Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)

1997-07-14 / 191. szám

1997. július 14., hétfő Háttér - Riport DUnántúli Napló 9 Iskolaügyi látlelet a végvidékről A szabolcsi általános iskola igazgatója titkos magnófelvételeket ígért A pécsi iskola-összevonásokról megszületett utolsó közgyűlési határozatot nem mindenki tekinti véglegesnek. Vannak, akik továbbra is harcolnak az önállóságukért. A Szabolcsi Általános Iskola és Speciális Szakiskola harca egyike azoknak a jeleknek, me­lyek mutatják, hogy az iskolák átszervezése, összevonása ügyében nem csitulnak az indu­latok. Mint ismeretes, az iskolát a fehérhegyivel és a meszesivei vonja össze a határozat, azzal, hogy hozzájuk kerül a Dolgo­zók Általános Iskolája is. Változékony javaslatok Czimmer Tamás, aki jelenleg a háromtagú igazgatótanács tagja, s július 1-jétől a szakkép­zésért felelős vezető, tartja ma­gát ahhoz, hogy amíg a gyakor­lat miatt hosszabb tanévük nem fejeződik be, ő továbbra is isko­laigazgató. Ilyen minőségben mondta el az iskola féléves küzdelmét, néhány, eddig a nyilvánosság előtt nem ismert adattal is kiegészítve.- Meg fogja látni, hogy az a számtalan közoktatási bizott­sági változat, mely az iskolánk­kal kapcsolatban született az elmúlt hat hónapban, nem azt mutatja, hogy komoly szakmai érvek alapján alakultak volna a döntések. Hogy lehet, hogy ugyanaz az iskola egyszer tá­mogatandó, másszor pedig ösz- sze kell vonni másokkal? Az első közgyűlési határozat szerint a szabolcsi iskola foly­tathatja a 9. és 10. osztályos képzést, sőt szakmunkáskép­zővé is alakulhat. Ehhez képest villámcsapásként érte az igaz­gatót a hír, hogy a felső tagoza­tát elviszik. Ezt január 24-én tudta meg, amikor 11 iskola- igazgatót összehívtak, hogy kö­zöljék velük az iskolákra vo­natkozó terveket. Szabolcson az alsó tagozat s a 9. és a 10. osztály maradt volna, de meg­kapta volna a város másik vé­géről az istenkúti 9. és 10. osz­tályt is. Akkor még az volt a terv, hogy a Dolgozók iskolája a Felsővámház úti iskolához kerül, az Egyetem utcaival együtt. Egyezkedések fű alatt- A háttérben nagy csata folyt - mesélte az igazgató -, ebben benne volt a részönkor­mányzat is. Végül több megbe­szélés után március 18-án 17 órakor a részönkormányzati egyeztetésen Troska Gyula közoktatási bizottsági elnökkel és Újvári Jenő alpolgármester­rel együtt megállapodtunk, hogy ha az iskola lenyeli a Dol­gozókat, akkor utána nem nyúl­nak az intézményhez. Erről jegyzőkönyv is készült. Ekkor 602 gyerek járt volna ide, rájuk 40,5 nevelő jutott volna, ami azt jelenti, hogy 15,5-ös az egy pedagógusra jutó gyermeklétszám. Ez jóval jobb az európai normánál, de még a hazai 12,7-es átlagnál is. A szülők persze féltek attól, hogyan kerülnek be a nehezen kezelhető tanulók egy normális iskola életébe. Czimmer Tamás elmondta, hogy a Dolgozók is­kolájában a diákok 30 száza­léka bevallottan drogos, közel 20 százalékuk ellen pedig most is büntetőeljárás folyik.-Akkor már a közoktatási bizottság is látta, hogy a szak­képzés miatt nem lehet az in­tézményünk gazdasági önálló­ságát elvenni. Velem egyébként megpróbálták megértetni négy- szemközti megbeszéléseken, hogy jobb lesz az az iskolának, ha belemegyünk az alkuba. így hát végül a március 20-i közgyűlésen az igazgató már fel se szólalt. A Dolgozókkal együtt elkezdték az együttmű­ködés lehetőségeit kidolgozni, s május 26-ára elkészült egy in­tézkedési terv, amely alapján már júniusban költözhetett volna a Dolgozók iskolája. Mézesmadzag az igazgatóknak Ehhez képest megdöbbentő volt, hogy június 11-éré újabb értekezletre hívták össze az igazgatókat, ahol Szabolcs megtudta, hogy önállóságát el­veszti. Ezt a változatot fogadták el június 26-án.- Néhányszor azért a mé­zesmadzagot is elhúzták az or­runk előtt, csak menjünk bele az átalakításokba - állítja Czim­mer Tamás. - Titkos magnófel­vételem van arról a januári al­kalomról, ahol a közoktatási bi­zottság néhány tagja külön el­beszélgetett az iskolaigazga­tókkal. Megígérték, hogy ha le­nyeljük az átszervezést, bármilyen igazgatói posztra pá­lyázunk, megfogjuk kapni. Hogy az óvatosság vagy a bizonytalanság vitte rá az igaz­gatót a kis zsebmagnó bekap­csolására? Mindenesetre olyan tanulságos felvétele is van, ahol négyszemközt beszélget a köz­oktatási bizottság egy mérvadó tagjával. A minőség persze kí­vánnivalót hagy maga után, de egy hangtechnikus kellően tisz­tává teheti a rögzített anyagot. Az sem volt a legjobb, hogy a közgyűlés elé nem az iskolára vonatkozó teljes adatsor került, hanem csak az általános iskolai létszám. Feltüntették viszont az összes pedagógust, ami termé­szetesen egy siralmas 5,3-as át­lagot hozott. Az igazgató több­ször szólt arról is, hogy nincs 20 tanterme, hiába is erősködik bárki, hanem csak 11. Ugyan­akkor azt sem szabad elhall­gatni, hogy a folyamatnak volt egy olyan szakasza, amikor a Dolgozókkal való fúziót elfo­gadva az igazgató belement abba az alkuba, hogy maradja­nak ezek a számok, de cserébe az önállóság is. Az utolsó változattal kapcso­latban azt érzi, becsapták. Úgy gondolja, ráadásul még az ed­dig összegyűjtött szponzori pénzek és ajánlatok is elúszhat­nak. Csak amíg beszélgettünk, 3^1 telefonhívás is érkezett olyan cégektől, melyek tudni akarták, hová küldjék az isko­lának szánt pénzt. Volt, aki visszalépett, mert mint mondta, nem látja biztosítva, hogy ha fel is adja a pénzt, azt a szabol­csiak kapják majd meg. Elvesző milliók Az igazgató attól tart, hogy akár 8 milliós veszteség is ér­heti az intézményét, ha gazda­sági önállóságát elveszti. 21 céggel áll kapcsolatban, közü­lük néhányan elküldték a támo­gatásukat, s rátelefonáltak, megérkezett-e a pénz. Amikor ezekről az összegekről érdek­lődött, azt a választ kapta, hogy nem tudnak róluk. Ha azonban a cég feltünteti, kinek és mire szánja a pénzt, állítólag lehetet­len, hogy az ne jusson el a kivá­lasztotthoz. Az igazgató a szülőkkel és a tantestülettel együtt óvást adott be a Baranya Megyei Közigaz­gatási Hivatalnak, a közgyűlési határozatban szereplő törvény- sértések miatt. Czimmer Tamás szerint a határozat figyelmen kívül hagyta többek közt a Közoktatási törvény 104. pa­ragrafusának 9. pontját, mely az oktatási intézmények átszer­vezésének időpontjáról szól. A döntés véleménye szerint el­lentmond a 88. paragrafusnak is, melyben a törvény arról ren­delkezik, hogy intézményt át­szervezni csak úgy lehet, ha az a gyermekek érdekeit nem sérti.- Itt pedig sérülnek ezek a jogok - szögezte le beszélgető- társam. - Elég, ha csak a sport- versenyekre gondolok, ahon­nan teljesen kiszorulhatunk. Van olyan kiírás például, amely szerint csak a 200fő alatti álta­lános iskola diákjai indulhat­nak. Nálunk a gyerekek jó része cigány. A számukra gyakran az egyetlen lehetőség, ha valami­lyen sportágban kitűnnek. Félelem nélkül Az igazgató hiányolja, hogy több, a törvényben előírt szer­vezettel nem egyeztették a rá­juk vonatkozó döntéseket, így például a megyei gazdasági kamarával, a kisebbségi ön- kormányzattal. Levélben for­dult a Művelődési és Közokta­tási, a Földművelésügyi illetve a Belügyminisztériumhoz is. A szülők az állampolgári jogok országgyűlési biztosának írtak. S hogy miért mondta el mindezt most az igazgató, s mi­ért hallgatott egyes részletekről idáig?-Mert bíztam a megállapo­dásainkban és védeni akartam az önállóságunkat. Sok érintett igazgató megelégszik a címze­tes poszttal járó pótlékkal, azért hallgat. Én már nem félek. Hodnik I. Gy. Az iskolák bezárása elleni júniusi demonstráció fotó: laufer Cseri László jegyzete Kétszáz méter Több intézmény és magán- személy is hosszú ideig tilta­kozott az ellen, hogy a pécsi Gandhi Gimnázium, a Lelki Egészségvédő és Gondozó In­tézet és egy gyermekorvosi rendelő közelében megnyíl­jon egy kocsma és játékterem. A polgármesteri hivatal ha­tósági irodája alapos vizsgála­tot kezdett annak felderíté­sére, hogy a tervezett műin­tézmény 200 méteren belül vagy azon túl van-e. Ugyanis szeszesitalt kimérni, játék­termet működtetni alsó- és középfokú oktatási, egész­ségügyi, gyermek- és ifjúság- védelmi, valamint gyermekin­tézmény főbejáratától számí­tott 200 méteres közúti (köz­területi) távolságon belül ti­los. Melegh Frigyesné, az iroda csoportvezetője szerint az érvényben lévő rendelet ér­telmében nem légvonalról van szó, mert akkor jelen esetben a kocsma nem üze­melhetne, hiszen a Gandhi és a gondozóintézet száz méterre sincs. A járdán, mint közterületen cikcakkban haladva viszont meg kellett kerülni azt a tel­ket, amelyen a kocsma áll, ott ugyanis nem lehet méréseket végezni tekintettel arra, hogy az magánterület. A rendelet pedig kizárólag közútról és közterületről tesz említést. Az eredmény így háromszáz mé­ter lett, s természetesen olyan eset is könnyen elképzelhető, hogy egy utcácska túloldalán lévő, magánterületen álló in­tézmény a sajátos körülmé­nyek miatt, hivatalosan mérve, akár több kilométerre is fekszik. A valóságban persze, nem az történik, hogy a gimnázi­umból kijövő gyerek a legna­gyobb kerülővel, cikcakkban közelíti meg a játéktermet, hogy a rendelet által előírt közterületen haladhasson, s nem ezt teszi a részeg sem, amikor kitántorog a kocsmá­ból, s néhány pillanat múlva odahány az iskolakapuba. Bár esetében a cikcakk nem el­képzelhetetlen. Könyv a fogyasztás ellen ,Jobban élni kevesebből” címmel jelent meg érdekes könyv nemrég Spanyolor­szágban, amely a fogyasztói társadalom irracionális füg­gőségei elleni védekezésül al­ternatív megoldásokat ajánl, mint amilyen például a csere­kereskedelem. „Ne vegyétek meg a könyvünket! Vegyétek ki inkább könyvtárból, vagy osszátok meg barátaitokkal” - hirdetik már a könyv hátsó borítóján a szerzők, a baszk Alicia Arrizabalaga és a né­met Dániel Wagman. A szerzők kifejtik: a fo­gyasztói társadalom a vásár­lások rabjává nevel bennün­ket, ami olyan, mint a kábító­szerfüggőség. Ráadásul majdnem minden fogyasztás a környezet elleni támadás is egyben, és mélyíti a társa­dalmi igazságtalanságot. A megoldás a nélkülözhető dol­gok vásárlásától való tartóz­kodás, a cserekereskedelem valamint a javak megosztása és újrafelhasználása. Dániel Wagman a könyv madridi bemutatóján el­mondta: a könyvében elmon­dottak közül sok mindent Ka­liforniában, hippi korában ta­nult. Dániel az ipari szemét újrafelhasználásával foglal­kozik. A fogyasztói társada­lom abszurd voltát ezekkel a szavakkal próbálta érzékle­tessé tenni: "Munkaidőnk egyharmadát arra fordítjuk, hogy kifizessük az autót, amely aztán lehetetlenné teszi életünket a nagyvárosokban”. A könyv konkrét módsze­reket is ajánl a fogyasztás el­leni harcra: például készít­sünk listát feleslegesen fel­halmozott dolgainkról, és próbáljuk eljuttatni azokhoz, akiknek valóban szükségük lehet rájuk. Másik célravezető módszer: előre elkészített lis­tával menjünk vásárolni, és ne vegyünk semmi mást, mint ami azon szerepel. Ugyancsak segíthet, hogy ha valamibe - például egy ruhadarabba - „beleszeretünk”, adjunk ma­gunknak 48 órás gondolko­dási időt, mielőtt megvesz- szük. Megoldás lehet a csere­kereskedelem és szolgáltatá­sok újrabevezetése is, vala­mint az, ha a barátok vagy ismerősök közösen, raktár- áruházakban végzik a nagy- bevásárlást, és a tartós fo­gyasztási cikkeket, valamint a ruhát másodkézből szerzik be - tanácsolják a szerzők. A vietnami Condom kávéház Az előadó tetőtől talpig óvszerben Ho Si Minh-városban, az egykori Saigonban a „Condom kávéház” min­dig tele van, de bizonyos napokon még ä szokásos­nál is több vendéget csábít erre a Vietnamban egye­dülálló szórakozóhelyre egy attrakció: Ong Bao Cao Su - magyarul Óv­szer Úr - fellépése. A te­tőtől talpig óvszerbe öltö­zött előadó az est fény­pontja. A vendégek italo­kat fogyasztanak, diszkó­zenét hallgatnak, és köz­ben tájékoztatást kapnak, hogy lehet az AIDS-fertő- zés veszélye nélkül sze­xuális életet élni. Vietnamban még min­dig tabu a szexuális kér­dések bármiféle nyilvános megvitatása, ezért a „Condom kávéház” puszta léte is szemlélteti, hogy a hatóságok kezdik komolyan venni az AIDS egyre gyorsabb terjedésé­nek problémáját. „Viet­nam megelőzte a térség többi országát abban, hogy népszerűsíti az óv­szer használatát” - mondta az AFP francia hírügynökség tudósítójá­nak Ho Si Minh-városban az ENSZ AIDS-szel fog­lalkozó hivatalának egyik képviselője. Egy másik külföldi, aki szintén köz­reműködik az AIDS-elle- nes kampányban, el­mondta: a vietnami kor­mány nagyon komolyan veszi a dolgot, annyira, hogy egy miniszterelnök­helyettesre bízta a prob­léma kezelését. Az 1990-es évek ele­jéig tartó nemzetközi el­szigeteltség miatt Viet­namban az AIDS később ütötte fel a fejét, mint a többi délkelet-ázsiai or­szágban. Hanoi most le akarja vonni a tanulságot a másutt elkövetett hibák­ból. „Lehetséges, hogy Vi­etnamban épp olyan nagy a járvány, mint Thaiföl- dön, de nekünk megvan az az előnyünk, hogy ná­lunk később kezdődött, s így hasznosíthatjuk má­sok tapasztalatait” - ma­gyarázta Ho Si Minh-vá- ros AIDS-ellenes bizott­ságának egyik tagja, Le Truong Giang. Vietnamban hivatalos adatok szerint 5481 vírus- hordozó él, zömmel pros­tituáltak és kábítószer-fo­gyasztók. A tesztek nem állnak elegendő mennyi­ségben rendelkezésre, s ezért okkal feltételezhető, hogy ennél sokkal na­gyobb a számuk. Az Egészségügyi Világszer­vezet e tekintetben egyál­talán nem derűlátó: úgy véli, hogy Vietnam még ebben az évtizedben több, mint 350 ezer szeropozi- tív fertőzöttet számlálhat. A régi Saigonban a kö­zös fecskendőt használó kábítószeresek fertőzött- ségi aránya 35—40 száza­lékos. Khanh Hoa tarto­mányban, amelyhez Nha Trang város is tartozik, a fecskendőt használó drog- fogyasztók fele szeropozi- tív a hivatalos adatok sze­rint. 1996-ban a prostitu­áltaknak állítólag csak az 1,2 százaléka bizonyult szeropozitívnak, de ez azt jelentette, hogy az arány három év alatt meghá­romszorozódott. Az AIDS-ellenes harc­ban résztvevő humanitá­rius szervezetek hangsú­lyozzák, hogy Vietnam­ban csak azokat a drogo­sokat és prostituáltakat tesztelik, akiket már átne- velési táborokba küldtek, ezért a statisztika nem tükrözi a valóságot. A szeropozitívak zöme 25 éven aluli fiatal - ők al­kotják ma a vietnami la­kosság felét -, és az új esetekben több, mint a fele a 15-24 évesek kor­csoportjához tartozik. Pontosan ők azok, akiket megcéloz az Ifjúsági Központ helyiségeiben működő „Condom kávé­ház”, amely a Világ Or­vosai nevű (nem állami) szervezettől kap segítsé­get. Önkéntesek dolgoz­nak itt felszolgálókként, tanácsokat adnak azzal kapcsolatban, hogyan kell az AIDS ellen védekezni és ingyen osztogatnak óv­szert a fiataloknak. „Nagyon nehéz dolog a vendégeket szexuális éle­tükről faggatni, de mi azon vagyunk, hogy ne érezzék magukat kényel­metlenül” - mondta az egyik önkéntes. A kávéház kezelése gyökeresen eltér a hivata­los állásponttól, miszerint a prostitúció és a kábító­szerélvezet a társadalom veszedelmei, amelyek el­len nyílt háborút hirdet­tek, ha nem is túl nagy si­kerrel. A kávéháznak nem áll szándékában a szexuá­lis élet, akár a házasságon kívüli szexuális élet aka­dályozása, csupán az AIDS dúlását akarja meg­akadályozni. I 1 I i l

Next

/
Oldalképek
Tartalom