Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)
1997-07-20 / 197. szám
6 Dunántúli Napló Magazin 1997. július 20., vasárnap kertészeknek! Falánk hernyó és lepke Időszerű az őszibarackfák zöldmetszése fotó: Müller Július vége felé jelenik meg az egyik legveszedelmesebb kártevő, az amerikai fehér szövőlepke. Elsősorban a gyümölcsfákat támadja meg, de kikezdi a díszsövényeket és egyéb cserjéket is. A rendkívül falánk kártevő ellen akkor lehet a legeredményesebben védekezni, amikor a hernyói még fészekben vannak. Az ellenőrzést célszerű minél előbb elvégezni, a fészkeket levágni és elégetni. Később már csak a növényvédőszeres permetezés segít. Használható ellenük a Dipel, amely egy bio-szer, vagyis a környezetre ártalmatlan, és csak a hernyó, illetve a lepke táplálkozási láncát szakítja meg. Oly módon, hogy étvágytalanná teszi a kártevőt. A másik védekezési lehetőség a Chinetrin használata. Am- pullás változatban is kapható, tíz liter vízhez elég egy ampullát használni. Lehangoló tény, hogy az utóbbi években nemcsak a fákon, hanem a szőlőkben is megjelent az amerikai fehér szövőlepke, ezért érdemes a szőlőt is átvizsgálni. Ugyancsak időszerű feladat a már letermett őszibarackfák zöldmetszése. A sűrű hajtásokat meg kell ritkítani, a korona belseje felé növő ágakat pedig tőből jó kimetszeni. A sebeket - a kórokozók megtelepedésének megelőzése céljából - pedig viasszal kell kezelni. T. É. Növényvédő szerek gazdag választékával és tanácsadással áll a vásárlók rendelkezésére a pécsi Kertbarátok Boltja, amely a Béri Balogh Ádám u. 1. sz■ alatt található. Telefon: 313-961. (X) Főzzünk változatosan! Gyümölcsszörp nyersen. Bármilyen gyümölcs megfelel a gyors fogyasztású, bár sokáig eltartható sűrítményhez. Mivel nyersen készül, vitamintartalma magas, zamatosabb, üdítőbb mint a főzött szörpök. Két kiló tisztított, kimagozott gyümölcsöt (ribizli, meggy, szilva, sárgabarack, hámozott kivi, stb) húsdarálón ledarálunk, hozzáadunk másfél liter vizet, és egy napig állni hagyjuk. Egy porcelán tálba teszünk 2 kiló kristálycukrot, tüllzacskóba tesszük a vizes gyümölcspépet, a tál fölé akasztjuk, hogy a lé a cukorra csepegjen. Végül kinyomkodjuk a sűrűjéből a levet. A gyümölcsléhez teszünk 12 szem citrompótlót és egy kiskanál szalicilt. Hűvös helyen egy-két napig állni hagyjuk, közben kevergessük, hogy a cukor és a citrompótló föloldódjon. Üvegekbe töltve, ledugaszolt vagy lezárt üvegben tartsuk. Hűtve, vízzel vagy szódavízzel fogyasszuk. Narancsital. Négy nagy narancsot meghámozunk, a héj fehér belsejét kikaparjuk és laskára vágjuk, belecsurgatjuk a narancsok levét. Leöntjük egy liter vízzel, amiben 4 deka citromsavat elkevertünk. Egy kiló cukorból 3 liter vízzel szirupot főzünk, és még forrón elkeverjük a narancshéjakkal, amit turmixgépben simára verettünk. Szűrve, de rostosán is fogyaszthatjuk. Hűtőben sokáig Az éjszaka csendje Ez az időszak a legjobb a valódi horgászatra. Igaz, kellemetlenséggel is jár, a sötétben nehéz tájékozódni, a zsinórgubanco- lódás meg egyenesen tragédia, a szúnyogok ellen pedig a legjobb csodaszer sem tud megvédeni. De a csend, az éjszaka megnyugtató varázsa, a vibráló fények, a pontyok part menti cuppogása, a rablók csobbanása mindezeket feledteti, s ami nem utolsó szempont, általában több halat is lehet fogni, mint nappal. Ez utóbbinak van biológiai magyarázata. Az édesvízi halak legtöbbje ugyanis rendkívül óvatos lett az utóbbi évtizedekben, táplálékszerzési körútra napközben nem is indul, éjszaka viszont egészen a partközeiig merészkedik. Ilyenkor szedi össze, szinte már megszokásból, a napközben eredménytelen horgászok által távozáskor bedobott etető anyagokat. Az igényesebb horgászt megnyugtatja az éjszaka csendje. A horgász igazán éjszaka maradhat egyedül botjaival, nem zavarja a szomszéd szöszmötölése, a gyermekhorgászok halriasztó zsivaja, a ki- bicek buta kérdései. Ha sikerült jól elhelyezkednie, ha minden kézre áll a sötétben való horgászatra, tulajdonképpen kiküszöbölheti a nappali kellemetlenségeket. Ehhez azonban az kell, hogy megfelelő világításról gondoskodjon (a legtöbb vizen a horgászhelyeket is kötelező megvilágítani), hogy a különféle használati tárgyakat ne kelljen keresgélni, lehetőleg kézközeiben legyenek. Vannak olyan halak, amelyeket csak éjszaka lehet horogra csalogatni. Az igazán kapitális harcsák nappal rá se hederítenek a rajokban bajuszuk előtt úszkáló kishalakra, de éjjel vadul rabolnak. A süllő sem igen mozdul szürkület előtt, a csuka is inkább pihen a világosságban. De nemcsak a rablók, a békés halak közül is egyre többen táplálkozásra az éjszakát részesítik előnyben. Ez nagyrészt érthető is; a növényevők nagyon óvatosak, a legkisebb rezdülésre reagálnak, márpedig a legtöbb víz manapság már agyonhorgászott és - etetett, így a halak nincsenek rá utalva a táplálék állandó keresésére. Nem is nagyon mozdulnak, a kárászokon és a keszegeken kívül napközben már alig lehet mást akasztani. B. G. Jacques Cousteau-nak, a néhai francia kutatónak emlékére ajánlották koncertjüket a víz alatti zenei fesztiválon szereplő „művészek”. Romy Schneider lánya húszéves Sarah Magdalena Biasini még be sem töltötte az ötödik életévét, amikor az édesanyját, a Sissi feledhetetlen alakítóját - Romy Schneidert - 1982. május 29-én örökre elvesztette. A gazdag, nagypolgári családból származó „titkár”, Dániel Biasini 1975-ben lett Romy férje, majd később a Biasini család szinte teljesen kisajátította magának az árván maradt kislányt, Párizsba járatták egy katolikus magániskolába. Sarah teniszezett, lovagolt, zongorázott és beleszeretett Alain Delon fiába, a 29 éves Antonyba. A kislány közvetlen környezete ebben a kapcsolatban Alain Delon és Romy Schneider tragikus szerelmi kapcsolata (1958-1964) megismétlődését vélte felfedezni, ami nem véletlen ... Az 1977. július 21-én született Sarah Biasini neve 3 éve hónapokig szerepelt a nyugati sajtó (Paris Match, Bild stb.) hasábjain, mivel őt szerették volna megnyerni az osztrákok egy újabb Sissi sorozat főszerepére - az anya és a leánya közötti nagy hasonlóság miatt. Sarah Biasini döntésében azonban az apai intelmeké lett a „főszerep”, ugyanis nem óhajtotta a lányának azt a tragikus életsorsot, ami végül is a „filmlegenda” Romy Schneidert 44 évesen az öngyilkosságba kergette. A nyugodtabb és kevésbé veszélyes polgári pálya mellett ágáló Biasinit akkor sokan azzal vádolták, hogy Sarah-ból is rendszeresen hasznot húzott, mivel a lányáról készült „veszélytelen fotókért” évente mintegy fél milliónyi márkára rúgó összeget zsebelt be. Sarah-t az édesanyja valósággal imádta, hiszen fia, Christopher David Meyen, 1981- ben tragikus körülmények között elhunyt. Hajzer Lajos Viccparádé Nosztalgia. Két légy bú- csúzkodik Robinson fején. „Pénteken találkozunk, szia.” Megállapodás. Mi a szüzesség mértékegysége? Egy volt. Szex. Miért megy a nő szívesen Indiába? Mert ott fekszik a Himalája. (Beküldte: Adrián Gábor.) Mutatványos., Józsi, valaki járkál a kertben.” - suttogta éjféltájban férjének az állatok hangját utánzó mutatványos felesége. Nem késett a válasz: „Éppen most, amikor be vagyok rekedve, és még ugatni sem tudok?!” Anno. Gorbacsov szülőfalujába látogat. Találkozik ismerősével. „Bátyám, van videója?” „Hogyne.” „Tv-je is van?” „Persze, színes.” „És tudja, ki vagyok én?” „Amerikai újságíró.” „No, nem ismersz meg, Misa vagyok, a Gorbacsovék fia.” „Akkor mit hülyéskedsz, tudod, hogy még villany sincs az egész faluban.” Járőrök. „Te, ennyi kilométer után én már érzem a lábamat.” „Tudod mit, akkor szagold az enyémet!” Hír. Információink szerint a spicli légy beköpte a vajat. Változatok a halálra. A cipész feldobja a bakancsát, a kertész fűbe harap, a kovács elpatkol, a kombájno- sért jön a kaszás, az órásnak lejár az ideje, a vadásznak lőttek, a postásnak csöngetnek, a lakatos beadja a kulcsot, az újságírónak végleg eljön a lapzárta. Várjuk (ezeknél is jobb) vicceiket, valamint képes és képtelen ötleteiket lapunk címére. Összeállította: Bozsik László RÁDIÓ MELLETT A rádióból tudom, hogy valahol az Alföldön egy Fej- és szívlövések a világban családot kilakoltattak, mert hosszú idő óta nem tudták fizetni a rezsit, már csak azért sem, mert az apjuk munkanélküli segélyt kapott, és abból aligha lehet megélni. Szóval kilakoltatták őket - no persze nem az utcára, hanem valamiféle állami szükséglakásba, ahova az ember a lovát sem kötné be. A hír nem lepett meg. Reggel - inkább hajnalban - kinézek az emeletről az aszfaltozott, bekerített, bokrokkal és cserjékkel övezett grundra. A fák lombjai alatt két ember fekszik. Egyikük hullámpapírból ágyazott meg magának, csau színű viharkabáttal takarózott, még a fejét is eldugta, mert hűvösek az éjszakák. Lábnál - a csupasz aszfalton - zöld nadrá- gos nő kuporodott össze, takaró nélkül, és aludt. A járdán három középkorú asszony húzott el a buszmegálló felé, benéztek a grundra, egy pillanatra megálltak, majd tovább folytatták útjukat. Találkoztam velük a megállóban, hogy kedvenc lapomat megvegyem az újságos Marikától. Az asszonyok a korábbi látványt tárgyalták, riadtan. „... Talán nem is élnek. Lehet, hogy halottak...” A másik: „... Kéne a rendőröknek szólni. Az ilyenek gyanúsak ...” Hangjukban inkább szánalom volt, mint gyűlölködés. Bennem régi, rossz ízű emlékek tódultak föl. Gyermekkorom Horthy-rendszerében a lapok hírrovatában ,tossz arcú”, meg „munkáskülsejű” gyanús egyéneknek rajzolták a társadalomból kiszakadt szerencsétleneket, akiket szigorú tekintetű zsaruk költögettek a hajnali ligeti padokról, „... Mi a neve? Anyja neve? Lakáscíme?” - kérdésekre várva az álmos, halk válaszokat. Azt a rendszert - rövid néhány éve - egy ismert politikus szociálisan érzékenynek minősítette, és még csak nem is szégyellte magát. Később kinéztem az ablakon: a férfi még aludt, a nő már térdelt a földön, és papírokra pakolt ki kenyeret, zacskós tejet; készítette a reggelit szomorú álmát alvó társának. A rádió - híreiben — beszámolt egyik parlamenti párt belső viszályairól, aztán a NATO-beli belépési reményekről, súlyos, északi árvizekről, halottakról, egy tüntető palesztin tinédzser fejbelövéséről, a világhírű divatkirály lelövéséről... meg az egész világ szennyéről, mocskáról. Régóta ismert asszony panaszkodik. Hirdetésre telefonon jelentkezett takarítónői állásra, mert nem veti föl a pénz, különben sincs munkája. Élni kell. A telefonszám ismert, nagy intézményé. A túlsó végén fölényes, szigorú, inkább pökhendi férfihang: „Négy emeletet kell naponta takarítani” „Egyedül?” - „Ehhez nincs magának köze ... Majd mindent megtud ...” - „És kérem szépen, mennyi a fizetés.. . mert az is fontos, tudja ...” A férfi közbevág: „Majd mindent megtud idejében ... Különben is, gondolja, hogy a tébét én fizetem ...?!” Az asszony nem gondolt semmit, csak végtelenül elszomorodott. Nem polgármesteri állást óhajt, hanem csak takarítóit. És szeretné tudni, hogy mire számíthat. De a túlsó végen - a talán szürke kis tisztviselő révén - elképesztően megalázzák. Fentről beszél. Kioktat. A nyeregben ő ül. Eszébe sem jut, hogy holnap talán ő kerül utcára, és kuncsoroghat állás után. Hogy esetleg őt is megalázzák. Most rajta múlik, hogy valakinek jut-e daJEGYZET • • • rab kenyérrel több, vagy nem. Szóval az istentől hatalmat kapott. Csak jóindulatot nem. Nem merem hinni, hogy ilyen a világ. Jövök be a kettes busszal. Hosszú, vállas fiatal férfi ül velem szemben. Társa alacsony, pelyhedző állú, nem éppen értelmes ábrázatú. A busz elhúz a Petőfi mozi előtt, a hosszú elolvassa a műsoron lévő film címét. Ásít? „Valamelyik nap megnézem” - mondja a társának. Aztán megjegyzi: „Ha lesz pénzem rá ... Ha meg nem lesz, majd leütök valakit...” A két lehetőség közül valamelyik majd bejön.
