Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)
1997-07-21 / 198. szám
1997. július 21., hétfő Háttér - Riport Dtinántúli Napló 9 A legelképesztőbb vesszőfutás Beszélgetés dr. Suchman Tamással, hat hónapnyi hallgatás után Suchman Tamás ex-miniszter torkig van már mindazzal ami az elmúlt fél esztendőben érte, torkig azokkal a híresztelésekkel, melyek Marcali kiskirályát vélik látni benne. Maga fogalmazta meg: A XX. század politikai botrányainak legelképesztőbb vesszőfutását megjárva néha úgy érzi, emberileg nem képes elviselni már a körülötte tapasztaltakat. írását olvasva egészen más emberre számítottam, de amikor a helyi pártházban az asztal mellé ültünk, már egy meglehetősen jókedvű, agilis, tenni akaró Suchman Tamással találtam magam szembe. Jókedvét az is alapozza, hogy hosszú hiányzás után elbeszélgetett képviselőtársaival a Parlamentben, akik visszavárják a frakcióba, másrészt családjával nyaralásra indul beszélgetésünk után. Már becsomagoltak.- Hova lesz az út?-Nem messzire, a Balaton északi partjára. Egyébként beszélgetésünk egy órájában vagy hatan keresték a képviselőt, kisebb nagyobb problémáik orvoslását várva tőle.-Nekem úgy tűnik, hogy a hirtelen jött funkcióváltással csapdába került: se a politikával, se anélkül nem tud már élni. Hogy látja ezt a fél esztendőt, amit a miniszteri székből való elmozdítása óta szinte a teljes hallgatásban töltött?- Nem megkeseredtem, nem vesztettem el korábbi egyéniségemet, de hazudnék, hogy ha azt mondanám, nincsenek érzéseim és nem szégyellem kimondani, ha úgy érzem, hogy méltánytalanság történt velem. Talán ettől van az, hogy nem vesztettem el kapcsolatomat az emberekkel, s ma is végzem azt a képviselői munkát, amit itt fölvállaltam. Én ennél az asztalnál már több mint háromezer ügyet intéztem, ügyfelet fogadtam, olyanokat, akik abban is hasonlítottak rám, hogy nekik is valami nagyon fájt.- Ön Marcaliban született és soha nem hagyta el a várost. A város is így van vele ?- Azt hiszem. Itt vagyok itthon, itt éltem az emberek szeme előtt születésem óta, s még a miniszterségem idején sem gondoltam soha arra, hogy elköltöznék. Tudom, aki igazán ismer, az nemigen hisz a híreszteléseknek, hogy enyémek a somogyi erdők, földek, hogy enyém a Füszért, s hogy villákat, telkeket vettem a privatizáció szelén.- Kastélyról és lovakról is Szó van.- Kastély sincs, s nem vettem semmit egy kis öreg pincén kívül, 1993-ban. Talán nem tudják, hogy apám itt volt fuvaros, magam is mellette dolgoztam sráckoromban, s hogy 1972-ben választottam magamnak az első lovat. Most két lovam van, s a szaporulataik.- Visszakanyarodva a politikai tündökléséhez és bukásához: Ön áldozat?-A pokol bugyrait megjártam, de higgye el, nem vagyok naiv. Már az első percben tudtam, hogy a leghálátlanabb feladat az, amivel a miniszterelnök megbízott. Persze, talán tudta azt is, hogy van bennem bizonyítási vágy, hogy evvel a lehetetlen, s Európa egyetlen országában sem ellentmondásmentes folyamattal, amit privatizációnak nevezünk, megbirkózom. És azt hiszem sikerült is, semmi szégyellni valóm. Utalnék sokféle nemzetközi megállapításra, tanulmányra, ami a magyarországi privatizáció folyamatát elemzi. Persze elvártam, hogy a munkám során valamiféle szolidaritást is kapok a frakcióm részéről, legfőképpen a frakció vezetésétől.- Ez nem jött össze?- A pártvezetés azt gondolta, hogy az a legegyszerűbb, ha gyorsan lezárják az ügyet és én viszem el az egész balhét.- Azért a Tocsik-ügy nem kis falat, hiszen közel milliárdos tételről van szó.- Engem is megtévesztettek, s lehet, hogy magam is tévedtem, s talán más típusú fellépésre lett volna szükség, mint szóbeli utasításra. De azért elmondom, hogy január 17-én a kormányülésen egy olyan előterjesztést ismertettem, ami jogilag és erkölcsileg egyaránt elfogadható volt, s amelyben nem volt egy szó sem nevekről és százalékokról. Ezt az előterjesztést a tudtom és megkérdezésem nélkül kicserélték. Másrészt a privatizációért felelős miniszter nem az ÁPV Rt. felügyeletét látja el, hanem a privatizáció egész menetének az irányítása a feladata. Ez volt az enyém is, s a Tocsik-ügy nem privatizációs ügylet, ugye? Az önkormányzati ingatlanok ügye egyébként régóta húzódott, az előző kormányzat örökségeként. Ettől függetlenül politikai felelősséget azért érzek a történet kapcsán, de az lett volna korrekt, ha az ügy kipattanásakor nem leváltanak, hanem megbíznak a felelősök- Ma is ez az érzésem, de erre soha nem kaptam kellő magyarázatot. Bár higgye el, én is azt vallottam és vallom, hogy a koalíció megalakítása történelmi szükségszerűség volt, s magam is sokat tettem megkeresésével, a törvényes rend helyreállításával. De nem ez történt.- Miért nem?- Az SZDSZ-es miniszterek azonnali menesztésemet követelték.-Az embereket nemcsak a pénz fölvétele, hanem a további útja is foglalkoztatta. Az ellenzék szerint ez a pártkasz- szákba vándorolt.- De még az ellenzék sem mondta azt, hogy ehhez a további úthoz bármi közöm lenne, senki sem mondta azt, hogy a jogtalanul felvett pénzt én vettem el a vállalkozótól. De várjuk ki az ügy végét. Ragaszkodom ahhoz, hogy a De- utsch-féle bizottság jelentése a parlament elé kerüljön - szemben a koalíció álláspontjával tekintettel arra, hogy példátlan a demokráciák történetében, hogy éppen a legfőbb érintettet nem hallgatták meg. Engem ugyanis senki sem kérdezett, a bizottság előtt sem voltam.-A kisebbik kormányzópárt köreiből sok mindent megtettek az Ön eltávolítása érdekében. Mintha nem szeretnék... azért, hogy létrejöjjön. De az SZDSZ-nek tudomásul kéne vennie, hogy a választási eredménynek a munkában érvényesülnie kell, s nem az MSZP függ az SZDSZ-től. Több kötelezettségünk van, tehát több jogunk is. A hatalom a választói akaratból kapott bizalom, ezt nem lehet sem feladni, sem fölszeletelve átadni másnak. Az SZDSZ-ben nagyon sok barátom van, és sok olyan okos ember, akik számára talán az ellenzéki szerep jobban állna. Ezt az ellenzékiséget mint koalíciós partnerek is gyakorolják. Mindenesetre én úgy vélem, hogy a következő választást is mi nyerjük meg, s hasonlóképpen MSZP-SZDSZ koalíció lesz, azzal, hogy a mostani időszak tapasztalatait is beépítve, korrektebb koalíciós szerződést kötünk majd.-Az érvényben lévő koalíciós szerződés kritikája ez?- Jól ismerem a koalíciós tárgyalásokat és kimondom: 1994-ben az MSZP vezetői nagyon sokat engedtek, nem állva az akkor balesetet szenvedett Horn Gyula mellé. Egyébként a heuréka-hangu- latban egyedül én jegyeztem meg, hogy szeretnék a szerződéshez egy klauzulát fűzni, egy titkos záradékot esetleg, ami a koalíciós szerződés módosítására, esetleges felbontására vonatkozik. Erre nagy csend lett. Pedig a hatalommal, amit az MSZP megkapott, szerintem élni lehetett volna. Emlékezzünk csak, hogy a Boross-féle vonalvezetés az utolsó néhány hónapban minden negatívuma ellenére egyetlen egy dologban példaértékű volt: amíg a törvények szerint a hatalom birtokosai voltak, ebből a hatalomból nem engedtek, mert a hatalmi prüdé- ria éppen úgy elfogadhatatlan mint a hatalmi arrogancia vagy a hatalommal való visszaélés.-A pártot is el akarta egyszer hagyni, azt mondta, hogy kilép az MSZP- ből.- Tíz-tizenöt év múlva erről bővebben is mesélek majd. fotó: somogyi néplap Mindenesetre nem hirtelen felindulásból s nem minden alap nélkül mondtam.- Tündöklése és bukása azért sok tanulsággal is szolgál.- A munkám során nem figyeltem az ellenségeimre. Baloldali és nemzeti politikusnak vallom magam, olyan embernek, aki nem áll le lobbykkal egyezkedni, nem figyel arra, hogy miközben az ország érdekeit tartja szem előtt, milyen érdekcsoportok nemtetszésével találkozik. Nagyon sokszor figyelmeztettek barátaim, hogy a privatizációban az igazi vadkapitalizmus van jelen, ahol a pénzért még embereket is ölnek. Én nem törődtem ezekkel a figyelmeztetésekkel. Ki- mondtam, hogy pályázatot az nyer, aki többet fizet, s döntő, hogy a munkásoknak, a foglalkoztatottaknak miképpen lesz jobb pozíciójuk. Nem kótyavetyéljük el a magyar vagyont, nem olyan privatizációt csinálunk, ahol „sugallatok” alapján alakul az ár, hanem a piac kíméletlen szabályai szerint. Nos a bukásom egyik oka lehet, hogy ez.-Más? Hiszen saját pártja áldozta fel.- Igyekeztem kikerülni abból a harcból, amely a párton belül illetve a koalíció között időnként fellángolt. Nem szol- galelkűségből tartoztam Horn Gyula köréhez, hanem úgy gondolom ma is, hogy bárhogy hívnak egy miniszterelnököt, a kormány tagjai és pártjának meghatározó személyiségei vagy mellette állnak, vagy lemondanak. Emiatt aztán túlzott lojalizmussal vádoltak meg. Ez is egy tanulsága a dolognak, hogy ha az ember nagyon-nagyon fegyelmezetten próbálja saját sorsát a kormányzati érdekeknek, a nemzeti érdekeknek alárendelni, akkor ilyen helyzetbe is kerülhet, mint én.-A párt melyik szárnyához tartozik?-Elmentem a hajósi platform-megbeszélésre, hisz a Nagy Sándor által képviselt értékeket elfogadom, de nagyon szeretem Vitányi Ivánt és tisztelem Békessy László racionalizmusát is. Közel áll hozzám Filó Pál emberi tisztaságával és azokkal az eszmékkel, amelyeket ő képvisel. Sokszor készültem a baloldaliak összejövetelére de nem mentem el, mert azt gondoltam, hogy a megjelenésem több lenne mint jelzésértékű, ugyanakkor emberi kapcsolataim révén igyekeztem is e platformokat ösz- szebékíteni. Tisztelek mindenféle emberi értéket, s nekem egy iskolával felért, hogy éveken keresztül Nyers Rezső volt a parlamenti padszomszédom. Volt-van persze ellenségem is a frakcióban, de nem megyek velük bírókra.- Tehát vége e csapda-helyzetnek Suchman Tamás életében.- Igen, az élet megy tovább. Sorsom s mindaz, ami velem történt, az egy átalakuló társadalomban, egy folyamatosan átalakulófélben lévő politikai közéletben nem számít csodának. Sokféle történhet még politikussal, a közélet bármely szereplőjével, amit egy kiforrott demokrácia másképpen dolgozna föl.- Jövőre ismét választások.- Nem tudom, hogy vállalok e még egy ciklus parlamenti megmérettetést. Ez függ a helyiektől is, hogy akamak-e. Nézze, én ettől még közéleti ember maradok, s mindig érdekelni fog az, hogy mi történik körülöttem, a szűkebb, tá- gabb környezetemben. Kozma Ferenc A DELDUNANTULI GAZSZOLGALTATO RT. Tájékoztatjuk tisztelt fogyasztóinkat, * hogy a DDGÁZ Rt. 1997. augusztus hónap folyamán a lakossági fogyasztók körében gázóra leolvasást nem tart, ennek alapján gázszámlát sem készít erre a hónapra vonatkozóan. A telefonos bejelentéseket csak tájékoztató jelleggel tudjuk figyelembe venni. A következő gázóra leolvasás 1997. szeptemberében lesz. Dcldunántuli Gáz szolgáltató Kész tcny társaság 7626 Pécs. Búza tér 8/a 7601 Pécs. Pf.: 169 Telefon: (72) 503-290 Telefax: (72) 503-115 Szén és tégla akció! Új kisméretű tégla 16 Ft/db B30-as blokktégla 45 Ft/db Lengyel dió és mogyoró 1600 Ft/q Tojásszén 1400 Ft/q Daraszén 1000-1200 Ft/q Az árok áfával és szállítással értendők. 06-72-237-O^g A Rózsa Ferenc úton 240 m2-es üzlethelyiség raktárakkal irodával kiadó. Ezenkívül 2 db 16 m2-es iroda telefonnal központi helyen kiadó. Érdeklődni lehet: 72/325-955 Pécs, Bajcsy-Zs. u. 14-16. (99811) Baranya megyei élelmiszer-termelő részvénytársaság keres jó irányító és kommunikációs képességgel rendelkező, kereskedelemben is jártas ÜZEMVEZETŐT. ,Lakás megoldható 53267“ jeligére a Ferencesek u. 9. hirdetőbe. (60) JANUS PANNONIUS TUDOMÁNYEGYETEM TOVÁBBKÉPZŐ KÖZPONT AJPTE Továbbképző Központja 1997 őszétől ismét önköltséges másoddiplomás SZOCIÁLPOLITIKUS képzést indít, mely 6 féléves intenzív levelező rendszerű. A képzés záróvizsgával, szakdolgozattal fejeződik be. A képzésben való részvétel feltétele főiskolai vagy egyetemi diploma, amelynek másolatát a jelentkezési laphoz csatolni kell. Jelentkezési határidő: 1997. augusztus 23. Cim: JPTE BTK Tanulmányi Osztály 7624 Pécs, Ifjúság útja 6.
