Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)
1997-06-10 / 157. szám
1997. június 10., kedd Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Eutanázia, avagy a kegyes halál Évekig beszélni sem lehetett az eutanáziáról, a gyógyíthatatlan, élete végstádiumában lévő beteg halálba segítésének lehetőségéről. Vajon kell-e szép, jó és kegyes halál? Mi azért írunk róla mert a parlament elé kerülő egészségügyi törvényjavaslat ismerni véli a passzív eutanázia fogalmát. A betegnek joga lenne elutasítani olyan „orvoslást” ami az életét meghosszabbítaná. Dr. Németh Péter, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Immunológiai és Biotechnológiai Intézetének professzora szerint nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedben megnőtt a kérdés aktualitása. Hiszen az orvostudomány olyan szintre érkezett el, ahol a kezelőorvos viszonylag nagy biztonsággal el tudja dönteni, hogy mik azok a kórképek, amiket több-kevesebb eredménnyel kezelni tud és mik azok amiket jelenleg nem. Ezzel egy időben fokozottan jelentkezik a társadalmi igény is a minél teljesebb értékű életre. Ez a két tényező együttesen vezetett el oda, hogy egyre többekben merül fel a gondolat: vajon meddig és milyen körülmények között kell ragaszkodni az élet minden áron történő fennmaradásához. Ma az aktív eutanáziát a többség elutasítja, a passzív eutanázia gondolatával azonban egyre többen egyetértenek. Óriási a felelősség annak a kimondására, hogy egy adott beteggel már nem tud a gyógyító orvos olyan eredményt elérni, ami a minimálisan elfogadható életminőséget fenn tudja stabilan tartani. Nagyon nagy a diagnosztikus tévedések kockázata, s a gyógyító orvosnak mindig törekednie kell a minél objektívebb diagnózisra. Ez alapfeltétele annak, hogy olyan kezelési stratégiát választhasson (a beteggel és a hozzátartozókkal megbeszélve), ami már nem szolgálja hosszú távon az élet minden áron történő fenntartását. A professzor szerint a megfelelő törvényi szabályozásnak is ehhez kell napjainkban alkalmazkodnia. Dr. Faludi Zsigmond, a Siklósi Kórház orvosigazgatója a hip- pokratészi eskü szövegére hivatkozott, amelyben szerepel a mondat: És halált okozó szert nem fogok senkinek sem kiszolgáltatni, még kérésre sem. .. Mint mondotta, mindebből arra lehet következtetni, hogy az eutanázia fogalma feltételezhetően nem újkeletű. Ma két problémakörben gondolkozhatunk. Akadnak olyan gyógyíthatatlan betegségben szenvedő betegek, akik számára a betegség elviselhetetlen kínokkal jár, s ezért választanák a kegyes halált, saját akaratukból. Másrészt az orvostudomány - és tudomány - fejlődésével mesterséges módon, lényegében korlátlan ideig életben lehet tartani még olyan vegetatív lényeket is, akik valójában már halottak. Az orvosigazgató mindezek mellett úgy véli, hogy mivel az eutanázia ilyen társadalmi méretekben felmerült téma lett, részint az orvosokkal szembeni irreális elvárásokat is tükröz. Mint mondotta: Nem érti, hogy miért éppen az orvost akarják arra kényszeríteni, hogy esküjével ellentétesen cselekedjen, holott számára csak egyetlen feladat létezhet, azon munkálkodni, hogy a betege éljen, meggyógyuljon, csökkentse fájdalmait. Szerinte nincsen olyan helyzet, amiben az eutanázia megengedhető, s a néhány országban törvényileg is szentesített eutanáziát felháborodva utasítja el. Dr. Tekeres Miklós, a POTE Anaesthesiológiai és Intenzív Terápiás Intézetének igazgatója egy cikk dialógusának részletével válaszolt a feltett kérdésre. Az eutanázia alkalmazását - jogosan és elfogadható indokkal - Magyarországon törvény bünteti. Minden, a kezeléssel ösz- szefüggésbe hozható, a halál beálltát gyorsító ténykedés bűncselekmény. Mindez azonban nem érinti az orvosnak azon szakmai indokokkal alátámasztott érvét, hogy egy adott állapotban, egy adott betegség kapcsán a betegség kimenetelének kilátástalansága miatt (a kezelés következményeinek függvényében) eltekintsen bizonyos, végső fokon semmi reménnyel nem kecsegtető gyógyító lépéstől. Például amikor egy rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedő kerül intézetbe és a sebész úgy dönt, hogy a radikális műtéttől eltekint. E sebészi magatartás mégsem jelent passzív eutanáziát, bár a műtét elmaradása a beteg életének megrövidülését eredményezi. Tekeres Miklós hangsúlyozta: „Nekünk orvosoknak az a feladatunk, hogy minden szempontból megfeleljünk a társadalom velünk szemben tanúsított elvárásainak. Ismereteink állandó gyarapításával, szakmai szempontból kifogástalanul.” A társadalomnak viszont kellő figyelmet kéne fordítania arra, hogy a gyógyítás tárgyi feltételeit biztosítsa, ne hagyja magára az orvost. Ha az ideális egyensúly kialakul az orvos és a társadalom gyógyítást érintő etikai felelősségében, talán akkor kerülhet a sor arra, hogy az eutanázia aktuális téma legyen az orvos és a társadalom párbeszédében. Ennek az ideje még nem jött el. Dr. Kollár Lajos, a POTE III. sz. Sebészeti Tanszékének igazgatója, a Baranya Megyei Kórház főigazgató-helyettese szerint a jó halál ősidők óta szélsőséges indulatokat vált ki, nemcsak az orvostudománnyal foglalkozók, hanem a társadalom legszélesebb köreiben is. Az eutanáziát pártolók legfőbb érvei a menthetetlen, szenvedő betegen való segítség szükségessége - bár megfontolandó szempont -, azonban a gyakorlati végrehajtás számos ok miatt lehetetlen. Gondoljunk csak arra, hogy a hosszan tartó szenvedésen átesett betegnek nemcsak szervi károsodása lehet, hanem lelki sérülése is. Lehetetlen megállapítani, hogy a fájdalommentes halált kérő beteg mennyire értékítéletének birtokában döntött. Ugyanis, ha nem kap fájdalomcsillapítót, akkor a kínlódás miatt kéri a megváltó halált, ha gyógyszerek hatása alatt dönt, akkor az nem vehető figyelembe. További nehézséget jelent az aktív és a passzív eutanázia elkülönítése. Ha a jogi szabályozás lehetővé tenné a passzív eutanáziát, számos olyan visszaélésre adna lehetőséget, amely jogi úton nem szabályozható. A gyógyító orvos soha nem adhatja fel abbéli reményét, hogy a betegén még tud segíteni, mert az orvostudomány folyamatos fejlődése a legsúlyosabb esetekben is ad néhány százalék esélyt. Gondoljunk a korábban gyógyíthatatlannak hitt betegségekre. Az orvos kötelessége a betegnek nyújtott segítség, amely gyógyíthatatlan esetben is megvalósítható a kellő. fájdalomcsillapítással - a lehetőségekhez képest az emberhez méltó körülmények megteremtésével - az élet elvétele nélkül is. Dr. Blasszauer Béla, a POTE orvosetikával foglalkozó tudományos főmunkatársa, a kérdés hazai és nemzetközi szakértője szerint az eutanázia lényege nem más, mint az, hogy a betegség végstádiumában maga a beteg döntsön saját sorsát érintő kérdésekben. Különösen az élet végén, amikor a csúcstechnika eszközeivel még meg lehetne hosszabbítani egy-két nappal vagy héttel, de a beteg számára az így meghosszabbított élet elfogadhatatlan. Az elsődleges kérdés tehát nem az, hogy ki van az eutanázia mellett vagy ellen, legyen-e Magyarországon eutanázia avagy sem. Hanem az: elfogadjuk-e, hogy minden embernek joga van élete végén eldönteni, hogy akar-e heroikus beavatkozásokat avagy sem. Ha például azon az alapon maradhatnék életben még néhány hónapig, hogy kezemet és lábamat amputálják, akkor ez a döntés legyen az enyém, hiszen elsősorban rólam, életemről vagy halálomról van szó. Ez alapjában véve nem orvosi hanem erkölcsi kérdés. Bizonyos orvosi körökben sokan körömszakadtáig ragaszkodnak a döntés jogához, a haldokló betegek minden áron való életben tartásához. Ma már azonban világszerte a beteg önrendelkezési jogának tiszteletben tartása foglalja el a központi helyet az orvos-beteg kapcsolatában. A törvénytervezet ennek biztosítására hivatott és remélhetőleg e tervezet törvényerőre emelkedik még akkor is, ha bizonyos orvosi körök agresszív, eutanáziaellenes kampányt folytatnak, elterelve a figyelmet a legalapvetőbb, emberi-, illetve betegjogokról. Eddig a vélemények. Mindezek után érdemes elgondolkozni és talán megfogalmazni néhány következtetést, tudva azt, hogy a véleményt alkotók bizonyára magas belső etikai mércével vezérelve mondotta el lapunknak idevonatkozó álláspontját. Tehát kérdezem még egyszer: kell-e a jó halál a mai Magyarországon? Igen vagy nem? Kozma Ferenc Nagyothalló készülék Panaszkodik cipész barátom, hogy nagyothalló készüléket kell eztán használnia.-Megvizsgált a szakorvos, a dobhártyám, minden rendben, mégis egyre romlik a hallásom. Amikor megkérdezte: nem dolgoztam-e huzamosabb ideig zajos munkahelyen, eszembe jutott a gyártószalag. Több mint húsz évig a szövetkezeti gyártósor mellett dolgoztam, zúgtak, zakatoltak, csattogtak a gépek. Akkor ki gondolta volna, hogy ez lesz majd a vége? Még jó, hogy megvigasztalták: a nagyothalló készülékkel a hallása a régi lesz. Olyat meg választhat magának négyezertől százezer forint fölötti összegben. Bérletügy A kisdiák lebukott: május derekán még az áprilisi tanulóbérletét mutatta fél a buszon az ellenőrnek. Mondta neki, hogy elfelejtette átcserélni. Az ellenőr jóindulattal közölte, hogy melyik napon mutassa be az érvényes májusit az irodán, s akkor büntetést sem kell fizetnie.- Elmentem bemutatni a jó bérletemet, s Szálkák a hölgy közölte, rendben, fizessem meg a büntetéspénzt. Amikor mondtam, hogy nincs nálam ennyi pénz, mert az ellenőr azt mondta, ha bemutatom, nem kell büntetést fizetnem, a nő mérgesen kérdezte: akkor meg minek jöttél? - meséli a kiskamasz. Tudsz segíteni? Hölgyismerősöm állít meg az utcán, s árad belőle a keserűség. Építkezik, eleve fogytán az amúgy sem sok pénze, ráadásul az autója is lerobbant.- Ki kellene fizetnem a vízvezetékszerelőt, aztán a kocsimra is kellene vagy százezer forint, hogy mozogni tudjak a munkám miatt, anyagért, mesterekért. Nem tudsz segíteni? - szegezi nekem a kérdést.- Nekem sincs egyetlen nélkülözhető vasam sem - mondom nem épp vidáman.- Nem kölcsönpénzre gondoltam. Újságíróként neked annyi az ismerősöd, hátha valaki segítene rajtam. Amikor értetlenül széttárom a karomat, otthagy. Csak annyit mond búcsúzóul: „Tudtam, hogy nem is akarsz segíteni egy régi ismerősödnek!” Kéttalálatos Üdülni voltunk, s úgy jött ki a lépés, hogy ott vettük meg a szokásos havi két előfizetéses lottót. Amikor az eladó közölte, csak olyat tud adni, amit nyeremény esetén csak ott válthatunk ki, elmentünk egy másik helyre. Ott megnyugtatott az árus, a nála vásárolt szelvények esetleges nyereményét otthon is felvehetem. Mit ad isten, kéttalálatosunk lett az egyik szelvényen. Már itthon elmentem a törzshelyemre felvenni a néhány száz forintnyi nyereményt, ám az eladó lelohasztotta kedvemet, mondván, azt a pénzt csakis ott vehetem fel, ahol a szelvényt vettem.-Ezért utazzak vissza Sopronba? - mondtam értetlenül.- Laci, magát lényegében becsapták, de majd megpróbálom kihajtani önnek a nyereményét - nyugtatott meg együttérző kedvességgel. Tudom, ő még akkor megtette a szükséges lépéseket. A pénzemet azóta is hiába várom. B Murányi László Dunai Imre jegyzete A nagyidai gumibot Ha valóban az is mutatója a szabadságnak, hogy milyen mértékű a bűnözés szabadossága, akkor már eldicsekedhetünk: nagyjából a nyugat-európai szintre értünk. Szakértők szerint a magyar polgárokat azért zavarja érdemén felül ez a „felemelkedés”, mert hozzá nem szokható gyorsasággal következett be. Társadalmi tudatunk tehát afféle keszonbetegségben szenved: átmenet nélkül került a „normál” légkörbe és bűnembóliát kapott. Veszedelmes állapot: a kezeléséhez speciális gyógymód kell. Ehhez a legutóbbi, jelentős bővítést és fejlesztést kimondó kormányzati döntés nyomán talán végre muníció is adatik a rendőrségnek, amely az elmúlt évek szűkösségében kétséges hasznú taktikát alkalmazott. Arany Jánosnak a nagyidai etnikai kisebbségről szóló eposza azon részéhez hasonlót, ahol a vajda várfalról kiált az ostrom elől meghátráló ellenség után: Hátha még puskaporunk is lenne! A rendőrség persze panaszként mondott hasonlókat helyzetének javítása érdekében. Ám amikor olyanokat emlegettek a nyilvánosan, hogy már benzinre, csakhamar talán gumibotra sem telik, akkor nem számoltak a mellékhatásokkal. A törvény- tisztelők biztonságérzete megfogyatkozott; a bűnözők idegenlégiósokkal is erősítő tábora viszont ezen sirámból még buzdítóbb eredménnyel kalkulálta ki lebukási esélyeit. Most ígéret van arra, hogy lesz „puskapor”. Érdemes lenne tehát taktikát változtatni. Akár elrettentésként blöffölni is, ha úgy hozza a lapjárás, de semmiképpen nem szabad, hogy az ellenfél valószínűbbként vehesse: csak afféle „nagyidai gumi- bot” van a kézben. Egyelőre azonban az elpimaszodott bűnözők fitogtatják erejüket: a közbiztonságról megnyugtató képet adó miniszteri nyilatkozatra másnap öt pokolgép fel- robbantásával válaszoltak. Csak később várható reagálás a másik térfélről arra a fő- főrendőri kijelentésre, hogy a kábítószer elsősorban egészségügyi és nem bűnüldözési kérdés. Bár én titkon azt remélem, hogy ezt csak beugrató blöffnek szánta. Csökkenő bűnözés az Egyesült Államokban Az elmúlt évben jelentősen csökkent a súlyos bűncselekmények száma az Egyesült Államokban - főleg a gyilkosságoké, a rablásoké és a nemi erőszaké. Az FBI-nek a közelmúltban közzétett előzetes adatai szerint a gyilkosságok száma 11, a rablásoké pedig nyolc százalékkal esett vissza, és 1996 volt sorrendben az ötödik esztendő, amikor az előző évhez képest kevesebb nőt erőszakoltak meg. Figyelemreméltó - vonta le a következtetést a dpa -, hogy a bűnözés főleg az egymillió lakosúnál nagyobb városokban esett vissza jelentősen - az országos átlaghoz képest kétszeresen. Az adatokat kommentálva Bili Clinton elnök rámutatott, hogy az eredmény elsősorban a bűnmegelőzés és a bűnüldözés erősödésének köszönhető, s kiemelte: az elmúlt 35 évben tavaly következett be a gyilkosságok számának legnagyobb arányú csökkenése. Megjelent a júniusi TESZT Magazin. 24 ceruzaelem tesztje. Mást vegyen a magnóhoz, mást a játékokhoz. • Hegyi és városi kerékpárok vizsgálata. Tanácsok kerékpárvásárlóknak. • Betiltott gyerekbútorok. TESZT Magazin. Tényszerűen hiteles. i
