Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)
1997-07-14 / 191. szám
1997. július 14., hétfő Háttér - Riport DUnántúli Napló 9 Iskolaügyi látlelet a végvidékről A szabolcsi általános iskola igazgatója titkos magnófelvételeket ígért A pécsi iskola-összevonásokról megszületett utolsó közgyűlési határozatot nem mindenki tekinti véglegesnek. Vannak, akik továbbra is harcolnak az önállóságukért. A Szabolcsi Általános Iskola és Speciális Szakiskola harca egyike azoknak a jeleknek, melyek mutatják, hogy az iskolák átszervezése, összevonása ügyében nem csitulnak az indulatok. Mint ismeretes, az iskolát a fehérhegyivel és a meszesivei vonja össze a határozat, azzal, hogy hozzájuk kerül a Dolgozók Általános Iskolája is. Változékony javaslatok Czimmer Tamás, aki jelenleg a háromtagú igazgatótanács tagja, s július 1-jétől a szakképzésért felelős vezető, tartja magát ahhoz, hogy amíg a gyakorlat miatt hosszabb tanévük nem fejeződik be, ő továbbra is iskolaigazgató. Ilyen minőségben mondta el az iskola féléves küzdelmét, néhány, eddig a nyilvánosság előtt nem ismert adattal is kiegészítve.- Meg fogja látni, hogy az a számtalan közoktatási bizottsági változat, mely az iskolánkkal kapcsolatban született az elmúlt hat hónapban, nem azt mutatja, hogy komoly szakmai érvek alapján alakultak volna a döntések. Hogy lehet, hogy ugyanaz az iskola egyszer támogatandó, másszor pedig ösz- sze kell vonni másokkal? Az első közgyűlési határozat szerint a szabolcsi iskola folytathatja a 9. és 10. osztályos képzést, sőt szakmunkásképzővé is alakulhat. Ehhez képest villámcsapásként érte az igazgatót a hír, hogy a felső tagozatát elviszik. Ezt január 24-én tudta meg, amikor 11 iskola- igazgatót összehívtak, hogy közöljék velük az iskolákra vonatkozó terveket. Szabolcson az alsó tagozat s a 9. és a 10. osztály maradt volna, de megkapta volna a város másik végéről az istenkúti 9. és 10. osztályt is. Akkor még az volt a terv, hogy a Dolgozók iskolája a Felsővámház úti iskolához kerül, az Egyetem utcaival együtt. Egyezkedések fű alatt- A háttérben nagy csata folyt - mesélte az igazgató -, ebben benne volt a részönkormányzat is. Végül több megbeszélés után március 18-án 17 órakor a részönkormányzati egyeztetésen Troska Gyula közoktatási bizottsági elnökkel és Újvári Jenő alpolgármesterrel együtt megállapodtunk, hogy ha az iskola lenyeli a Dolgozókat, akkor utána nem nyúlnak az intézményhez. Erről jegyzőkönyv is készült. Ekkor 602 gyerek járt volna ide, rájuk 40,5 nevelő jutott volna, ami azt jelenti, hogy 15,5-ös az egy pedagógusra jutó gyermeklétszám. Ez jóval jobb az európai normánál, de még a hazai 12,7-es átlagnál is. A szülők persze féltek attól, hogyan kerülnek be a nehezen kezelhető tanulók egy normális iskola életébe. Czimmer Tamás elmondta, hogy a Dolgozók iskolájában a diákok 30 százaléka bevallottan drogos, közel 20 százalékuk ellen pedig most is büntetőeljárás folyik.-Akkor már a közoktatási bizottság is látta, hogy a szakképzés miatt nem lehet az intézményünk gazdasági önállóságát elvenni. Velem egyébként megpróbálták megértetni négy- szemközti megbeszéléseken, hogy jobb lesz az az iskolának, ha belemegyünk az alkuba. így hát végül a március 20-i közgyűlésen az igazgató már fel se szólalt. A Dolgozókkal együtt elkezdték az együttműködés lehetőségeit kidolgozni, s május 26-ára elkészült egy intézkedési terv, amely alapján már júniusban költözhetett volna a Dolgozók iskolája. Mézesmadzag az igazgatóknak Ehhez képest megdöbbentő volt, hogy június 11-éré újabb értekezletre hívták össze az igazgatókat, ahol Szabolcs megtudta, hogy önállóságát elveszti. Ezt a változatot fogadták el június 26-án.- Néhányszor azért a mézesmadzagot is elhúzták az orrunk előtt, csak menjünk bele az átalakításokba - állítja Czimmer Tamás. - Titkos magnófelvételem van arról a januári alkalomról, ahol a közoktatási bizottság néhány tagja külön elbeszélgetett az iskolaigazgatókkal. Megígérték, hogy ha lenyeljük az átszervezést, bármilyen igazgatói posztra pályázunk, megfogjuk kapni. Hogy az óvatosság vagy a bizonytalanság vitte rá az igazgatót a kis zsebmagnó bekapcsolására? Mindenesetre olyan tanulságos felvétele is van, ahol négyszemközt beszélget a közoktatási bizottság egy mérvadó tagjával. A minőség persze kívánnivalót hagy maga után, de egy hangtechnikus kellően tisztává teheti a rögzített anyagot. Az sem volt a legjobb, hogy a közgyűlés elé nem az iskolára vonatkozó teljes adatsor került, hanem csak az általános iskolai létszám. Feltüntették viszont az összes pedagógust, ami természetesen egy siralmas 5,3-as átlagot hozott. Az igazgató többször szólt arról is, hogy nincs 20 tanterme, hiába is erősködik bárki, hanem csak 11. Ugyanakkor azt sem szabad elhallgatni, hogy a folyamatnak volt egy olyan szakasza, amikor a Dolgozókkal való fúziót elfogadva az igazgató belement abba az alkuba, hogy maradjanak ezek a számok, de cserébe az önállóság is. Az utolsó változattal kapcsolatban azt érzi, becsapták. Úgy gondolja, ráadásul még az eddig összegyűjtött szponzori pénzek és ajánlatok is elúszhatnak. Csak amíg beszélgettünk, 3^1 telefonhívás is érkezett olyan cégektől, melyek tudni akarták, hová küldjék az iskolának szánt pénzt. Volt, aki visszalépett, mert mint mondta, nem látja biztosítva, hogy ha fel is adja a pénzt, azt a szabolcsiak kapják majd meg. Elvesző milliók Az igazgató attól tart, hogy akár 8 milliós veszteség is érheti az intézményét, ha gazdasági önállóságát elveszti. 21 céggel áll kapcsolatban, közülük néhányan elküldték a támogatásukat, s rátelefonáltak, megérkezett-e a pénz. Amikor ezekről az összegekről érdeklődött, azt a választ kapta, hogy nem tudnak róluk. Ha azonban a cég feltünteti, kinek és mire szánja a pénzt, állítólag lehetetlen, hogy az ne jusson el a kiválasztotthoz. Az igazgató a szülőkkel és a tantestülettel együtt óvást adott be a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatalnak, a közgyűlési határozatban szereplő törvény- sértések miatt. Czimmer Tamás szerint a határozat figyelmen kívül hagyta többek közt a Közoktatási törvény 104. paragrafusának 9. pontját, mely az oktatási intézmények átszervezésének időpontjáról szól. A döntés véleménye szerint ellentmond a 88. paragrafusnak is, melyben a törvény arról rendelkezik, hogy intézményt átszervezni csak úgy lehet, ha az a gyermekek érdekeit nem sérti.- Itt pedig sérülnek ezek a jogok - szögezte le beszélgető- társam. - Elég, ha csak a sport- versenyekre gondolok, ahonnan teljesen kiszorulhatunk. Van olyan kiírás például, amely szerint csak a 200fő alatti általános iskola diákjai indulhatnak. Nálunk a gyerekek jó része cigány. A számukra gyakran az egyetlen lehetőség, ha valamilyen sportágban kitűnnek. Félelem nélkül Az igazgató hiányolja, hogy több, a törvényben előírt szervezettel nem egyeztették a rájuk vonatkozó döntéseket, így például a megyei gazdasági kamarával, a kisebbségi ön- kormányzattal. Levélben fordult a Művelődési és Közoktatási, a Földművelésügyi illetve a Belügyminisztériumhoz is. A szülők az állampolgári jogok országgyűlési biztosának írtak. S hogy miért mondta el mindezt most az igazgató, s miért hallgatott egyes részletekről idáig?-Mert bíztam a megállapodásainkban és védeni akartam az önállóságunkat. Sok érintett igazgató megelégszik a címzetes poszttal járó pótlékkal, azért hallgat. Én már nem félek. Hodnik I. Gy. Az iskolák bezárása elleni júniusi demonstráció fotó: laufer Cseri László jegyzete Kétszáz méter Több intézmény és magán- személy is hosszú ideig tiltakozott az ellen, hogy a pécsi Gandhi Gimnázium, a Lelki Egészségvédő és Gondozó Intézet és egy gyermekorvosi rendelő közelében megnyíljon egy kocsma és játékterem. A polgármesteri hivatal hatósági irodája alapos vizsgálatot kezdett annak felderítésére, hogy a tervezett műintézmény 200 méteren belül vagy azon túl van-e. Ugyanis szeszesitalt kimérni, játéktermet működtetni alsó- és középfokú oktatási, egészségügyi, gyermek- és ifjúság- védelmi, valamint gyermekintézmény főbejáratától számított 200 méteres közúti (közterületi) távolságon belül tilos. Melegh Frigyesné, az iroda csoportvezetője szerint az érvényben lévő rendelet értelmében nem légvonalról van szó, mert akkor jelen esetben a kocsma nem üzemelhetne, hiszen a Gandhi és a gondozóintézet száz méterre sincs. A járdán, mint közterületen cikcakkban haladva viszont meg kellett kerülni azt a telket, amelyen a kocsma áll, ott ugyanis nem lehet méréseket végezni tekintettel arra, hogy az magánterület. A rendelet pedig kizárólag közútról és közterületről tesz említést. Az eredmény így háromszáz méter lett, s természetesen olyan eset is könnyen elképzelhető, hogy egy utcácska túloldalán lévő, magánterületen álló intézmény a sajátos körülmények miatt, hivatalosan mérve, akár több kilométerre is fekszik. A valóságban persze, nem az történik, hogy a gimnáziumból kijövő gyerek a legnagyobb kerülővel, cikcakkban közelíti meg a játéktermet, hogy a rendelet által előírt közterületen haladhasson, s nem ezt teszi a részeg sem, amikor kitántorog a kocsmából, s néhány pillanat múlva odahány az iskolakapuba. Bár esetében a cikcakk nem elképzelhetetlen. Könyv a fogyasztás ellen ,Jobban élni kevesebből” címmel jelent meg érdekes könyv nemrég Spanyolországban, amely a fogyasztói társadalom irracionális függőségei elleni védekezésül alternatív megoldásokat ajánl, mint amilyen például a cserekereskedelem. „Ne vegyétek meg a könyvünket! Vegyétek ki inkább könyvtárból, vagy osszátok meg barátaitokkal” - hirdetik már a könyv hátsó borítóján a szerzők, a baszk Alicia Arrizabalaga és a német Dániel Wagman. A szerzők kifejtik: a fogyasztói társadalom a vásárlások rabjává nevel bennünket, ami olyan, mint a kábítószerfüggőség. Ráadásul majdnem minden fogyasztás a környezet elleni támadás is egyben, és mélyíti a társadalmi igazságtalanságot. A megoldás a nélkülözhető dolgok vásárlásától való tartózkodás, a cserekereskedelem valamint a javak megosztása és újrafelhasználása. Dániel Wagman a könyv madridi bemutatóján elmondta: a könyvében elmondottak közül sok mindent Kaliforniában, hippi korában tanult. Dániel az ipari szemét újrafelhasználásával foglalkozik. A fogyasztói társadalom abszurd voltát ezekkel a szavakkal próbálta érzékletessé tenni: "Munkaidőnk egyharmadát arra fordítjuk, hogy kifizessük az autót, amely aztán lehetetlenné teszi életünket a nagyvárosokban”. A könyv konkrét módszereket is ajánl a fogyasztás elleni harcra: például készítsünk listát feleslegesen felhalmozott dolgainkról, és próbáljuk eljuttatni azokhoz, akiknek valóban szükségük lehet rájuk. Másik célravezető módszer: előre elkészített listával menjünk vásárolni, és ne vegyünk semmi mást, mint ami azon szerepel. Ugyancsak segíthet, hogy ha valamibe - például egy ruhadarabba - „beleszeretünk”, adjunk magunknak 48 órás gondolkodási időt, mielőtt megvesz- szük. Megoldás lehet a cserekereskedelem és szolgáltatások újrabevezetése is, valamint az, ha a barátok vagy ismerősök közösen, raktár- áruházakban végzik a nagy- bevásárlást, és a tartós fogyasztási cikkeket, valamint a ruhát másodkézből szerzik be - tanácsolják a szerzők. A vietnami Condom kávéház Az előadó tetőtől talpig óvszerben Ho Si Minh-városban, az egykori Saigonban a „Condom kávéház” mindig tele van, de bizonyos napokon még ä szokásosnál is több vendéget csábít erre a Vietnamban egyedülálló szórakozóhelyre egy attrakció: Ong Bao Cao Su - magyarul Óvszer Úr - fellépése. A tetőtől talpig óvszerbe öltözött előadó az est fénypontja. A vendégek italokat fogyasztanak, diszkózenét hallgatnak, és közben tájékoztatást kapnak, hogy lehet az AIDS-fertő- zés veszélye nélkül szexuális életet élni. Vietnamban még mindig tabu a szexuális kérdések bármiféle nyilvános megvitatása, ezért a „Condom kávéház” puszta léte is szemlélteti, hogy a hatóságok kezdik komolyan venni az AIDS egyre gyorsabb terjedésének problémáját. „Vietnam megelőzte a térség többi országát abban, hogy népszerűsíti az óvszer használatát” - mondta az AFP francia hírügynökség tudósítójának Ho Si Minh-városban az ENSZ AIDS-szel foglalkozó hivatalának egyik képviselője. Egy másik külföldi, aki szintén közreműködik az AIDS-elle- nes kampányban, elmondta: a vietnami kormány nagyon komolyan veszi a dolgot, annyira, hogy egy miniszterelnökhelyettesre bízta a probléma kezelését. Az 1990-es évek elejéig tartó nemzetközi elszigeteltség miatt Vietnamban az AIDS később ütötte fel a fejét, mint a többi délkelet-ázsiai országban. Hanoi most le akarja vonni a tanulságot a másutt elkövetett hibákból. „Lehetséges, hogy Vietnamban épp olyan nagy a járvány, mint Thaiföl- dön, de nekünk megvan az az előnyünk, hogy nálunk később kezdődött, s így hasznosíthatjuk mások tapasztalatait” - magyarázta Ho Si Minh-vá- ros AIDS-ellenes bizottságának egyik tagja, Le Truong Giang. Vietnamban hivatalos adatok szerint 5481 vírus- hordozó él, zömmel prostituáltak és kábítószer-fogyasztók. A tesztek nem állnak elegendő mennyiségben rendelkezésre, s ezért okkal feltételezhető, hogy ennél sokkal nagyobb a számuk. Az Egészségügyi Világszervezet e tekintetben egyáltalán nem derűlátó: úgy véli, hogy Vietnam még ebben az évtizedben több, mint 350 ezer szeropozi- tív fertőzöttet számlálhat. A régi Saigonban a közös fecskendőt használó kábítószeresek fertőzött- ségi aránya 35—40 százalékos. Khanh Hoa tartományban, amelyhez Nha Trang város is tartozik, a fecskendőt használó drog- fogyasztók fele szeropozi- tív a hivatalos adatok szerint. 1996-ban a prostituáltaknak állítólag csak az 1,2 százaléka bizonyult szeropozitívnak, de ez azt jelentette, hogy az arány három év alatt megháromszorozódott. Az AIDS-ellenes harcban résztvevő humanitárius szervezetek hangsúlyozzák, hogy Vietnamban csak azokat a drogosokat és prostituáltakat tesztelik, akiket már átne- velési táborokba küldtek, ezért a statisztika nem tükrözi a valóságot. A szeropozitívak zöme 25 éven aluli fiatal - ők alkotják ma a vietnami lakosság felét -, és az új esetekben több, mint a fele a 15-24 évesek korcsoportjához tartozik. Pontosan ők azok, akiket megcéloz az Ifjúsági Központ helyiségeiben működő „Condom kávéház”, amely a Világ Orvosai nevű (nem állami) szervezettől kap segítséget. Önkéntesek dolgoznak itt felszolgálókként, tanácsokat adnak azzal kapcsolatban, hogyan kell az AIDS ellen védekezni és ingyen osztogatnak óvszert a fiataloknak. „Nagyon nehéz dolog a vendégeket szexuális életükről faggatni, de mi azon vagyunk, hogy ne érezzék magukat kényelmetlenül” - mondta az egyik önkéntes. A kávéház kezelése gyökeresen eltér a hivatalos állásponttól, miszerint a prostitúció és a kábítószerélvezet a társadalom veszedelmei, amelyek ellen nyílt háborút hirdettek, ha nem is túl nagy sikerrel. A kávéháznak nem áll szándékában a szexuális élet, akár a házasságon kívüli szexuális élet akadályozása, csupán az AIDS dúlását akarja megakadályozni. I 1 I i l
