Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)

1997-06-29 / 176. szám

4 Dunántúli Napló Magyarország - Dél-dunántúl 1997. június 29., vasárnap Ma Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából Péter, Pál nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 4.39 nyugszik 20.55 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők 14-től 16 óráig az 505-000-ás telefonszámon. Hírszerkesztő: Tröszt Éva A gyógyító Ma a Pétereket és a Pálokat kö­szöntsük névnapjukon. A Péter görög, illetőleg latin eredetű alapszavának jelentése a gyó­gyító kifejezésnek felel meg. A latin nyelvterületről származó Pál jelentése: szerény. Időjárás Többnyire napos idő várható, inkább csak nyugaton növek­szik meg időnként a gomoly- felhőzet. Legfeljebb a Dunántú­lon lehet egy-egy zápor, esetleg zivatar, a délkeleti szél meg­élénkül, néhol megerősödik. Kánikula ~v 32-37 °C Vízállások: Mohács 452 cm. áradó, vízhő 20,3 fok; őrtilos 87 cm. apadó, vízhő 17,3 fok; Barcs 168 cm. apadó, vízhő 18,8 fok; Drávaszabolcs 318 cm. áradó, vízhő 18,8 fok. Ötös lottó: 8,11,51 75,86 Hatos lottó: 17, 20, 23 26,39,45 Pótszám: 8 Jokerszám: 016379 Kis város, kis tévé, nagy botrány Ha valóban pénzt kaptunk volna a filmért, akkor most nem kellene egy harkányi stú­dióban montírozni az anyaga­inkat - mondja felháborodva Magyar Ferenc, a Komló és Térsége TV főszerkesztője. A cáfolatra azután került sor, hogy a tv a múlt héten összeál­lítást közölt a Legfelsőbb Bí­róságon a napokban tárgyalt, 1994-ben elhíresült Tribu ügy­ről. Mint emlékezetes, a havi 10, negyedévre pedig 40 százalé­kos kamatot ígérő két komlói cég, a Tribu Bt. valamint a T és KG Kft. vezetői a rendőrség, majd a bíróság nyomatékos ér­deklődésére sem tudtak ekkora hasznot hozó befektetésről számot adni. A hatóságok sze­rint a kifizetéseket az új betéte­sek pénzéből sikerült fedezni, s így a piramis előbb vagy utóbb a hasonlóan felépülő rendsze­rek természetrajza szerint ösz- szedőlt volna. A kérdés csak az volt, hogy hány embert temet maga alá. A 26 perces film annyira pozitív színben tüntette fel a per elsőfokon 9 évre ítélt fő­szereplőjét, Tribuszer Zoltán- nét, hogy a városban szóbe­széd terjedt el: a készítők fél­millió forintot kaptak az anyag összehozásáért. A riport krono­logikusan futtatja végig a ti­zenöt ezer embert érintő pilóta­játék történetét. A műsor ve­zérfonala az, hogy Tribuszemé a hatalom áldozata. Elhangzik: az eljárás feljelentés nélkül in­dult, s hogy a vádlott nem kapta meg a védekezés lehető­ségét. A riport a résztvevők igen eltérő büntetése miatt azt érzékelteti, hogy a háttérben vádalku húzódhat meg. Konk­lúzióként kimondatik: amikor a rendszerváltozás tájékán „el­adó volt az egész ország”, a. privatizációs elképzelések kö­zött nem szerepelt a kisembe­rek tulajdonhoz juttatása. Magyar, aki kisbefektető­ként maga is bukott az ügyön, dokumentumokra hivatkozik: Tribuszemé adta be a legjobb ajánlatot a Ravill privatizációs pályázatára. De jött a rendőr­ség, s a lehetőség elszállt. A nagy felháborodást kiváltó film viszont maradt. Sőt, az egyik belga tv már megvette, s a BBC is fontolgatja lejátszá­sát. Nyilván okulásként, hogy hogy is mennek a dolgok itt a keleti végeken. K. A. A szegények korán halnak? A mai Magyarországon nyilván nem túl sokan ringatják magu­kat abban a hitben, hogy a be­tegek mindig hozzájuthatnak a számukra legideálisabb gyógymódhoz. A számok azonban még az ilyen, nem ki­fejezetten optimista hozzáállás mellett is döbbenetesek. Évente tízezer körüli például azoknak a szívbetegeknek a száma, akik amiatt halnak meg, mert lehetőségük sincs az élet­mentő operációig eljutniuk. A betegek egy része igen hosszú, akár több évre nyúló előjegy­zési idő után kerülhet a műtőbe - ha egyáltalán ki tudja várni a sorát. Nyilván nem egyedi an­nak a vidéki „kuncsaftnak” az esete, aki bár kapott időponto­kat, 12-szer is hiába járta meg az utat egy budapesti klinikára. Mindezt dr. Papp Lajos pro­fesszortól, a zalaegerszegi és pécsi szívcentrumok vezetőjé­től tudtuk meg, aki azt is el­mondta: az 1,2 milliárd forintot is meghaladja az ország szívse­bészeteinek idén felhalmozott hiánya. Az országban működő 7 intézmény mindegyike vesz­teséges, közülük a pécsinek több, mint 100 millió, a zala­egerszeginek pedig 280 milliós a negatívuma. Az összegek nem olyan meg­lepőek, ha tudjuk: egy nagy szívműtét ára akár a 450 ezer forintot is elérheti, s a felhasz­nált eszközöknek, a gyógyítás­nak csak egy részét fizeti a tár­sadalombiztosítás. Mint a pro­fesszor elmondta, a mostani fi­nanszírozási rendszerben az ál­lam gyakorlatilag a szívsebé­szeteket magukban foglaló anyaintézményekre hárítja a gondot. Ennek következtében nem egy egyetemen számítanak közellenségnek a „szívesek”, hiszen intézményeik elszegé- nyítőinek tartják őket. Igaz, az alkotmány az alap­jogok között sorolja fel a gyó­gyuláshoz való lehetőséget, s az sem tagadható, hogy az intéz­mények kényszerpályán mo­zognak. Mert természetesen egyikük sem vállalhatja, hogy kimondja: ha nincs pénz, hol­naptól leállítja a műtéteket. A szakma morálisan lassan teljesen tönkremegy - vallja az elkeseredett orvos. Dr. Papp egyébként még azt is megkoc­káztatja: ha a mostani helyzeten nem lehet változtatni, még az is tisztességesebb, ha kimondat­juk: szegények vagyunk, halja­nak meg, akik nem tudnak fi­zetni. Kőhalmi A. Horváth Ádám, a főszomszéd Tíz éve vannak „Szom­szédaink”, legalábbis a Magyar Televízióban. Az első magyar szap­panopera főrendezője, Horváth Adóm a követ­kezőképp emlékszik vissza a hőskorra.- 1987-ben egy fiatal kollégánk, Cethő Ber- nát László amerikai ta- nulmányútjáról vissza­térve jött az ötlettel, hogy legyen telere- gény. No jó, a Drámai Szerkesztőség engedé­lyezte, hogy három hó­napon át hetente legyen egy-egy rész, és min­den alkalommal egy család életét követtük volna, egy hónap alatt ért volna végig a kör. De aztán olyan sikere volt - és van a mai napig -, hogy rájöttünk, szí­nész, gyártásvezető, mindenki, hogy a határ a csillagos ég.- Mi változott a tíz év alatt?-Hát a 13 alapszereplőből mára 30-32 fő lett, akik játsza­nak. Az állandók közül, ugye, Bőhm bácsi meghalt, az ő he­lyét vette át Raksányi Kutyu. De közben ki kellett alakítani a teljes tanári kart, mun­kahelyek kollektíváit. A történet egyre széle­sedett, lassan az egész magyar társadalmi szerkezet megjelent az erdésztől a maffiózóig.- Volt, aki abba akarta hagyni?- Kulka János két­szer is ki akart ugrani. Elő is készítettük, hogy el fog menni Jemenbe dolgozni (már a film­ben), és így lépett volna ki a sorozatból. Aztán maradt. Legutóbb mű­vészkérdést csinált az ügyből, pedig hát tud­juk, nem igazán erről van szó. „Szigorú” rá­beszélésemre maradt, és amúgy mindenki egyformán élvezi a munkát.- Meddig?- Amíg a közönség bírja. Tovább nem érdemes! Méhes K. Születés hangulatfényben Ha a baba világra jöttekor kétségbeesetten ordít, az le­het, hogy mégsem a jó közér­zet jele, véli a Bonyhádi Vá­rosi Kórház igazgató főor­vosa. Dr. Bűcs Gábor szerint a születés óriási fizikai meg­próbáltatását nem kell feltét­lenül szabadtéri színpadra illő fényárral, hangoskodással te­tézni. Nem muszáj a jöve­vényt azonnal fejjel lefelé rá- zogatva megszabadítani a nyáktól, mint ahogy durva mozdulatokkal mindenáron sírásra bírni sem. A kórház új szülőszobájá­ban a megszokott fehér csem­péktől eltérően faburkolatú és rózsaszínű falak, ajtók fogad­ják a kismamákat, akik az ál­lítható szülőágyakon a kíván­ságuk szerinti pozitúrában, re­laxációs zenét hallgatva élhe­tik át a nagy eseményt. Az új világban színes hangulatvilá­gítással fogadott babát azon­nal anyja hasára fektetik. Hogy légzése könnyebben áll­jon át, a köldökzsinórt csak lüktetése megszűnte után vág­ják el a gyakran már anyja melle felé kapaszkodó újszü­löttnél. A bébi ezután egy kel­lemes hőmérsékletű kis kádba kerül, ahol a vízben lebegve méhbeli emlékei idéződnek fel. A „gyengéden született” babák a kórházi tartózkodás ideje alatt a mamákkal ma­radhatnak, s a hozzátartozók sem csak üvegen át ismer­kedhetnek az új családtaggal. A fertőzésveszélyre a főorvos egy francia kollégája mondá­sát idézi: a vágott virág csak akkor árt a szülőszobás ma­mának, ha vizét vénásan be­adják neki. K. A. Mohácsi tér Németországban Tíz évvel ezelőtt Mohács az or­szágban másodikként létesített nyugat-európai országgal test­vérvárosi kapcsolatot. A né­metországi Bensheimet azóta már nemcsak kulturális és sport, hanem gazdasági és ba­ráti szálak is összekötik a bara­nyai várossal. A jubileumot nemrég testületi üléssel ünne­pelték Mohácson, ebből az al­kalomból a német város egy eddig névtelen teret Mohácsi tér névre keresztelt, az ünnepé­lyes avatásra szeptember ötödi­kén kerül sor. Somogyi László Mohács al­polgármestere a VDN-nek el­mondta, hogy az évtizedes né­met testvérkapcsolat komoly segítséget jelent a helyi szociá­lis intézményeknek és a kór­háznak is.- Orvosi műszereket és gyó­gyászati eszközöket ajándékoz­tak Mohácsnak, az óvoda felújí­tási költségeinek pedig a felét vállalták magukra. Bensheim nemrég egy mik- robuszt kívánt adományozni a Mohácsi Kulturális Központ­nak. A 13 éves jármű - bár nagy előrelépést jelentett volna a 22 éves Barkashoz képest - végül nem juthatott el rendelte­tési helyére, mivel a magyar vámszabályok nem teszik lehe­tővé annak behozatalát. Az al­polgármester azért bizakodik, hiszen már látta azt a négyéves kisbuszt, melyet szeptember­ben kapnak erre a célra. R. Z. r t

Next

/
Oldalképek
Tartalom