Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)

1997-04-30 / 118. szám

1997. április 30., szerda Nyugdíjasok Oldala Dhnántúli Napló 9 Percesek Gyémántlakodalom. Házas­ságkötésük hatvanadik évfordu­lóját ünnepelte a hét végén Aranyosgadányban Müller Já­nos és felesége, született Kiasz Magdolna. Az évforduló al­kalmából három gyermekük, négy unokájuk és három déd­unokájuk köszöntötte őket. Nappali szolgálat. Minden nap 13-19 óra között felhívhat­nak egy pécsi telefonszámot, ha úgy érzik, hogy bajban vannak, segítségre szorulnak vagy ta­nácstalanok, magányosak. A te­lefonszám: 212-813. Mozgáskorlátozottak majá­lisa. Találkozóra várja a Pé­csett lakó mozgáskorlátozotta­kat a városi egyesületük. Május 10-én 16 órától több neves elő­adóművész és színművész sze­replésével műsoros, baráti ösz- szejövetelt rendeznek, amelyet közös vacsora követ. A vacso­ráról és a résztvevők utaztatásá­ról az Integrált Nappali Szociá­lis Intézmények segítségével gondoskodnak. Jelentkezni le­het a Mozgáskorlátozottak Pé­csi Szervezetének titkáránál, Kozák Istvánnénál még ezen a héten, munkanapokon 13 óráig. Telefon: 310-903. Olcsó mosószer. Kimért, ol­csó mosószervásár lesz ma dél­után Pécsett, a Mecsek Aruház mögötti parkolóban. Az Arany Pajzs Segítő Szolgálat munka­társai elsősorban a nyugdíjaso­kat és a nagycsaládosokat vár­ják, s egyben kérik, hogy üve­get, flakont mindenki vigyen magával. Fogadónap. A pécsi Kertvá­rosi Nyugdíjas Bányász Szak- szervezet minden kedden 17-19 óra között fogadónapot tart a Németh László u. 16. sz. alatti helyiségében. Az ingye­nes jogsegélyszolgálatuk min­den hónap első és utolsó kedd­jén 17—19 óra között kereshető meg ugyanitt. Szerdánként - ugyanebben az időben - az énekkar tart próbát és várják az új tagok jelentkezését. Segítenek a nyugdíjasok. Nagykozárban az önkormány­zat tulajdonában lévő épületek rendbehozatalát határozták el. A kultúrház felújítása már megkezdődött. A takarításhoz, parkosításhoz a faluban meg­alakult Nyugdíjas klub tagjai ajánlották fel a segítségüket. Egy kis nyugdíjas-statisztika V alamiféle hagyomány már a Nyárutóban a nyugdíja­sokat érintő egyes statisztikai adatok elemzése. Most is erre vállalkozunk, a rendelkezé­sünkre bocsátott adatok alap­ján. Mindenekelőtt a nyugdíja­sok létszámáról legyen szó. Ha ezt az utóbbi öt esztendőt ille­tően 1993-tól nézzük, megle­pőnek tarthatjuk az állandó emelkedést. Baranyában például (Pécs nélkül) ez a számsor: 120,2, 124,0, 127,0, 129,7 és 132,4 ezer fő, Pécsett pedig 45,9, 46,8,47,9,49,0 és 50,2 ezer fő. A számok a mindenkori lakó- népesség mintegy 28-30 szá­zalékát teszik ki. Minek tulaj­donítható a szüntelen növeke­dés? Megtudtuk, hogy a létszá­mon belül nem annyira az öreg­ségi nyugdíjasok aránya mutat emelkedő irányzatot, mint in­kább a rokkantnyugdíjasoké, il­letve az úgynevezett nyugdíj- szerű ellátásban részesülőké. Változatlanul arról van szó, hogy aki tud, vagyis akinek erre egészségügyi lehetősége van, az a munkanélküliség elől a rokkantnyugdíj felé menekül. Ez különben tükröződik a jára­dékokban is. Baranyában 1993- ban 10 147 forint volt a nyugdíj átlag, 1994-ben 10 975, majd 12 944 és 14 328. Hasonlóan emelkedő az irányzat Pécsett is, csak valamelyest magasabb szinten: 11 104, 12 697, 15 335, illetve (1996-ban) 17 256 forint. Nyilván meghökkenti az ol­vasót is az átlag alacsony - fo­galmazzunk így: létminimum alatti - volta. Ez bizony a 130, illetve 50 ezer körüli létszámot tekintve arra vall, hogy az al­sóbb régiók uralják a mezőnyt, vagyis azok vannak többség­ben, akik alacsonyabb járandó­ságból kényszerülnek megélni. Érthető, ha ők (is) törekednek valami kiegészítő jövedelemre. Csakhogy erre a dolgok mai ál­lása nem igazán kedvező. G áláns lett volna a pénzügyi kormányzat - vagy egyál­talán a kormányzat - részéről, ha végre belátná: felbecsülhe­tetlen segítség lenne minden­féle nyugdíjasnak, ha nem is adómentességben, de leg­alábbis komoly és méltányol­ható adókedvezményben ré­szesülnének, ha már a száz százalékos nyugdíjemelés eszükbe sem jut. (Ilyen arányú béremelés - hallottuk - eszükbejutott illetékes uraink­nak, miniszterelnöktől lefelé minisztériumi főosztályveze­tőkig). Ha az egyes kategóriákat nézzük, jól elkülönül a többitől éppen legalacsonyabb volta miatt a 8000 forintig teijedő háromezernyi ellátott: alig több, mint 2 százaléka az ösz- szesnek. 8-14 ezer között van az összesnek a 46 százaléka - ez szól bele az említett ala­csony szintű átlagba! 14 és 17,5 között pedig a 34 száza­lék. Ami ezen felül van, az az úgynevezett „magas” nyugdíj. Valamikor a 30 ezer forint volt az a bűvös határ, ahonnan az igazi magas nyugdíjakat szá­mították, s ez egy viszonylag szűk körű klub volt, tagjai fő­leg a korábban kiemelkedően magas jövedelmet élvező bá­nyászok voltak. Ez a klub ma már jóval né­pesebb, csaknem 10 000 taggal rendelkezik. Ők azok, akik ez­után nem kaphatják meg köz­vetlenül a postástól a havi já­randóságukat. M ennyi ma az igazán ma­gas nyugdíj? A 30-40 ezer forint mellett igazán nem ritka jelenség a 46-48 ezer fo­rint. Itt a 20 százalék körüli emelés már valóban komoly összeg! Hársfai István Hétfőn az ötvenedik házassági évfordulójukat ünneplő Gelencsér Istvánt és Tar Erzsébe­tet köszöntötték fotó: papp z. Zenekar nélkül egy tapodtat sem! A bogádi klubtagok lakodalmat rendeztek a kozármislenyieknek Inkább tanácsként, mint kriti­kaként, de valaki egyszer már megjegyezte, hogy nem ár­tana, ha időnként előadásokat is hallgatnának. Nem vették rossz néven, ők is beszélgettek már arról, hogy a téli hóna­pokban, amikor nem nagyon tudnak kimozdulni, jó lenne egy egészségügyi sorozatot szervezni. De igaz, ami igaz, az elmúlt három évben inkább olyan programjaik voltak, amelyek jó kedvet, szórako­zást hoztak. Lehet, pont ennek köszön­hető, hogy összekovácsolódott az a társaság, amely a bogádi nyugdíjasklub törzstagságát jelenti.- Harmincöt-negyvenen jövünk össze kéthetenként a most felújított faluházunk nagytermében - kezdte a be­mutatást Krizsán Jenőné klub­vezető, aki önkormányzati képviselő is. - A havi ötven forint tagdíjból, illetve az ön- kormányzattól kapott támoga­tásból álljuk a különböző programjaink költségének egy részét. Jártunk az Országház­ban, ahol Göncz Árpáddal is találkoztunk. Épp a múlt héten beszélgettünk arról, hogy ne­künk nyugdíjaskorban adatott meg ez a lehetőség, de az uno­káink - az általános iskolások - a múlt héten voltak a Parla­mentben. Tavaly elmentünk Ópusztaszerre, hazafelé meg­álltunk Mórahalmon fürdeni, és Dunaszekcsőn fejeztük be a napot. Méghozzá úgy, hogy előre kikötötték: csak akkor vacso­ráznak ott, ha lesz zene. Az­nap épp szabadnapos lett volna a zenekar, de a vendéglő vezetője berendelte őket. A magyarhertelendi kirándulá­sukon is a zenéé volt a fősze­rep. Előre megbeszélten ott ta­lálkoztak a baksai nyugdíjas­klub tagjaival, akik zenekart is vittek magukkal. Egy idő után a fél strand velük mulatott... Idén a kozármislenyiek hív­ták őket találkozóra. Hogy ne menjenek üres kézzel, ők vit­ték a programot, a bogádi la­kodalmast. Bemutatták, hogy milyen egy igazi, falusi lako­dalom, rozmaringgal, bokré­tával, rigmusokkal. Hajnali háromkor indultak haza. Szeptemberben váiják visz- sza a kozármislenyieket, de már most azon gondolkodnak, hol fogadják a száz vendéget. Ha minden kötél szakad, ak­kor legfeljebb sátrat vernek. Tanácsadás és majális Idősebb korban súlyos követ­kezményei lehetnek a különféle töréseknek, forrázásoknak, vá­gásoknak. Ilyen okból kiin­dulva három előadásból álló balesetmegelőzési tanácsadást szervez a Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete. Május 5-én, 12-én és 26-án Pécsett, a Tüzér utcai Mozgalmi Házba várják az ér­deklődőket. Az előadások mindhárom al­kalommal délelőtt 10 órakor kezdődnek. A három témakör: a balesetek megelőzése, a házi ápolás, a gyógyászati segéd­eszközök használata. A sorozat tematikáját dr. Bolyongásom Immáron millióhoz közelít a nyugdíjas korosztály, ami lét­számában jelentős réteg. Ezt a „tömeget” úgy tűnik nem veszik komolyan - lehet, hogy az urnákhoz szólítás szo­rításában majd igen, de most még nem! Erre találtam példát szűkebb pátriámban. Igen magas azoknak a nyug­díjasoknak a száma, akiknek munkahelye, anyaszakszerve­zete átszervezés, megszűnés folytán eltűnt - S'vele a kötődés egyik „támja”, a szakszervezete is. Már több éve, így az idén is, keresgéltem legközelebbi hoz­zátartozóm szakszervezetét, hogy a hűség kötelme folytán éves tagdíját lerójam. Hosszas bolyongás után az egykor a szakszervezetek tulajdonát ké­pező volt székház alagsorába irányítottak a sok vállalat, vál­lalkozás utódaként létrejött épület ajtónállói. Az alagsorba, ahol vaksi vakondként bo­lyongtam, mint egy kriptát lá­togató idegen. Egy kicsiny zugban bukkan­tam a szervezeten kívül rekedt, Zadravecz György, a POTE Balesetsebészeti és Kézsebé­szeti Klinikájának adjunktusa állította össze. A sorozat első előadását kö­vető napon, május 6-án rendezi az egyesület a már hagyomá­nyos majálist. Erre a találkozóra is vala­mennyi pécsi nyugdíjas társu­kat várják a Rózsakertbe. A délután 3 órakor kezdődő zenés összejövetelen tombola is lesz. A egyesülethez tartozó, tagsági könyvvel rendelkező nyugdíjasok egy szerény, de kedves meglepetésre is számít­hatnak. az alagsorban szervezethez tartozni vágyók ügyintézőjének kegyeletből nyújtott „iroda-szobába”. Lehet - nem vitatom -, hogy történelmi szükségszerűség volt a szervezetileg egybefogott szakszervezeti mozgalom diaszpórikus széttagolása, és így ennek szélére csúszott egy jelentős réteg, amelyik beideg­ződések, nosztalgiák rabjaként lerója filléreit, mert kötődik va­lamihez, mint ahogy a fészké­ből kipottyant madár is. Csak­hogy itt nem útszéli verebekről van szó! Nem érzik a fonákságot, mél­tánytalanságot, megalázottsá- got azok, akiknek érezni kel­lene, érteni kellene? Addig is, amíg a tudatukig eljut ez a gondolat, addig, amíg igazzá nem válik a biblikus mondás, mely szerint „ha meg­verik a pásztort elszélednek a juhok ...”, tévedjenek a tenni tudók és akarók a volt Szalai András úti „kék házba” és me­rüljenek le az alagsor homá­lyába ... A sötétben is fel lehet ébredni! Dr. Hegedűs Sándor A mi tanító nénink Az unokám sokáig azt hitte, hogy én kitalálom a történe­teket, másként mondva, mo­dem meséket hall tőlem - írta levelében F. L.-né. - Pedig én a valóságról, az élményeim­ről, emlékeimről beszélek neki, kicsit már az iskolára készítve. Nem előre kigondoltad és elhatározottan, hanem csak úgy, ahogy eszembe jutott néhány gyermekkori történet, amelynek a központi alakja Becker Gézáné, Elli néni, a tanító nénink, aki már nincs a mi városinak mondott, de mégis kisebb közösségünk­ben. Pécsújhegyen aligha akad olyan ember, aki ne ismerte volna őt. Évtizedeken át taní­tott az osztatlan iskolában, s mi nem akartunk felsősök lenni. Nem azért, mert be kel­lett utazni a városba, hanem mert Elli néni nem jött ve­lünk. Ma sem tudom ponto­san, mi volt az a plusz benne, amivel ennyire meg tudta sze­rettetni velünk a tanulást, amivel természetessé tette, hogy felnőtt fejjel is sokszor hozzá forduljunk, ha valamire nem találtunk megoldást. Azt viszont már biztosan tudom, hogy ha valaki ilyen hosszú idő után is képes elő­hozni az emberből a szép em­lékeket, amelyekről oly sokat lehet mesélni, akkor valami maradandót adott. Ezért szeretném, ha az unokám is Elli nénikkel talál­kozna az iskolájában, akikről egyszer majd ő mesélhetne. A nyugdíjasok is sportolnak Legkiválóbb orvosaink - így az angol mondás - dr. Diéta, dr. Nyugalom és dr. Jókedv. Mégis, azt hiszem, a sorból ép­pen a legeslegkiválóbb felejtő- dött ki - a dr. Játék - véli dr. Freppán György, a Nyugdíja­sok Pécsi Egyesülete tenisz­klubjának elnöke. Szerinte ahol a játék jelen van, talán diéta sem kell, és ha jó a játék, har­sogó a jókedv is. Mondhatja: több társával együtt rendszere­sen játszik a nyugdíjas egyesü­let teniszpályáján. A dús lombú fákkal, zöldellő bokrokkal szegélyezett, vörös­salakos játéktér - amely nem­rég kapott új hálót és frissen festettek a hófehér oszlopai - hozzávetőlegesen 30 nyugdí­jasnak nyújt játéklehetőséget, és szinte második otthont pedig az ittlévő teniszklub, amely a maga nemében vélhetően egyetlen az országban. Mindez úgy lett az övék, hogy a Pécsi Nyugdíjas Egyesület szorgal­mazására a város önkormány­zata rendelkezésükre bocsátotta az uránvárosi grundon a PÉ- TÁV volt teniszpályáját. Klub­juk önfinanszírozó és nonprofit vállalkozás, a tagjai minimális anyagi hozzájárulásával műkö­dik. Az egyesület mindemellett rendszeresen szervez tagjainak túrákat a Mecsekre. Alakulóban van egy aerobic-csoport, sőt a közeljövőtől foglalkozásokat tartanak a csontritkulásban szenvedők számára, és kerék­pártúrákat is terveznek. Várják a programjaik iránt érdeklődő nyugdíjas társaikat az egyesület székházában (Pécs, Rákóczi út 11.), ahol minden szerdán dél­előtt az ügyeletén jelezhetik sportolási szándékukat. Az elnökség tervei szerint ez év őszén szeretnék megren­dezni négy megye - Baranya, Somogy, Tolna és Zala - rész­vételével a regionális nyugdí­jastalálkozót, amelyen jelentős szerepet játszanának a külön­böző sportvetélkedők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom