Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)

1997-06-15 / 162. szám

6 Dunántúli Napló Napló-nap 1997. június 15., vasárnap „Jó kezekben” az ÚDN-autó Mercz János pécsi nyugdíjas nyerte a Suzukit Elkönnyezte magát Mercz Já- nosné, amikor meghallotta a hírt, s hirtelenében nem tudta, hogy a kertkaput nyissa, avagy a főijének szóljon be a házba. Később megtudtuk, hogy ők már több mint negyven éve olvassák rendszeresen a la­punkat, s végre a Fortunával sem álltak hadilábon. Hiszen itt, a pécsi Szondy utca 22-ben nyerték meg az Új Dunántúli Napló sorsolásán lapunk aján­dékát, azt a Suzukit, amelyet lapunk előfizetői közül bárki megnyerhetett volna. Persze mire a gépkocsival a Tettyére érkeztünk és Mercz János a mikrofon elé állt, már könnyebben sóhajtott fel:-Először azt hittem, hogy valami furcsa álom, hogy ta­lán valami vicc az egész. Most nagyon örülök. Hetvenhat éves nyugdíjas vagyok, apám bányász volt. Két gyermekem, két unokám és két dédunokám van, s már azon gondolkoz­tam, hogy hogyan fogom ki­cserélni a 19 éves Trabantom. Ami egyébként rendkívül gondozott, s ott áll a ház bejá­rati ajtaja előtt, féltető alatt. Mercz János a DÉDÁSZ- nál dolgozott, szívében öt éve pacemakerrel él. Időnként ba­Lapunk nyereményautóját Mercz János (balról) vehette át az Axel Springer Magyarország Kft. ügyvezető igazgató­jától, dr. Bayer Józseftől és Pauska Zsolttól, az Új Dunán­túli Napló főszerkesztőjétől (középen) fotó: Müller a. rátáival kártyáznak - lórumot játszanak és über nincs -, vagy ha összejön egy névnap, szüle­tésnap, előveszi harmonikáját, s azon játszik, kedvcsináló­nak. Felesége bolti eladó volt, s természetesen már mindket­ten nyugdíjasok. Az autóval, melynek kulcsait dr. Bayer József, az Axel Springer Ma­gyarország Kft. ügyvezető igazgatója adott át a nyertes­nek, Mercz János a Hungária Biztosító ajándékaként egy­éves. ingyenes casco-t is ka­pott. K. F. Betétkönyvre cserélt tagkönyvek Igazi juniális a Tettyén - az Új Dunántúli Naplóval! A kisgazdák győzni fognak a következő választásokon, s ez ellen nincs apelláta. Körülbe­lül így foglalható össze az a beszélgetős műsor, melyen dr. Torgyán Józsefet a Vasárnapi Újság vezető-szerkesztője, Be- lénessy Csaba rádiós kollé­gánk faggatta. Igaz, a talk-show előtt én is megtudtam a kisgazdák orszá­gos elnökétől (akiről talán közismert, hogy a Zeneaka­démián, hegedűtanszakon is diplomát szerzett), hogy ma már kedvtelésből sem játszik. Hiszen mint mondotta, ez nem olyan hangszer, amin hosszú évek kihagyása után újra lehet kezdeni. A muzsikát azonban imádja, különösen a klasszi­kusokat. Nos, a tűző nap ellenére frissen és jókedvűen állt ki a pódiumra az elnök, s kemé­nyen bírálta a politikai paletta több, meglehetősen nagy terü­letét. A szocialistákról megje­gyezte, hogy táborukban so­kan a régi párttagsági könyvet a meggazdagodás takarékbe­tét-könyveire cserélték, a Fi- deszről pedig állította, hogy a liberálisok faltörő kosaként kerültek a keresztény jobbol­dalra, gondolva, így ha bár­mely oldal győz, akár a bal (SZDSZ), akár a jobb (Fi­desz), a liberálisok győznek. Ez azonban csak teória, a kis­gazdák dolga, hogy mindezt megakadályozzák. Különösen erősen ostorozta azokat, akik a hatalmat arra használták, hogy minél többet markoljanak, s elismerte, a földharácsolók között nemegy egykori kis­gazda is akad, akiket soraikból eltávolítottak. Azokat sem vár­ják vissza, akik (gondoljunk a 36-okra) önként hagyták el a pártot, szitokhadjárattal. A közelgő választásokra való készülődésről Torgyán József megjegyezte: kevés esélyt lát arra, hogy bárkivel választási koalíciót kössenek. Legfeljebb az első forduló után jöhet majd szóba, hogy hol és kivel keresnék az együttműködést, hol ki javára léptetnének vissza képviselő- jelölteket a kölcsönösség alap­ján. Kizáró ok: MSZP, SZDSZ, Fidesz. A jó hangulatban még arról is szó esett (miután a műsor­vezető felajánlotta szép sárga zakóját), hogy szívesen cse­rélne kabátkát Torgyán József Belénessy Csabával, de mére- tazonossági gondok miatt el­tekint ettől. K. F. A sokáig várt Napló-Nap nap­lója következik alább, amelyről elöljáróban elég legyen annyi: olyan volt, mint egy igazi júniá- lis. Hétágra sütött a nap, remé­nyeink szerint mindenki talált magának szellemi és testi táplá­lékot. A végén pedig valakire nagy boldogság szakadt. Kiadónk és szerkesztősé­günk hívására a szombati nap során több, mint tízezer ember fordult meg a pécsi Tettye kü­lönböző helyszínein. A hétvégi bevásárlást azonban még meg kellett ejteni, így a délelőtt fo­lyamán csak lassan népesült be a vidék. Ám ez korántsem je­lentette azt, hogy a Békakirályfi előadást, a Bóbita Bábszínház kedves produkcióját ne látta volna több osztályra való gye­rek, és utána a Szélkiáltó együt­tes a tőlük megszokott módon ne mozgatta volna meg hallga­tóságát, akik vidáman kiáltották egyre a refrént, „Róka, rege róka”! Ahogy telt az idő, úgy szapo­rodtak a fejek fölött billegő kék-fehér lufik, amiket lapunk címével feliratozva kaptak ajándékba a kicsik, a nagyok többnyire a kék baseballsapkát részesítették előnyben. A program némi csorbát szenvedett, miután az esemény reggelén derült ki, meghívott vendégünk, Csintalan Sándor „csintalansága”, aki a tájékozta­tás szerint lábficam miatt mondta vissza a fellépést, mely egyébként a dühöngőben kiala­kított kisszínpadon zajlott volna. A szervezőknek azonban nem volt idejük dühöngeni, mi­vel hamarosan ugyanezen a deszkákon lejtettek végig, il­letve körbe-körbe az Origó Di­vatstúdió manökenjei, utóbb fürdőruhában - és bizony csak egyetérteni lehetett azzal a ma­gát stílusosan Új DN-nel le­gyező úriemberrel, aki kifej­tette, innen már csak egy me­dence hiányzik! Hiányzott is, de nagy me­dencének kellett volna lennie, hiszen nem csak a hőség foko­zódott, hanem a hangulat is, és egyre többen keresték fel a programok helyszíneit. A sok ismerős arc között fe­deztük fel például Komár Lász­lót, aki - mint elmondta - több koncertet is ad a napokban Ba­ranya megyében, és így termé­szetes volt számára, hogy ellá­togat Pécs szombati legna­gyobb rendezvényére.- Ha erre járok mindig meg­veszem a Naplót - mondta ás­ványvizet kortyolva -, és nem szoktam csalódni benne! Megköszönve a bókot, mind­járt az italos sátrak ellátottságá­ért felelős Farkas Józsefbe bot­lottunk, aki szintén oly régóta rendszeres olvasónk, hogy nem is tudja visszaidézni, hány éve járatja a lapot.- Reggel kávé és Napló, így kezdődik a nap - tárta szét a kezét. Ám az sem semmi - mint elárulta -, hogy a juniálisra 2500 liter sört és ugyanennyi üdítőt hoztak magukkal, ami már a déli órákra, mikor szót váltottunk, jócskán megcsap­pant. A tűző nap senkit nem retten­tett el, hogy a kézben egy hideg itallal meghallgassa Kiss László, a Pécsi Mecsek Foot­ball Club edzőjének valószínű­leg utolsó, ám ugyancsak nyílt beszédű interjúját, amit Hoff­mann György alelnök társasá­gában Bozsik László kollégánk folytatott vele. (Erről a témáról bővebben a sportoldalon.) Miközben Tóth László mé- zeskalácsos arról mesélt, hogy a tükrös szív, a huszár manap­ság inkább a gyerekeknek szá­mít érdekességnek, és mint mindent, egyre nehezebb ezt a portékát is eladni, minden ké­szen állt az országgyűlési kép­viselők fórumára. Rádiós kol­légánk, Belénessy Csaba fag­gatta Szili Katalint, Toller Lász­lót és Lusztig Pétert, akik egyetértettek abban, hogy az el­telt három évben, ha áldozatok árán is, de sikereket értek el, mégpedig tisztességes munká­val, és egyöntetűen bíznak ab­ban, hogy a következő kor­mányzati ciklusban ennek a munkának ők is, és természete­sen leginkább a lakosság látni fogja majd a gyümölcsét. A fórum igazából még véget sem ért, mikor a Tettye Ven­déglő udvarán már népes gyü­lekezet vette körül Torgyán Jó­zsefet, aki a tőle megszokott jo- vialitással osztogatta aláírását, elbeszélgetett az érdeklődők­kel, fényképezkedett. A vele zajló talk-show idejére már zsúfolásig megtelt az alsó kis­pálya, és a Kisgazdapárt elnöke a tőle szintén megszokott lelke­sedéssel és szónoki fordulatok­kal válaszolt Belénessy Csaba csipkelődő kérdéseire, illetve fejtette ki nézetét az FKgP belső ügyeiről, a liberalizmus­ról és jövendő esélyekről. A közönség tapssal fejezte ki oly­kor tetszését, és bizony még este 6 óra után is akadt, aki teli torokból kiáltotta a világba, hogy „Torgyán Józsi”! A politikusok távoztával is­mét a szórakozásé volt a fősze­rep, hiszen Balázs Fecó-koncer- tet hallgathattak az érdeklődők, de egyre inkább csigázta az ér­deklődést, hogy az addig a gye­pen kiállított Suzukit átvitték a nagyszínpadhoz. Itt végül is Jádi János ceremónia-mester­ségével, közjegyző jelenlétében megtörtént a zsályazöld autó sorsolása. A nap csúcspontja azonban nem jelentette a nap végét. Folytatódott a kellemes időtöl­tés, amit a Zsűri együttes zenéje tett színesebbé. Méhes Károly Lapunk tablóversenyét a pécsi Apáczai Nevelési Központ Gimnáziumának 4. D. osztálya nyerte fotó: Müller Andrea I Korhatár nélkül A királyok itala őrizték a Suzuki A gyerekek ajándéklufinak örülhettek főtök: Müller a A hátsó oldc Vásárfia

Next

/
Oldalképek
Tartalom