Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)
1997-05-04 / 121. szám
1997. május 4., vasárnap Magazin Szex az írásban Sorozatunkban nem törekszünk arra, hogy teljes grafológiai képzést nyújtsunk bárkinek is. Csak bepillantunk a kézírás különlegességeibe, ezúttal például az írásban megjelenő szexuális energia a Betűvető témája. A kíváncsi olvasótól azt kérjük, inkább játéknak, érdekességnek vegye a leírtakat, már csak azért is, mert a szakértők szerint sok-sok apró jel módosíthatja azt a képet, melyet például a „g” betűk hurkai sugallnak. A „g” szára ugyanis árulkodó lehet az ember szexuális energiájáról. Ha megindul a hurokképződés, de a görbe elakad, és nem metszi a szárat, az jelentheti azt is, hogy az aktivitás megszűnik egy bizonyos idő után. Ilyen a tipikus vágyakozó betűje, aki azonban nem tapasztalja meg a valódi szexuális kielégülést. Ha a görbe a metszéspont előtt torpan meg, az arra utalhat, hogy megvan ugyan a vágy, a nemi aktivitás, de a beteljesülést az író esetében valamilyen speciális ok akadályozza. Ha a szár egyenesen, görbület nélkül marad, akkor a helyzet rosszabb, lehet betegség is, mely az írót megakadályozza az örömérzet elérésében. Itt azonban könnyen tévedhet az elemző, mert a műszaki írásokban az egyenes szár a gyakori. Ha a hurok metszi a szárat, az normális aktivitást jelez, míg a túlzottan nagy görbület átlagosnál nagyobb nemi fantáziát mutathat. Ha az alsó szár hegyekben, szögletekben végződik, az jelenthet bizonyos keménységet, erőszakosságot a szexben. Egy személy többféle „g” formát is kialakíthat, és felváltva használhatja. Egyetlen betűből kiindulni nem is érdemes, sőt jó több időpontból származó írásmintát megnézni, mert lehet, hogy a problémák csak átmenetiek. Hodnik Ildikó Gy. Egy székesfehérvári kutató szeretné befejezni Fejér megye megrekedt földrajzi névgyűjtését. A hazai földrajzinév-gyűjtés a 70-es évek elején újabb lendületet vett a Hazafias Népfront jóvoltából. Hasonlót a múlt században Pesthy Frigyes névkutató történész szervezett. Az országos névmentések célja az volt, hogy mindegyik település összegyűjtse dűlőneveit, azok névmagyarázatát, valamint falueredeztető mondáit, miután ezek a szellem- és kultúrtörténeti, népi-naiv adatok a hely- és országos történelem bizonyítékainak is számítanak. Pesthy Frigyes a jegyzőket, plébánosokat és tanítókat kereste fel, levelet írt nekik: a történelmi Magyarország összes helységének névanyagát felmérte. A HNF akciója is hasonló sikert ért el főként a pedagógusoknak és az amatőr községkutatóknak köszönhetően. Csak Fejér, valamint Győr-Moson-Sopron megye nem tudta teljesíteni feladatát, hisz például Fejér megyében csaknem húsz település névanyaga a volt Adonyi és Sárbogárdi járásból - nem került levéltárba. Hári Gyula székesfehérvári történész-levéltáros azért bízik abban, hogy mégis megtörtént a gyűjtés, csak elkallódtak a feljegyzések. Megkezdte az újbóli névmentési akció szervezését: leveleket ír, telefonál, mezőőröket, idős őslakókat is felkeres. Ám egyedül reménytelennek tűnik a feladat teljesítése, ezért szükség van többek között a pedagógusok, a diákok és a polgármesterek segítségére is. A legtöbben azonban nem értik az ügy fontosságát, nem érnek rá, sőt sok helytörténészkedő lokálpatrióta sem hisz a földművesek és pásztoremberek alkotta határnevek forrásértékében. Ami sikerült Pesthy Frigyesnek és a HNF-nek országos méretben, az most még reménytelennek tűnik alig két tucatnyi helység esetében Hári Gyulának, miután a gyűjtői önzetlenség és a lelkesedés hiánycikk. Azért nem adta fel, hisz a technikai feltételek, így a nyomdai költség biztosítottak. A nyelv- tudományi és néprajzi intézmények várnak az elmaradt határ- rész-megnevezésekre, - főként a használatban lévőkre. Baranya és Zala megye az országban elsőként könyvben is megjelentette a névgyűjtéseket a helytörténelem és a néprajz kutatóinak, a nyelvtörténészek örömére. Csuti J. Egy történelmi jelentőségű kőhajítás A fiatal beduin pásztor nem sejthette, hogy mit indít el, amikor 1947-ben egy nyári napon egy elveszett birkájának keresésére indult a Holt-tenger melletti kumráni fennsíkon. Arra gondolt, hogy az állat esetleg sziklahasadékba zuhant vagy egyszerűen elbitangolt. Amikor a keresés során kisebb köveket dobott az egyik hasa- dékba, a lehulló kövek összetörtek egy agyagkorsót. A pásztor a zaj irányába indult és egy barlangban rátalált az azóta híressé vált kumráni tekercsek egyikére. Ötven esztendővel a történelmi jelentőségű kőhajítás után a kumráni tekercsek birtoklása és azok jelentősége körüli vita semmit nem veszített hevességéből. Az első tekercs előkerülése utáni években Kumránban és a környéken nyolc további írásos bőrtekercset találtak, mintegy 800 szöveget és több ezer parányi szövegtöredéket. A Föld legmélyebben fekvő fennsíkjának száraz levegője kerek két évezreden keresztül megőrizte a kéziratokat, amelyeket a Holttenger partján élt esszénusok közössége az előrenyomuló rómaiak elől a kumráni barlangokban rejtett el. Amikor azután a rómaiak Kr.u. 68. júliusában elpusztították az esszénusok települését, a tekercsek létezése rejtve maradt előttük. A jeruzsálemi Izrael múzeum, amelyben a legjelentősebb tekercseket őrzik, júliusban nemzetközi konferenciával emlékezik a tekercsek megtalálásának 50. évfordulójáról. A tanácskozás során a résztvevők megismerkedhetnek a kumráni tekercsekkel kapcsolatos új elméletekkel és kutatási eredményekkel. A júdeai sivatag fél évszázados módszeres kutatása során előkerült régészeti leletek közül kiemelkednek az Ószövetség kánonjának szövegei, kommentárok, pszeudepigráfikus és apokrif könyvek, az esszénus közösség önálló alkotásai, szektaszabályzata és a Bar Kohba- felkelés számos dokumentuma. A zsidóság és a kereszténység számára egyaránt felbecsülhetetlen értékű szövegek kulcsfontosságúak mindkét vallás korai történetének megértéséhez, elsősorban annak megismeréséhez, hogy milyen környezetben alakultak ki kétezer évvel ezelőtt az egyistenhívő vallások. Az első megtalált tekercsek nagy része hosszú évekig keresztény kutatók kezében maradt, akik közül a legjelentősebb Roland de Vaux dominikánus szerzetes, a jeruzsálemi Ecole Biblique vezetője volt. A városnak az izraeli függetlenségi háborút követő kettéosztása után de Vaux, más keresztény kutatókkal együtt 1948-tól a jordániai igazgatás alatt álló Kelet-Jeruzsálemben folytatta munkáját. Zsidó-kutatók csak 1967 után férhettek hozzá a tekercsekhez, amelyek ma már szinte kivétel nélkül rendelkezésére állnak a tudósoknak. Detroitban Afrika-Amerikai Történeti Múzeum nyílt, ahol modem felfogásban ábrázolják többek között az Afrikából behurcolt rabszolgák sorsát. Arcának verítékével hamisított A bélyeggyűjtés külön és egyben különös világ. Nem annyira a bélyeg szépsége, vagy régisége, hanem ritkasága adja az értékét. Ilyen alapon az is előfordulhat, hogy a hamisítvány jóval többet ér, mint az eredeti. A világ első hamisított bélyegéből, egy 1850-es spanyol bélyegből például elég sok példány maradt fenn. Egy-egy néhányszor tízezer forintot érhet. Ám még a saját korában megpróbálták hamisítani és a tettes az „áru” piacra dobása előtt lebukott. A bűnjelként szerepeltetett példányon kívül a hatóság az összes utánzatot megsemmisítette. Ez az egyke most több millió forintot ér. Hajdan az új bélyegek tömeges utánzása volt a hamisítók számára az üzlet, századunkban viszont már a ritkaságok újraelőállítása a sokkal jövedelmezőbb. S mivel a bélyegek ritka voltának a legfőbb forrása a téves nyomás, az ilyen értékes példányok megtévesztő utánzása egyben az eredeti hiba új- rahamisítása is. Nálunk egyébként 65 éve írt elő először törvény szigorú büntetést az olyan bélyeghamisítókra is, akik a gyűjtőket károsítják meg. A Magyarországot is érintő első bélyeghamisítás különben szó szerint verejtékes ügy volt. Az osztrák birodalomban 1851- ban azonos rajzú, Merkur-fejet ábrázoló, újságbélyeget hoztak forgalomba két színben. A kékért egy, a sárgáért tíz hírlap szállítását vállalta a posta. Egy bécsi újságkihordó felfedezte, hogy a homlokáról a kék bélyegre hullott verejtékcsepp azt sárga színűre változtatja. Kikísérletezte ezt a hatást vegyszerrel is, és csakhamar nagy mennyiségben gyártott az olcsóbb kék bélyegekből drágább sárgákat. A csalást csak nehezen fedezték fel, és a meggazdagodott hamisítóra nem is tudták rábizonyítani. Az osztrák posta végül 1856-ban a kék szintjére értékelte le a sárga bélyeget, a tíz hírlapot tartalmazó csomagok szállításához pedig kiadtak egy cinóbervörös változatot. Ez utóbbi vált később igazi világritkasággá: néhányszor tízmillió forintot is érhet ma már, de a közönséges kék színű is milliós érték. D. I. Viccparádé Meglepetés. „Nézd, nagymama, milyen göndör bikinijük van a néniknek!” „Pistike, ez nudista strand.” Állati. Miről lehet felismerni a repülő nyulat? Sas van a hátán. Morbid. Két hulla beszélget. „Mondd, nem rohad a bal lábam?” „Válj, mert most folyik arra a bal szemem.” Parlament. Megbetegszik egy politikus, és a kórházban a következő táviratot kapja: „Az Országgyűlés 211 szavazattal 210 ellenében mielőbbi teljes gyógyulást kíván Önnek.” Látásmód. Milyen az orosz kontaktlencse? Ugyanolyan, mint a napszemüveg, csak a keretet kell jól a bőr alá nyomni. Modern koldus. „Uram, nem veszítette el a pénztárcáját?” „Köszönöm a figyelmességét, nem.” „Akkor igazán adhatna néhány forintot.” Hazafelé. A részeg megy az úton, megszólít egy járókelőt: „Mondja, hááány, szóval, hány púp van a fejemen?” „Öt.” „Akkor már csak négy oszlop, és otthon is vagyok.” Rémálom. Eccer találkoztam a buszon egy olyan viccel, amelyik bliccel, és azt kérdezte, némi spiccel: „Móricka vajon, hol stri- chel, talán egy giccsel spriccel?” (B. L.) Továbbra is várjuk rövid tréfáikat szerkesztőségünk címére. A borítékra kérjük írják rá: „ Viccparádé”. Összeállította: Bozsik László RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Szakértői vallomások: mikor, hova érdemes...- Például...- mondja a megnyerő hangú Szakértő I., a riportemőnek - a barátommal (ő Szakértő II. A szerk.) időnként benézünk valamelyik éjszakai lokálba. Nos aztán, figyeljük a vendégeket, főként azokat, akik ott ülnek magas bárszéken a pultnál. A nagy- pénzűeket könnyű felismerni. Magabiztosak, derűsek, hangoskodnak, itallal kínálják a lányokat, a mixemőket, egyebeket és amikor fizetnek, szinte soha nem kémek vissza. Csak legyintenek: marad! Itt egy kicsit álljunk meg. Pincérek mesélték annak idején, hogy a pénzes vendég már akkor felismerhető, amikor belép a kocsmába, étterembe, lokálba. Az étel, vagy itallapot is úgy vizsgálja át - szinte fölényes mosollyal, „.. .na... mi a kínálat ebben a kócerájban?!” - címszó alatt és mondjuk italnál, meg is kérdezi, hogy az a Cabernet (mellesleg ezt így, fonetikusan is ejti ki, jelezve kulturáltságának fölöttébb magas színvonalát...) szóval hogy milyen évjáratú?! Kiválaszt egy palackkal, egy cseppnyit kóstol a pohárból, azt mondja „Jöhet!” és tele tölteti a poharát, vörösborral (!) ami ugye ismét jelzi bizonyos köreit, ahonnét szalaj- tották. Na de folytassuk:-... Szóval kiszemeltünk valakit, mondom a havernek, nézd a Józsit, tele van, megnézhetnénk mije van otthon. Aztán a két Szakértő elmondja, hogy néhány napot rászánnak az ügyre. „Mikor a Józsi kilép a lokálból, én is beülök a kocsimba és „lekövetem”, egészen hazáig. Utcanév, házszám, s ha családiház vagy villa, a nevét is leolvasom a csengőről. Ez már nem menekül előlünk, a telefonkönyvben jó esetben ott a neve, s amikor az akció napja elérkezik, még felhívom, otthon van-e? Délelőtt miért lenne otthon? Akkor aztán kipakoljuk a lakást...” A Szakértő felhívja a tisztelt rádióhallgatók figyelmét: „Ne szórjuk feltűnően a pénzt, mert mi ott vagyunk, mindent meg- jegyzünk magunknak. Közben egy kis zene van, majd folytatódik a műsor. Azt mondja a két betörő, hogy a temetés -, külön alkalom a „behatolásra”. Már ők is használják ezt a rendőri, hivatalos nyelvet: behatolnak! „Ha kezünkben a cím, meg a temetés időpontja, azonnal indulunk, mert olyankor aligha tartózkodik valaki otthon. Vagy pedig: a lépcsőházi postaládák megtelnek újságokkal, levelekkel, s nyár lévén, világos, hogy a címzett nyaral...” A többit: sejthetjük.- Nincs az a zár, amit öt-hat perc alatt ki ne nyitnánk! Kivéve, ha belülről vaspánt fogja át az ajtót, de ez is nyitható, csak idő kell hozzá. Volt olyan esetük, hogy már „behatoltak” a lakásba és a szobában egy férfi mélyen aludt a heverőn. Szépen csendben visszafordultak, visszazárták az ajtót és kész. Amikor a csóró, szegény lakó lakásába lépnek be, nem éreznek valami lelkiismeret- furdalást? - kérdi a riportemő.- Nem, mert mi ilyent nem teszünk. Ez szemétség, gazemberség, mi az ilyent nagyon megvetjük - mondják önérzetesen: „Ez nagyon becstelen dolog!” A műsorban persze megszólalnak az áldozatok is. Egy nő meséli:- Hazamegyünk a férjemmel, és szinte üres a. lakás. Felhívtuk a rendőrséget, jó másfél óra múlva megjelent egy idősebb detektív, álmosan, fáradtan, fölvette a jegyzőkönyvet és azt mondta, ne várjunk csodát. Szanatóriumi kedves ápolónő - ismerősöm mesélte: „Lakáscserébe kezdtünk, volt megtakarított pénzünk, ahhoz még felvettünk ótépé-kölcsönt is. Az esti órákban elmentünk a címre, hogy megbeszéljük, holnap hurcolkodhatunk, s a cserepartner azzal a teherkocsival költözhet volt lakásunkba. Alig két órát voltunk távol, mire hazamentünk, a bútorokat ellopták, a szekrényben lévő több százezer forinttal együtt. Ez viszont már nem Budapesten, hanem Pécsett történt. Mert itt is dolgoznak a szakértők ... A földrajzinév-gyüjtés buktatói
