Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)

1997-08-10 / 218. szám

6 Dunántúli Napló Magazin 1997. augusztus 10., vasárnap VDN Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés augusztus 15-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELE­ZŐLAPON a következő címre: 7601 Pf: 134. Új VDN Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34., VIII. emelet 801-es szoba. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: „Máskor mossál fogat mielőtt elkezdesz beszélgetni a nö­vényekkel.” Nyerteseink: Böröcz Tamás - Sásd, Kovácsfi István - Mohács, Monostori Zsolt - Kecskemét, ifj. Pintér Jánosné - Drávapalkonya, id. Szemes Ferencné - Illocska. A nyereményeket postán küldjük el. Viccparádé Megoldás. Miért tartja a rendőr egy kicsit elferdítve a fejét? Mert elborult az agya. Lánykérés. „Mancika, imá­dom. Ha megkérem, hozzám jönne?” „Igen, de tízre haza kell érnem.” Sosem elég. A férj este köze­ledik az asszonyhoz. Az asz- szony: „Kérlek, hagyj békén, fáradt vagyok.” Másnap a férj újra próbálkozik. Az asszony: „Nagyon kimerültem, aludni szeretnék.” Harmadnap is kísér­letet tesz a férj. Az asszony: „Ne hülyéskedj, egy héten már harmadszor akarod? Neked so­sem elég?” Hasonlat. A férfi olyan, mint a zápfog: nehezen jön, ha jelen van, sok fájdalmat okoz, ha tá­vozik, nagy űrt hagy maga után. (Beküldte „ Egy néni”, aki a húszas években járt iskolába.) Hogy is van? Kétszer féldeci pálinkát kér az apa a kocsmá­ban, az egyiket megkóstoltatja kisfiával is. „Pfuj, apa, ez na­gyon rossz.” „Látod, anyád meg azt hiszi, hogy csak szóra­kozni járok ide.” Morbid. Két honya sétálgat, szembe jön egy harmadik, ko­paszra nyírva. „Figyelj, egy tarhonya.” Morbid 2. Melyik állat vi­selkedése a legvidámabb? A juhééé! Morbid 3. „Mi ez a hatalmas zaj?” „A gin zeng.” „Ja, persze, az a gyökér.” Talányos levél. Az ifjú há­zaspár a Mamának: „Kedves Mama, remekül érezzük ma­gunkat, de mivel rossz az idő, egész nap a szobában gubbasz­tunk.” A Mama válasza: „Örü­lök, hogy jól vagytok, csak nem értem, mi az a gub.” Baranyai veszély. Mozsgó járművel Szegetvám i veszé­lyes, különösen, ha szembe jön mondjuk, egy Vajszló. (B. L.) Várjuk (jobb) vicceiket szerkesztőségünk címére. Összeállította: Bozsik László Műcsalimentés egyszerűen Horgászverseny A Pécsi Horgász Egyesület 21. alkalommal rendezi meg az Olaszy Gábor emlékver­senyt Dunafalván. Az au­gusztus 21-ei eseményre je­lentkezni lehet a dunaszek- csői kompkikötőben és a verseny színhelyén. Ugyan­csak versenyt rendeznek a tagok részére az ivánbaty- tyáni tónál. Haltelepítés volt szombaton a kozármislenyi tóban. Pontyokat helyeznek el augusztus 19-én az üszögpusztai és a malom­völgyi 2-es tavakba. Az üszögi-tó ezen a napon le lesz zárva, a malomvölgyi horgászható. (I) A műcsalik drága eszközök, sajnos, a ragadozók nagyon szeretik a víz alatti bokrokat, tuskókat, amelyekben a wobb- lerek, twisterek, körforgók, tá- molygók könnyen elakadnak. Ha erőszakoskodunk, a műcsa­linktól búcsút vehetünk, ugyanis csak a legritkább eset­ben akad ki a hármashorog az ágak közül. Márpedig egy-egy ilyen eszköz értéke elérheti a kétezer forintot is, érdemes te­hát a különféle műcsalimentő módszerekkel komolyan fog­lalkozni. Ha a villantó elakad, nem szabad rángatni, mert akkor majdnem biztos, hogy a horog olyan mélyen akadt, hogy azt már csak közvetlen beavatko­zással lehet kiszabadítani. Ha csak ráhúztuk a csalit az aka- dóra, akkor nem kell mást ten­nünk, mint az orsó fékerejét a minimumra állítani, a felkapó­kart átváltani. A bot spiccét fel­emelve ujjunkkal megfeszítjük a zsinórt, majd az ujjúnkat visz- szaengedve hagyjuk, hogy az orsóról leszaladjon a zsinór. A megfeszült, majd elengedett zsinór ellenirányú lökése rend­szerint kimozdítja a műcsalit az akadóból. Ezt az eljárást érde­mes többször is megismételni. Ha minden kötél szakad, ak­kor sem szabad méregből szakí­tani. Igen egyszerű eszköz az ólomgyűrű. A zsinórra kötött fémgyűrű bevágásán a spicc fö­lött befűzzük a horgászzsinórt, majd a botunkat felemeljük, s megfeszítjük a damilt. Az ólomgyűrű saját súlyánál fogva lecsúszik az akadóig, s vagy ki­löki a csalit vagy beleakad. Ez utóbbi esetben a gyűrűre kötött erős zsinórt kézzel a partra húzzuk, akár az egész akadóval (például faág) együtt. A mód­szer szépséghibája, hogy csak a viszonylag közeli akadásnál vagy csónakból való horgá­szatnál eredményes, ahol a gyűrű képes rázuhanni az el­akadt műcsalira. B. G. Hobbikertészeknek Madarak és darazsak! Hálóval és csapdával védhető a termés fotó: laufer l.- Amíg nincs a présházban a szőlő, addig mindig védeni kell valami ellen - állítják a szőlősgazdák, s akiknek ko­rábban érő csemege fajtái is vannak, azok majdnem ugyanúgy tartanak a madarak­tól és a darazsaktól, mint a pe- ronoszpórától vagy a szürke­rothadástól. Most, hogy elkezdődött az érési időszak, már arra is fi­gyelni kell, mennyire kaptak rá a sárguló, édesedő bo­gyókra, hiszen a megkezdett szemek nemcsak a nedvtar­talmukat veszíthetik, hanem kiindulópontjai lehetnek a kü­lönböző betegségeknek is. A korábban érő csemege­szőlő-fajtákat - például a Csa­bagyöngye, szőlőskertek ki­rálynője - daíázscsapdákkal, illetve hálóval védhetjük a kártétel ellen. A madarak tá­voltartásához Raschel hálót használhatunk, illetve nem árt a széljáráskor beinduló csö­römpölőket elhelyezni a so­rok között. Darázscsapdákat is lehet készen kapni, de kivá­lóan megfelelnek erre a célra a befőttesüvegek is. Az üve­gekbe kevés cukros vizet vagy sört önthetünk, celofán­nal vagy nejlonnal lekötjük, s középen ujjnyi lyukat szú­runk. A csemegeszőlőknél most már arra is nagyon figyelni kell, hogy betegség esetén csak olyan növényvédő szert használjunk, amelynek na­gyon rövid az élelmezés­egészségügyi várakozási ideje. Szürkerothadás elleni szer a háromnapos várakozási idejű a Polyoxin. Borszőlők­nél még szabad többhetes vá­rakozási idejű szereket hasz­nálni. T. É. Növényvédő szerek széles vá­lasztékát kínálja Pécsett a Kertbarátok Boltja, amely a Béri Balogh Adóm u. 1. sz­álait található. Telefon: 313-961. (X) Főzzünk változatosan! Szójás rudacska változatok. Feltétnek való, és önálló étel­ként is finom húspótló finom­ságot készíthetünk olcsón szójakockából, virslivel, kar­fiollal vagy gombával. Le­veskockával vagy ételízesítő­vel, esetleg borssal és fok­hagymaporral, erősen sós, fű­szeres főzőlevet készítünk. Csak annyit, hogy a szója- kockát éppen ellepje. Felfor­raljuk, néhány percig főzzük, majd a fűszeres lében hagyjuk kihűlni. Lecsepegtetjük, levé- től kissé kinyomkodjuk a szó­ját és virslikarikákkal válto­gatva egy hústűre húzzuk. A kb. 10 centis rudacskákat ha­gyományos módon paníroz- zuk lisztbe, tojásba és mor­zsába, de a lisztbe sót és őrölt borsot is keverünk. Közepe­sen forró zsírban mindkét ol­dalát aranysárgára sütjük. Ké­szülhet a szójarúd apró vagy félbe vágott gombával, ró­zsáira szedett karfiollal is. A gombát és karfiolt 1-2 percre dobjuk lobogó forró vízbe, majd szűrjük le és hagyjuk kihűlni. Csak azután szúrjuk a szójával váltogatva a hústűre. Attól függően, hogy milyen nyersanyagunk van, süthetjük a szójás rudat csak virslivel, csak gombával vagy karfiol­lal, illetve vegyesen is. Ha a rudakat kisütöttük, a hústűt húzzuk ki belőle, akkor is egyben marad, mert a panír összetartja. Majonézzel, tar- tármártással, mustárral vagy ketchuppal egyaránt fo­gyasztható. Frissen sütve, me­legen a legfinomabb. W. M. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Kannákból mért pocsék italok pokoljárása... Én már régóta nem italo­zom, s ha nagy ritkán mégis, hát szigo­rúan csak bort és azt is kiváló minőségűt, erre is fogadalom kötelez, miután - elég régen - egyszer egy mecseki présház­ban olyan kegyetlenül rossz bort ittam, amelynek olyan íze volt, mint a frissen kaszált lu­cernának. Bár e fölöttébb táp­láló takarmányt soha nem et­tem, a bor mégiscsak rá emlé­keztetett. Barátom, aki a legra- matyabb borokról is áradozott, hogy „ ... kóstold csak meg, micsoda csodálatos pia ez!” - erre csak annyit mondott, szo­morúan, tömören, leszegett fej­jel: „Jó.” Az istenért sem akarta megsérteni a szőlőtulajdonost, én pedig sírva fakadtam. Szóval azóta csak a legkiválóbb borok mellé ülök le, már csak azért is, mert a százhuszadik születés­napját a napokban ünneplő francia hölgy azt mondta, azért élte meg e gyönyörű kort, mert naponta ivott egy pohár vörös­bort és a cigarettázást is vagy másfél évtizede hagyta abba. Persze nyilván nem afféle kan­nás pocsék borokat ivott, mint amely mifelénk dívik, bár azt mondják rossz bor nincs, leg­följebb az, amelyet a vasutas hi­telben sem iszik meg. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a rádió be­számolt bizonyos „borkom­mandó” cselekedetéről, misze­rint Soltvadkerten nyolcvan- ezer hektó hamisított bort ta­láltak valamilyen betonsilóban tárolva, ahonnét aztán „kanná- sítva” piacra dobták. Melles­leg rövidesen már egymillió forintra is büntethetik a bor­hamisítókat és ennek éppen itt az ideje. A szőlőt soha nem lá­tott borok gyártói miatt akár a soltvadkerti, kiskőrösi vagy éppen keceli borászok nem tudják eladni tisztességgel termelt borukat, a hamisítók miatt az említett vidék szőlő­bor-kultúrája is hírhedtté vá­lik. Pedig - lehet, hogy hihe­tetlenül hangzik - de egy igazi jó barátom jóvoltából ittam én remek keceli(!) vörösbort, ma- gyarfrankos-medina volt a neve, életem legjobb itala volt, amit valaha is ledöntöttem. Szégyen, de nem adtam belőle senkinek egy cseppet sem. Önző vagyok, na és?! Engem mindenféle hamisí­tás vagy más romlott portéka felháborít. Mélységesen meg­alázzák a vásárlót, aki pénzt, néha nem is keveset ad ki po­csék áruért. Akár hamisított borról, romlott virsliről vagy csirkéről van is szó. Az Orszá­gos Borminősítő Intézet leg­újabb jelentése szerint - a rá­dió tolmácsolásában - a be­küldött és vizsgálatra szánt bo­roknak jó tíz százaléka nem fe­lelt meg a követelményeknek. De ez a tíz százalék nem tar­talmazza a nagymenő borha­misítók termékét - víz+cu- kor+élesztő+borkősav - nem küldik föl laborvizsgálatra „boraikat”, ennél sokkal több eszük van. Különben is az em­lített moslékot jó pénzért el tud­ják adni. És azért, mert a kocs­mákban is viszonylag olcsón megkapják a rendszeres italo­zók, meg is isszák, még akkor is, ha sajátságos „szakértel­müknek” megfelelően gyanú­san nézegetik a pohárban fel­szolgált löttyöt. Egyszer egy kocsmáros azt mondta nekem, hogy ő próbálkozott jobb minő­ségű borokkal meglepni vendé­geit, de a kispénzű fogyasztók nem nagyon lelkendeztek a kissé drágább, de mégis csak szőlőből készült borokért. Kénytelen volt visszatérni a kannás italok árusítására. A rádió egy vitaműsorában úgy tették fel a kérdést, hogy a borkedvelő állampolgár hogyan védekezzen a hamisított borok kínálata ellen? Sokféle ötlet hangzott el, de hát a legegysze­rűbb mégis csak az, hogy nem kell meginni. Nem kell betérni abba a kocsmába, ahol rossz bort mérnek. A moslék előbb- utóbb a kocsmáros vagy éppen a „termelő” nyakán marad. Mert amíg nagy a kereslet, ad­dig lesz víz is, cukor is meg élesztő is. És lelkiismeretlen borász is. v. % i

Next

/
Oldalképek
Tartalom