Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)

1997-05-14 / 131. szám

1997. május 14., szerda Nyugdíjasok Oldala Dlinántúli Napló 9 Török Éva Percesek Béres-csepp. Május 15-től ismét csütörtöki napon kap­ható Pécsett, a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének szék­házában - a Rákóczi út 11. sz. alatt - nagykereskedelmi áron Béres-csepp. Az érdek­lődő nyugdíjasok a jövőben tehát hétfő helyett csütörtök délelőtt 10-től 12 óráig kap­hatják a terméket, amíg a készlet tart. Vasárnapi ebéd. A Nyug­díjasok Pécsi Egyesületének tagjait támogatandó ez év má­jusától kezdve minden hét va­sárnapján öt nyugdíjast vár ebédre a Landol Kft. Az egyezség értelmében az egye­sület a legrászorultabb tagjai részére adja ki a vasárnapi menüre jogosító jegyeket. Nappali szolgálat. Min­den nap 13-19 óra között felhívhatnak egy pécsi tele­fonszámot, ha úgy érzik, hogy bajban vannak, segít­ségre szorulnak vagy ta­nácstalanok, magányosak. A telefonszám: 212-813. Találkozók. Az 1927-ben a Pécsi Városi Polgári Fiú Iskolában végzett tanulók május 20-án 11 órakor tart­ják 70 éves találkozójukat a Mátyás király u. 17. sz. alatti iskolában. Az 1932- ben a Pécsi Városi Fiú Fel­sőkereskedelmi Iskolában végzett tanulók május 22-én 10 óra 20 perckor jönnek össze abból az alkalomból, hogy 65 évvel ezelőtt érett­ségiztek. A találkozó az Al­kotmány u. 38. (volt Makár u. 32.) sz. alatti iskolában lesz. A szervező: Müller Antal Budapest, 1013. At­tila u. 27. Párosok. A nemrég el­hunyt örökös elnökük, dr. Benedek György emlékére párosversenyt rendezett a közelmúltban a Nyugdíja­sok Pécsi Egyesületének te­niszklubja. Első a Kémesi - Kollár, második a Bruszel - dr. Freppán, harmadik a Csizmadia - Ferenczi páros lett. A klub hétfős csapattal vett részt a POTE által az Aranyág alapítvány javára rendezett teniszversenyen. A vegyespárosok között a Szilágyiné - dr. Freppán pá­ros dobogós helyen végzett. Zsúfolásig megtelt vendégekkel a pécsi Rózsakért étterem FOTÓK: LÄUFER LÁSZLÓ Majális Háromszáz pár virslit rendel- ment a közös szórakozásnak és tek, de még hozni kellett. Jóval többen jöttek el, mint ahogy azt előre számítgatták. Egyesületi tagok, vagy csak „sima” pécsi nyugdíjasok, ez most nem szá­Régi dolgokról szóltak a történetek egyre többen jöttek, és egyre több, állandó jegye lett a majá­lisuknak. Mint például az, hogy mindig ugyanabban a kerthe­lyiséges vendéglőben tartják, ahol nem kémek egy fillér terem­bért sem tőlük, nem kötik ki, hogy meddig maradhatnak, és az sem teher számukra, hogy megfőzzenek és felszolgáljanak nekik néhány száz pár virslit. És mindig ugyanahhoz a kft.-hez fordul­nak kedvezmé­nyes vásárlási lehetőségért, amelyik évről évre meg is adja nekik. Mint most a virslit. A zene­kar is ugyanaz. Nem mintha nem találnának másikat, de ezek tudják legjob­ban, hogy mi az, ami nekik tet­szik, amire szívesen kipróbál­ják - mennyire gyorsan mozdul a lábuk. Meg azt is megérzik, mított. Mindenkit szívesen lát­tak, aki úgy érezte, hogy leg­alább egy délutánra félre lehet és kell tenni a napi nyűgöket, legyenek azok anyagi gondok vagy betegségek. Ünnepelni jöttek össze, ki­csit visszahozva a hajdani majáli­sokat. Segített a zene és az emlé­kezet. Öt évvel ez­előtt rendezett a Nyugdíjasok Pé­csi Egyesülete először majálist. Aztán minden évben. Volt, hogy csak batyu­bál módra, de a lényeg akkor is az volt, hogy összejöttek, és együtt érezték jól magukat. Híre A férfiak is jól érezték magukat Ismerőst keresve a tömegben Egy igazítás az ünneplőn mikor jön el az a pillanat, ami­kor már elég a táncból, jobban esik a nóta.. És a tombola sem maradhat el. A nyerés lehető­sége, az öröm, hogy ha csak egy futó pillanatra és csak szikrányira, de rájuk villant a szerencse szeme. Könyv vagy gyertyatartó a nyeremény mindegy, nem az ára számít. Em­lék marad, ami sok mindent visszaidéz a kö­vetkező majáli­sig, meg még az­után is. Májusban jön a szénpénz Idén 16 140 forint lesz a szén­pénz. Az Országos Nyugdíjfo­lyósító Intézet a héten utalja át az összeget a postának, s várha­tóan a jövő héten kezdik a kéz­besítést, ami azt jelenti, hogy még májusban valamennyi érintett megkapja ezt a járandó­ságát. Ezt mondta Bedci And­rásáé, az intézet titkárságának munkatársa. Az országban ösz- szesen 90 800-an jogosultak erre a járandóságra. Baranyai adatot nem tudott adni az igaz­gatóság. A közismert nevén szénpénz tulajdonképpen a nyugdíjas bá­nyászok szénjárandóságának pénzbeli megváltása. Hogy ki­ket illet, arról először 1992-ben rendelkeztek. Ennek értelmében azok kap­hatják, akik a rendelet hatályba­lépésének időpontjáig - megha­tározott munkaterületeken dol­gozva -jogosultságot szereztek rá. Később módosították az alaprendeletét, s kiterjesztették a jogosultságot azokra is, akik 1992. november 3-át követően mentek nyugdíjba, abban az esetben, ha a munkaviszonyuk megszűnésekor az utolsó mun­káltatójuknál előírt jogosultsági feltételekkel, de legalább 10 éves, bányászati gazdálkodó szervezetnél töltött szolgálati idővel rendelkeznek. (Kivétel: ha a szolgálati idő a bányászati tevékenység során szerzett munkaképesség-csökkenés mi­att rövidebb, ha az őket utoljára foglalkoztató gazdálkodó szer­vezetjogutód nélkül megszűnik vagy ha a gazdálkodó szervezet felszámolás alatt áll és bányá­szati termelő tevékenységét megszüntette. A rendeletben foglaltakat - amely arról is szól, hogy kiket illet meg a szénpénz a jogosult halála esetén - 1993 óta alkal­mazzák. Azt, hogy adott évben meny­nyi ennek a járandóságnak az összege, azt lényegében az Ipari és Kereskedelmi Minisz­térium határozza meg. A számí­tás alapja ugyanis az, hogy mennyi 20 mázsa hazai kiter­melésű 16 500-17 500 kJ/kg fű­tőértékű barnaszén adott év ja­nuár 15-i, - szállítási költség nélküli - fogyasztói ára. A kifizetést mindig az adott év májusában kell teljesíteni, s azokat illeti meg, akiknek a jo­gosultsága adott év első napján fennállt. Első ízben 1993-ban fizettek szénpénzt. Akkor 8 620 forint volt az összeg. Egy évvel ké­sőbb 9 920 forintot kaptak az érintettek, 1995-ben 11 840 fo­rinthoz jutottak ilyen címen, ta­valy pedig 13 300 forintot vitt nekik a postás. Regionális nyugdíjas-találkozó Kaposváron tartották Somogy, Tolna, Nagykanizsa és Pécs nyugdíjas szervezeteinek közös elnökségi ülését. A Somogyi Megyeháza címertermében dr. Kolber István, a megyei köz­gyűlés elnöke, aki egyben a Dél-Dunántúli Regionális Fej­lesztési Tanács soros elnöke is, részletesen tájékoztatta a nyug­díjasokat a négy megye össze­fogásának okáról, céljáról. Az elhangzottakról Szekeres Istvánná, a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének elnöke a követ­kezőket mondta.-Első hallásra talán kicsit furcsa, hogy miért vagyunk kí­váncsiak a szűkebb hazánk ter­veire. Lehet, hogy nem is első­sorban magunk miatt érdekel ez bennünket, de minden fontos számunkra, ami a gyermekeink, az unokáink jövőjével kapcso­latos, ezért hallgattuk érdeklő­déssel a tájékoztatót. Az elnök úr hangsúlyozta, hogy ez a re­gionális kapcsolat azért jött létre, mert hasonló a megyék közigazgatási szerkezete, és a „határmentiség” Somogy, Tolna, Zala és Baranya megye önkormányzatait a fejlesztési tervek összehangolására kész­tette. Tiszteletben tartva a me­gyék önállóságát, a Regionális Fejlesztési Tanács a közös gaz­dasági érdekek felismerése alapján működik. Egy közér­dekű alapítványt hoztak létre a közös programok kialakítására, és 4 millió ECU-t nyertek el a Phar-programtól a rendszer tel­jes kiépítésének támogatására. A közös célok egységes megfogalmazása lehetőséget ad a régió képviselőinek eredmé­nyesebb munkájához a bel- és külföldi pályázatok, anyagi tá­mogatások elnyerésére. A Fejlesztési Tanács az inf­rastruktúra javításában látja az első legfontosabb és legsürgő­sebb feladatát, az M7-es út ha­tárig történő kiépítését, a déli autóút és a kapcsolódó szek­szárdi Duna-híd felépítését, az M6-os tehermentesítését, a pol­gári repülőforgalom lehetősé­geinek megteremtését, ami az idegenforgalmat is jól szol­gálná. Az elhangzottak alapján Ko­vács Lajos, a Somogy megyei Nyugdíjas Szövetség elnöke tréfásan jegyezte meg, hogy a nyugdíjasok úgy látszik, nem­csak korban, hanem az érdekek közös felismerésében is elől járnak, hiszen korábban létre­hozták a regionális szervezetü­ket. A résztvevők a közeljövő­ben tájékoztatják nyugdíjas tár­saikat a hallottakról. A virágok ölelésében Mondhatni, hogy a virágok fogságába került pécsújhegyi, Kakukk utcai otthonában Pa­taki Ignácné, ahogy mind gyengébbé vált az egészsége, és piacra már nem tud járni. Erejéből ma már csak any- nyira futja, hogy az ágyásokban és a cserepekben szépen gon­dozza a több száz fajt képviselő virágérdekességeket és -csodá­kat. Növényritkaság-birodalmá- ban bárkit fogad még hét végén is, naponta 15-től 18 óráig, és ingyen ad magvat, palántát, gyökeret, gumót, hagymát, va­lamint szakmai gyakorlati ta­náccsal is szolgál. Nőnek itt különleges színű és egzotikus illatú egyedek. Olyan példányok pompáznak, ame­lyek dísztálba, madáretető mellé, akváriumba, szikla­kertbe, támfalra, panelbalkonra vagy pihenő-ámyika alá valók. Fűszer- és gyógynövények is il­latoznak itt. A hobbiból kertészkedő há­ziasszony frissiben gyógyteával is szolgál, amíg a tanácsadás és a növénymustra tart. Megtanítja az érdeklődőknek a virágpreparálást is, amelyet oly tökéletesen űz, hogy a tárolt szárak, levelek, valamint szir­mok alig zsugorodnak össze, és megtartják eredeti színüket. Nem búcsúzik semmitől, ami számára szép és fontos, tudtuk meg a virágok rajongó szerel­mesétől, vagyis a jótékonysági akciója nem végkiárusítás. Az idősödő hölgynek minden öröme a virágnevelés, és még nagyobb lelki élmény, hogy önzetlenül adhat. Csuti J. Mindent virág borít Pataki Ignácné kertjében, az újhegyi Kakukk utcában fotó: laufer László Aranylakodalom Házasságkötésük ötvenedik évfordulóját ünnepelte a na­pokban Hidason Kató Antal és felesége, született Lovász Anna. Ötven évvel ezelőtt a hidasi római katolikus temp­lomban mondták ki egy­másnak először az igen-t, amit most ugyanitt megerő­sítettek. Annak idején húsz és tizennyolc évesek voltak. Kató Antal - aki először Komlón, a szénbányában, majd Pécsett, az uránbányá­ban dolgozott - most már igazán csak a kedvtelésé­nek, a szőlőgondozásnak, a jó bor készítésének szenteli az idejét. Ezzel koccintottak a jeles ünnepen is a szűkebb rokonsághoz tartozók. Kö­szöntötte őket két gyerme­kük, hat unokájuk és az első dédunokájuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom