Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)
1997-07-23 / 200. szám
1997. július 23., szerda Baranyai Tükör Dtmántúli napló 5 Gyerekek gyűjtenek aláírást az iskolákért PÉCS Újabb fejlemény a pécsi iskolaügyben: már diákok is gyűjtenek aláírásokat. A népi kezdeményezéshez szükséges megfelelő számú aláírás megszerzése a célja ennek az akciónak. Traj Ferenc önkormányzati képviselő (képünkön) egyike azoknak, akik megszavazták az iskola-ösz- szevonásokat. Elmondta: tudomása van arról, hogy a PDSZ a gyerekeket is felhasználja céljai elérésére. A képviselő állítja, az íveken Pécstől több száz kilométerre lakók adatai is szerepelnek, s ez megkérdőjelezi e kezdeményezés komolyságát. Szerinte nem szabad, hogy ennek az ügynek tevékeny részesei legyenek az iskolások. Traj Ferenc kifejtette: iskolák nem fognak megszűnni, a nebulók ugyanoda fognak járni, ahová eddig jártak, ugyanaz a tanár fogja őket tanítani. Egyes pedagógusok elbocsátásáról pedig nem az ön- kormányzat, hanem az Igazgató Tanács, tehát maguk a pedagógusok döntenek majd. A PDSZ a tényeket egész másképp magyarázza. Szo- bota Erika, a szakszervezet ügyvivője elutasította azt a vádat, hogy ők buzdították volna a gyerekeket, s hogy ez egy tudatosan szervezett akció lenne. Elmondta, hogy magát az aláírásgyűjtést nem csak és kizárólag a PDSZ indította el, hanem az érintett iskolák néhány pedagógusa és a tanulók aggódó szülei. Szerinte a gyerekek önként csatlakoztak a demonstrációhoz, senki sem kényszerítette, senki nem manipulálta őket, hiszen maguk is tisztában vannak saját érdekeikkel. N. F. Játszótér a hivatalban Gyermeköröm az apró faluban fotó: Müller andrea SZEMÉLY A polgármesteri hivatal udvarán helyet kapott játszótér létrehozásának ötlete a szülők körében merült fel, hiszen ötven gyerek él a faluban. Az önkormányzatnak a megvalósításra jó lehetőség adódott, meséli Kovács Pál polgármester, hiszen egy gyermekintézmény költözés miatt felajánlotta játékait. Elmentek, kiásták, s ideszállították a hintákat, a körforgót, a hullámos mászókát, a rakétát, a kosárpalánkot, a döcögőt. A szülőkön kívül a gyerekek is tevékenyen segítettek a régi festékrétegek eltávolításában, majd ők határozták meg az eszközök új színeit. Az önkormányzatnak így is százötvenezerben van az akció. Két fordulóval tudták csak megoldani a szállítást, a maró szerek és a festékek nagyon sokba kerülnek, egy kocsi homok ma tízezer forint - de az új létesítmény a ráfordítás többszörösét éri. Cs. L. Kutyafuttatók, ebek harmincadján? Tegnap a pécsi önkormányzat városfejlesztési és üzemeltetési irodája, a szakhatóságok és az állatvédő szervezetek egyeztették terveiket a kutyafuttatókról. A pécsi közgyűlés májusban hozott rendeletében többek között szabályozták a kutyák közterületen való sétáltatását is. A nagy testű kutyáknál kötelező a póráz és a szájkosár használata, a rendelet megszegőit szabálysértési bírságként 10 000 forintra büntethetik. Természetesen az ebeknek, városi körülmények között is, szükségük van arra, hogy kötetlenül is mozoghassanak. A városban 11 helyen alakítottak ki e célból kutyafuttatókat. Szinte minden városrészben találhatók ilyen területek, sok helyen azonban nem lettek népszerűek ezek a helyek. A Melinda utcai futtató helyett a gazdák egy másik, közelben lévő területen engedik szabadon a kutyákat. A kertvárosi létesítmény padjait, szemeteseit rövid időn belül valakik összetörték. Ráadásul sokaknak messze vannak ezek a futtatók: a belvárosi idősebb lakók valószínűleg sohasem tudják felkeresni ebeikkel a kijelölt helyeket. Marad tehát az utcai séta, aminek eredményeképpen a a városközpont könnyen a főváros sorsára juthat: elárasztja a kutyaürülék, és még az ebek is csak pórázon kószálhatnak. A tegnapi egyeztetésen több problémát vetettek fel a szakemberek. Megállapodtak a futtatók bekerítéséről, amit az autóforgalom, a kutyák és a járókelők biztonsága is indokol. Szükség van a területek fásítására is. A futtatók tisztán tartása miatt a gazdákat kötelezik, hogy ebeik után eltakarítsák ottlétük „tárgyiasult nyomait”. Ehhez árusítanak majd zacskókat, valamint elhelyeznek e célra szolgáló tárolókat. Kérdés csupán, hogy ilyen körülmények között lesz-e kutya a futtatókban? Ny. Sz. - Fotó: Müller A. Meg- és átvert hajléktalanok Hihetnénk, hogy a hajléktalanok sora nyáron könnyebb, mint a téli zord időben, ám voltaképp nem így van. A nap ilyenkor se rájuk süt. Vannak, akik Mecsek-oldali kertjükbe, szőlőjükbe nyáron hajléktalanokat bérelnek fel: ugyan, vigyáznának a termésre - cserében pedig meghúzhatják magukat a kerti kalyibákban, fáskamrákban. Kellemes állásnak bizonyult ez nem egy ízben. Múlt időben, ugyanis információnk szerint az érintettek már harcot folytatnak a helyekért. A minap is a pécsi idegklinikára került az a hajléktalan, akit a Mecseken vertek agyba-főbe - minden bizonnyal a területéről akarták kitúrni. Más esetekben néhányan azért kapnak verést, mert reklamálnak. Az előzmény, hogy a fekete kubikosmunkára felfogadott hajléktalanok rendszeresen nem kapják meg főnökeiktől a kialkudott bért. Elsősorban cigány építkezési vállalkozók alkalmaznak hajléktalant ilyen munkára, ám a fizetést rendre halogatják, a reklamálókat nemegyszer kiadós veréssel jutalmazták. A legkevesebb, hogy a Támasz alapítvány pécsi szálláshelyein is előfordul verekedés, egy-egy cigarettacsikken is hajba kapnak sokszor. M. K. Tésztaüzem, kevés tojással SÁSD A Baranya Megyei Munkaügyi Központ munkahelyteremtő támogatásának felhasználásával tésztaüzem épült, amely az egykori költségvetési üzem szociális épületében kapott helyet. A gépek már a helyükre kerültek.- Ebben a térségben az élelmiszeripar egy biztos pontja lehet a megkapaszkodásnak. Sok a munkanélküli, valamilyen irányba lépni kellett - mondja Lovász András, az üzem tulajdonosa. - Elsősorban nőknek jelent munkalehetőséget. Húszféle tésztát készítünk majd, már több olasz céggel tárgyaltunk, mert a tojás nélküliekkel szeretnénk az olasz piacra is betömi. Napokon belül indítjuk a próbagyártást. A dolgozók száraztésztaké- szítő-szakmunkás vizsgát tettek. Képzésüket helyben szervezték meg, az iparszövetség pécsi kirendeltségével közösen. Az előadók Kaposvárról, az élelmiszeripari szakiskolából érkeztek. Sz. K. Boszniai civilek A Hálózat a Demokráciáért elnevezésű amerikai kormányprogram és a pécsi ön- kormányzat közreműködésével idén tavasszal Civil Közösségek Háza nyílt a Nevelők Háza Szent István téri épületében. Közös munkájuk tapasztalatival ismerkedett tegnap a városba érkezett boszniai „aktivisták” egy csoportja. A háborús romokon újjáépülő bosnyák társadalom képviseletében az Ormánság alapítvány, a pécsi Támasz alapítvány, a Pécsi üzletasz- szonyok klubja, valamint a Kerek világ önálló életvitel központ tevékenységét vizsgálták. B. L. hírcsatorna Segélyakció. A Baranya megyei közgyűlés, valamint a vöröskereszt és a polgárvédelmi parancsnokság megyei szervezetei a cseh, lengyel és szlovák árvízkárosultak megsegítésére indítottak akciót. Pénzadományokat a vöröskeresztes irodákban kapott utalványokon a 10300002- 20329725-71483285 MKB számú számlára lehet befizetni. Az akció részleteiről a vöröskereszt 312-894, illetve a polgári védelem 311-154-es pécsi telefonszámán adnak felvilágosítást. (ee) Százezer gyűlt össze. A pécsi Cellárium étteremben múlt pénteken megrendezett vacsoraesten 100 ezer forint gyűlt össze a Pécsi Gyermekklinikajavára. A kórház az összeget az intenzív osztály légkondicionáló berendezésének korszerűsítésére fogja fordítani. (nf) Diákok Ottíngenből. A Lenau Ház meghívására egy osztálynyi diák érkezik ma Pécsre a németországi Öt- tingenből, az Albrecht Emst Gimnáziumból. A fiatalok baranyai tartózkodásuk során elsősorban a magyarországi németség kultúrájával ismerkednek. (m) Díj Ausztráliából. A közelmúltban Ausztráliában, az Adelaide-i Nemzetközi Diaporáma Fesztiválon vett részt „Kontrasztok” című sorozatával Tám László pécsi fotóművész, amelyen tíz ország közel félszáz alkotójának 56 művét fogadták el. A gálaműsorban is szereplő „Kontrasztok” FIAP-díjat nyert. (m) Nemere István Szabadok szerelme Krimi kisregény (13.)- Az sok! Annyiért nem éri meg. Egymillió-kétszázezer, kisasszony - a férfi hangja már nem volt olyan barátságos, mint eddig. A türelem jelei is megfogyatkoztak. - Ha továbbra is tartja magát ehhez az irracionális ösz- szeghez, nem leszünk jóban!- Maga most fenyeget?-Talán. Egymillió-kétszázezer, ne felejtse el, ez az utolsó ajánlatom.- Hol találom meg... ha netán meggondolnám magamat? - kérdezte a kislány és büszke lehetett, mert Paul ismét örömét fejezte ki: ezt jól kitaláltad!- Ne fáradjon kisasszony. Mi mindig tudjuk, hol van, és majd jelentkezem. De ne feledje, Liefess kisasz- szony, hogy nem maradt sok idő. Ha nem egyezünk meg békésen, akkor ... a cég másképpen is hozzájuthat ahhoz. Viszlát. Tina még megkérdezte, mi az az ahhoz, amit szeretnének megkapni, de az idegen ezt már nem hallotta. Egy pillanattal korábban kattant a készülék, megszakadt a vonal. Paul homlokát ráncolva nézett maga elé, aztán mosolyogva vállat vont:-Ügyes voltál - aztán elgondolkozva, de nem ok nélkül, hozzátette: - Kár, hogy valami tévedés lehet az egészben.- Úgy érted, nem igaz, hogy ennyi pénz üthetné a markomat? Tudod, mit lehetne venni egymillióból?- Plusz kétszázezerből, meg amennyit még kialkudnál magadnak, te kis bolond! - nevetett a férfi, de valahogy mesterkélten. Ezt a lány is észrevette, nem erőltette tovább a témát. Szótlanul indultak le reggelizni. Tina agyában egymást űzték a fura gondolatok. Kik lehetnek ezek az idegenek, és mit akarnak? Hol pénzt ajánlanak, hol meg brutálisan rájuk támadnak? És mi köze mindehhez Paulnak ...? A hajnali boldogság most - úgy érezte - szinte nyomtalanul elmúlott. Valahogyan összezavarodott a kép, amit pedig tegnap óta különösen már nagyon tisztának tartott. Paul, Paul. .. lehet, köze van neki is mindehhez? És akkor... Tina lélegzete is elállt. Talán a találkozásuk sem volt már véletlen? Kezdte magát idegen akaratok és szándékok játékszerének érezni, és ez egy csöppet sem volt kellemes. Fél lépéssel ment Paul mögött a lépcsőn, és rászakadt az érzés. Az idegen- ség érzése. Ki ez az ember? Ki ez, akit úgy szeretett ma éjjel a tengerparton, félig a vízben heverve, és hajnalban az ágyban, ahogyan még soha senkit? A barátja, a szerelme... vagy az árulója? A reggeli közben alig szóltak egymáshoz. Mindketten elfoglalták magukat saját gondolataikkal. A panziós felesége - kistermetű, mosolygós asz- szonyka - sürgött-forgott, többször is rákérdezett, ízlett-e a kávé, kémek-e még a dzsemből? Paul mindannyiszor mosolyt erőltetett az arcára. így kell viselkedni, így tanították gyermekkora óta. Igaz, nyilván ugyanezt tanulta Tina is, de most inkább hallgatott. Amikor befejezték, Paul elnézést kért és elment a recepcióba. Tina egy percig töprengve nézett maga elé, aztán gyorsan felpattant és követte. A férfi akkor már a bejárati kis mini- haliban volt, és telefonon beszélt valakivel. Tina nem mehetett közelebb, különben a férfi észreveszi. No és ott volt kis pultja mögött a panzió tulajdonosa is, valamilyen számlákba mélyedt. Tina hát nem sokat hallott. De az a pár szó is elgondolkoztatta. „Telefonon, igen. Nem először... A pasas semmit sem mondott? Kár. Majd vigyázok ...” Éttől nem lett igazán okosabb. Gyorsan megperdült, felszaladt a lépcsőn, kinyitotta szobájukat. Határozatlan volt. Paul, Paul. Miért nehezíted meg a dolgunkat? - mondta félhangon, és kilépett az erkélyre. A parkolóban állt odalent néhány autó. Távolabb, a kis tér fái alatt egy furgon, félig nyitott ajtóval, biztosan rakodtak. A lány szeme csak regisztrálta azt is, és tovább fordította tekintetét. Félig nekidőlt az ajtófélfának. Milyen kellemesen süt a nap. Vajon ma is mennek strandra? Vagy itt kellene napoznia? Ez az erkély nem is olyan kicsi. Éppen megmozdult, hogy visszamenjen a szobába, elfordult... Egyszerűen nem fogta fel, mi történt a következő négy másodpercben. Valamilyen süvítést hallott, vagy csak úgy tűnt neki, később ...? Amikor már tudta? De mintha tényleg elsüvített volna mellette valami. A csattanás nagyon közel volt, jobb fülére talán meg is siketült egy percre. Ugyanakkor érezte, hogy valami hullik róla, millió kis test bombázta a jobb arcát, nyakát, vállát. Talán sikoltott is. (Folytatjuk)
