Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)

1997-06-24 / 171. szám

1997. június 24., kedd Barkácsolás Diinántúli Napló 7 Fogóval, vagy késsel távolítsuk el a szigetelő burkolatot Fontos a jó csupaszolás és a szilárd kötés (1.) FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Villanyvezetékek összeillesztése Ha szerelni, egymáshoz illeszteni akarjuk az egy- vagy több eres elektromos vezetékeket, előbb azok végét ki kell bontani a burkolatból, majd le kell csupaszolni a szálak szigetelőburkát. Miből készítsünk polclapot? Magát a polclapot többféle faanyagból is elkészíthetjük a kívánt méretben. Faforgács, illetve pozdor- jalemez. A natúr vagy a két­oldalt furnérozott faforgács, illetve pozdorjalemezből álta­lunk kiszabott polclapot élfó­liázhatjuk, esetleg élléccel láthatjuk el. Eleve ügyeljünk arra a méretre fűrészelésénél, hogy a vágási vonal egyenes és egyenletes legyen, tehát a kör- vagy dekopírfűrészt a le­szorított anyag vágásakor ve­zessük meg fixen. A fűrésze­lést mindig a csiszolás kö­vesse. Deszkalap. A deszkalap hosszanti vágásakor nélkü­lözhetetlen az anyag leszorí­tása és a fűrészgépünk meg- vezetése, majd a leszabást követő gyalulás. Léc. Lécekből is készíthe­tünk polclapot. Az anyagokat egyforma hosszúságúakra vágjuk, gyaluljuk, és egymás­tól megfelelő távolságra rög­zítsük az alsó keresztlécre, avagy a polctartóra. (A lécek­ből összeállított polclap fő­ként könyvek, tévé, rádió, te­hát nagyobb és egyenletes talpú tárgyak tárolására aján­lott.) Rétegelt lemez. A rétegelt lemezt, ha megvezetve mé­retre vágjuk óvatosan, hogy a felső rétegei ne szálkásodja- nak ki, csak csiszolni kell. Lécbetétes bútorlap. A hosszanti, de különösen a ke­resztbe vágásánál legyünk óvatosak. Farostlemez. A farostle­mez önmagában csak rövid darabon súlytartó, tehát nehe­zebb tárgy rátétele esetén be- hajlik. Ha ilyenből készítünk polclapot, két farostlemez közé a polc szélességétől füg­gően erősítsünk hosszában a lemezek szélei közé lécbetétet (esetleg még középre is). Süllyesztett rövid csavarral vagy ragasztással rögzítsük a lécekhez a farostot. Általános szabály: Ha ne­héz tárgyak (könyvek stb.) tartására készítjük a polcot, gondoljunk annak teherbírá­sára. Tehát, hogy az mit bír majd el. Inkább tervezzünk rövidebb polctávokat, mert a meghajló polclap önmagában is csúnya, de veszélyes is. Konyhai rakodó polc Praktikus helykihasználást tesz lehetővé a konyhafal hosszanti falára megfelelő magasságban vízszintesen rögzített polc (képünkön). Rajta szem előtt és kézközei­ben van minden, aminek ott a legjobb helye. Barkács Magazin Oldalszerkesztő: B. Murányi László Ötletsarok Körző helyett léc. Ha pozdorja-, rétegelt- vagy fa­rostlemez táblából köríves darabot kell kivágnunk és annak kijelölésére nincs nagy körzőnk, azt pótolhat­juk hosszú léccel. Hogyan? A gondosan kimért és a be­jelölt körívhez szükséges sugarat megjelöljük, azon át szöggel odaerősítjük a táb­lához a léc egyik végét, a másikra pedig rámérjük a sugár ívét, és a ceruzánkat ahhoz a pontnál a léchez tartva, esetleg a lécet átfúrva és a lyukba a ceruza hegyét benyomva, a lécet elfor­gatva rajzoljuk meg a kivá­gandó körívet. Durva kiszabás. Bútor­lap- és egyéb táblákon kör­ívek durva kiszabását körfű­résszel végezhetjük el leg­könnyebben, de a körív pon­tos kiszabásához már deko- pírfűrész szükséges. Ha nincs ilyenünk, akkor is el­végezhetjük a munkát, igaz, jóval nehezebben és lassab­ban. A körfűrésszel egy­mással párhuzamosan minél sűrűbben vágjunk keskeny csíkokat a körív felrajzolt széléig, majd finom fogú kézi fűrésszel elkezdhetjük a csíkokat a vonal mentén egymás után levagdosni. A szabályos és egyenletes si­maságé körívet a végén csi­szolással érhetjük el. Forgácslapok élcsava- rozása. Vékonyabb for­gács- és bútortáblák élébe hajtott csavar könnyen szét- repesztheti a táblát. Ezt megelőzhetjük, ha a csava­rozás helyén a tábla élénél annak mindkét oldalához lécdarabot fogunk és azt pil- lanatszorítóval odaerősítjük, így nyugodtan behajthatjuk a csavart, s nem kell attól tartanunk, hogy szétreped a tábla éle. Ha egymástól megfelelő távolságokra több csavart is be akarunk haj­tani, akkor a következő helyre tesszük át az alátéte­ket és ott szorítjuk rá az anyagra. Barkácsgépet és tartozékot vásároljon és javíttasson az Elektrió Kft.-néi! Pécs, Szabadság u. 28. Tel.: 72/336-685 Ez a művelet a vezeték anyagától és jellegétől függően lehet egyszerű és nehéz is. Az egy- illetve háromeres alumíni­umvezeték, és a tömör rézveze­ték végéről a kötési és más munkálatokhoz csak le kell óvatosan késsel vagy csupa­szító fogóval vágni és húzni a fölösleges szigetelő burkolatot. A mai követelményeknek inkább megfelel az egyeres tö­mör, de olyan helyen, ahol sok hajlítgatásnak van kitéve, a sokeres, vékony rézszálakból sodort rézvezeték a legalkalma­sabb. Leggyakrabban az egyet­len szálban egyesített, többszö­rösen szigetelt vékony rézszá­A szalagcsiszoló gép a hozzá való különféle szemcsesűrű- ségű- és anyagú csiszolószala­gokkal tömör- és puhafa, for­gácslap, műanyag, acél és kő felületek csiszolására, és fes­tékeltávolításra alkalmas. A bekapcsolt gép állandó előre hátra mozgatással csiszol, de a fő csiszolómunka a hátramoz- gatásnál keletkezik. A gépet nyomni nem kell, a munkavég­zéshez elegendő az önsúlya. Használata közben lehetőleg használjunk védőszemüveget és pormaszkot, ügyeljünk arra, hogy a csiszolószalag külső éle szintben fusson a hátsó hajtó­görgővel vagy a szalagcsiszoló fém fenéklapjával. A tiszta por­zsákot húzzuk a porelszívóra, s ha megtelt, azonnal vegyük le lakból sodort vezetékkel kell dolgoznunk. Az ilyen szálon belül két- vagy háromeres veze­ték található, és azok szigetelő burkolatának színe szerint: a fekete a fázis, a zöld-sárga vagy piros a védőér, a harmadik ve­zetékszál pedig a nulla. Csupaszításkor a többeres zsinór külső burkát hasítsuk be hosszában a szükséges méretig műszaki kés egy-két millimé­terre kinyomott és rögzített pengéjének hegyével, fejtsük ki belőle a vezetékeket, majd a külső héjat hajtsuk hátra és vág­juk le. Aztán a késsel az óvatos körbevágást követően, vagy csupaszító fogóval az egyes és tisztítsuk ki. Fémtárgyak csi­szolásakor viszont ne használ­juk a védőzsákot, mert azt a ki­repülő szikra kiégetheti, tönkre­teheti! Szalagcsiszoláskor ne dohányozzunk és kerüljük a nyílt láng használatát! A gép szellőzőréseit sűrített levegős kifúvatással vagy kikeféléssel állandóan tartsuk tisztán! A szalagon a csiszolószem­cse lehet a fa- és fém megmun­kálásához alumíniumoxid, va­lamint a kő csiszolásához al­kalmas szilíciumkarbid. A csi­szolószalag hátoldalán lévő jel­zések szerint a szalag szeme sé- zete lehet: durva (40 szemcsé- zet), közepes (60), középfinom (80), finom (100) és extrafinom (120 szemcsézettel). A zárt pro­fil jelentése: a csiszolószalag felülete a lehető legsűrűbben szálakról húzzuk le a szigete­lést, de csak olyan hosszúság­ban, amennyi a biztos kötéshez feltétlenül szükséges. Ne feled­jük, a csupasz vezeték szige'te- letlen, tehát veszélyes! Ajánla­tos tehát akár próbálva is meg­mérni, hogy pontosan mekkora részt csupaszítsunk le. Figyelem! A tömör, de főleg a sodrott vezeték szálait ne sértsük (ritkítsuk) meg a késsel, a csupaszító fogóval, mert az később kiszámíthatatlan követ­kezményekkel járhat. A bevá­gott, tehát szűkebb átmérőjű ér keresztmetszete csökken, az felmelegedhet és megolvaszt­hatja a szigetelést... A lecsupaszított sodrott szá­lak ereit kézzel vagy fogóval sodorjuk fonattá, s ha tehetjük forrasszunk rá ónburkot. borított csiszolószemcsékkel, ezért a legtöbb csiszolómunká­hoz alkalmas, viszont könnyen eltömődik. A nyitott profil nem tömődik el olyan könnyen, így festékcsiszoláshoz és gyanta tartalmú vagy puhafa megmun­kálásához ajánlott. Ha minden rendben, a mun­kadarabot is rögzítettük, a be­kapcsolt gép is elérte a maxi­mális fordulatszámot, a szalag- csiszoló hátsó részével, majd egész felületével érintsük a megmunkálandó anyagot. Nyers fa durva megmunkálá­sát durva szemcsés csiszolósza­laggal és szálirányban végez­zük, az erősen egyenetlen felü­letet viszont szálirányban ke­resztben csiszoljunk, utána szálirányban középfinom csi­szolószalaggal folytassuk. Lapunk kétheti Barkácsolás melléklete mellett további öt­leteket meríthetünk a július 9- én először megjelenő színes, 36 oldalas havilapból, a Bar­kács Magazinból is. A tarta­lomból: Védekezés a betörők ellen, Kisbútor órák alatt, Háztartási kisgépek és készü­lékek csatlakozóinak javítása, Festőfogások (egy újfajta fes­tőhenger ismertetése), Gép­kocsik javítófestése, Kerti szerszámok élezése és kar­bantartása, Fűtés-hűtés föld­hővel, Tetőjavítás, Olvasói öt­letbörze, Háztartási gyermek­balesetek megelőzése. Milyen barkácsgépet vegyünk? (9.) Villamos kézi szalagcsiszolók Mini tároló a mosogatószifon mellett fotó: tóth László Sarkok vakolása Ha helyiségünk sarkából vala­miért lehullott a vakolat, a hiá­nyos részt némi szakérte­lemmel és ügyességgel magunk is újra vakolhatjuk. Két falhoroggal (esetleg a fal fúgáiba vert szöggel) egyenes deszkalapot erősítsünk a sarok elülső éléhez, hogy egyenes élet kapjunk. Nedvesítsük be a vakolandó felületet, és a nem túl hígra, de nem is túl sűrűre kevert habarcsot vigyük fel rá. Ha az már kezd kötni, a nyitott oldalt simítsuk simára, távolít­suk el a deszkát és simítsuk el a másik oldalt is. Vigyázat: a deszkát hátrafelé húzzuk a sa­rokról! Utolsó műveletként a sarkot egy keskeny simítóval gömbölyítsük le. A művelet előtt készítsünk elő vakolószerszámokat, fal­horgot (esetleg szöget), kalapá­csot, vakolóhabarcsot. Famegmunkálási ismeretek (1.) Mielőtt nekiállunk fából polcot, kisbútort készíteni, gondoljuk végig az egymást követő alapműveleteket. Gyalulás: a nyers, szál­kás anyag fe­lületének si­mává tétele (képünkön). Csak az fog­jon bele, aki már vala­mennyire ért is hozzá, és a gyaluláshoz megfelelő helye és szerszáma is van. A gyalu­landó fát jól szorítsuk le és mindig csak szálirányba gya­luljuk, hogy az ne hasadoz­zon fel, és kis darabkák ne tö­redezzenek ki belőle. Tapaszolás: a mélyedések ki­töltése, a porózus szerkezetű anyagok (pozdorjalemez) felü­letének elsimítása készen kap­ható fatapasszal. Az anyagot simítókéssel (spatulya) véko­nyan vigyük fel az egyenetlen felületre. A nagyobb mélye­dést úgy töltsük ki, hogy elő­ször csak egy vékony réteget vigyünk fel a ta­paszból, és ha az megszárad, csakis akkor vi­gyük, simítsuk fel rá a követ­kező vékony ré­teget. Csiszolás: a fű­részelt, ráspo- lyozott, tapa­szolt és az elvi­leg sima felület festés előtti utolsó megmunkálása csiszo­lópapírral. Az éles széleket mindig csiszoljuk le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom