Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)

1997-06-17 / 164. szám

1997. június 17., kedd Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Egy boldog ember két infarktussal O lyan anekdotát mesél - a reá jellemző akkurátusság­gal, dörmögősen ami szinte megelőlegezett összegzés:- A századelőn egy falusi ta­nító a levelezőlapra a neve után odaírta: v.b.t.t. A címzett törte a fejét a megfejtésen, aztán erre képtelenségre jutott: „valósá­gos belső titkos tanácsos”. Vé­gül a levélíró megadta a ma­gyarázatot, mit is jelöltek a rö­vidítések: azt, hogy ő valóban boldog tanyasi tanító. Nos, én is egy valóban boldog ember vagyok. A történelem iránti ér­deklődést még a gimnáziumban oltották belém a természettu­dományival együtt. Mindig azt csinálhattam, amit valóban sze­rettem, s amihez talán valami tehetségem is volt. Közben benne voltam a történések ja­vában, még egy kicsit azon is túl, miként általában korosztá­lyom tagjai, akik a világgazda­sági válság kezdetén születtek. Az első, az 1985-ös infarktusa kényszerítette nyugállományba 1986 nyarán a Dél-dunántúli Környezet és Természetvé­delmi Felügyelőség éléről, amelynek alapító igazgatója volt. Ennek már 11 éve. Azóta Dr. Szabó Lajos egyike a leg­nyughatatlanabb nyugdíjasok­nak, akiket csak ismerhetek.- Semmire sincs időm - „pa­naszkodik” somolyogva. Némi szemelvény az elfog­laltságokból. Több, mint 800 oldalon megírta a pécsi házak históriáját. A megyei kórház megkérte, hogy rendezze az irattárat, meg írjon is valamit az intézmény történetéről. Mos­tanra 1712-től 1981-ig össze­gyűlt az anyag, már csak szé­pen le kell írni. Aztán Ausztriá­ban rábukkant egy érdekes könyvre. Megvette, lefordí­totta, hatezer példányban ki is adták tavaly szeptemberben Stukák címen. El is fogyott mind: nem volt rossz a válasz­tás, sem a fordítás.-Megtévesztő a cím, mert ugyan a stukásoknál szolgált a szerző, de igazi kortörténetet ad a háború előtti időktől a háború végéig - magyarázza. Akad egy időszerű kerek év­forduló is pályájából. Már-már várostörténeti dátum: 40 éve, 1957. június 4-én elsőként ő kezdte el Pécsett a levegő- szennyeződési méréseket. Ak­koriban még nem volt sikk a környezetvédelem. Új ember volt a szervezetként akkor szin­tén újnak számító városi KÖ- JAL-nál, a megkezdett kutatási téma pedig nálunk még annyira felderítetlen, hogy több kollé­gája hóbortnak tartotta a vizs­gálatait: „Levegőszennyeződés mindig volt és lesz is, minek azt külön mérni?” Ami az elmúlt 40 évben ezen a téren bekövetkezett, azt elég­tételnek is vehetné. De van más is: a a település-egészségügy, illetve a városépítés és levegő- szennyezés témakörében írt kb. 40 publikációja közül néhányat a washingtoni Kongresszusi Könyvtár is arra érdemesített, hogy kivonatos változatukat bevegye a gyűjteményébe. Szakmai pályából dióhéjnyi űrmértékbe való adalék: a Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1952-ben végzett. A mentők­höz került, ahol már harmad­éves hallgató korától dolgozott. 1956 márciusában ott volt a mohácsi árvíznél a sziget leg­veszélyesebb helyén. Mentős munkája elismeréseként tiszti- orvosi tanfolyamra került, majd utána a KÖJÁL-hoz. Kutatási területén elért eredmények alapján 1966-ban három hóna­pos WHO-ösztöndíjjal ment az NSZK-ba levegő-szennyező- dési vizsgálatokat tanulni. Ké­sőbb a „A városrendezés higié­nés kérdései Pécsett, különös tekintettel a levegőszennyező­désre” címmel írta a disszertá­cióját. 1976-ban a Baranya Megyei Tanács egészségügyi osztálya helyettes vezetője lett, majd egészségi állapota - ope­rációk, a legszigorúbb diéta - miatt erről a tisztségről lemon­dott 1979-ben. Ideiglenesen újra a KÖJÁL-nál dolgozott és létrehozta a bioklimatológiai osztályt. Akkor indult a repülő­gépes program: levegőszeny- nyeződés-méréseket végeztek Somogy és Baranya fölött. Nem lehet megkerülni a je­len slágertémáját: a pécsi erőmű és a levegőszennyezés.- Figyelembe vették a telepí­tésnél a légszennyezést?- Akkor csak egyetlen szem­pont érvényesülhetett: a gazda­ságossági, hogy az erőmű minél közelebb legyen a hulladék­szénhez és a városhoz. Mi ak­kor kezdhettük el a méréseket, amikor már javában folyt az építkezés. Menet közben lehe­tett rájönni arra, hogy ha a Sza­bolcs és Vasas közötti hegyte­tőre épül az erőmű, akkor a szél elvitte volna a Mecsek háta mögött a szennyeződés zömét, így viszont a városon keresztül sodorja tovább. Ám a telepítés­kor ilyen kutatás még nem folyt nálunk. Menet közben nekünk kellett megtanulni. A bere- mendi cementműnél már a te­lepítéssel együtt méréseket vé­gezhettünk és azok alapján megjelenhettek a környezet­szennyezés ellenlépései a tech­nológiai folyamatokban. Egyébként azokon sikerült javí­tani az erőműben is, és ha mér­leget vonunk: közel 30 ezer egyedi fűtésű lakás kéménye helyett egy helyen jön ki a füst, és ott sokkal könnyebb kedve­zőbb változást elérni.- Szerencsés ember voltam - állítja. - Szüleim belém oltot­ták a tanulás iránti vágyat. Az­tán apám 1939-ben meghalt, és ami addig volt, a csendes nyu­godt polgári környezet, minden eltűnt. Egyik napról a másikra éltünk. Ez volt az első eszmélé- sem, hogy nem szabad az anyagi javakhoz ragaszkodni, mert azok pillanatok alatt semmivé válhatnak. Abban is szerencsém volt, hogy szüleim beírattak a Pius Gimnáziumba, ahol én, egy törzsőrmester fia, szabad verseny részese lehet­tem a gazdag arisztokrata csa­ládok saljaival. Az volt a döntő, hogy ki mit tud. Ez a pedagó­giai felfogás is megalapozta, hogy címkóros tekintélytiszte­let soha nem volt bennem. El­lenben nagyon kíváncsi va­gyok. Az néztem mindig, kitől mit lehet tanulni. Már akkoriban is óriási szenvedélye volt az olvasás.- Képletesen: minden papír­darabot, amire betűt írtak, elol­vastam. Aztán valami ragadt is rám belőlük. Évtizedekkel ké­sőbb már tízezer könyvem volt. Azóta a zömét már elajándé­koztam az unokáknak. Mondatfűzésében mindig ott sejlik az irónia és az önirónia. Gyakran mégis elmarad az ef­féle csavarintás a mondandón és szemérmes hitvallásba tor­kollnak a szavak. Vagy palás­tolt megrendülésbe, ahogy két infarktusa halálközeli élménye­iről beszél: a fény alagútjáról - „liftaknájáról”? -, és arról a ki­vételes szemszögről, amikor mintegy üvegburán át „kívül­ről” figyelte önmagát, amikor a külvilágban múló kétes esélyű órák pillanatokba zuhanó szub­jektív észletetté lényegültek a klinikai halál állapotában.-Hogy jön össze a boldog­sággal a két infarktus?- Egyszerű: nem tudom elvi­selni a butaságot, az ésszerűtlen dolgokat, a tájékozatlanok nagyhangú okoskodását. Az ilyen hatásokat nem tudom ki­felé levezetni, nem tudom „odavágni a tányért”. Márpedig akkor nem a tányér cserepeit söprik össze, hanem az embert. Most azt tervezi, hogy az unokái számára megírja életé­nek történetét.-Nem önigazolásként, vagy önreklámként. Hiszen munkás­ságom eredményei - akár a KOJÁL-os kutatások, akár a megyei tanácsi időszakomra eső intézményfejlesztések, akár a környezetvédelmi és termé­szetvédelmi felügyelőségnél megvalósított dolgok, akár a helytörténeti kutatásaim is - az „emléktáblám” nélkül is fenn­maradnak az utókornak. Az élettörténet-írást úgy képzelem, ahogy hajdan volt, amikor az imakönyvbe jegyezték fel a családi eseményeket. Én azt is hozzáírom, milyen történelmi közegben történtek velem. Kíváncsi lennék: az unokák megfejtik-e a móriczi áthallást, az e.v.b.e. rövidítés jelentését? Dunai Imre Passzióból tanulmányozta a két világháború repülőit és harci járműveit, és elkészítette makettjüket. FOTÓ: LÄUFER L. B. Murányi László jegyzete A hatalom lélektana Annak idején sokunkat lelke­sített, hogy egy távoli ország­ban egy nagy szakállú kis csapata megdöntötte a nép- nyúzót és átvette a hatalmat. Azóta mást sem tesz, csak bizonyítja ország-világ előtt, hogy az általa megdöntött népelnyomó az ő rendszeré­hez képest csak kismiska, po­litikai pancser volt. Bár addig a nép egy szomszédos ország kiszolgálójaként, mondhat­nám csicskásaként élt, de álta­lános emberi mércével mérve is elfogadhatóan. A maihoz mérten jól. Azóta a politikai kövület vezette nép a rákény- szerített ideológia mákonyán tengődve nyomorog. A hit csak a szakállast boldogítja, s jól eltartja a nagy többség ér­deke ellen való, az elnyomó hatalomhoz nélkülözhetetlen kisisteneket is. A Matuzsálem szentül hiszi és állítja, hogy a nép, az isten­adta nép boldog az uralma alatt. S nehogy véletlenül is más hang nyomhassa el az övét, a beszélni akarókat sorra elnémítja. A történelem sűrűn ismétli önmagát. Most egy másik távoli or­szágban távolították el fegy­verrel a zsarnokot. Több százezer halott, menekült a vétlen áldozata a hatalom megdöntésének. Cseréjének. Vesszen a király, éljen a(z új) király! A most az általa ha­talomból kibuktatott helyébe lépő tar fejű hatalmasság első lépéseként betiltotta az or­szágban addig, többnyire az elnyomó ellen fellépő ellen­zéki pártokat. A hatalmi mákony élveze­tében a kopasz fejű szellemi­ideológiai édestestvére lett a nagy szakállúnak. Mit hirdet hatalma megtartásáért és éle­tében annak tűzzel-vassal megvédéséért az egyik, és mit a másik? Az egyre megy. Ez az argentin férfi látszólag semmiben sem külön­bözik férfitársaitól, de a valóságban igen: három felesége van. A három nő testvér, 25 éve él velük nagy boldogság­ban, 35 gyereke született tőlük. feb-reuters Egy gyerek, két apa A 25 éves New York-i hölgy együtt élt a barátjával - mi­közben volt neki egy másik is. A hétvégeken, amikor az ál­landó partner elutazott. - Ez magában még nem rendkí­vüli, inkább az, ami bekövet­kezett. A hölgy ugyanis álla­potos lett. Ezt közölte - per­sze külön-külön - mindkét férfiúval, akik igencsak ör­vendtek apaságuknak. Persze csak addig, amíg a gyermek megszületése után a megcsa- latások ki nem derültek. A botrány után a hölgy kü­lön költözött, sőt: közölte mindkét volt szeretővel, hogy messzire, Michigan államba fog települni, persze gyere­kestől. Ä riasztó hírre mind­két - vélt - apa a bírósághoz fordult, mondván, nem en­gedhetik meg, hogy az anya ilyen messzire elvigye tőlük a kicsit. A hatóságok számára ekkor vált ismertté a bizarr ügy, amikor az aktákból kiderült, hogy ugyanazon anya ugyan­azon gyermekét két apa te­kinti magáénak. A bíró nem vesztette el sem türelmét, sem jogi érzékét. A kérdést, ki a valódi apa, az or­vosi vizsgálatok döntik majd el. Addig is elrendelte a látha­tást mindkét apajelölt szá­mára, különböző időpontok­ban. Amire, mint kiderült, nem is igazán volt szükség: a két férfi kitűnően megérti egymást és - amint hivatalo­san bejelentették - készek akár közösen is felnevelni a jól sikerült fiút. Bigámia - kínai módra Közismert, hogy a brit korona- gyarmat, Hongkong június vé­gén visszakerül a kínai anyaor­szághoz, amely „egy országról és két rendszerről” beszél. En­nek mintájára kreálta egy hongkongi bulvárlap az „egy ország, két asszony” szlogent. Mint látni fogjuk, a jelszó nem egyszerű nyelvi lelemény, va­lóságtartalma is van. Van ugyanis egy falu a gyarmattól 15 perces autóút- nyira, tehát a kínai határon túl, aminek a becsületes neve Hu- angbeiling, de amit a hong­kongi újságok Ágyasfalvának becéznek. Ez a helység a Sencsen né­ven ismert különleges gazda­sági övezet legszéle. Elké­pesztő sebességre kapcsolt itt a fejlődés, üveg- és betonpaloták nőnek ki gomba módra a föld­ből, beruháznak a világ nagy cégei és persze csapatostul tó­dulnak ide Hongkong dúsgaz­dag menedzserei. Nagyon so­kan úgy, hogy hétfőtől péntekig itt laknak, aztán víkendre men­nek haza a családhoz. Hétfőtől péntekig pedig együtt élnek egy olyan ifjú hölggyel, akit a régi, a császári Kínában kvingfunak, vagyis ágyasnak neveztek és aki évszázadokon át nemcsak szexuális, de státusszimbólum is volt. ... A 21 éves Csen vidékről, a nagy nyomorból jött ide és el volt ragadtatva, amikor a helyi textilgyárban havi 72 dollárt keresett. Aztán az ifjú hölgy meglelte álmai lovagját egy öt­ven körüli üzletember szemé­lyében és azóta háromszobás lakásban élvezi havi hétszáz (!) dolláros apanázsát. Egy pekingi hivatalnok né­met újságíróknak elmondta, összesen a Kínai Népköztársa­ság gyermekotthonaiban mint­egy 300 ezer olyan csecsemő él, akinek apja hongkongi üz­letember. Szerinte a tipikus hongkongi atya negyven és öt­ven év közötti, legalább tizenöt esztendeje nős és legalább két nagyobb gyermeke van a gyarmaton. Ágyasfalván persze a höl­gyek igazi álma a házasság, és akad, akinek sajátos módon meg is valósul az álma. A ható­ságok eddig ugyanis nem sokat törődtek azzal, hogy az illető úr Hongkongban már megnősült-e egyszer vagy sem, Sencsenben is kimondhatta a boldogító igent. A fontos csak az, hogy az illető hasznot hajtson az or­szágnak. A felháborodott pénzszóró Országa vezetőinek korrup­ciós botrányain feldühödve egy dél-koreai munkás egy szálloda ablakából kéthavi fizetését szórta szét. - Ha a politikusoknak ennyire kell a pénz, hát tessék, vigyék! - kiabálta. A meg nem neve­zett férfit a rendőrség őri­zetbe vette. Szemtanúk sze­rint a járókelők örültek az égből jött áldásnak, és esze­veszetten kapkodták a járdá­ról a pénzt. Dél-Koreát az utóbbi időben számos kor­rupciós botrány rázta meg: a korábbi elnökök már bünte­tésüket töltik, a jelenlegi ál­lamfő, Kim Jung Szám egyik fiát e hónap elején tar­tóztatták le korrupciós vá­dakkal. I % t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom