Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)

1997-07-27 / 204. szám

Magazin 1997. július 27., vasárnap Jövőre is szamóca! Háromévenként szükséges a megújítás a szamócafajtáknál A július végi, augusztus eleji munkák közé tartozik a sza­móca újratelepítése. Az ágyú­sokat általában hároméven­ként kell megújítani. Azért is ajánlatos az új ágyások létesí­tése, mert évente újabb neme­sítéséi fajták jelennek meg, amelyek rövidebb érési idő alatt ízletesebb és nagyobb gyümölcsöket hoznak. Lehetőleg olyan helyre te­gyük a hajtásokat, ahol ko­rábban nem volt földieper. A földből ki kell szedni az előző növények gyökérmaradvá­nyait. Meghálálja a növény, ha a neki szánt helyet kom­posztál, érett szerves trágyá­val vagy Cofunával szórjuk meg. Hasznos kiegészítő a foszfor- és káliumtartalmú műtrágya, amiből 6-8 dkg szükséges négyzetméteren­ként. A beásást követően olyan alaposan gereblyézzük el a ta­lajt, hogy morzsalékos szer­kezetű földbe ültethessük a palántákat. Ültetés előtt fe­kete fóliával takarhatjuk a te­rületet, amely megakadá­lyozza a talaj kiszáradását, mérsékli a gyomosodást, védi a gyümölcsöt az eső nyomán felcsapódó sárpöttyöktől. A palántákat 40 cm sor és 25 cm-es tőtávolságra és olyan mélyre ültessük, hogy a gyökémyak a talaj felszínével egy síkban legyen. Be kell ön­tözni, és száraz időben heten­ként legalább egyszer alapo­san meg kell öntözni. T. E. A növényvédő szerek és mű­trágyák széles választékával és tanácsadással áll vásárlói rendelkezésére a pécsi Kertba­rátok boltja, amely a Béri Ba­logh Adám u. 1. sz- alatt talál­ható. Telefon: 313-961. (X) Főzzünk változatosan! Zöldtekercs-változatok. Személyenként egy-két szelet kicsontozott sertéskarajt vé­konyra kiverünk és megsóz­zuk. A hús egyik felét borsoz- zuk, majd vékonyan bekenjük mustárral. A karaj másik felét gazdagon megszórjuk apróra vágott zöldpetrezselyem és zöldhagyma keverékével. (Ugyanígy készíthetjük snid- linggel vagy zsenge zöldka­porral is.) A szeleteket szoro­san feltekerjük, megtűzzük hústűvel vagy fogpiszkálóval, és lisztbe forgatjuk. Forró vajban vagy margarinban minden oldalon fehéredésig sütjük. Kevés delikátos vizet öntünk alá, és fedő alatt pu­hára pároljuk, majd fedő nél­kül sütjük. A visszamaradt pecsenyelébe olyan zöldséget szórunk, amilyennel a húst töltöttük. Behabarjuk 2 deci sózott, borsozott tejföllel, amiben 2 kávéskanál étkezési keményítőt is elkevertünk. Jól összeforraljuk. Ezzel a már­tással forrón leöntve, új­krumplival tálaljuk a húst. Kovászos uborka. Ötlite­res üveg aljára egy csokor kaprot teszünk. Szépen sorba rakjuk a közepes nagyságú, középen hosszirányban bevá­gott uborkákat. Három liter vizet fölforralunk két csapott evőkanál sóval, és az ubor­kára öntjük. A tetejét egy sze­let barna kenyérrel lenyomat­juk. Kistányérral lefedve né­hány napon át napra állítjuk. Ha az uborka már megsava- nyodott, a kenyeret kidobjuk belőle. W. M. Bojli házilag készítve Nyolc évvel ezelőtt robbant be a pontyhorgászatba a horogra fűzött cérnán lógó kemény csali, a bojli. A magyar horgá­szok éppen azért kedvelték meg ezt a Nyugatról származó „cso­dabogyót”, mert náluk a pecá- sok többsége a tükrösért ül naphosszat a parton, kapásra várva. A bojlihorgászat sokkal inkább türelemjáték, mint az eddig megszokott etetőkosaras vagy úszós módszer, ugyanis naphosszat kell etetni ahhoz, hogy a horgásznak valami re­ménye is legyen a fogásra. Ha viszont kap a hal, akkor az rendszerint nagyobb súlyú a partközeiben fogottaknál. A bojlit más néven protein­csalinak is hívják, ugyanis az összetétel alapját a protein adja. A gömbvillámok nemrégiben köröket rajzoltak Mecsekná- dasdon, és úgy sültek ki, hogy a gabona nem fogott tüzet. Égés­nyom sehol sem látszott. A labda-nagyságú és a nagyobb, négy méter átmérőjű tűzgöm­böket többen is látták a magas­ban mozogni, ám körözésük nyomát a búzatáblákban csak később találták meg. Az öt ga­bonakor magas feszültségű ve­zeték közelében, elhagyott ős­kori és középkori településen alakult ki. A villámkutatók még nem tudják megmagyarázni, hogy a hatalmas feszültség közepette miért nem gyullad ki a növény­zet, amelyben az óramutató já­rásával azonos irányban vagy ellenkezőleg forog a gömbvil­lám. Eközben több rétegben fekteti el a búzaszálakat, és A keverék, amit el akarunk ké­szíteni, három részből áll: alap­keverékből, kötőanyagból és ízesítő aromából. A recept sze­rint a keverék 50 százaléka bú­zaliszt, a másik fele tetszés sze­rint lehet szójaliszt, piskóta­dara, kukoricaliszt, zsemlemor­zsa, kendermagliszt, nápolyiőr­lemény. Az egészhez adható 10 százalék tejpor is. Kötőanyag­nak a legjobb a búzakeményítő vagy búzadara, amely kizárólag szénhidrátot tartalmaz. Az egészhez jól illik az ánizs- vagy vaníliaízesítés. Alapkövetel­mény, hogy az összedolgozás­hoz nem szabad vizet hasz­nálni. Tizenkét-tizennégy tojást kell felütni, ezzel az egész anyagot jól összegyúrni. A kész masszát többféleképpen for­nyalábokban összefonja őket. Nincs kizárva, hogy az eső akadályozza meg a tűzgóc lét­rejöttét. Az is lehet, hogy az elektromos töltésű alakzatok, miután a talaj energiaterével nem egyesülhettek -, a vihar­felhőbe, netán a villanyveze­tékbe csapódnak bele. Ekkor le- fel cikáznak, és repülő tárgyak benyomását keltik. Minden­esetre a búzakörformákban erő- témyomokat hagynak hátra, és az ismeretlen eredetű kisugár­zás gyakran tönkreteszi a fény­képezőgépek filmjét, kutyákat és lovakat vadít meg. A talaj közelében bukdá­csoló gömbvillámot a néphit régóta lápi lidércfénynek tartja, és a botorkáló, lehullott csillag­nak rontó erőt is tulajdonít. Ugyanis van olyan személy, aki karmikus képessége révén kor­málhatjuk golyókká. A hor­gászcikk kereskedőknél kap­ható műanyag bojliformázó, de használhatunk húsdarálót is, a kimeneti nyílásra sütemény­formálót csavarunk. Kézzel is formázhatunk, majd a golyókat kifőzzük. A gumiállagú golyókat konyharuhára, kartonlapra vagy több rétegű újságlapra he­lyezve szántjuk. Fél óra után annyira megkeményednek, hogy nyugodtan kézbe vehet­jük, ekkor vékony tűvel átlyu­kasztjuk, ide kerül a cémaszál, amellyel felerősítjük a horogra. Ezután legkevesebb öt óra hosszat szárítjuk, de ekkor még nem igazán keményednek meg. 10-12 órás szárítás után lesz jó csali a bojli. B. G. dában tarthat kisebb tűzgöm­böt, mellyel átkot küldhet el­lenségére, állítja a népi véleke­dés. A tűzgömbzabolázók sze­rint elhagyott temetők és várak halottjainak világát kedveli a lidércfény, ahol a bolyongó lel­kek erejével töltekezik. Verőczei Ernő budapesti ufo- lógus, aki figyeli a villámokat is, azt állítja, hogy a gömbvil­lám plazmalény-robot, aki azért érintkezik a föld mélyében lévő erőterekkel, hogy onnan a re­pülő csészealjak működtetésé­hez energiát szerezzen be. Az esőben átnedvesedő gabonaszá­lak jól vezetik ezt az energiát, ezért nem gyulladnak ki. Ahol pedig búzakörlenyomatok ke­letkeznek, ott a földkéreg rejtett törésvonalai mentén nagy kiter­jedésű mágneses és elektromos erőterek húzódnak. Csuti J. Betiltott reklám Betiltották a világ első ho­logram-reklámját egy lon­doni üzletközpontban. A 3 és fél millió dolláros költséggel készített hirdetés szereplője a világhírű topmodell, Helena Christensen, akinek bájaiban ezúttal három dimenzióban gyönyörködhettek a vásár­lók. A több mint kétméteres hologram egy melltartómár­kát népszerűsített, sokak sze­rint túlságosan is nagy hatást gyakorolva a férfiakra. A térbeli kép akkor jelent meg, amikor egy vásárló elhaladt a hologramot létrehozó szer­kezet közelében: a csábos, kissé lengén öltözött Helena ekkor az arra járó felé for­dulva tudatta, hogy mily fel­emelő érzés a melltartót vi­selni. A város vezetői úgy ta­lálták, hogy a háromdimen­ziós meztelenkedés szexi- sebb a kelleténél, ezért betil­tották. Viccparádé Strandon. A félmeztelen lá­nyok láttán férj a feleségéhez: „Az ember valósággal étvá­gyat kap.” A feleség: .Étvá­gyat kaphatsz, de zabálni ott­hon fogsz!” Repülői nyelvtudás. A stewardess: „Azon a távoli szigeten, ahova utazunk, a la­kosság nyolcvan százaléka AIDS-es, húsz százalékuk asztmás.” Az egyik utas: „Mit mond?” A másik utas: „Ha le­szálltaik, és köhög valaki, le­het vele szeretkezni.” Rátermett újságárus. „Óriási szenzáció, ötven áldo­zat!” Egy járókelő vesz a lap­ból, mire az árus folytatja: „Óriási szenzáció, szélhámos­ság, ötvenegy áldozat” (Be­küldte Szőke Lajos, Biiján). Meglepő tragédia. Eltik- I kadva bolyong egy ember a si­vatagban. „Vizet, vizet!” Az árus: „Ne haragudjon, de én csak nyakkendőt árulok.” Megy tovább a vándor, meglát egy vendéglőt. Yégkimerülés- ben újra kiáltja: „Vizet, vizet!” A pincér jön is, és udvariasan szól: „Ne haragudjon, de nyakkendő nélkül sajnos, nem áll módunkban kiszolgálni önt.” Tárcsás telefon. „Ez a 222-222? „Igen, uram, paran­csoljon.” „Kérem, hívja a men­tőket, mert beszorult az uj­jam.” Beosztotti érzelem. „Ha intek, annyit jelent, hozzám!” A beosztott: .Értem, igazgató Úr, de, ha a fejemet rázom, azt jelenti, nem megyek.” Várjuk további viccei­ket lapunk címére. Összeállította: Bozsik László Új-zélandi kutatók megtalálták azt a gént, mely magasabbra növeszti a férfiakat, mint a nőket. Gyógyítható lesz a törpeség, de felhasználható a felfedezés a mezőgazdaságban is. A tűzgömb nem lobbantott lángot RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Gyűlölködés és szentjánoskenyér Valamikor - még a háború idején - és később is egy ideig - nem sze­rettem a németeket. Minden el­követett háborús bűnért őket okoltam - naivul - csak úgy, ál­talában a németeket. És mert az ember mások vagy saját kárán képes tanulni, rájöttem, hogy nem szabad egy népet, egyetlen népet sem elmarasz­talni azért, mert nemzetük nya­kán ül egy bűnöző réteg, amely diktatórikus joggal ruházza fel magát, minden cselekedetéért menlevelet állít ki maga szá­mára az elkövetett háborús vagy háborún kívüli borzal­makra. S ezt vallom akár a volt Szovjetunió népeire, akár a kí­naiakra, kubaiakra, akár a ro­mánokra vagy éppen a szlová­kokra. Minden nép jó és tisztes­séges, mert az ember nem bűnre születik. Csakhogy vannak, akik nem nyughatnak. Gondolhatunk arra a pesti társaságra, amelynek gyülekezőhelyén Szálasi fény­képét őrzik a falra függesztve, nyilas zászlókkal körítve, vagy az az alföldi akárki, aki Hitler Mein Kampfját óhajtotta kiadni a „demokrácia” jegyében, a Szabó Albert-féle nacionalista együttesre, a fővárosi tünteté­sek egyikén feltűnő árpádsávos zászlótartókra, aztán, akik New-Y ork-Budapest-Jeruzsá- lem elképzelt „tengelyére” fű­zik fel a hazai pénzvilágot, el­képesztő rágalmakkal, egészen a kis piti és ostoba falfirká- lókra, akik fekete festékkel pingálnak horogkeresztet a há­zak falaira. És az ember nem tudja, mit kezdjen az olyan „okos” állam­polgárral, ki telefonon bekap­csolódott a napokban a rádió egyik élő műsorába. A téma a hazai bankvilág körüli vita, pri­vatizáció és egyebek.- Nálunk különleges jogokat élvez a pénzügy, a bankok minden mást háttérbe szoríta­nak, lehet az egészségügy, ok­tatásügy vagy agrárpolitika. És nem tudom, hogy milyen ma­gyar emberek ezek ... Tetszik figyelni? Már meg­pendíti a „magyarságérzet” hi­ányát és persze, „idegenséggel” vádolva azokat az elképzelt közéletieket, akik tőle eltérő szellemben dolgoznak, ügy­ködnek. Farkas Zoltán - külön­ben remek újságíró - mint mű­sorvezető megkérdezi az emlí­tett hallgatót: „Uram, kire tet­szik gondolni, vagy kikre?” A válasz nem késik: „A zsi­dókra!” A műsorvezető gon­dolkodás nélkül ezt mondja: „Kérem, most ebben a pillanat­ban befejezzük a beszélgetést, oké?” Bizony nagyon is oké. Engem olyan düh fogott el, hogy azonnal Andaxin után nyúltam. Talán számolnom kéne tízig, hogy megnyugod­jak, mert a vérnyomásom föl­szaladt a fejbőröm alá, ahol nyüzsögnek a hangyák. Nem először hallani elvadult politi­kusok szájából a gyűlöletteljes szöveget.,,.. .Nem magyar az, aki...!” - „Idegenek ezek, nem magyarok, kifelé velük az országból...!” - és hasonló címszó alatt. A pasas - lám - zsidózik. Egyszerűen, szárazon - kihasználva a rádió nyújtotta azonnali nyilvánosságot - zsi­dózik. Az ember sok mindent megválogathat életében: csak a szüleit nem. Én nem születtem zsidónak, de most zsidó va­gyok, cigány vagyok, néger va­gyok, és leköpöm ezt a rasszista bagázst. Aztán elmúlik a mérgem. Az asztalomon egy tányér­kában marokra való szentjános­kenyeret őrzök. A télen, talán karácsony előtt, nosztalgiáztam gyermekkori szentjánoske­nyérre emlékezve. A lap elju­tott Izraelbe, ott élő magyar származású asszony hívott fel telefonon január elején, hogy olvasta a kis dolgozatomat, nos, nyár elején jön haza Pécsre és Siklósra, hoz nekem ajándék­ként szentjánoskenyeret. El­hozta, elküldte. Ennek az asz- szonynak szívében nincs gyűlö­let. Csak szeretet, ismeretlenek iránt is. Mert ugye - mint isme­retes - az emberek jóra szület­nek. Köszönöm, asszonyom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom