Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)

1997-06-28 / 175. szám

1997. június 28., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 Ruhák a tervezőasztalon Szimisevics Judit és Horváth Vilmos is koncerten mutatkoztak be FOTÓ: Läufer L. A fesztivál ajándék Pécsnek is Ha felvesznek, otthagyom a mérnöki pályát, ha nem, ak­kor úgysem vagyok elég te­hetséges a ruhatervezéshez - bízta a sorsfordító döntést a Magyar Alkotóművészek Or­szágos Szövetségére Udvar­helyi Gyöngyvér, aki, mint mondja, soha nem akart mű­vész lenni. Persze felvették. így - bár jogászként verse­ket, novellákat író édesapjá­nak a középszerű művészek sanyarú sorsáról szóló in­telme végig szeme előtt lebe­gett -, második lánya szüle­tése után nem a tervező válla­lathoz ment vissza dolgozni. Kezdetben egy ruhaszalonnak varrt, majd az önállósodás mellett döntött. Addigra maga mögött hagyta a Budapesti Művészeti Központ népi iparművészi tanfolyamát és egy divattervező szabadisko­lát. A Tradíció alapítvány pá­lyázatának népies, de hord­ható ruhák kategóriájában kékfestő kollekciójával má­sodik díjat nyert Gyöngyvér az egyszerű vonalvezetés, a természetes anyagok, a visz- szafogott színek híve. Kerüli a fölösleges díszítéseket, ru­hái ötletgazdag szabásuk mi­att mégis mozgalmasak. A kitalálója által népies avantgárdnak titulált stílus az eladási tapasztalatok szerint A hónap közepén Siklóson a DeForma alapítvány kerámia­szimpóziumja nyílt négy mű­vész részvételével, amely jú­lius 20-án zárul. Júliusban és augusztusban szabadiskolai kurzusok követik egymást nlmet, osztrák és svájci mű­vészek részvételével - a házi­gazda Füzesi Zsuzsa kerami­kusművész lesz. Szeptember­ben a JPTE Képzőművészeti Mesteriskolája egy japán partneregyetem vendégeit fő­ném a napi divatot követők sajátja. Inkább a hosszabb távra tervező, az öltözködés­sel egyéniségüket kifejezni kívánó, intellektuális vásárlók tetszését nyerte meg.- Tulajdonképpen ellendi­vatot csinálok - vallja be tö­redelmesen a művésznő. - A Divat Napokra is azért járok, hogy megnézzem, mit nem szabad „elkövetnem”. Állít­hatom, nem nehéz visszafogni magam az ott látott hupi színű, műanyagból készült egynyári csodák követésétől.- Jól körülhatárolható az a típus, aki anélkül hordhatja a ruháit, hogy színpadi babá­nak tűnjék benne. Egyes mun­kakörök képviseleti pedig eleve kizárhatók a vevők kö­zül.- Ez nem egészen így van. Több „kiskosztümös” foglal­kozású, például ügyvéd vásár­lóm is van. Igaz, ők inkább szabadidejükben viselik eze­ket a darabokat. Szerencsére ritkán, de elő­fordul persze, hogy az utcán szembejövő ruhám annyira nem illik a viselőjéhez, hogy legszívesebben letagadnám. Ez az eladók felelőtlensége, aminek aztán megvan a böjtje. Mert ugyan ki megy be még egyszer olyan helyre vá­sárolni, ahol egy neki rosszul álló ruhára beszélték rá?! Kőhalmi A. - Fotó: Tóth gadja. Ugyanebben a hónap­ban újabb kerámiaszimpó­zium nyílik várhatóan Do­hány Sándor keramikusmű­vész vezetésével. Július 1-jével a Providencia szervezésében a Képzőművé­szeti Főiskola és a pécsi mes­teriskola szobrász szakos hallgatói vesznek részt kis­plasztikái mesterkurzuson Bencsik István és Farkas Ádám szobrászművészek irá­nyításával. B. R. Az 1991 óta hagyományossá váló Nemzetközi Zenei Feszti­vált hetedik alkalommal rende­zik a pécsi szimfonikusok, de mint Szkladányi Péter, a zene­kar és a fesztivál igazgatója tá­jékoztatásul elmondta, első al­kalommal fűzi csokorba a mű­veket egy közös téma - neveze­tesen most a teremtés. Teljes szépsége azok szá­mára bontakozik ki igazán, mondta az igazgató, akik lehe­tőség szerint valamennyi kon­certre eljönnek. Hallhatunk Kodály utáni szerzők kórusmű­„A magyar-bolgár kapcsolatok évszázadai” címmel időszaki kiállítás nyűt Pécsett a Város­történeti Múzeumban, amely ál­landó lesz. A maga nemében egyedülálló, első ízben tesz kí­sérletet két kicsiny európai nép közötti évszázados kapcsolat bemutatására, végre-valahára leverve arról a politika és ide­ológia oly kínosan nehéz bék­lyóit. Helyenként csak jelzés­szerűen, mert a terem - nagy­sága ellenére - szűknek bizo­nyult a sokszínű, hallatlan gaz­dag és a majdnem ezeréves kapcsolat hiánytalan nyomon követésére. Eddig egy-egy ál­lomása elevenedett meg: 1935. augusztus 4-én az 1444. évi várnai csata színhelyén avatták föl I. Ulászló mauzóleumát, ti­zenegy évvel később az 1443-1444. Fegyverbarátság Múzeumát. A bulgáriai Kos- suth-emigráció emlékére Su- menben 1949. november 21-én veiből is, ennek jegyében mu­tatta be a Pécsi Kamarakórus új, készülő CD-anyagát, míg a „fiatal teremtések” című kama­rakoncertre a legutóbbi verse­nyek első helyezettjeit és Köcsky Pétert, az 1996-os Nemzetközi Liszt Zongoraver­seny különdíjasát hívták meg. Á „teremtés”-téma egyik ze­nei zárszava Király Csaba zon­goraművész Bach-interpretá- ciója a Teremtés hetedik napjá­ról, amikor az Úr megpihen. A külföldi művészek közül ma este a francia Jean-Paul Penin a nyitották meg a Kossuth Lajos Múzeumot. A sort - egyelőre - Nagy László költő, a bolgár köl­tészet kiváló tolmácsolójának múzeuma záija, amely Szmoljan városában nyitotta meg kapuit 1981. október 30-án. Magyarországon is volt bol­gár múzeum - először Sikló­son, majd 1976. december 17- től Harkányban, egészen 1990- ig. Az I. bolgár hadseregnek ál­lított emléket, amely a dél-ma­gyarországi harcokban vett részt és valóban csak felszaba­dított - katonái a háború ember­telen napjaiban is tudtak em­bernek maradni. Megszállni ez a hadsereg annyira nem volt hajlandó, hogy három hadifo­golytáborából 1945 június vé­gén, július elején szabadon en­gedte az összes magyar foglyot -6911 katonát és tisztet. A kiállítás a harkányi örö­kébe lép, de nem örököse, nem egyszerűen folytatója annak. pécsi szimfonikusokat ve­zényli, s fellép Ellen van Haa­ren holland énekesnő is. A város is támogatta az ese­ményt, amely elsősorban a Pé­csi Szimfonikus Zenekar pá­lyázati pénzeiből jött létre, így ajándék a város számára is. Hogy a nemzetközi találkozó feltételeit az idén is megterem­tették, azért is jelentős, (a Pécsi Kulturális Központ sokat segí­tett), mert olyan fesztivál élet- képességét bizonyítja, amely­hez hasonló korábban nem volt a városban. B. R. Ennél sokkal több. Többet ad a Magyarországra betelepülő bolgár nemzeti kisebbség törté­netének, hétköznapjainak, szervezeti életének bemutatá­sánál. A két nép közötti, min­den sorsfordulót túlélő barát­ságról vall a rég feledésbe me­rülő, vagy eddig tilalom alá eső események fölelevenítésével, a sokszínű kulturális érintkezé­sek felvázolásával. Tán nem kevésbé fontos, hogy csakis ilyen barátság révén lehet el­jutni majd a közös európai házba. Ezért a tárlat a múltról valójában jövőidőben beszél. Több mint időszerű a Bara­nya Megyei Múzeumok Igazga­tóságának kezdeményezése - a kiállítás megvalósításában pe­dig méltó partner és segítő mindenekelőtt a budapesti Bol­gár Kulturális Intézet volt. így természetes: közös munka egy közös jövő szolgálatában. Gjurov Alexander Hírcsatorna Életfa. Ez az a termésekkel ékes szimbólum, mely ki­bontakozik Farkas Zsu­zsanna és Bublik Róbert meghívójának előlapján, ha a vállalkozó kedvű látogató a számokat egymás után egyenes vonalakkal össze­köti. A festőnő és a fotográ­fus belső világát örökíti meg, a képek hangulatok­ból, érzésekből mentenek. A tárlat június 28-án 16 órakor nyílik meg a pécsi Bazilika Kocsis László ter­mében, s egy hónapig lesz látható. Táncest. Szabadtéri szóra­koztató programmal várják az érdeklődőket július 4-én Villányban, ahol a Diófás téren 18 órakor a Mecsek Táncegyüttes lép fel egy horvátországi vendégegyüt­tes kíséretében. Az esemény előtt és alatt borkóstoló is lesz, 20 órától pedig utcabál veszi kezdetét. Pasztell és tempera. A festészet mellett kerámiával és zenével is foglalkozik az 1941-ben Pécsett született Fehér Attila, akinek július 3-án 17 órakor nyílik kiállí­tása a Gyöngyszem Galé­riában Pécsett. Az alkotó több, mint tíz éve tagja a Meggyesi Ferenc Képző- művészeti Műhelynek, több csoportos és önálló kiállí­tása volt már. A festészet­ben saját elképzelésit követi pasztell- és temperaképein. Múl torzók. Az Ormánság Fejlesztő Társulat pályáza­tot írt ki „A szülőföld múlt­jának és jelenének ismerete” címmel. Olyan pályaműve­ket vártak, melyek a tájegy­ség történetével, néprajzá­val, zenéjével, vizuális kul­túrájával foglalkoznak, el­tűnőben lévő ízes tájnyelvét, társadalmi, gazdasági, ter­mészeti sajátosságait kutat­ják. Cél volt, hogy az elkészült anyagot az okta­tásban is fel lehessen hasz­nálni. A felhívásra Diós- viszlóról Priol Ödön, Sely- lyéről Pálné Varga Valéria, Elmáyer Tibomé, Czupy Rózsa és Mészáros Gyuláné jelentkezett, Zalátáról Var- gáné Tizer Mária, Vajszló- ról pedig Hafner Wememé. Kézművestábor. Hetedik évébe lépett Pécsett az Ala­jos utcai nyári tábor, ahol 6-12 éves gyermekek al­kotó, kézműves jellegű fog­lalkozásokon vehetnek részt június 23-tól augusztus 1- jéig heti turnusokban. Ér­deklődni a Petőfi Sándor Művelődési Házban lehet. A ruhakiállítás július 5-éig látható a Harlekin Galériában Nyári műhelyek Siklóson A közös múltból - a közös jövőbe Versmondók fő- és másodállásban Jöhet március 15-e, jöhet április 11, jubileum, évzáró, karácsony - jönnek ők is kéretlenül. Lát­szatra nem sok a dolguk, s ami a feladatuk azzal sem sokat bí­belődnek: kiállnak a pódiumra Komlón, a Színház- és Hang- versenyteremben és ki-ki el­mond egy verset. Adytól. Pi- linszkytől. Vagy kettőt. Vagy többet. Ha a „Boldogok, akik szeretnek” című összeállítá­sukra és az 501. Szakmunkás- képző és Szakközépiskola 50 éves irodalomtanárát és vers­szerető egykori tanárait, bará­tait is köszöntő „Lélekfürdő” című műsorukra is ellátoga­tunk, rádöbbenünk, ennél sok­kal több van a tarsolyukban. Egyikük, Medgyesi Tibor, a csapat „öregje”, az említett is­kola kulturális nevelőtanára a „korszerűtlen” Váci Mihályt is előkaparja versélményei fiók­jából. Petőfit, Aranyt. Nemcsak azért ragad meg benne egy-egy vers, hogy elő is adja - mondja -, de azért érdemes jól megta­nulni, hogy 250-300 ember egy-egy ilyen este túlemelked­jen a köznapi gondjain és talán egy kicsit megtisztulva indul­jon haza. Az ügyeletes „városi vers­mondót”, Korbulyt Istvánt megbuktatták magyarból. A ta­nárnak igaza volt, mondja, ak­koriban őt nem érdekelte semmi, és „ha Nagy Misi nem szól, hogy jöjjünk, ráadásul ha­darok is .. . szóval a versmon­dás segített a szorongás leküz­désében is.” A toliforgatóként ismerős Deák Gáborral, az önkormány­zati Hegyhát Televízió szer­kesztőjével együtt néhány éve szinte missziót töltenek be az­zal, hogy - és ahogy! - Ladányi Mihály költészetét klubesteken, rendhagyó irodalomórákon népszerűsítik. Hurka Jenőt, a Nagy László Gimnázium tanárát tréfásan csak úgy mutatják be, hogy a fizika-kémia szakos színész. Valóban: a Horvát Színház is munkaadója, és most mindkét hivatásának él. Azt mondja, ő tulajdonképpen fél a versektől, már abban az értelemben, hogy hiteles, intuitív értelemben is „pontos” tolmácsolásuk türel­met igénylő, nehéz feladat. Valamennyien - tán csak az ötödéves bölcsész, Pánovics András kivételével - Nagy Mi­hály valamikor még elő színpa­dán álltak először a közönség elé. Viszont a Kazinczy-díjas, énekversenyeken is sikeres Pá- novicsot már ez a közösség rázta fel önelégült fásultságá­ból. S végül akad még valaki, aki színháznak, versnek a szere- tetével összefogja őket, rezdü- lékeny, finom női empátiával oszt ki egy-egy „testükre sza­bott” verset, s aki műsoraikat is rendezi. Ő Hamóczy Csabáné, a Színház- és Hangversenyte­rem igazgatónője. Komlón az emberek - ahol a vajákos mindentudók szerint minden halódik - mostanság mindezt zsúfolt nézőtérrel, tapssal köszönik meg. B. R. Kolbe Mibály vázlatrajzaiból nyílott kiállítás Pécsett, a Műhely Galériában. A „Mohács is Európa” mottójú tárlat jú­lius végéig látogatható. fotó: laufer lAszló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom