Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)
1997-07-30 / 207. szám
10 tftinántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. július 30., szerda A sóhajok hídja Mohácson B aranya megye a Munkaügyi Központ tájékoztatása szerint a megyék rangsorában harmadik helyen van a tartósan munka- nélküli állástalanok tekintetében. Számuk jelenleg hat-hétezer között mozog. A jövedelem- pótló támogatásban részesülök, illetve az ebből a körből is kiszorultak száma csak a tengernyivé duzzadt szociális segélykérelmekből kikövetkeztethető, amiket a koldusbotra jutott baranyai önkormányzatok képtelenek kifizetni. Némi reményt adott a kilátás- talanságban az a hír, hogy az európai autópálya-fejlesztések ügyében kompetens helsinki és brüsszeli konferencia kötelező érvénnyel foglalt állást az Adriát (Bosznia bekapcsolásával) a Baltikummal összekötő autóút Eszék-Budapest szakaszának megépítése mellett. Az eddig a nemzetközi árufuvarozás tekintetében „Bermuda-háromszög- ként” jegyzett Baranya megye ezáltal bekapcsolódhat az európai kereskedelem vérkeringésébe. A kérdésben érintett mohácsi és komlói kistérséget mintegy a tender sikeres elnyerését megelőlegezve a Baranya Megyei Területfejlesztési Tanács kizárta abból a tenderből, amelyet az elmaradott térségek gazdasági felzárkóztatását cél- zóan írtak ki. Reményeik beigazolását a nemrégiben lezajlott kormányüléstől várták - hiába. Lotz Károly előteijesztését a miniszterek végighallgatták, ám semmilyen döntést nem hoztak. Az ügyben érintettek keserű véleménye, hogy ezek szerint Baranya nem Magyarország”! Pedig egy autópálya megépítése sokat jelentene a térségnek. Ezt példázza Győr és Székesfehérvár esete, ahová az újonnan épült aszfalton özönlenek a külföldi és magyar befektetők. A mohácsiak az elmaradt kormánydöntést és a megyei kasszából való kizárásukat követően méltán mondhatják, hogy „se pénz, se posztó”. Az autópálya megépítése által megálmodott Duna-híd reménye is szétfoszlani .látszik. A kormány hallgatása nyomán összeomolhat az a pécsi törekvés is, hogy a város minden eddiginél erősebb vezető szerepre tegyen szert. Mit tesznek eközben Mohács térség választott országgyűlési képviselői? Hallgatnak, vagy jobb esetben nagyokat mondanak a közelgő kampányra készülődve. Igaz, ez még mindig jobb, mintha szavaznának. Nem tudom, mivel magyarázzák, hogy az 1997-es költségvetési végszavazáson megszavazták (Wekler, Puch) azt a Keller-Gál (MSZP-SZDSZ) egyéni javaslatot, hogy vonjanak el a mező- gazdaságtól 5,3 milliárd Ft-ot. Még szerencse, hogy a képviselők többségében felülkerekedett a jóérzés, és így végül elfogadta a parlament a támogatásról szóló előteijesztést. Ha továbbra is ilyen „sikerrel” és „bátor” kiállással képviselik térségünket, akkor munkájuk eredményességét csupán egy kiadós jégveréshez lehet hasonlítani. Mohácsnál pedig csak a sóhajok hídja fog megépülni, mivel tisztelt mohácsi honatyáink a sóhajtozáson kívül nemigen tettek mást a kivitelezés érdekében. Habjánecz Tibor MDF megyei elnök Kulturált stílust! Az alkotmány mondja ki hazánk semlegességét Úgy gondolom, hogy a rendszerváltás hetedik évében már megfogalmazhatjuk azt az óhajunkat, hogy kulturált politikai stílust igénylünk. Eddig bevált stílus volt: mennél közelebb kerülünk a választásokhoz, annál inkább eldurvul a politika hangneme. De azt is megtapasztalhattuk, hogy egyre növekszik azoknak a tábora, akik kiábrándultak ebből a politikai gyakorlatból. Én elsősorban ezekhez a kiábrándult emberekhez kívánok szólni. Sokan mondják, hogy csalódtunk a pártokban, mert mind csak ígérget, amikor pedig megszerzi a hatalmat, megfeledkezik ígéreteiről és csak a saját zsebét tömi. Ezért nem is megyünk el szavazni. Sokan meg azt mondják: nem tudom, kire szavazzak. A szocialistákban csalódtam, a keresztény pártban szintén, a Torgyán nem tetszik. És sorolhatnám tovább a kifogásokat. Ez van, itt tartunk. Tisztelt választópolgár, nem gondolt arra, hogy a demokráciában rajtunk a felelősség, hogy ki birtokolja a hatalmat a következő négy évben? Ha úgy gondolja, rosszul választott 1994ben, lehetősége lesz helyrehozni a tévedését 1998-ban. Ahhoz pedig, hogy felismerjük azt a pártot, melyet legalkalmasabbnak fogunk tartani érdekeink képviseletére, sok információra és kommunikációra van szükségünk. Milyen a magyar nép, a magyar társadalom mai politikai szemlélete? Röviden, nem jó. Az emberek többsége pesszimista, nem hisz, nem bízik, nem boldog. A miért és hogyan kérdésekre elsősorban a politikának kellene válaszolnia. A politikának úgy kellene szerveznie a társadalmat, hogy minden tagja tisztán lássa jelenlegi helyzetét, a lehetőségeket, a biztonság feltételeit és minden mást, ami életével összefügg. ítéljük meg a pártok programját úgy, hogy hitele- sek-e, hogy a magyar nép elvárásainak megfelelnek-e! A tisztánlátáshoz azt is tudnunk kell, hogy a világ problémája és benne a mi problémáink is elsősorban nem gazdasági, hanem erkölcsi. Ha ezt felismerjük, már a haladás útjára léptünk, amelyen már csak tovább kell haladnunk, hogy célhoz érjünk. Monostori Antal Haladás Mozgalom A Munkáspárt szerint az állami és más funkciókat nem a politikai megfontolások, családi, baráti kapcsolatok és lojalitás függvényében, hanem a jelentkezők szakmai felkészültsége, hozzáértése alapján kell betölteni. Szilárd demokratikus rendre, közbiztonságra van szükség. A törvény legyen törvény mindenki számára, s az igazságszolgáltatás tekintet nélkül a személyre, sújtson le a törvény- sértőkre. A bűnözőkkel szemben a törvény teljes szigorával, jól fizetett és megbecsült rendőrséggel, hatékonyan és gyorsan működő ügyészségi rendszerrel, bíróságokkal kell felvenni a harcot. Az emberölés minősített eseteit illetően, valamint a különösen nagy kárt okozó gazdasági jellegű korrupciós bűncselekmények és a szervezett bűnözés hatékonyabb üldözése céljából kezdeményezni kell a halálbüntetés visszaállítását. Eldöntését népszavazásra kell bocsátani. Korszerű közigazgatási rendszerre van szükség. Válasszuk el egymástól az önkormányzatiságot és a közigazgatást. Minden település rendelkezzék önálló önkormányzattal. A köz- igazgatási teendőket ésszerűen koncentrálni kell. A parlament hozza meg azokat a törvényeket, melyeket a mostani alkotmány alapján már régen el kellett volna fogadnia. Pártunk az ország biztonságát a szilárd belpolitikai helyzetre, a jószomszédi viszonyra, a szomszédos országokkal való együttműködésre, európai biztonsági erőfeszítésekben való aktív részvételre, valamint hazánk örökös semlegességének kikiáltására javasolja építeni. Ügydöntő népszavazást kell tartani Magyarország örökös semlegességéről, s azt alkotmányba kell foglalni. Ugyancsak alkotmányban kell megtiltani külföldi csapatok magyar- országi állomásoztatását, magyar szárazföldi területek, vizek és légtér átengedését külföldi államoknak katonai célokra. Alaptörvény mondja ki: magyar katona semmilyen körülmények között nem küldhető külföldre. A Magyar Köztársaság mondja fel a NATO-val kötött összes megállapodását. A Munkáspárt kiegyensúlyozott, több pilléren nyugvó külgazdasági politikát kíván. Földrajzi helyzetünknél, gazdasági fejlettségünknél és hagyományainknál fogva együttműködésre van szükség Nyu- gat-Európával, a szomszédos országokkal, Oroszországgal és a volt Szovjetunió más utódállamaival, Kínával, az arab országokkal. Pártunk csak abban az esetben támogatja Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását, ha szerződésben rögzítik hazánk teljes egyenjogúságának, nemzeti gazdasági értékeink megőrzésének garantálását. A belépésről érdemi társadalmi vita után népszavazás döntsön. Dr. SUdi Bertalan szóvivő Közép-Európai Demokrata Fórum Lakiteleken Az idén augusztus 24-e és 31-e között rendezik meg Lakiteleken a Közép-Európai Demokrata Fórum összejövetelét, melyre - mivel az összejövetel előadásainak nyelve angol - angolul tudó fiatalok jelentkezését várják. A téma az Uniós integráció lesz. A jövő egyesült Európájának körvonalazása, a célok és szándékok számbavétele. A résztvevőknek csak az útiköltséget kell megfizetniük vagy egyénileg eljutniuk Lakitelekre, a program (szállás és étkezés) ingyenes. Jelentkezni augusztus 4-éig lehet az MDF pécsi irodájában. (a) Erőművet vegyenek! A szezonvégi kiárusítás tovább folyik. Hiába állapította meg az Állami Számvevőszék, hogy a kormány eddigi erőmű privatizációs gyakorlatát a törvénytelenség és a szakszerűtlenség jellemezte, hiába bizonygatta kétségbeesetten a szakmai közvélemény jelentős része, hogy a világon példa nélküli mértékben korlátozza nemzeti szuverenitásunkat az energiaszektor ellenőrzéséről való lemondás, hiába igazolta tucatnyi számítás, hogy hihetetlenül rossz üzletet kötött a magyar állam, hiába a fenyegető veszély, hogy az új tulajdonosokat semmi nem készteti fejlesztésre, annál inkább az államilag garantált profit kivonására, hiába a villanyszámlákat kifizetni képtelen családok jajkiáltása - a privatizációs gőzhenger tovább robog. Nemrégiben került nyilvánosságra egy londoni tanácsadó cég bizalmas jelentése, amelyben - érthetően - megdicséri kormányunkat azért, hogy a nemzeti érdekre és a polgárok teherbíró-képességének korlátáira hivatkozó „demagógokkal” szemben „bátran” képviseli a külföldi tőke érdekeit. Akkor még cinikusnak tűnt a tanácsuk: le ne álljon az energiaszektor eladása, mert akkor nem lesz miből finanszírozni a választások előtti hangulatjavító intézkedéseket! Úgy tűnik, a Hom-Kuncze kormány nem akarja ezt az esélyt elszalasztani. Minden közgazdasági és nemzetbiztonsági racionalitás ellenére szinte teljes mértékben eladásra kerül a paksi atomerőmű és az országos távvezetékhálózat! Hadd szögezzem le: ez nem kapitalizmus - ez a piacgazdaság torz karikatúrája. Először is, a vásárlók között csak elvétve találunk magántulajdonost. A cégek többsége (külföldi) állami tulajdonban van. De még ha úgy is lenne: a magántulajdon előnye csak valódi versenyfeltételek mellett jelentkezik, az energiaszektort jellemző természetes monopóliumok viszont kizárják a versenyt. A versenynek ugyanis az egyik legfontosabb következménye, hogy a veszteséges cégeket fel kell számolni. De gondoljunk csak bele: ha a paksi atomerőmű, amely a magyar áramtermelésnek több, mint a felét biztosítja, veszteséges lesz, akkor lakat kerül a kapujára? Vagy leszerelik a távvezetékeket, ha nem lesz nyereséges a hálózat? Ugye ezt senki sem gondolja komolyan. Jön majd szépen az állami mentőöv, aminek a terhét megint csak az adófizetők nyögik majd. A kormánynak viszont semmi se drága: kell a pénz hangulatjavításra! Hegedűs Tamás Néppárt-MDNP Becsapottak Jani házhoz ment. Betlen János televíziós műsorában megismerkedhettünk egy szerencsétlen családdal, melynek tagjai munkanélküliként kényszervállalkozásba kezdtek. Hitelt vettek föl, sertéshizlalásba fogtak, majd a disznókat nem vették át tőlük. A hitel meg a kamatos kamat törvényei szerint nőttön nőtt, akár a lavina, a végén jött a végrehajtó, stb. Itt lehetett szembesülni a kormány felelőtlenségével, ahogy a „vállalkozzatok, itt a szabad piac- gazdaság” jelszavával bebo- londították az egyszerű kisemberek tömegeit. A nyolc osztályt végzett asszonyka meg is fogalmazza: miért nem a kormányon hajtja be a végrehajtó a be nem váltott ígéreteket? Elvégre ők megtették, amit kellett, nem munkanélküli segélyre, szociális segélyre vártak, hanem megpróbáltak saját lábra állni. Dolgoztak éjt nappallá téve, arról nem tehetnek, hogy ennek semmi értelme nem volt. „Ez a piacgazdaság!” - tárta szét a karját évekkel ezelőtt az Antall-kormány egyik minisztere, amikor az ilyen esetekről kérdezték. Természetesen Nyugaton, s főként az agrár- szektorban már régen nem ez a piacgazdaság. A magyarországi vadkapitalizmus maga alá gyűrt vidéken magánvállalkozót és szövetkezetét egyaránt, sőt inkább az előzőek szenvedték meg e kapitalizmus farkastörvényeit. A Hom-kormány pedig semmit sem tett elődje katasztrofális agrárpolitikája következményeinek fölszámolásáért. Mennyivel nyert többet a társadalom, hogy most egy magánvállalkozó házaspár vagyonát elárverezik, hogy most munkanélküli segélyre és koldusbotra jutnak? Mennyivel kevesebbe került volna társadalmi szinten a sertéspiac megfelelő állami szabályozása, amolyan civilizált nyugati kapitalista módra? „A kapitalizmus építése” a magyar vidéken, anno 1997 ... Gazdag László Iskolaügyet minden áron? Párthírek Az FKgP Pécs városi szervezete augusztus 4-én tartja rendes havi taggyűlését a szokott helyen és időpontban. A taggyűlés témája az augusztus 20-i ünnepség megbeszélése. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Az ’56-os Magyarok Világszövetsége Pécs-Baranya Megyei Szervezete ösz- szejöveteleit minden hét keddjén du. 16 órától - a Magyar Nemzetőr Körrel egyidőben - tartja a MIÉP helyiségében, Pécs, Körösi Csorna Sándor u. 1/1-ben (Uránváros). Az egész megyéből szeretettel várják az érdeklődőket. A kapcsolat- felvétel további lehetősége: Süveges Szilárd Pécs, Szigeti út 10/B., tel: 324-000. A rendszerváltás óta a Magyar Köztársaság parlamentje által hozott törvények értelmében újra működhetnek hazánkban az igényeknek megfelelő közfeladatot ellátó egyházi oktatási intézmények. Számuk az összes történelmi egyházat tekintve is alig éri el a 3-4%-ot. Vajon miért kell a törpe kisebbségtől félteni az elsöprő többséget? Miért baj az, ha végre valahol magasabb szinten valósul meg az esélyegyenlőség? Nem inkább annak kellene örülni, ha esetleg a közoktatás néhány szereplője megkapja a közfeladat ellátásáért azt, ami neki jár, és erről az alapról kiindulva praktikusan mindenki részesülhetne az egyenlő ellátásból? Fájdalmas és szomorú, hogy a magyar közoktatás nyomorúságos helyzetében sem érett meg az idő az összefogásra, s most sem az a fontos, hogy minden szereplőnek (iskolának) legyen meg az optimális feltétele a munkájához, amire szüksége van, hanem az, hogy kinek a kezében van több, szebb „kréta”, s jut esetleg néhány forinttal több óradíj. Elképesztő ez az immár össztársadalmi méretű kisstílűség, értelmiségihez méltatlan szembefordulás. Ami a félelmeket illeti a feltételek aránytalanságáról, a tények egészen másfajta tendenciákat mutatnak. Jó ha tudjuk, az egyházi iskolák mind a mai napig nem kapták meg az 1997. évi közalkalmazotti béreket, 1996-ban is jelentős hiányokkal indultak. Jelenleg a legtöbb egyházi iskolában hitelfelvétellel, és a belső gazdálkodás - előbb utóbb ellehetetlenüléshez vezető - további megszigorításával próbálkoznak. A Pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában tizenhatmillió Ft hiányzik a költségvetésből. Külön gondot okoz a leromlott épületek felújítása, folyamatos karbantartása is. Hasonló helyzetben vannak a többi történelmi nagy egyházak iskolái, kollégiumai is. Ilyen körülmények között a túlfinanszírozás veszélye aligha fenyeget. Van viszont másfajta veszély. Az anyagi ellehetetlenülés, az ebből fakadó csődhelyzet, majd pedig a felszámolás, hiszen immár bebizonyosodik, az egyházak képtelenek fenntartani, működtetni iskoláikat. Akkor pedig minek erősködnek - gondolják a kultúra és a közoktatás egyes Jeles” szakértői. Ha csak a más vonatkozásban oly sokat citált kisebbségi jogokat vennék alapkiindulásul -, már helyre tehető lenne a kérdés. Az egyházak ugyanis az ezredforduló Magyarországán kisebbségi helyzetben vannak. Ez pedig a kulturáltabb politikai gyakorlatot folytató országokban azt jelenti, hogy az esélyegyenlőség akkor biztosított, ha a többségi szervezetekhez, intézményekhez képest többlettámogatásban részesül a kisebbség és intézményei. Ezt nevezzük pozitív diszkriminációnak. Vajon az egyházak esetében ez az elv miért nem érvényesülhet, amikor mindenki úgy is „aggodalommal és féltő gondoskodással” tekint rájuk és intézményeikre? Felmerül a kérdés, mitől és kiktől kell valójában félteni az egyházi iskolákat? Attól a szemlélettől, mely összetéveszti az állam és az egyház szétválasztását a társadalom és az egyház szétválasztásával, s ezzel a harcos ateizmust idézi fel újra, és azoktól az emberektől, akik mesterséges indulatkeltéssel manipulálnak, a féltés és aggodalom jegyében hamiskásan elhintik az igazságtalanság, a gyanakvás, a meg nem értés csíráit. Remélhetőleg a magyar társadalom többsége nem lesz „vevő” az ilyen próbálkozásokra. Hidvégi Péter, KDNP Baranya Megyei Oktatási Bizottsága