Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)

1997-07-23 / 200. szám

1997. július 23., szerda Háttér - Riport DUnántúli Napló 9 Az erdő, az olló és Róbert bácsi A Mecseki Erdészeti Rt. közel 56 ezer hektáron folytat erdő- gazdálkodást. Ennek 80 száza­léka úgynevezett gazdasági erdő, a maradék 20 a közjóléti. A részvénytársaság szakembe­rei a jövőt figyelve borúlátóak. Ennek két alapvető oka a gaz­dálkodási eredmény túlzott ál­lami elvonása, illetve a közjó­léti célú erdőkre fordítható mind kevesebb pénz. „Ma már sajnálatos módon az is megjó­solható, hogy az állami erdők­ben két éven belül nem, vagy alig lesz jövedelem. ” Az idézetet dr. Papp Tiva­darnak., a Mecseki Erdészeti Rt. erdőállomány-gazdálkodási igazgatójának (első képünkön) abból a fel­szólalásából vettük, ame­lyet ez év ja­nuárjában egy nemzetközi konferencián mondott. Ennél nem sokkal opti­mistább a szemlélet a Földmű­velésügyi Minisztériumban. A minap az erdőgazdálkodás idő­szerű kérdéseiről tartott sajtótá­jékoztatón hallottak szerint ugyanis erdőtelepítésre a kor­mány mintegy kétmilliárd fo­rintot tervezett, ám az ágazat ennek végül is csak a felét kapta meg. Ebből következően a 2000-ig telepíteni szándéko­zott 150 000 hektárból csak 31 000-be került fa. A szűkös keretek veszélyez­tetik a közjóléti célú erdőket is. Ez Pécs esetében is fokozott fi­gyelmet érdemel, a Mecseken nagy területeket ilyen feladattal gondoz az árpádtetői erdészet. Árnyas utak, gondozott forrá­A jeges tél miatt sok kidőlt fát kellett idő előtt kitermelni megtisztítani a turistautakat, pó­tolni a ledőlt fák által megrongált hidakat, esőbeál­lókat, pihenőhe­lyeket. Erről be­szélgetve a szak­emberek az ollót említik. Azt az ollót, amely egyre tágabbra nyílik. Egyik szára az erdő- gazdálkodás alapvető felada­taira fordítható mind kevesebb pénz, a másik a közjóléti erdők fenntartásához szükséges anyagi fedezet. Ha ugyanis a köz­ponti elvonások miatt a klasszi- fotók: tóth kus erdőgazdál­kodásra is mind kevesebb jut, nincs miből meg­termelni az üdülőerdőkre fordí­tandó pénzt. Egy erdőművelési fázis hektáronként átlag 16 000 forintba kerül, ennek csak 60 százalékát kapják vissza a költ­ségvetéstől.- „Lopkodunk” innen-onnan - mondja Papp Kálmán, de bo­rúlátó jóslatát ezzel együtt sem módosítja, mert eleget „lop­kodni” persze nem tudnak. Az árpádtetői erdészethez 2500 hektár közjóléti erdő tar­tozik. Országosan az erdészeti ágazat ebben az évben mintegy ötmilliárd forint támogatást kap, ebből 85 milliót szánnak a jóléti és parkerdőkre. Lehet, ez az összeg csak a mecseki üdü­lőerdőkre sem lenne elég. Mészáros A. sok, szépen karbantartott pihe­nőhelyek, esőbeállók, szalon­nasütők ... Csakhogy hirtelen megemlítik ezekkel kapcsolat­ban Róbert bácsit. Nyugat-Európában is, ahol igen komoly az összterületen belül a közjóléti, üdülési célú erdők aránya, elkezdtek gon­dolkodni. Tudniillik ezek az er­dők csak ráfordítást igényelnek, hasznot nem szülnek. A szük­séges pénzt pedig máshonnan kell elvenni. Kialakulóban a tendencia, hogy változik a két­féle rendeltetésű erdő aránya, a gazdasági célú javára. Papp Kálmán, az árpádtetői erdészet igazgatója (második képünkön) már nem tendenciá­ról beszél. Tényként említi, hogy a mecseki kirándulóer­dők, ezek létesítményei egysze­rűen összeomlanak.-Jelképes összeget kapunk a költségvetéstől a közjóléti célú erdőkre. Kérünk a pályá­zaton kétmil­liót, kapunk háromszázez­ret. Egy em­ber munka­bére a járulé­kaival együtt egymillió fo­rint egy év­ben .. . Márpedig nincs az ilyen er­dőkben egy jótékony Róbert bácsi, aki zsebébe nyúlva fe­dezné a vaskos költségeket. Az idei jeges tél már látha­tóvá tette a romlást. Egyelőre nincs elég ereje az erdészetnek Valutát termelő ágyak Iasi város tanácsa úgy döntött, hogy szállodává alakítja Nico- lae Ceausescu elnöki villáját, olvashatjuk a lapok külpoliti­kai rovataiban. A tehetősebb turisták 700 schillingért tölt­hetnek ágyában egy éjszakát, a szerényebbek 300-ért a személyzeti szobák valame­lyikében álmodhatnak puha diktátori paplanokról, ke­mény elnöki illatokról. Nem könnyű magyarázatot találni arra, hogy ez nekünk, magyaroknak miért nem ju­tott eszünkbe. Hiszen törté­nelmünk szép számban pro­dukált hősöket és antihősöket; ágyaik valutát termelhetnének a népgazdaságnak. Turisták tucatjai alhatnának Dózsa György ágyában, ücsöröghet­nének ropogós dollárokért tü­zes trónján, ha éppen ahhoz szottyan kedvük. Nászutasok tölthetnék mézesheteiket Má­tyás és Beatrice ágyában, s nem szabad megfeledkeznünk Rákóczi, Kossuth, Széchenyi, Horthy, Rákosi vagy Kádár fekhelyeiről sem. Valamivel kevesebbért lenne kiadható, de nyilvánva­lóan keresett lenne Szálasi Ferenc börtönbeli priccse, Vak Bottyán tábori ágya, Lá­zár György heverője, Brutyó János nyugágya. Az igazi, jóleső borzongás azonban ak­kor futna végig vállalkozó kedvű . turistáink testén, ha élő, üzemben lévő politikusa­ink ágyában tölthetnének né­hány vad éjszakát. Ennek be­vételei ugyan a pártkasszákba folynának, de így fedezhetővé válna a horribilis összegbe kerülő választási kampány. Hogy aztán ezekben a bérelt ágyakban benne lennének-e éjszakánként a politikusok, vagy csupán az előmelegítést vállalnák, esetleg altató da­locska dúdolgatását, az már az ágy használatáért felaján­lott valuta nagyságától függ. Mindennek megvalósításához pedig egy fillér beruházási költség sem kellene. Leg­alábbis bízunk abban, hogy ágya még a legkisebb párt ve­zetőjének is van. Pavarotti és a kotta Bármilyen meglepőnek hangzik is, de a világszerte ünnepelt sztártenor, Luciano Pavarotti - nem tud kottát olvasni. Ezt maga ismerte be a Corriere della Sera vasárnapi számában megjelent interjúban. „Igen, igaz, nem tudok kottát olvasni” - válaszolta az újságíró kérdésére. Hozzátette: „Hogy sikert éljünk el, ahhoz a zenének a fejünkben kell lennie és testünkkel kell énekelnünk”. Leone Magiéra zongorista, aki 44 éve kíséri Pavarottit, megerősí­tette a nyilatkozatban foglaltakat. „Sok előadóművész nem tud kottát olvasni. Luciano kissé szenved ettől” - mutatott rá, hozzá­téve, hogy „ez azonban nem jelent hátrányt a művészetére”. Miért olvasnak keveset a spanyolok? Az európai országok közül Spanyolországban publikálják a legtöbb könyvet - 50 000 címet évente -, de az olvasók ugyanakkor a legkevesebb könyvet vásárolják. A magya­rázat részben abban rejlik, hogy a kiadók jórészt a szintén spanyol nyelvű, latinamerikai piacra is termelnek. Mindez a Kiadói Főigazgatóság „Könyvtérképéből” derült ki, amelyet az észak-spanyol San- tanderben, a Kiadók XIII. Ta­lálkozóján mutattak be. A találkozó résztvevőinek értelmezése szerint a spanyo­lok azért vásárolnak kevés könyvet, mert a könyvek igen drágák, illetve mert nem elég mű jelenik meg második kia­dásban, olcsó zsebkönyvként- írta az El País című napilap. A santanderi Menéndez Pe- layo Nemzetközi Egyetemen szerdán megkezdődött talál­kozó megnyitó beszédében Fernando Rodriguez Lafuente, a Kiadói Főigazgatóság veze­tője kifejtette, hogy a Spa­nyolországban kiadott köny­vek legnagyobb része „be- végzi életét az első kiadásnál”. Ezzel szemben a többet olvasó országok tapasztalata alapján állítható, hogy az olcsóbb, zsebkönyv formájában megje­lenő második kiadás az ele­gánsabb, általában keményfe­delű, drágább első kiadás ki­árusítását is elősegíti. Mindezzel Pere Vicens, a Kiadói Szervezetek Egyesüle­tének elnöke is egyetértett, és kifejezte abbeli reményét, hogy az új technológiák beve­zetésével a zsebkönyvek kia­dása rentábilis lesz, és Spa­nyolországban is divatba jön. (A hatvanas és hetvenes évek­ben például félmilliós pél­dányszámra volt szükség egy olcsónak számító zsebkönyv kifizetődőségének biztosításá­hoz, ma már azonban ez akár 30 vagy 40 ezer példány ese­tén is elérhető). Vicens arra is emlékeztetett, hogy a kiadóknál nem alakult ki az olcsó zsebkönyvek ha­gyománya, de a nagyobb napi­lapok és folyóiratok igen sok zsebkönyvet adnak ki „mel­lékletként”, amelyeket nem könyvesboltban, hanem újsá­gos bódékban árulnak. Hol született Sába királynője? Nem először és valószínűleg nem is utoljára lángol fel törté­nészek és régészek között a régi vita: melyik ország vallhatja magáénak az ókor legendás nőalakját, Sába királynőjét? Azt, hogy a hölgy létezett, senki nem vonhatja kétségbe, hiszen szó esik róla mind a Bibliában, mind a Koránban. Jemen, Etiópia, Egyiptom, Irán és az Egyesült Arab Emírségek egyaránt ragaszko­dik ahhoz, hogy a nagy ural­kodónő szülőhazájaként hir­dessék magukat az útiköny­vekben. Az is biztosnak lát­szik, hogy Sába városa a Krisztus előtti évezredben va­lahol Dél-Arábiában terülhe­tett el, minden jel szerint nagy karavánutak mentén. A régészek közül viszony­lag sokan hajlanak arra, hogy az etiópiai vallási központban, Axumban volt a sokat utazó királynő (egyik?) palotája. A néhai császár, Hailé Szelasszié szerint ehhez nem is férhet kétség, mert őt éppen azért nevezték Júda oroszlánjának, mert családja „Salamon király és Sába királynője szent fri­gyéből” származik. Az etiópok Makedának, a jemeniek Balkisnak vagy Bil- kisnek nevezik a királynőt. Az utóbbiak azt mondják, bizo­nyítható, hogy az igazi szülő­hely az észak-jemeni Marib, ahol a Korán szerint az ural­kodónő nagy gátat is emelte­tett. Egyelőre viszont csak az biztos, hogy Wendell Philips amerikai régész 1952-ben itt valóban feltárt egy szép palo­tát és egy Hold-templomot. Nem véletlen az sem, hogy a jemeni főváros, Szana leg­szebb szállodáját a királynőről nevezték el. Már csak azért is, mondják, mert amikor az ősi krónikák szerint az uralkodó nagy pompával bevonult Jeru­zsálembe, „a tevéktől a kel­mékig és a fűszerektől a gyü­mölcsökig minden jemeni volt.” Aki nem hiszi, járjon utána. És annak is, amit megint az etiópok mondanak, hogy Sába királynője ébenfekete, vagyis néger szépség volt. Ezt, mint műveikből kiderül, mások mellett olyan festőóriások is elhitték, mint Tintoretto. Ferenczy Europress Ennyi már felüdíthet. De nem egy Pannon előfizetőt! PANNON GSM k f i » i

Next

/
Oldalképek
Tartalom