Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)
1997-06-07 / 154. szám
6 Dlinántuli Napló Kultúra - Művelődés 1997. június 7., szombat A Jelenkor júniusi száma A Pécsett szerkesztett Jelenkor júniusi száma Pálinkás György író vendégszerkesztésében jelenik meg, s teljes terjedelmében Pécsről, a város utóbbi néhány évtizedéről - elsősorban kultúrájáról - szól. Elsőként Mészöly Miklós tekinti át Mert Pécs valóban urbs volt címmel a városhoz fűződő emlékeit, kapcsolatait Várkonyi Nándorral, Kodolá- nyival, Weöres Sándorral, Szederkényi Ervinnel s másokkal. Koppányi György a Sorsunk és a Dunántúl című folyóiratok működésére, a háború alatti és az ötvenes évekbeli időszakra emlékszik visz- sza, s benne vezérfonalként Csorba Győzővel kialakult barátságára. Kalász Márton Pályakezdésem emlékezete: a Dunántúl címmel írja meg visszaemlékezését a pécsi folyóiratnál történt költői indulására, a lap főszerkesztőjére, Szántó Tiborra és az ötvenhatos eseményekre. Tüskés Tibor Vaskor? Aranykor? című írása a város irodalmi-kulturális életének a hatvanas évek első felére eső történetét villantja fel: ő ekkor a Jelenkor főszerkesztője volt. Lázár Ervin a városhoz fűződő viszonzatlan szerelméről ír, Bertók László Pécs lett számomra is a város, Parti Nagy Lajos Egy örökbérlet ablakai círrimel fogalmazzák meg a város és saját sorsuk összefonódását. Az irodalom mellett a társművészetek is szóhoz jutnak a számban. Weber Kristóf zeneszerzővel Pálinkás György beszélget, P. Müller Péter a pécsi színjátszással kapcsolatos élményeit tekinti át. Aknai Tamás Utak és rejtekutak címmel készít szubjektív leltárt Pécs képzőművészetének és építészetének utóbbi ötven évéről. Takács Gyula a „Múzeum utca” létrejöttéhez szolgál adalékokkal. A számot - melyet a szerzők archívumából származó fényképek, illetve a Kálmándy P. Ferenc által készített városfotók tesznek izgalmassá - Horváth Gyula Európaiság - gazdaság - kultúra (Pécs esélyei a harmadik évezred Európájában) című írása záija. Benvó, a színházi közkatona Amikor már minden gyerek elég nagy volt a családban, s valaki telefonon „a Benyót” kereste, meg kellett kérdezni: jó, de melyiket? Ugyanis hatan (apa és gyermekei) viselik e kedves becenevet. Az öt pécsi Benyovszky testvér közül a negyvenéves Tamás a legismertebb, akit mint a Pécsi Nemzeti Színház énekkari tagját gyakran láthatjuk opera, operett és prózai előadásokban.-Ha gömbölyű embernek át kell gurulni a színpad egyik oldaláról a másikra, akkor én vagyok az, mert a természet gazdagon ki- párnázott - meséli a pirospozsgás arcú, jó kedélyű fiatalember. Nagyon élvezem, hogy kisebb prózai szerepeket is rám bíznak. Operettekben inas és pincér számtalanszor voltam, most pedig a Kamaraszínházban egy apát játszom a Szigorúan ellenőrzött vonatok című Hrabal-darabban.- Hogyan került a Pécsi Nemzeti Színházhoz?-Elmentem, énekeltem és felvettek. Tizenhat éve vagyok itt, közeledem a kétezredik előadáshoz.- Az énekkari tagok nincsenek rivaldafényben. Gyakran a kritikák meg sem említik őket. Nem bántja ez?- Én a színház közkatonája vagyok. A szólóénekesek a tisztek, akik egymagukban nagyon szánalmasak: attól lesz tekintélyük, hogy hatalmat gyakorolnak a közkatonák fölött. Mindig azok a jelenetek a leghatásosabbak, amelyekben a szólista mellett a kórus is felhangzik. Petúr bán hiába énekli el a Bordalt, a kar nélkül ez sem az igazi.-Az bánt, hogy a közvélemény másodrendű énekesnek tekint minket, pedig a munkánk ugyanolyan értékű, mint a szólistáké, csak mások a nehézségei. Figyelni a szólamtársakra, hogy segíteni tudjunk, ha kell. A szólista, aki vigyáz a hangjára, nem énekel Tamino után Radamest. Tőlünk elvárják, hogy egyik nap Mozartot, másik nap Verdit énekeljünk.- Úgy tudom, az éneklés családi hagyomány.- Édesanyáméból ered, a nagypapa kántortanító volt. A családi hangversenyeken elsősorban egyházi dalokat, aca- pella kórusműveket és madrigálokat énekelünk. Sajnos, mióta szétrepültünk, ritkán jön össze minden szólam egyszerre.- Hangszeren is játszanak?- Mindenki tanult valamit, nekem a celofá- nos fésű megy legjobban.-A Benyovszky név a történelemben nem ismeretlen.- Édesapám a híres-nevezetes Benyovszky Móric közvetlen leszármazottai- nak heted-unokatestvére. Ez, ha akarom, rokonság, ha akarom, nem.- Szabadidejét mivel tölti?- Szeretek olvasni, filmet nézni, fényképezni és főzni!- Van Benyovszky-speciali- tás is?- Apai nagyanyánktól ered a legjobb recept. A marhahússzeleteket kiklopfoljuk, forró zsiradékban megkapatjuk, hagymakarikákat rakunk rá, kuktában pároljuk, aztán laskára vágott sárgarépával ösz- szefőzzük, liszttel megszórjuk, tejföllel behabarjuk. Ró- sejbnivel és céklasalátával fejedelmi étel! Csató Andrea Közeledem a kétezredik előadáshoz fotó: müller andrea Alkotók a csendes tettyei domboldalon FOTÓ: MÜLLER ANDREA Szabadiskola, szabadoknak Már egy röpke futam a zongorán árulkodó lehet. Árulkodhat szabadságról, önfeledtségről vagy az ellentétéről is. A Pécsi Művészeti Szabadiskola növendékei a neves zeneszerző, Sári József estjén a Művészetek Házában bizonyították, ismerik a szabadságnak ezt a kreatív, a harmonikus személyiség teljességét is megsejdítő fajtáját. Hozzáértő fültanúk és a közönségsiker erősítik ezt. ők Apagyi Mária zongoraművésznek és kollégáinak, Arvainé Rúzsás Ágnesnek Árvái Attilának, Horváth Apollóniának, Rónaszéki Mónikának és Udvardy Gizellának a műhelyében tanulnak fönn a csendes tettyei domboldalon. Ez a Cserző köz 2. alatti egyszintes, tágas épület a képzőművészetek műhelye is a néhány évtizeddel korábban szemléletével iskolát teremtő képzőművész, Lantos Ferenc vezetésével. Közismert, hogy az akkori iskola Pécsi Műhely néven híresült el. Az egykori óvodaépület kertjében, a virágzó gesztenyafák árnyékában most egy-egy ifjú lány- vagy fiúarc hajol a rajztáblája fölé. Karcsú fuvolaszó siklik a lombok alá a kánikulára tárt emeleti ablakokból. Kevesen tudják, hogy az 1992-ben ideköltöző és nyugalmat lelő intézményben 200-an tanulnak - közel kétharmaduk zenét nyolc zenetanár irányításával, jó harmaduk pedig a vizuális ismereteit igyekszik gyarapítani Lantos Ferenc és Révész Klára segítségével. Ilyen egyszerű lenne? A hollandok makacs érdeklődése, a chicagói egyetem rektorának és a dél-afrikaiknak a látogatása, bővülő nemzetközi kapcsolataik és kilenc diplomamunka az iskoláról - egy a varsói Chopin Zeneakadémia érdeklődését jelzi, egy doktori disszertáció Kile Gregory amerikai szerzővel - arra utal, hogy sokkal többről van szó. A személyiség eredendő, organikus látásmódját megőrizni, szabadságát fejleszteni - amely önként szoktat rendre, belső fegyelemre - ehhez ugyancsak művészi-pedagógusi érzék kell. Újfajta látásmód, amelyben zene és kép testvérek, ahol az ismeretszerzés tantárgyakká szabdalt területei ismét szervesen összekapcsolódnak. Nem művészek képzése a cél; hanem az, hogy - Lantos szavaival - teljesebb emberként élhessen, és akikben bízhatunk, mert vízvezetékszerelőként se fogják elszabni a csövet a fürdőszobában. Ugyanakkor a művészeti pálya megalapozását is feladatuknak tartják. Ötévestől harmincévesig járnak ide „diákok”, a legkisebbek művészeti előkészítővel kezdik. A képzés három szintű - alsó, majd középfokú, míg a haladók a művészeti műhely programja szerint tanulnak. Ä életkori határok természetesen rugalmasak. B. R. Horváth Mihály emlékére Pécsi lakóházán emléktábla tiszteleg a pécsi zenei élet jeles képviselőjének, Horváth Mihálynak emléke előtt. Kalocsán született 1903-ban, zenei tanulmányait a fővárosban végezte, az egyetemet viszont Pécsett fejezte be. Élete ettől kezdve haláláig a városhoz kötötte. Előbb a Pius Gimnázium zenetanára, ének- és zenekarának karmestere volt, öt évig vezette a Polgári Daloskört, és több éven át a Pécsi Daloskerület karnagyaként munkálkodott, majd 1949-től zeneiskolai tanár, 1952-től igazgató, a zeneművészeti szakiskola tanáraként is tevékenykedett. Szerteágazó munkásságát bizonyította, hogy orgonaművészként is föllépett, zenei szakíróként is ismert, számos zeneművet alkotott. Hagyatéka a Baranya Megyei Levéltárban található. Az emléktábla avatására tegnap délután került sor volt lakóházánál, a Hungária u. 36. sz. alatt. Létrehozását anyagilag segítette dr. Páva Zsolt polgár- mester, Horváth Mihály fia, Horváth József, a Salzburgi Konzervatórium tanára, a Pius Öregdiákok, a Pécsi Filharmonikus Zenekar muzsikusai, a zeneművészeti főiskola és a zeneművészeti főiskola ny. igazgatója, közreműködtek a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei. Az emléktábla Illa Gyula kőfaragó műhelyében készült. Az ünnepség szervezője, az emléktábla kezdeményezője a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület volt. Nézők a labirintusban Csak tudnám, ki vagy, s ki vagyok ... Futnak a képek David Lynch új művének ,a Lost Highway-nek, vagyis az Útvesztőben című filmnek a hőse, Fred Madison rejtélyesen eltűnik börtöncellájából, ahol felesége megöléséért tartották fogva, s a helyén Pete Daytont találják, titokzatos sebbel a homlokán, aki képtelen számot adni arról, hogyan került a gyilkos helyére. Vajon mi történt Freddel? Csakugyan végrehajtotta szörnyű tettét? És ki az a nő, akivel Pete szerelmi kalandba keveredik? És miről szól tulajdonképpen ez a kétségkívül nagyon érdekes film, amely olyan, mint az a kirakójáték, aminek elvesztettük jó néhány darabkáját? Próbáljunk ki néhány összerakási lehetőséget! Első (földhözragadt) változat. A film csakugyan egy feleséggyilkos férfi történetét meséli el, aki a börtönben felidézi, milyen élmények hatására követte el bűntettét. A képek tehát valójában az ő zaklatott tudatának töredékes emlékképei és fantazmagóriái. Második (lélektani) változat. David Lynch egy tudathasadásos beteg kórrajzát tárja elénk. Vagyis Fred Madison és Pete Dayton valójában ugyanaz a személy. Ezért hallja Pete Fred szaxofonját az autószerelő műhelyben. De kettejük egylényegűségét kivált az bizonyítja, hogy mindketten egyazon nőhöz kötődnek egyaránt végzetes szenvedéllyel, aki jóllehet - a skizofrénia kivetüléseként - két alakban jelenik meg (egyszer szőkén, mint Alice, másszor barnán, ekkor Renée-nek hívják), ám a személy azonos, amit az is igazol, hogy a nőt mindkét változatban ugyanaz a (pompás alakú) Patricia Arquette játssza. Harmadik (mitikus) változat. A film az Arachné-mítosz modem értelmezése, tehát a démoni pókasszonyról szól, aki könyörtelenül hálójába keríti a férfit, hiába próbál a szegény áldozat menekülni, még a lélekvándorlás sem segít rajta: ölthet bármely alakot, ugyanaz a pókháló vár rá. Az egyik felvételen egyébként ezért látunk egy óriásira nagyított pókot, amely éppen zsákmányszerző útra indul. Negyedik (fantasztikus) változat. Á történetet túlvilági erők uralják, ők hajtják végre a személycserét. A megoldás kulcsát az a szereplő birtokolja, aki olyan, mint egy távol-keleti hulladémon, s képes egyszerre két helyen is felbukkanni. Ötödik (posztmodem) változat. David Lynch ezúttal a Twin Peaks ironikus változatát készítette el. Az Útvesztőiben eszerint horror-paródia, a címében említett labirintusban nem a szereplők, hanem a film nézői bolyonganak, megpróbálván eljutni a kivezető utat jelentő helyes értelmezéshez. Csakhogy ilyen nem létezik. (Van viszont remek filmzene, jobbnál jobb számokkal.) Azaz lenne itt még kérem egy hatodik értelmezés is. ÉrFILMJEGYZET demes lenne kísérletezni vele. Az a lényege, hogy ... De nem mondom el. Fejtse meg a filmet a kedves néző. Az övé lesz az igazán jó megoldás. A hetedik ... Nagy Imre
