Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)

1997-05-21 / 137. szám

10 Dftinántuli Napló Politikai Vitafórum 1997. május 21., szerda A balkormány esete a jogállamisággal PÁRTHÍREK Az MSZP ingyenes jogse­gélyszolgálatát május 22-én csütörtökön 16 órától dr. May Gábor tartja a Tüzér utca 3/1-ben ingatlan- és közigazgatási ügyekben. Páva Zoltán országgyűlési képviselő május 23-án, pén­teken 17 órakor Meződön fogadóórát tart. A Pécsi Szegfű Klub a következő foglalkozását május 23-án, pénteken 17 órakor tartja a Tüzér utcai MSZP székházban. Vendég dr. Lusztig Péter országgyű­lési képviselő, aki a parla­menti munkával, biztonság- politikával kapcsolatos kér­désekre válaszol. Minden érdeklődőt várnak. Dr. Szili Katalin ország- gyűlési képviselő és Baum­gartner Sándor, a 15. sz. vk. önkormányzati képviselője közös fórumot tart május 23-án 17 órakor Pécsett a Bánki Donát úti Általános Iskolában. Meghívottak: IQ. Gömzsik Péter, a 16. sz. vk., Grisnik Zoltán, a 14. sz. vk. önkormányzati képviselői, a Biokom Kft., a Közüzemi Rt., a Közterületfelügyelet és a Rendőrség munkatársai. HETÉSZ. A Mezőgazda- sági Termelők Érdekvé­delmi Szövetsége nyolc megye részvételével meg­alakította a Dunántúli Regi­onális Szervezetét. A Bara­nya, Tolna és Somogy me­gyei szervezéssel Tóth Já­nost, a METÉSZ Baranya megyei elnökét bízta meg a veszprémi regionális köz­pont. A METÉSZ Pécsi Iroda levelezési címe: Tóth János (METÉSZ) 7628 Pécs, Sudár I. u. 23. Az iroda a 72/241-374-es tele­fonszámon is elérhető hét­főn és kedden 9-12 óráig. Az emlékműért. A Bara­nya Megyei Hadifoglyok Szervezete 10 000 Ft-ot, a szervezet tagjai pedig kü­lönböző nagyságrendű ösz- szegeket ajánlottak fel a II. világháború áldozatai pécsi emlékművére. Kiemelkedő Csili József kishajmási la­kos, egykori hadifogoly 20 000 Ft-os befizetése az alapítvány egyszámlájára. A Pécsi Magyar-Spanyol Társaság előadással egy­bekötött jakabhegyi túrát rendez május 25-én. Előadó és túravezető: Faltysné Új­vári Anna néprajzkutató. Találkozó 8.30 órakor az újmecsekaljai autóbusz pá­lyaudvaron a 22-es busznál. Na, nem a szokásos módon vi­rággal és énekszóval, hanem csőre töltött géppisztolyos rend­őrök gyűrűjében megbilincselve, a népbíróság külön tanácsa elé ítélethirdetésre! Mindez ötven évvel ezelőtt, 1947. május 5-én történt Pécsett, három felnőttel és tizenhét fiatalemberrel. Mit tettek ezek az emberek, ami miatt a kialakuló diktatúra sajtója első oldalon öles betűkkel hazugságáradatot zúdított rájuk, az AVO és a rendőrség pedig középkori kínzómódszerek „gyönyöreiben” részesítették őket? Előéletük emígyen foly- dogált: Meleg ruhákat gyűjtöttek harcoló honvédeinknek, repülő­teret építettek Taszáron, repülő­gépeknek bunkert ástak, romel­takarítást végeztek* a szétlőtt Dráva menti községekben, kam­pánymunkát és rendfenntartó szerepet vállaltak vezető polgári politikusok és egyházi méltósá­gok nagygyűlésein. A balliberális koalíció an­nak idején dü­höngve vette tudomásul, hogy az Al­kotmánybíró­ság a Hom- Bokros cso­mag számos alkotmánysértő elemét „kilőtte”. A kabinet példátlan módon, a jogállamiság szellemét megcsú­folva, nyilatkozatban kritizálta a taláros testületet. A visszavá­gásra jó alkalom mutatkozott az esedékessé vált tisztújítás során. Jogrendszerünk igyekszik az alkotmánybírák megválasztásá­ban a legnagyobb konszenzust kikényszeríteni. Jelölni az ellen­zék, választani a kormány aka­rata ellenére lehetetlen. Az el­lenzék ésszerű javaslata az volt: ők is jelölnek egy bírót, a koalí­ció is (ez sürgős volt), a későb­biekben pedig legyen egy kon­szenzusos jelölt a harmadik helyre. „Nem addig van a’!” ­Néhány napra az ország túlsó felére utaztam, míg szeretett szűk kis pátriámban sok min­den történt. Ezúttal az önmagát „kisembernek” mondó Rostás Gábor ( a képen) csendes fel- jajdulását adom közre, kinek sorait asztalomon találtam. Az állam mindent megtesz a becsületes adófizető polgárai­ért, gondoskodik róluk, beszedi az adót a közbiztonságért, az utazásért, a fűtésért, egyszóval a szolgáltatásokért. Sajnos az ezeket a szolgáltatásokat végző gazdasági szervezeteket olcsó pénzért a külföldi tőke elé ve­tik. Nekünk nem gazdaságos, de a vásárló mindig azzá tudja tenni. Mintha nem átgondolt dolgok történnének. A 17 000 Ft minimálbérből 11 900 Ft-ot kap kézhez a munkavállaló: Ebből állítólag meg lehet élni, mondja az ál­lam. Igaz, az általunk választott állam, ha szót akarunk vele ér­teni (aki annyira elfoglalt az ér­tünk való ténykedésben, hogy nem ér rá szót váltani velünk), ki kell vonulnunk az utcára he­tekig és le kell zárni valamit fé­lig, mert egészen nem lehet, és csak ez után lehet kontaktust te­remteni. Szóval az állam veze­tői példát mutatnak nekünk, hogyan kell élnünk. De meny­nyiből és meddig? Nincs olyan honatya, aki saját példájával bi­zonyítaná, igenis meg lehet élni a létminimumból. Pedig sajnál­nak mindenkit, aki erre kény­kiáltott az SZDSZ. „Egy jelölés a szocialistáké, egy a mienk, egy az öt ellenzéki párté együtt.” Ezen a hatalmi mohóságon meg is akadt a folyamat egy időre. Végül a jelölő bizottság úgy határozott: beteijeszti a Parla­ment elé az MSZP által javasolt Holló Andrást és az ellenzék ál­tal jelölt Bruhács Jánost. Miután az Alkotmányügyi Bizottság mindkét jelöltet abszolút alkal­masnak találta, a „madárpárt” nem látta tanácsosnak a nyílt szembeszállást. Következett a szavazás: Hollót megválasztot­ták, Bruhácsot nem. Vagyis az előzetes egyezség ellenére az egyik frakció szavát szegte, rút foltot ejtve ezzel az országgyű­lés becsületén. Mivel a szavazás titkos volt, csak a klasszikus kérdést tudjuk feltenni: kinek volt ez az érdeke? A szög hamar kibújt a zsák­ból. A kezüket mosó szabad- demokraták - és a mögéjük fel­sorakozó szocialisták - sietve közölték: egy újabb körben biz­szerül. De gondolom, nem tudnák még olyan csekély lét­számban sem látogatni az ország házát, mint így. Le­het, ez csupán alaptalan rágalom, alapja a te­levíziós közvetítéseken látott ásítóan üres sorok, miközben fontos kérdésről folyik a szó. Régóta nyomja a „szabad nemzetet” a világbanki köl­csön. Valaki felvette. Valaki elvette. Valaki elverte. Valaki pedig visszafizeti. Nekünk csak ez az utolsó szokott maradni mindig, és a bűntudat, mert éreztetik velünk: „tartozunk”. Még nem Európához, csak neki és egy kicsit más földrészeknek is. Persze már nem mondják: „Elvtársak, ez tiértetek történt, ti fizessetek”! Aki döntött és aláírt, eltűnt. Sajnos a kézfizető kezesek mi vagyunk, rajtunk hajtják be, amit nem akartunk, és hiába nem akartunk. És most, mikor futni hagyják a nagy kártevőket, most milyen zsebbe nyúlnak? Honnan von­ják el ezt a pénzt? A gyógyellá- tásból vagy az oktatástól? Vé­gül is mindegy. Fizetni így vagy úgy, de mi fogunk, vétle­nek. Mert minket az állam véd, aki most a zsebünkben turkál. Várbíró Péter tosan megválasztják Bruhácsot - feltéve, ha a harmadik helyre az SZDSZ jelölhet. A kor­mányzó pártok a legkevésbé sem zavartatták magukat attól az „aprócska” ténytől, hogy a pécsi professzor megválasztása csupán egy meglévő megálla­podás végrehajtását jelentette volna. A jogállam alapvető pa­rancsa pedig az: a szerződése­ket be kell tartani! Ezért újabb árat kérni fölötte igen szalon- képtelen ötlet. A koalíció mindenesetre kö­vetkezetes maradt a hatalmi ar­roganciában. Az áprilisi újabb szavazáson ismét nemet mond­tak. Indoklás: „csak”. Bruhács professzor mindenesetre állja a sarat. Mivel a legcsekélyebb érdemi kifogást sem tudták vele szemben támasztani, vállalja az újabb megmérettetést. Ha győz az igazság, alkotmánybíróvá választják. He nem, az a jogál­lam veresége lesz. Hegedűs Tamás Néppárt-MDNP Juniális és politika A Himesháza Sportegyesület a Sportcentrumban május 30- ától június 1-jéig gyermek­napi juniálist szervez, melyre minden érdeklődőt sok szere­tettel várnak. Május 30-án 19 órakor DISCO, május 31-én szombaton 13 órakor a Pécsi Dózsa öregfiúk - Himesháza öregfiúk focimeccs. Játékve­zető: Grosics Gyula. 14.30- kor Politikai show: dr. Dávid Ibolya MDF, dr. Bethlen Ist­ván, a Páneurópa Unió el­nöke. 15.30-kor nemzetiségi tánccsoportok, 16.30-kor ASCONA zenekar, 17 órakor Himesháza - Kásád bajnoki mérkőzés, 20 órakor ASTE- RIX bál, június 1-jén 10 óra­kor állatbemutató, tűzoltó­bemutató, rendőrautók, moto­rok. 13 órakor bábszínház. 14 órakor kommandós-bemu­tató. 14.45 Ihos József (hu­morista) + Asterix koncert. 16 órakor kispályás focikupa (MDF, SFOR, sajtó, helyi csapat). Vendég a Hearty Laugh. Távozik posztjáról Tátrai Eszter, a Fidesz - Magyar Polgári Párt sajtófőnöke. A párt sajtóosztályának új ve­zetője Schillinger Erzsébet, a Dunántúli Napló korábbi tudósítója lesz. MTI László tanulót 8 hónap fog­házra, Fekete László tanulót 6 hónap fogházra, Hantos Ferenc tanulót 6 hónap fogházra, Tiha­nyi Jenő tanulót 6 hónap fog­házra ítélte, valamint mellék- büntetésként 3-5-10 év politi­kai jogvesztésre is. Szabadulásuk után sokad- rendű állampolgárokként élték életüket, dolgoztak különböző munkahelyeken mindaddig, amíg a „kommunista éberség” új életkezdésre nem kényszerí­tette őket. Képességeik és tudá­suk alapján mindig talpra áll­tak, és lakhelyükön megbecsült polgárokká váltak! Hazájukat az országhatárok megnyílása­kor sem hagyták el, továbbra is vállalták a „megtűrt” személy szerepét a nyugdíjasok szürke tömegének eléréséig, illetve utolsó szívdobbanásukig! Nagy Kálmán 6724 Szeged Vasas Szt. Péter u. 22/b. Ballagott a Meggyőződésük és tapasztala­tuk alapján a Kommunista Pártot nemzetellenesnek és népellenes­nek tartották, mert -a megszállókat felszabadí­tóként felmagasztalta,-a nemzetet bűnös nemzet­nek kiáltotta ki, állampolgárait szolgalelkűségre nevelte, -tagsága anyagilag és erköl­csileg sérült egyénekből állt, akiket a gyűlölet és bosszúvágy vezérelt, valamint a vezető állá­sok megszerzése,- a párton belül fegyveres csoportok alakultak (R-gárda) a törvényes hatalom megdönté­sére, illetve az osztályidegen személyek kirablására és tönkre­tételére,- az ország kirablását minden eszközzel támogatta, a Szovjet­uniót mintaképül állította. A nemzetükért tevékenykedő vén diák... fiatalok megindították szervez­kedésüket a demokrácia megvé­désére, illetve a Kommunista Párt megfékezésére. A párt által mozgatott népbí­róság a pécsi diákokról megálla­pította, hogy fegyveres összees­küvést szerveztek a demokrácia megdöntésére, ezért Kovács Jó­zsef munkanélkülit 3 év kény­szermunkára, Nagy Kálmán ta­nulót 7 év kényszermunkára, Somogyvári József tanoncot 4 éV kényszermunkára, Székely Sándor egyetemistát 3 év kény­szermunkára, Tasnádi Ottó ta­noncot 7 év kényszermunkára, Krassói Ferenc tanárt 8 hónap fogházra, Árvái József tanulót 8 hónap fogházra, Bodor István tanulót 6 hónap fogházra, Bakó János tanoncot 8 hónap fog­házra, Embersics Géza tanulót 8 hónap fogházra, Embersics Valaki felvette. Valaki elvette. Valaki elverte Az ál állam Minél inkább mellébeszélsz, annál messzebb a valóság! A Kisgazda-Polgári Kör Ba­ranya megyei közgyűlési képviselőcsoportja , .Minél rosszabb, annál jobb” címmel cikket közölt az Új Dunántúli Napló politikai rovatában, vá­laszul a „Döglött aknák” című írásomra. Nem szívesen válaszolok, hiszen cikkük a Kisgazdapár­tot érintő észrevételeimre nem ad választ. Inkább sze­mélyemet kritizálja, amibe új­ságokban nem illő válaszolni. Az újság nem személyes tor­zsalkodások, üzengetések, pártcsoportok, frakciók neve mögé bújtatott odamondoga- tások és viszont válaszok helyszíne. Engem személye­sen csak az zavar, hogy cik­kükben a tényekkel nem fog­lalkoznak. Nevezetesen, hogy a Kisgazdapárt és a tőle poli­tikailag idegen Polgári Kör Baranyáért frakció jelenleg az MSZP frakcióval egyetértés­ben irányítja a megyei köz­gyűlést. Dr. Kurucsai Csaba a Pol­gári Kör, és Ács Imre a Kis­gazdapárt nevében frakció­szövetségben, a színfalak mögött kötötték meg ezt az alkut igazi hoci-nesze ala­pon. Tették ezt annak ellenére, hogy a Baranya Megyei Kis­gazda, Földmunkás és Pol­gári Pártnak érvényes hatá­rozata volt, hogy nem támo­gathatják Tóth Sándor jelen­legi elnök megválasztását és az MSZP-vel való együttmű­ködést. Kurucsai Csaba ezt legújabb pártjának azzal ma­gyarázta, hogy így nagyobb hasznára tud lenni fontos politikai kérdések­ben. Elmon­dása szerint ehhez még Torgyán Jó­zsef pártel­nök jóváha­gyását is megszerezte. A szocialista-kisgazda együttműködés továbbra is funkcionált. Bizonyítja ezt a közgyűlésben fontos kérdé­sekben történő szavazások eredménye. A mostani pénz­ügyi és erkölcsi botrányokat megelőző 1997. január 28-ai ülésen a javadalmazásokról és illetékjutalmakról hozott rendeletnél valamennyi el­lenzékben működő párt mó­dosító javaslatát leszavazták, és támogatták a szocialista javaslatot. Előtte is folyama­tosan minden fontos kérdés­ben támogatták szavazataik­kal a szocialista pártot. És a tények után engedjék meg, hogy indulatok nélkül mondjam: nagy baj az, ha po­litikai pártok nevében, azok­kal visszaélve, önös érdekek mentén születnek politikai koalíciók, mert ezek hátrá­nyosan érinthetik a tiszta szándékú politikai pártokat. A Kisgazdapárt történelmi múltja, hagyományai és az általa képviselt értékek alap­ján minden tiszteletet meg­érdemel. De vajon tudja-e, hogy a Megyei Közgyűlés­ben hogyan képviselik? Dr. Bíró Ferenc MDNP Hallatlan csődtömeg Rendet a fejekben! Dr. Südi Ber­talan mun­káspárti szó­vivő tollából- „A tények makacs dol­gok” címmel- az Új DN 1997. április 23-ai számá­ban megjelent cikkre a magam, és egyben a Magyar Független­ségi Párt nevében reagálnom kell. Egy elhangzott nyilatkozatot bírálva dr. Südi Bertalan kifejti, hogy a létező szocializmus négy évtizedét, a tatárjárással és a török hódoltsággal nem le­het egy sorba helyezni, s az el­múlt negyven év nem a rombo­lás időszaka volt. Kijelenti: a magyarság többsége tudja, hogy az országban a II. világ­háborút követő negyven évben- 1956 őszének néhány napját kivéve - kizárólag építés folyt. A tömeges alkotást, az ebből következő össznépi produktu­mot tette tönkre néhány év alatt a legalizált rablókapitalizmus. Ezután számon kéri az előző rendszer gazdasági szerkezetét- úgy véli, elpusztították. Emlí­tést tesz még a szociális vívmá­nyok hiányáról, a tömeges munkanélküliségről... Építésen csak a tényleges építkezésekre - gyárak, üze­mek, lakótelepek létrehozására- gondolhatunk. E folyamat egy vesztes háború után, az idő által ránk kényszerített termé­szetes fejlődés velejárója. Ha a társadalom egészének struktú­ráját vizsgáljuk - a közigazga­tást, gazdasági helyzetünket, életkörülményeinket és az egész néppel szembehelyez­kedő kollaboráns kormányt -, akkor igenis rombolásról kell beszélnünk. A több évtizedes kommu­nista diktatúra a hazugságban nevelt ifjúságból kiölte a nem­zeti érzést, a nemzettudatot, az alkotókedvet. A pangás és me­revség időszakát éltük. A törté­nelemhamisítás nem ismert ha­tárokat. Szinte valamennyi ré­gióban kontraszelekció érvé­nyesült. A hatalom erkölcste­lensége minden elképzelést fe­lülmúlt. A Kádár-rendszer tisz­tességtelenségre, csalásra, lo­pásra, sikkasztásra nevelt. E jelenségek képezték az állam fundamentumát még akkor is, ha a lakosság többsége becsüle­tes, szorgalmas tudott maradni, a munkahelyi szolgálat után ki tudja hány helyen volt kényte­len éjt nappallá téve dolgozni, hogy kielégíthesse alapvető szükségleteit. Munkanélküliség? Kádár or- száglása idején kapun belüli munkanélküliség volt. Bizo­nyos munkakörök zsúfoltsága, a szükségesnél jóval nagyobb arányú munkaerő alkalmazása már nevetségszámba ment. A szociális biztonság, mint min­den elnyomó rendszeré, ado­mányozott volt, és a hatalom belátásától függött. Számolat- lanul vették fel az egyre na­gyobb összegű kölcsönöket, amelyeknek csak egy kisebb hányada csapódott le a gazda­ságra, egészségügyre, oktatásra ... A pénzt elherdálták, elsik­kasztották, elosztogatták, mi­közben minden valamirevaló gyár, üzem, intézmény elké­pesztő deficittel küszködött. Az a hallatlan csődtömeg. Magyar- ország legnagyobb tragédiája! Nem történt meg az elmúlt rendszer haszonélvezőinek fe­lelősségre vonása, elszámolta­tása. Az átmentett vagyonok révén kontinuitásuk megma­radt. A gazdasági élet fő vérke­ringését számos újabb csatla­kozóval, ma is ők uralják. Sasvári István Magyar Függetlenségi Párt I * 1 i t

Next

/
Oldalképek
Tartalom