Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)

1997-07-10 / 187. szám

1997. július 10., csütörtök Hobbiállatok Dunántúli Napló 11 Oldalszerkesztő: Török Éva Aprókák A Misina Egyesületnél (Pécs-Somogy, Pajtás u. 6., telefon: 72/337-035) gaz­dára váró talált kutyák. Lili: Kertvárosban talál­ták 1997.06. 26-án, közepes termetű, fehér alapon, fe­kete foltos, barna jegyekkel, sima szőrű szuka. Molly: Vasason találták, 06. 28-án, fekete-vörös, német juhász jellegű és mé­retű szuka. Tacsi: 06. 30-án vitte be saját gazdája, fekete-barna, tacskó jellegű keverék kan. Szuszi: 06. 28-án hozta be saját gazdája, fekete ala­pon, vörösen tűzött tacskó kan. Lédi: 1997. 06. 25. vitte be saját gazdája, fekete-vö­rös, német juhász jellegű, álló fülű, keverék szuka. Burkus: fekete-vörös, hosszú lábú, kopó jellegű, sima, rövid szőrű kan. Negró: a gyepmester vitte be, 1997. 06. 30-án, fekete, fehéres mellényű és lábú, körülbelül 5 hónapos kan. Hógi: a gyepmester vitte be 1997. 06. 30-án, fekete, fehéres mellényű, farkú és lábú, 2 hónapos kan. Sári: a gyepmester vitte be 1997. 06. 30-án, kister­metű, sárga, rövid szőrű, ha­rapós szuka. A HEROSZ-nál (telefon: 72/441-703) új gazdát váró állatok: egy fajtatiszta ku­vasz kan, egy keverék ku­vasz kan, négy kuvasz kö­lyökkutya (közülük 3 szuka), egy 2,5 éves tanított kaukázusi juhászkutya kan, egy 3 hónapos szürke, fél­hosszú szőrű, tigriscsíkos kan, egy német juhászkutya kan, kifejezetten őrző-védő munkára, egy 3 éves újfund­landi koromfekete kan, egy 1 éves újfundlandi korom­fekete szuka, továbbá 7 he­tes kaukázusi német juhász­kutya kölykök, egy 6-7 he­tes hófehér hasky-féle kö­lyökkutya, ezenkívül egy sziámi macska( kandúr), il­letve egy törzskönyvezett fekete perzsa kandúr, vala­mint a legkülönbözőbb színű és nagyságú, szebbnél szebb házimacskák várnak még új gazdára. Elveszett Orfűn egy fe­hér-zsemleszínű heréit Burma kandúr macska. Nyaralás velük vagy nélkülük? Itt a nyár, tanakodnak a csalá­dok: mi legyen a kedvencükkel a nyaralás alatt. Akik rágcsálót vagy teknőst tartanak, elég, il­letve nagyon is szükséges ha megkérnek egy kedves rokont, barátot vagy szomszédot arra, hogy kétnaponként adjon az ál­latkáknak enni. A legalkalma­sabb lehet erre az a személy, aki úgy is feljár hozzánk, hogy megöntözze a virágokat. Nagyobb a gond ott, ahol kedvencként kutyát vagy macskát tartanak. Vigyék-e magukkal a család szeme-fé- nyét, vagy hagyják otthon, s ha marad, ki vigyázzon rá? Ter­mészetesen ez is - mint minden - egyéni döntés kérdése, de né­hány szempont talán segít a döntésben. Először is az, hogy milyen típusú nyaralást terve­zünk, hogy külföldre megyünk, vagy itthon maradunk Magyar- országon. Ha például külföldi városlátogatást tervezünk, ked­vencünknek is jobbat teszünk azzal, ha nem visszük magunk­kal. Ha pihenni megyünk, akkor is jó tudni előre, hogy a szállás­helyen beengedik-e. Ugyan­csak fontos megtudni, hogy az adott országban milyen állat­egészségügyi előírások vannak. Angliába és Skandináviába például egyáltalán nem szabad bevinni állatot, függetlenül egészségi állapotuktól karan­ténba zárják őket. Tengerparti nyaralás esetén furcsa helyzet áll elő. A legtöbb olaszországi szállodába vagy apartmanba például beengedik a kistestű háziállatot, a partra azonban nem ajánlatos - sok helyen tilos - levinni magunkkal, hiszen vannak olyan nyaralók,- akiket zavar a rohangáló állat. Ha az utazás mellett dön­tünk, az állatot ugyanúgy fel kell készíteni, mint saját ma­gunkat. Ennek alapfeltétele, hogy kiállíttassuk „útlevelét”, amely nélkül nem engedik ki Magyarországról, s nem mehet be azokba az országokba sem, ahova amúgy beengedik. Az ál­lat útlevelét az állatorvostól kapjuk, ez valójában egy igazo­lás arról, hogy egészséges, az oltásai rendben vannak, s hogy lakóhelyének 50 kilométeres körzetében egy éven belül ve­szettség nem fordult elő. Kell nyakörv, amelyen va­lamilyen formában rajta van nevünk és otthoni címünk, va­lamint a tervezett szálláshely címe és telefonszáma. Vigyük el saját megszokott tálkáját, plédjét és kedvenc já­tékát, és ha hozzászokott egy­féle táphoz, vigyünk abból is megfelelő készletet, hogy ne annak keresésével teljenek nap­jaink. Róka észjárású ál-állatvédő A HÉROSZ nevével élt vissza az a meglehetősen élelmes férfi, aki a tagtoborzásról hallva járta a pécsi házakat, lakásokat.- Környezetvédelmi felügye­lőnek, illetve egyesületünk megbízottjának adta ki magát - mondta Szalai István, a HÉ­ROSZ megyei titkára. - Tag­díjként 1200 forint befizetését kérte. A jóhiszemű emberek egy része adott is pénzt, cserébe kaptak egy házilag készített, ál­latvédelmi tevékenységre „fel­jogosító meghatalmazást”, az­tán várták az egyesületi tag­könyvük megérkezését. Termé­szetesen hiába, s miután felhív­tak, akkor derült ki, hogy csalás az egész. A HÉROSZ kizárólag csek­ken fogad el bármilyen befize­tést, legyen az tagdíj, vagy adomány! Cica a tetőn, veréb a neonburában A csavargó macskákat a legtöb­ben üldözik. Mintha ezt éreznék az állatok. Egy macskaanya két kölykével csak akkor veszi bir­tokába a pécsi Diana téri piac épületeinek tetejét, amikor bezár az utolsó árus is. Amíg tart a piac, a tér környékére se me­részkednek: érzékenyek a zajra és az emberekre. Az alkonyban a cserép- és palatető-borítás mé­lyedéseiben ugrálnak, szalad­gálnak, elbújnak a kúpcserepek hézagaiban, a tetőillesztések re­pedéseiben. A Melinda utca 29. számú la­kótömbnél az utcai higanygőz- lámpa burájában verébcsalád ta­nyázik. Fészekaljuk az égőket öleli körbe. Áram nem rázta meg a beköltözőket, a fészekal­jat erősítő pihe nem gyulladt ki. A lakók vidáman és kényelme­sen élnek. A bura repedésén, ami a fészek-ház bejárata, télen más madarak is bebújnak mele­gedni. Csuti J. Kutyák a műjégpályán Nemzetközi kiállítás lesz Pécsett Nemzetközi Kutyakiállítás lesz a hét végén Pécsett, a mű­jégpályán és a mellette lévő parkban a Pécsi MEOE Ön­álló Jogú Szervezete rendezé­sében. Európa több országából és hazai kutyákból mintegy 1300-1400 különleges és is­mert fajta látható majd ezen a megmérettetésen. Szombaton és vasárnap is 10 órától non­stop AGILITI és őrző-védő kutyabemutató lesz. Ez idő alatt zajlanak a bírálatok és megtörténik a legszebb egye- dek kiválasztása. Mindkét napon 14 órakor kezdődik a fajtagyőztes ku­tyák felvonulása. Az állatorvos tanácsai Dr. Gyökeres Sándor A védőoltásokról Az immunprophylaxis mai modem korszakában az em­bert és az állatvilágot fenye­gető fertőző betegségek jelen­tős részét sikerült felszá­molni, illetve visszaszorítani. Az aktív immunizálás során az antigén bejuttatásával arra ösztönözzük a szervezet vé­dekező rendszerét, hogy el­lenanyagokat termeljen az adott kórokozóval szemben. A kutya és a macska fer­tőző megbetegedései elleni védekezés egyrészt az állat egészségének megőrzését, bi­zonyos esetekben azonban a velük érintkező embert is védi. Számos vakcina van forgalomban az 1-2 kompo- nensűektől egészen a 6-7 összetevőt tartalmazókig. Legismertebbek a veszettség elleni oltóanyagok, melyek alkalmazására törvény köte­lez minden 3 hónapos kort be­töltött eb esetében. Kutyáknál a Parvo és Corona vírusos bélgyulladás szopornyica, a fertőző májgyulladás, a Lep­tospirosis és a kennelköhögés a legfontosabb megbetegedé­sek, melyek ellen célszerű védekezni. Cicák esetében is kívánatos lenne a veszettség elleni oltás, de ajánlott a lég­zőszervi megbetegedések, a panleucopénia esetleg a leu­cosis elleni vakcinázás is. Az oltások hatékonyságát igen sok tényező befolyásolja. Csak egészséges állat képes a megfelelő immunválaszra. A férges, legyengült, esetleg már beteg állat oltása értel­metlen vagy egyenesen kont­raindikált. Különböző stressz- tényezők, gyógyszerek, toxi- nok káros hatása ugyancsak érvényre juthat. Az örökletes faktorok szerepe-különösen túltenyésztett fajtákban sem elhanyagolható, mind gyako­ribb a genetikai hibára visz- szavezethető defektus. Az anyától származó ellenanya­gok az élet első heteiben vé­dik a kölyköt, de a korán be­vitt antigéneket is semlegesí­tik. A 10-12 hetes kor előtt adott oltások előnye abban mutatkozik, hogy a szervezet a második vakcinázásra ma­gasabb szintű immunválaszt ad, így szűkíthető az az idő­tartam, amikor az anyai ellen­anyagok már a vakcinázásra kialakultak, még nem védik az állatot. Figyelembe kell venni, hogy az anya átesett-e fertőzésen, illetve vemhes- sége alatt volt-e vakcinázva. Más és más esetben indokolt az élő és az inaktivált vakci­nák használata, ugyan ez áll az egy vagy több kompo- nensű alkalmazására is. Te­kintetbe kell venni az aktuális járványhelyzetet, nem feltét­lenül „parvo” ellen kell elő­ször oltani, tomboló szopor­nyica esetében. A fentiekből remélhetőleg kiderült, hogy a kérdéskör nem az oltóanyag egyszerű befecskendezéséből áll. Állatorvos által végzett, az oltási könyvben aláírt, lepe­csételt vakcinázást tekinthet­jük hitelesnek. Óvakodjunk a félszakértők kontárkodásai­tól! Megfelelően átgondolt, az adott esetre adaptált oltási program következetes végre­hajtásától várhatjuk csak a le­hetőleg magasabb szintű vé­delmet. Környezetünk madarai A feketerigó Valamikor csak a bok­ros erdők lakója volt, alig egy évszázada azonban mind nagyobb számban él már a váro­sok kertjeiben, parkjai­ban is, s ősszel sem köl­tözik innen, másokhoz hasonlóan a melegebb égtájakra. Egyik legis­mertebb rigófélénk. Az öreg hím tollazata korom színű, csőre és szemgyűrűje arany­sárga, lába feketés. A tojó és a fiatalok barnás ámyalatúak, csőrük szarubama. Az ifjabb példányok alsóteste jól látha­tóan foltozott. Településeinken már február vége felé hallhat­juk a hímek kellemes flótálását, s március második felében a to­jók fészekrakásának is tanúi le­hetünk. Költésre a fák, bokrok legalkalmasabb ágvilláit vá­lasztják, de odúkban, a házak ereszei alatt is szívesen ülnek a 4-6, kékeszöld alapon sűrű, sö­tét foltozású tojásra. A fekete­rigó táplálkozásában különösen télen segíthetünk, de a madarak egész évben szívesen veszik a törődést s tavasszal, nyár elején a hajnali, alkonyati órákban gyönyörű énekükkel fizetnek érte. Matyikó Tibor Liliké, a tacskó csodacsatár... Olykor hanyatt feküdt a heve- rőn, mind a négy lábát az ég­nek emelte, a két mellsőt eny­hén behajlította, aprókat vak- kantott, szemében huncut fé­nyek csillantak. Ez volt a játék ideje. Ilyenkor a hasát kellett simogatni, és ő kéjesen teker- gődzött, majd egy óvatlan pil­lanatban átvetette magát a fo­telembe, ott keresztbe feküdt és kajánul nézett vissza rám. - Kicseleztelek! - mondta a szeme, és kedvenc ülőhelye­met már csak ő bitorolta. Törzskönyvezett törpe tacskó volt, rövidszőrű, sötét­barna, szelíd őzike arccal. Kedves volt, ragaszkodó, bo- hókás és igen fegyelmezett. Történt, hogy magammal vit­tem hét végi bevásárlásra. A bolt előtt leültettem. Mivel sokfélét kellett vásárolnom, és a pénztárnál is hosszú volt a sor, megfeledkeztem szegény­kéről és hazasiettem. - Es Li­liké hol van? - kérdezte nejem riadtan. Visszarohantam. lücsi kutyám pontosan ott volt még mindig, ahová leültettem. Nemrég még fanatikus fo­cidrukker voltam. Szombaton­ként fölkerekedtünk Lilikém- mel és vasárnap estig jártuk a pécsi pályákat. Ha az idő borús volt, s a kutyám nem kapott kimenőt nejemtől, a pályaren­dezők számon kérték. Történt egyszer, hogy bemelegítéskor a labdát a kapu előtt hagyták az aranylábúak. Kis barátnőm fölpattant, odafutott és orrával hálóba terelte a labdát. A né­zők tapsoltak. Utóbb kiderült ez volt a matiné legjobb csatár­teljesítménye. Nem hagyhattuk otthon egyedül. Ám lakodalomba vol­tunk hivatalosak. Mondták, ha már itt van Liliké, kössük ki az udvarra. Először megdöbbent, mert hogy eddig ilyesmi nem történt vele, aztán fölháboro­dott, végül sírni kezdett. Mit tehettem? Ölembe kaptam és beálltam a lakodalmas me­netbe. Miután átpártoltam a te­niszhez és reggelenként a pá­lyára készülődtem, Lilikém ott ült az előszobában, szemét ér­deklőn rám függesztette, a hívó szóra várt. Hát vinni kel­lett. Emelt fővel, farkát csó­válva, büszkén poroszkált mel­lettem. Amikor úttesthez ér­tünk, megállt, éberen figyelt, s amikor elkiáltottam magam: most! - szinte átrepült a túlol­dalra, hosszú fülei szinte lo­bogtak. Ez volt Liliké nagy fu­tása. Dr. Freppán György

Next

/
Oldalképek
Tartalom