Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)

1997-06-11 / 158. szám

6 Dtinántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. június 11., szerda A magyar föld védelmében Újabb galád- ság készül az ország és a magyar nép ellen. Bár­mennyire is tagadják, a kormány asz­talán fekvő javaslat sze­rint Magyarországon bejegyzett jogi személy közbeiktatásával külföldiek is megszerezhetnék a termőföld tulajdonjogát. Bér­let, zsebszerződések és egyéb praktikák révén már így is több mint százezer hektár van tény­legesen a külföldiek birtoká­ban. Ez egyértelműen a még ha­tályos szabályozás kijátszását jelenti. Az ország mai területének 64 százalékát kitevő termőföld idegen kézre jutásának követ­kezményei katasztrófálisak. A termőföldárak és bérleti dijak drasztikus emelkedésnek in­dulnak, ami az amúgyis forrás­hiánnyal küzdő magyar gazdák és szövetkezetek azonnali vagy gyors tönkremenetelét okozza. A helyzetet csak rontja, hogy nincs működő agrárhitel-rend­szer, valamint az, hogy a szük­séges 200 milliárd forinttal szemben mindössze 101 milli­árd az agrártámogatás éves ösz- szege, és ennek is csak 10 szá­zaléka jut el ténylegesen a ter­melőkhöz. A földeladások mi­att nagyon lecsökkenne a mun­kaigényes fajták (uborka, málna) részaránya, aminek ha­tására jelentősen megnő a munkanélküliség vidéken. To­vább csökkenti a foglalkozta­tottságot a földek parlagon ha­gyása, aminek oka az ingatlan- spekuláció. A növekvő munkanélküliség okozta elvándorlás, a költség- vetés terheinek növekedése, va­lamint az élelmiszerárak jelen­tős drágulása pillanatok alatt szociális robbanáshoz vezethet. Az idén tavasszal suttyomban elfogadott jelzálogtörvény - amire egy normális gazdaság­ban szükség van - nálunk a kis­ember teljes kifosztásának az eszközévé válhat, hisz a föld idegen kézre jutásának egy speciális módján kívül lehetővé teszi, hogy az egyre növekvő terheket fizetni képtelen polgár­tól végül saját lakását is elve­gyék. Az egészet pedig szente­sítené a külföldiek magyaror­szági befektetéseinek védelmé­ről szóló 1988. évi XXIV. tör­vény. Hamis a foldeladás mellett kardoskodók azon érvelése, hogy a nemzetközi szerződések (pl. az 1996-ban aláírt OECD csatlakozás) és az európai uniós normák miatt ezt lehetővé kell tenni, hisz pl. Franciaország és Dánia is szigorúan védi földjeit. A fenti folyamatok ellen elő­ször a MIÉP jelentette be tilta­kozását. Csak örülni lehet, hogy az ellenzéki pártok, ame­lyek 1995-ben az energiaszek­tor akkor még csak tervezett el­adása elleni aláírásgyűjtésünk­kor oly rútul cserbenhagytak minket, most a földtörvény el­fogadása esetében népszavazást és alkotmánybírósági kontrollt kezdeményeznek. Reméljük nemcsak választási fogásként. Éppen ezért mindenkire számí­tunk a MIÉP június 27-i orszá­gos demonstrációján - aminek egyik helyszíne Pécs - és ami­nek fő üzenete: A Magyar Haza nem eladó! Deák Péter MIÉP A politikus hitelessége Az Új DN 1997. június 4-i számában Körömi Attila, a FI- DESZ-MPP frakcióvezetője a Polgármesteri Hivatal Közokta­tási, Közművelődési és Sport­iroda vezetőjének - Spolár Já­nosnak - a kinevezése tárgyá­ban fogalmazta meg álláspont­ját. Állításai többségében nem felelnek meg a valóságnak, ezért szükségesnek látom a T. Olvasó tudomására hozni a té­nyeket. Spolár János kinevezésére dr. Páva Zsolt polgármester - a FIDESZ Magyar Polgári Párt városi elnöke - tett javaslatot a közgyűlésnek, dr. Újvári Jenő alpolgármester pedig - a pol­gármester egyre gyakoribb tá­volléte miatt - előterjesztette azt. A kinevezést széles körű egyeztetés előzte meg. A köz­gyűlés frakcióvezetői egybe­hangzóan állapították meg, hogy az Önkormányzat egyik legjelentősebb stratégiai fel­adata az intézményrendszer át­alakítása és hosszú távú - a fenntartható fejlődés követel­ményeinek megfelelő - fejlesz­tése. Egybehangzóan állapították meg azt is, hogy Spolár János tudása, tapasztalatai, szakmai és emberi hitele, konstruktív gondolkodásmódja miatt al­kalmas e folyamat irányítására. Sajnálattal vették tudomásul, hogy nevezett tagja az MSZP- nek, de elismerték, hogy eddigi munkáját nem „átkos pártos­sága”, hanem Pécs város köz­oktatási ügyének szolgálata ha­totta át. Mindezekkel a FIDESZ- MPP frakcióvezetője is egyet­értett, így végképp nem értem szavai és írott gondolatai disz- szonanciáját. Nem értem azért sem, mert a közoktatás ügye - álláspontom szerint - nem pártpolitikai kér­dés, végképp nem egy rövid vá­lasztási ciklus aktuális ügye. Úgy tűnik, hogy némely pár­tok felelős politikusai mégis akciótípusú, rövidlátó pártpoli­tikai ügyként kezelnek minden javaslatot és döntést, ha ez számukra előnyösnek tűnő hangulatkeltésre irányul, füg­getlenül attól, hogy a lelkűk mélyén pontosan tudják, hogy a változások elkerülhetetlenek, ezek irányítása csak alapos fel- készültséggel lehetséges. A politikus hitelessége, gon­dolatai, sza­vai, cseleke­detei kiszá­míthatóságán, konszenzuste­remtési ké­pességén, a „másság” el­és befogadá­sán, a partne­rek (néha ellenfelek) tiszteletén és a közösség hosszabb távú érdekeinek felismerésén és an­nak szolgálatán alapul. A szavazás eredményének ismeretében megállapítható, hogy a fentiek szerint gondol­kodó „városanyák” és „város­atyák” szavazták meg dr. Páva Zsolt polgármester előterjeszté­sét. Dr. Kékes Ferenc MSZP frakcióvezető Fűnyíróelv N em kedvelem, ha a hóesés­sel vagy a fűnövéssel kap­csolatos, mindig is jelentkező problémák indokolatlan politi­kai vitákba torkollanak. Hiszen a hó az hó, a fű az fű min­den adekvát tulajdonsága­ikkal együtt. Azonban az is biztos, hogy közterülete­ink kulturált­sága a legjobb fokmérője annak, hogy milyen gazdái vagyunk városunknak. A rendezett állapotok a város­lakók mindennapi közérzetét alapvetően befolyásolhatják, erősíthetik a közösségi érzést és egyfajta környezetvédelmi szemlélet kialakítását segítik. Pécs város mindenkori Köz­gyűlésének ezzel kapcsolatban annyi a feladata, hogy a közte­rületek fenntartására szükséges összegeket a város költségveté­sében mindenekelőtt biztosítsa és elköltését ellenőrizze. Az 1990-es helyi választások óta az új önkormányzati rendszerre történő átállás miatt ezt a fel­adatot különböző szervezetek látták el folyamatosan javuló színvonalon. Most már harmadik éve a Pécsi Közüzemi Rt. dolga a közterületek gondozása. A Közgyűlés ez évben zöldterü­let-fenntartás és köztisztaság címén összesen 211 millió fo­rintot adott át költségvetéséből az Rt.-nek. Ekkora összeg ösz- szehasonlító értéken sem állt még soha rendelkezésre ezekre a feladatokra. Ehhez képest az ideihez hasonló elhanyagolt ál­lapotok 1990. óta nem uralkod­tak a város közterületein. Ne­vezetesen, olyan még nem for­dult elő, hogy az első fűkaszá­lással a város egész területén június közepéig - akár vissza­fogottabb finanszírozás esetén is - ne végzett volna az ezzel megbízott szervezet. Pedig ez a közérzet-meghatározó, környe­zeti-kulturális kérdés egyre in­kább közegészségügyi kérdéssé is vált. Maguktól adódnak a kérdé­sek: ha az Rt. rendelkezésére áll a pénz, akkor mire költi, ha nem erre a feladatra, ha az Rt. rendelkezésére áll a pénz és nem másra költi, akkor miért ez az elfogadhatatlan késedelem, ha az Rt. nem kapja meg a költ­ségvetésben elkülönített össze­get, akkor ennek mi az oka? A fentiek miatt nem lehet szó nélkül elmenni a közterületek idei állapota mellett. Remélem, a terület felelősei nem az első novemberi fagyokra kívánják bízni az első fűkaszálás elvég­zését. Ezen a területen csak a klasszikus „fűnyíróelv” az egyetlen elfogadható megoldás: azaz a történelmi belváros el­sőbbségét turisztikai jelentő­sége miatt számos területen el kell ismerni, de a fűkaszálás te­rületén nem lehet különbséget tenni a városrészek között. Körömi Attila Fidesz-Magyar Polgári Párt Szavazási dilemmák Választások közeledtével so­kakban fogalmazódik meg a kérdés: a számos zajosan ajánl­kozó párt közül melyikre lesz érdemes voksolniuk? Ilyenkor a felelősen gondolkodók a saját politikai érdekképviseletükre leginkább alkalmasnak vélt pár­tok jelöltjeit keresik. Dilemmá­jukat fokozza, hogy a korábbi választási ciklusok előtt a tár­sadalom, az emberi létviszo­nyok jobbítását ígérő győzte­sekről utóbb beigazolódott, hogy pártjuk nagy elánnal hir­detett programja nem volt egyéb írott malasztnál. A vá­lasztóknak így többszörösen is csalódniuk kellett az ígérgetők­ben. S miközben a kormányrúd megragadói az előző rendszer által létrehozott termelő szer­vezeteket, intézményeket gát­lástalanul leromboltatták, eszük ágába sem ötlött jobbat, célsze­rűbbet alkotni helyettük. Jellemző, hogy az ilyen pár­tok prominensei most fennen fogadkoznak, hogy ismételt ha­talomba kerülésük esetén hűsé­ges szolgálói lesznek a magyar népnek. Más pártkorifeusok pedig a gyors polgárosodást he­lyezik kilátásba arra az esetre, ha az immáron többszörösen rászedett tömegek szavazatai­val netán újra felhatalmazást kapnak az ország irányítására. A rendszerváltás áldozatai­nak figyelmébe ajánljuk: amennyiben sorsuk jobbra for­dulását a polgári társadalmi be­rendezkedéstől, a kapitalizmus­tól remélik, illúziót kergetnek. Ne feledjék: amelyik országban a tőke van hatalmon, a pénz az állampolgárok osztályozásának és elkülönítésének fő eszköze, ott törvényszerű, hogy a kisem­ber egyszer s mindenkorra ág­ról szakadt marad. Éppen ezért, ha lehetőségei­ket a magántulajdoni viszonyok jegyében minősítik, könnyen rádöbbennek, hogy ma Ma­gyarországon az eltérő névre hallgató pártok dolgában - funkcióikat, programjaikat és törekvéseiket tekintve - kizáró­lag alternatív alapon lehet tár­gyilagosan különböztetni. Ne­vezetesen a többség politikai érdekeit képviselő, embercent­rikus progra­mot hirdető és annak megva­lósítását az egész társada­lom számára ajánló Mun­káspárt, va­lamint a né­pesség töre­déknyi részét képező tőkések, gazdagok, vagyonosok gyara­podási lehetőségei fölvállalásá­nak garantálásában azonos poli­tikai platformot követő polgári pártok csoportja között. Célszerű volna még időben fölismerniük: aki a rendszervál­tásban a csalódott állampolgá­rok közül jövőre nem a Mun­káspártra szavaz, tulajdonkép­pen mindegy, hogy melyik pártra vagy jelöltre adja voksát. Dr. Südi Bertalan szóvivő Vallásszabadságról D e jó is volna, ha a ma­gyar kormány és az Apostoli Szentszék közötti megállapodásról foly­tatódó vitát meg lehetne tar­tani a konkrét teendők talaján. Sajnos azonban erre kevés a remény. Ideológiai harc elő­szele rezzen. Ha azt mondom, hogy a debreceni egyetem jogi okta­tásának túléléséhez 150 álla­milag támogatott helyre volna szüksége, miközben egyelőre úgy fest, hogy csupán 120-at kap, és eközben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem ál­lami pénzen 200 világi jo­gászt képezhet majd ki, akkor avval fognak vádolni, hogy egyházellenes vagyok. Ha arról beszélek: hogy a kormány és a Szentszék kö­zötti megállapodásnak köny- nyen az lehet a következmé­nye, hogy az önkormányzatok iskoláikat sietnek majd a sok­kal jobb finanszírozási hely­zetbe kerülő egyháznak át­adni, akkor valakinek eszébe jut majd, hogy arról értekez­zen, meg akarom akadá­lyozni, hogy az egyházak jo­gos jussukat megkaphassák. Pedig - ad absurdum - Pécs városa könnyedén kilábal­hatna 720 milliós hiányából, ha egyszerűen felkérné a ka­tolikus egyházat, tartaná már el az iskolákat, hiszen a meg­állapodás nyomán az egyház­nak lehetősége lesz rá, hogy a normatíván felüli részt az ál­lamtól igényelje. Az önkor­mányzat számára ez sajnos nem adatik meg, ha csak át nem alakul az egész oktatás­finanszírozási rendszer. A megállapodás rögzítené az egyházi felsőoktatási in­tézményekben az államilag támogatott hallgatók arányát, ami azt jelenti, hogy minél több hallgatója van egy in­tézménynek, annál több álla­milag finanszírozott hallga­tója van, s ez végtelen spirál­ban tornássza mind feljebb és feljebb a létszámokat, és a költségvetési támogatást. (Ilyen túlbiztosított rendszer­ről állami intézmény még csak álmodni sem mer, hiszen neki az állami támogatásért a színvonalával kell versenyez­nie a többi hasonló képzést folytató intézménnyel). A teo­lógusképzés nagyobb norma­tívát kapna mint például a jo­gász- vagy matematikuskép­zés, ami azt jelenti, hogy a te­ológusképzés állami priori­tásként jelenne meg. Tehát a magyar kormány és az Apostoli Szentszék között kö­tendő szer­ződés a kato­likus egyház által fönntar­tott középis­kolákat és felsőoktatási intézményeket kiemeli az azonos feladatokat ellátó ön- kormányzati, állami és ma­gánintézmények köréből és örök időkre elkötelezi az ál­lamot a körülményektől füg­getlen finanszírozásukra. Nem jó az sem, hogy az egyházak, érezvén és félvén a költségvetési helyzet sanya- rúságát minden áldozatra ké­szek, hogy hosszú távra be­biztosítsák magukat. A több pénz reményében az egyhá­zak hitéleti tevékenységét semmi szín alatt nem sza­badna az államnak aláren­delni. A vallásszabadság biz­tosítása ugyanis nem pusztán pénz kérdése, de felbecsülhe­tetlen kincs a függetlenség is. Ha pedig az állam a hitéleti tevékenységet megannyi for­mában finanszírozza, egy­szerű közfeladatként hatá­rozva meg ezeket, éppen a közfunkciók megfelelő szín­vonalának biztosítása érdeké­ben előbb-utóbb az ellenőrzés jogát is magának fogja köve­telni. A vallásszabadság ek­kor viszont nagy veszélybe kerülhet. Nem hinném, hogy bárki örülne, ha állami vizs­gával kellene zárni a hittan­órákat, vagy ha ezek a Nem­zeti Alaptantervben szerepel­nének, ha a teológusképzést az állam akkreditálná. Ä pe­dagógusok önkormányzati is­kolákban élvezett közalkal­mazotti előnyeiről, egyházi kötelezettségekről a szerző­dés viszont nem tesz említést. N yelvünk tehát összeza­varodott: ma, aki az egyházi és önkor­mányzati iskolák egyenlő fi­nanszírozásáról beszél, csu­pán több pénzt ígér az egy­háznak, aki pedig a vallássza­badságot emlegeti, féltve az egyházat az állami beavatko­zástól, azt vallásellenességgel vádolják. Éppen ezért, még ha ebben egyedül maradnék is, mint szabad demokrata, válla­lom, hogy elvszerűen kiállók a vallásszabadság védelmé­ben, a világnézetileg semle­ges állam fenntartásában. Bretter Zoltán országgyűlési képviselő (SZDSZ) Emlékmű alapítvány Mint arról lapunkban már be­számoltunk, megalakult a Pé­csett felállítandó második vi­lágháborús emlékmű kurató­riuma. Most arról adhatunk hírt, hogy az alapítvány meg­kezdte az adományok gyűjté­sét, s megvan a befizetési számla száma, melyet a Pos­tabank kezel és a 11992000- 02513412 számot viseli. Az adományokhoz befizető lapok a Pécs városi és a Baranya megyei önkormányzatnál, il­letve a postahivatalokban kaphatók. Párthírek Dr. I.usztig Péter ország- gyűlési képviselő június 13- án 9-11 óráig fogadóórát tart Pécsett, a polgármesteri hiva­talban. Szőke községben megala­kult a Munkáspárt helyi szer­vezete. Titkárának Szabó Ist­ván önkormányzati képviselőt választották meg. A Bocskai Szövetség június 21-én 14 órakor a Collegium Seraphycum-ban (Pécs, Fe­rencesek utcája 35.) tartja a Baranya megyei szervezet alakuló és tagtoborzó gyűlé­sét, amelyre szeretettel meg­hívja önt a szervező bizottság. Az ’56-os Magyarok Világ- szövetsége június 13-án 18 órai kezdettel, Pécsett a Col­legium Seraphicumban, (Fe­rencesek utcája 35.), tagto­borzással egybekötött alakuló ülést tart. Az ülés nyilvános.

Next

/
Oldalképek
Tartalom