Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)
1997-04-06 / 94 szám
1997. április 6., vasárnap Magazin Az ékezetek rejtélye Az írás éppen annyira jellemzi az embert, mint az ujjlenyomat. Hozzáértők még a nagyon hasonlító mintákat is el tudják különíteni, s többek között megmondják azt is, milyen lelki alkatú az a személy, aki a sorokat a papírra vetette. A Betűvetőben most az ékezetek világába kirándulhatnak az olvasók, Szepes Mária Pszichografológia című könyve segítségével. A szerző szerint a szabályosan, gondosan felrakott ékezetek, melyek azonban alacsonyan a betűk fölött maradnak, szőrszálhasogató, fárasztó személyre utalnak. Az elmaradó ékezet lustaságot, nehézkességet jelenthet, míg az alacsonyra helyezett, előrerohanó ékezetet használó ember ügyes, gyorsan tájékozódó és gyakorlatias. A magasan fekvő, a megfelelő betű fölé kerülő ékezet rendszerességre, pontosságra, nagylelkűségre és bizonyos nagyvonalúságra lehet bizonyíték, de csak nívós írásban. Ellenkező esetben a szellemi erényekkel, pontossággal való kérkedést jelentheti. Az előre siető ékezet a lelkesült- ség, a gyors gondolkodás sajátossága, más vonalakkal összekötve azonban türelmetlenséget, ingerültséget, a jelenből való menekülést tükröz. Aki hurkokat rajzol az ékezetbe, rejtélyeskedő, titkos képzeteket takargató is lehet, néha pedig még az is megtörténhet, hogy a valóságtól független, valószínűtlen fantáziavilágban él. Az ékezet helyett felrakott kis karikák apró rögeszmepontok lehetnek, de utalhatnak a magányra is. A madárszámy- szerű vessző a szárnyaló képzelet jelképe, a spirál önközpontúságot mutat, a villámhoz hasonlító ékezet pedig a hirtelen ihlet megnyilvánulása is lehet. Hodnik Ildikó Gy. Linda Evangelista nemzetközi topmodell először vett részt Zágrábban egy horvát divatshow-n Újra itt van a Klinika „Brinkmann professzora” A Keresztpapa - Klausjürgen Wussow Április 1-jén a Magyar Televízió 2-es csatornájának képernyőjén újra visszatért a hazai rajongóihoz Klausjürgen Wussow, a Klinika („Die Schwarzwaldklinik”) népszerű és nálunk is jól ismert „Brinkmann professzora”, aki elsősorban „Christa nővérrel” (Gaby Dohm) együtt lett kedvencünk. „Klaus” hetenként jelentkezik majd nálunk a Keresztpapa („Der Patenonkel”, 1992) című 8 részes sorozatban, melyben egy magánbankár (Georg As- mann) szerepét alakítja és „begyűjt” magának vagy 20 ke- resztgyerméket. Ez aztán egy sor humoros kicsengésű epizóddal igyekszik megajándékozni a nézőket. A sorozatban olyan neves partnereivel találkozunk majd, mint például Klaus Wildbolz („Paradicsom Szálló”), avagy Jörg Pleva. Kevesen gondolják (és tudják), hogy az egykori bécsi színész, Klausjürgen Wussow (67) életében az utóbbi években számos jelentős esemény történt, amelyek bizonyára érdeklik a magyar rajongóit. 1992- ben - 6 évig tartó huzavona után - elvált a második feleségétől, a bécsi Ida Krottendorf (68) színésznőtől, a nálunk is járt Barbara Wussow („Elke nővér”) édesanyjától. Ezt követően „Klaus” házasságot kötött Yvonne Viehöver hamburgi újságírónővel, akihez már korábban elköltözött a bécsi - 250 négyzetméteres - lakásukból. Klausjürgen Wussow 1929. április 30-án született Berlinben, ám a Sors furcsa fintora folytán - egy nappal a 64. születésnapja előtt - 1993. április 29-én született meg a fia az előbb említett újságírónővel kötött házasságából. A jeles események ellenére „Klaus” keményen dolgozott: 1992-ben elkészült a nálunk is bemutatott Borotvaélen („Auf Messers Schneide”, Sat.l) című hat részes olasz „kórházsorozata”, amelyben „Brinkmann professzor” szívsebészt alakította nagy sikerrel - Barbara de Rossi oldalán. A megkésett boldogság szimbólumaként megjelent fiúcska (Benjamin - Leo - Maximilian) azóta már külföldi utazásokon is volt a szüleivel, mert a Freizet Revü- ben közzétett horoszkópja szeWussow, Benjámin fiával rint a Wussow-utódnak az életében a meghatározó szerepet négy ország játszhatja: Argentína, Finnország, Írország és Olaszország. Hajzer Lajos Öngyilkosság - és rejtély Miijana Gombos harminchárom évvel ezelőtt született Szi- szak környékén. Korai gyermekkorától férfi akart lenni. Mivel szülei Németországban dolgoztak vendégmunkásként, a leányt a nagyanyja nevelte kétéves korától. Mirjana sosem szeretett babákkal játszani, nem viselt szoknyát és blúzt, ő mindig a fiúk társaságát kereste. Úgy érezte, hogy a fiúk jobb barátok, mint a korabeli leánykák. Akkor még senkinek sem tűnt fel fiús viselkedése. Az első szerelme egy korabeli leány volt és nem férfi! Cukorkával és csokoládéval kedveskedett „partnerének”. Miután betöltötte 13. életévét, szülei Németországba vitték, ahol befejezte a kereskedelmi szakközépiskolát. Nehéz traumán esett át serdülő korában, mert nem tudta elviselni a nőiesség jeleinek tüneteit. Ekkor már tisztában volt azzal, hogy női teste lesz, de viselkedése marad férfias. Németországban is a férfiak között mozgott, kártyázott velük, focizott tovább és férfias munkákat vállalt. El sem tudta képzelni a férfiakkal való szerelmi kapcsolatokat. Nő létére továbbra is a nőkbe lett szerelmes. Elhatározta, hogy műtét útján megváltoztatja nemét és nemcsak érzelmileg, hanem alkatilag is férfivá változik. Lélekgyógyászhoz járt és hormon terápiára jelentkezett. Szülei megtalálták a leleteket, és ellenezték elképzelését. Nem sikerült megmagyaráznia édesanyjának sem a belső indítékokat. Nem folytatta a terápiát, de később megbánta. Borotválkozott, és ettől rendes szakálla nőtt. Csak férfi öltönyökben járt. Barátai nem kolléganőnek, hanem kollégának nevezték, ő azt szerette volna, hogy ne Mir- janának, hanem Mikinek hívják. A férfiasíttatás 40 ezer DEM-be került, és ezt nem tudta megkeresni. Az Arena c. hetilap által segítséget is kért elképzelésének megvalósításához, de ezt senki sem vette komolyan. Időközben visszatért Horvátországba és együtt élt egy barátnőjével, aki Miijana miatt elhagyta férjét és két gyermekét. Miijana a „házasság” idején is vállalta a férfimunkákat otthon, de a környéken is. Segédmunkásként dolgozott a kőműveseknél, segített disznóöléseknél, elárusító is volt, majd pincémőként tartotta el magát. Egy napon „élettársa” elhagyta, amit meg is értett, de nagyon nehezen viselte el. Kiábrándultán elköltözött Mirjana Gombos Zágráb környékére és albérleti lakásban élt egy özvegyasz- szonynál. A lakásadója sem tudta, hogy lakója csak külsőleg nő, de férfi lakik benne. Egy napon gazdasszonya hazatért és megrettenve látta, hogy Mirjana felakasztotta magát. Az okot senki sem tudja a szülein kívül, akiknek levelet hagyott. Mirjana azért vetett véget életének, mert nem valósulhatott meg gyermekkori vágya: nem lett igazán férfi. Har- mihc évig harcolt, és végül elvesztette a csatát. Tausz Imre AzŰDN Barátainak Klubja Vendégünk: Rab Ferenc Április 28-án, hétfőn, 16 órától a klub tagjai és az érdeklődők fehér asztal mellett találkozhatnak Rab Ferenc újságíróval a pécsi Iparos lüsvendéglő különtermében (Rákóczi u. 24.). Kötetlen beszélgetés, riportok, jegyzetek felelevenítése. A belépés díjtalan, helyfoglalás érkezési sorrendben, önköltséges fogyasztás. A klub pécsi, Ferencesek u. 1. sz. alatti irodájában hétfőn 14-15, szerdán 12-13 óráig van ügyfélfogadás, ahol a programokról adnak tájékoztatást, lehetőség van tagbelépésre, jelentkezésekre a rendezvényekre. Béreljen társállatot! Egy tokiói állatkereskedésben kölcsönözni is lehet négylábú társat. A japán fővárosban, ahol 12 millió ember zsúfolódott össze, a háztulajdonosok többnyire tiltják, hogy a bérlők állatot tartsanak a lakásban. Az „állatbarát” lakások olyan ritkák, mint a fehér holló. Ezért sokan keresik fel Ko- bajasi Maszahirót és „Perro Moco” nevű állatkölcsönzőjét, ahol rövid sétára kibérelhetnek egy kutyát vagy macskát. A „rent-a-pet” ötlete akkor fogant meg a találékony üzletember fejében, amikor állatokat kölcsönzött ki filmstúdióknak játékfilmek vagy tévéreklámok készítéséhez. Mivel a filmezésre használt társállatok a reflektorok kihunyása után nem kapták meg a szükséges odafigyelést, a boltos úgy döntött, hogy a nagyközönség számára is lehetővé teszi a kedvencek rövid időre való kikölcsönzését. A rent-a-pet boltnak már vannak törzsvendégei, akik évek óta visszajárnak. A Jamamoto házaspár például minden héten kibérel két kutyát - egy aranyvizslát és egy minitacskót -, hogy megsétáltassa őket a közeli parkban. Egy 4 órás sétára 3000 jenért (24,60 dollárért) lehet kikölcsönözni egy cicát vagy egy kisebb ebet, egy nagyobb kutya díja 5000 jen. A profi állatbérlők, filmstúdiók, tízszer ekkora díjat fizetnek. RÁDIÓ MELLEIT JEGYZET Traktorok és karalábéfejű „ Egyszer hetekig töprengtem, felhív- jam-e a tévét, hogy közöljem véleményemet égy - különben remek - riporter kollégám rossz stílusáról. Valahogy így gondoltam: „Figyelj, haver! A jó ég áldjon meg, egyszer már mosolyogd el magadat a reggeli műsorban, ha másért nem, már csak azért is, hogy ne rontsad tovább korai kedélyállapotomat, meg aztán még végül elhiszem, hogy a gazdasági kérdésekről csak szigorú, homlokráncoló ábrázattal lehet beszámolni.” De nem mertem felemelni a kagylót. Arra gondoltam, ez mégis csak piti dolog a nagy országos gondokhoz mérten, mert például a rádió rendszeres telefonos műsorához is okos, felvilágosult - valóságos szakértők - telefonoznak a megadott témákban. (Kivéve, amikor nem). De, hogy az előbbit folytassam, egy szép nap reggelén igazi szép kis lány - közgazdász - vezette a műsort, aki mindvégig kedvesen mosolygott, és tőle már eleve könnyedébben vettem a személyi jövedelem adóm okozta mélységes gondjaim magyarázatát. Új munkatárs és mosolyog. Ám nem sokáig, mert a fentebb említett komör tekintetű kolléga hatása erősebb volt: már a lány sem mosolyog. Mindezt bevezetésnek szántam, jelezve, hogy időnként én is följajdulok és azt mondom: most azonnal betelefonálok a tévének, vagy rádiónak, és majd kifejtem a véleményemet a közéleti problémákról, ne csak a politikusok szövegeljenek orrvérzésig, hiszen már a vízcsapból, de még a vécétartályból is X., vagy Y„ vagy Z. folyik napirend előtt is, utána is. Én is szót kérek, mint magyar állampolgár, mint magyar választópolgár, mint magyar tévénéző és rádióhallgató. A nyilvánosság nekem is megjár, hogy okos gondolataimat megosszam a Nagyérdeművel, a politikusoknak címezve. Egyenesen. Be is kapcsolom - illetve fölerősítem, mert örökké szól - a rádiómat, ahol is az egyik téma: Mi a véleményünk a nagykőrösiek felvonulásáról?' Egy telefonáló - aki nyilván előtte felkészült az országos szereplésre - ezt mondta: „Kérem, B. úr! Ma, amikor minden második falusi udvaron két traktor áll, ugyan mire panaszkodnak a parasztok .,.?!” Rég hallottam ekkora baromságot. Nem tudom, hány paraszti munkát végző gazda él kies hazánkban, de hogy mindegyiknek jutott volna legkevesebb egy traktor, azt kétlem. De hát akkor miért mond ilyent az illető? És folytatta: „Amikor egy tojás nagyságú karalábéért a piacon elkérnek hatvan forintot, és otthoh csak hidegvágóval tudom kettészelni, olyan fás, akkor mire hőzöngenek ezek ottan!” szakértők” Elillant a bátorságom. Pedig fel kéne hívnom a műsort és üzenni a „szakértőnek”: ne hazudjon ekkorát, mert sírva fakadok. Ha viccel, akkor hülye vicc, a nyilvános fórumok komoly intézményként élnek az emberekben, még akkor is, ha néha - mint a Nyitott száj című tévéműsor - nevetségbe fulladnak. Éppen az elvetélt gondolatok, vélemények végett. A traktoros fölvonulók - bár a parasztság töredékét képviselik - mégis a demokrácia adta jogaikat gyakorolják, úgyhogy sok kérdésben igazuk van, vagy lehet, hogy az van. Különben is mindenki a maga igazát véli igaznak. így alakul ki a vita, ami - ha tisztes hangnemben zajlik - polgárjogot élvezhet közéletünkben. De ingerült ha- zudozással, hazug állításokkal nem sokra megyünk. És a tojás méretű karalábé. Ez is afféle „nagy mondás”, ami családi, vagy kocsmai baráti körben még elmegy, de nagy nyilvánosság előtt olyant állítani, hogy hidegvágóval kell elmetszenie a primőr portékát, ennek hallatán még Háry János is pironkodna. Különben pedig: hazai viszonyaink között a primőr zöldség és gyümölcs szinte megfizethetetlen. Nem kell megvenni. Csak amikor már olcsó. Akár a szövege a „szakértőnek”, aki nem átall hülyeségeivel a nyilvánosság elé állni.
