetve nagy kedvezmény­nyel utaztatta a gyerekcsapatot. Néhány kivétellel többen még soha nem látták a Balatont. Reggel még hűvös egy kissé a víz, amikor csak a hattyúk és a szárcsák úszkálnak, ám a gyere­keket csak délben lehetett kipa­rancsolni a Balatonból ebédre az ifjúsági táborba, ahol aludtak, étkeztek ingyenesen. A három kísérő semmit sem tiltott, saját kedvük szerint szórakoztak a Balaton mentén, kaptak két új labdát, fagylaltot, süteményt is. Valószínű, életre szóló él­ményt szereztek. És tanulságot a felnőtteknek is. Nemcsak ígérni kell, hanem cselekedni is. A felnőttek gondokkal teli és néha gyűlölködő világában fő­képpen. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom