Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)
1997-04-20 / 108. szám
1997. április 20., vasárnap Magazin l^hántúli Píapló 7 m Alominhi»x Vizsgák és iskolák A visszatérő álmok közül a beszámolók alapján az egyik legborzasztóbbnak a vizsgákról való szorongásos álom tűnik. Akik ilyet átélnek, bor- zongva gondolnak vissza rá, annál is inkább, mert sokszor az álom maga kellemetlenebb, mint bármilyen vizsgahelyzet, amiben életükben voltak. Szepes Mária Álomszótára szerint az iskola mindazoknál visszatérő kép, akik különféle lelki sérüléseket szenvedtek el iskolás korukban a külvilággal való első összecsapások, küzdelmek, az első teljesítmények és helytállások harcai közben. Az időtlenné vált „álomiskola” a minden pillanatban váratlan követelményeivel, megoldhatatlannak tűnő vizsgaszituációkkal, megszégyenítéseivel mindig felbukkanhat az álomban, ha komoly helytállás, nehéz feladat, megoldhatatlannak látszó probléma vagy érzelmi válság elé kerül az álmodó az életében. Diákálomban a vizsga önmagáért beszél, felnőttkorban azonban többet is jelent. Az álmodás során az emberi agy megpróbálja többek között azt is, hogy más rendbe szervezze az átélt eseményeket, érzéseket, s megkísérel másféle kapcsolatokat kiépíteni ezek között. Ha egy álom gyakran visszatér, abból arra lehet következtetni, hogy az elme nehezen birkózik meg ezzel a rendteremtő feladatával, az átélt élménnyel több dolga van, mint olykor szeretnénk. Azokra az álmokra, melyek félelmet, aggodalmat, szorongást keltenek, nem szabad legyinteni. Nemcsak azért, mert egy rossz álom akár napokra is befolyásolhatja a kedélyállapotunkat, hanem azért is, mert az ilyen álom azt is jelzi, hogy olyan területre talált az ember életében, melynek problémáival az nem mindig birkózhat meg egyedül. Hodnik Ildikó Gy. Az állatbőrmintás ruhát a New York-i divathéten Linda Evangelista mutatta be Király? Ilyen fülekkel? Nincs könnyű élete Károly brit trónörökösnek. Az immár 48 éves, hivatalos nevén Charles Philip Arthur George Windsor névre hallgató férfiú nem kevesebb, mint 28. éve walesi herceg, s mint ilyen a brit trón várományosa. Bizony, a várakozásból kijut neki szépen, s miközben időről időre felröppent a hír, hogy a kedves mama, II. Erzsébet esetleg lemond a trónról fia javára, manapság egyre többen vannak a monarchiában azon a nézeten, ha meg is történik majd előbb-utóbb az utódlás, ne Károly, hanem rögtön fia, William herceg legyen a király! Károly, akit házassága 12 éve alatt teljesen elhomályosított felesége, Diana hercegnő, most saiát evermekére lehet féltékeny! A magas, kék szemű, szőke William az angol sajtó kedvence, computergrafika segítségével már meg is koronázták. Károlyról előszeretettel írnak mint bukott férjről, elvetélt építészről, sőt külső megjelenését froclizzák: „Király? Ilyen fülekkel?” - gúnyolódott szegényen az egyik bulvárlap. Pedig Károly megfeszített tempóban végzi a leendő koronás főnek kijáró penzumokkal terhes dolgát. Évente mintegy 400 eseményen, utazáson van jelen, emberek ezreinek kezét szorítja meg, a leglehetetlenebb népviseleteket ölti magára, ha kell, törzsi táncot lejt, s mindezt teszi többnyire mosolyogva, abban a reményben, hogy ezáltal is jó kirá'.y válik belőle, és azért nano-«*« lesz néhánv szabad perce, mikor fiaival felhajthat egy csésze tejes teát. Emellett image-javító kampányba is kezdett a trónörökös a családi hercehurcákat feledte- tendő. Ennek keretében olyan apróságokra is odafigyelnek, hogy a walesi herceg egyre gyakrabban szerény középkategóriabéli autókon utazik, és újabban szóba áll az őt mindenhová hordákba követő riporterekkel. Persze, csinálhat bármit, mindenképp kifigurázzák. Mikor a biomezőgazdaság és holisztikus orvoslás jelentőségéről szólt pár szót, a Daily Mirror már másnap így reagált: „Királyunk egy szép napon majd jógaülésben, egy lepedőbe tekerve kuporog a trónon és müzlit maiszoleat.” M. K. Titokzatos tűzhalálok Rémületes látvány tanúja lett Don Gosnell gázóra-leolvasó, amikor 1966. december 5-én belépett dr. J. Irving Bentley nyugdíjas orvos lakásába Pennsylvaniában. A levegőben szokatlan szagú kékes füstöt észlelt, mely a hálószobában erősebb volt. A gázóra-leolvasót a fürdőszobában érte a rettenet: a földön meglátta az orvos térdtől lefelé megmaradt lábát, de ezenfelül ott, ahol egy emberi testnek kellett volna lennie, csak egy padlóba égett hatalmas lyuk éktelenkedett. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy nem gyilkosságról van szó, hanem a spontán emberi égésnek nevezett különös jelenségről. A dolog nem új, a történelem során többször följegyeztek olyan eseteket, amikor valaki megmagyarázhatatlan módon lángra lobbant. így veszett oda 1789-ben például Bertholi apát Filetto városában, vagy 1730- ben Verona közelében Cornelia Baudi grófnő. A modem, korban az eseményekre minden lehetséges magyarázatot kitaláltak, benzines öngyilkosságra, a testben felgyűlt metángáz gyulladására, lángszórós gyilkosságra, napalmra, foszforra, magnéziumra gyanakodva. Az azonban megdöbbentő, hogy ezek a halálesetek a pillanat tört része alatt zajlottak le, néha szemtanúk előtt. Pedig még a krematóriumokban is legalább tíz óra kell ahhoz, hogy a csontok 1100 Celsius fokon égve elhamvadjanak. Ahhoz viszont, hogy megolvadjanak, 1650 fokos hőre lenne szükség. A leírt eseteknél azonban, miközben az emberi test szinte nyom nélkül elpárolgott, a környezet, sőt gyakran a testen lévő ruha sem égett meg! Manapság több hipotézis is született a spontán emberi égés magyarázatára. Van olyan vizsgálat is, mely az ilyen halálesetek helyszíne és a Föld mágneses erőterének intenzitásváltozása között kapcsolatot talált. A legreményteljesebb megfejtési kísérletek azonban a rejtélyes gömbvillámokat gyanúsítják a szörnyű események előidézésével. Tűzjelenséget a szemtanúk valóban le is írtak, sőt olyan esetek is voltak, amikor kifejezetten tűzlabdáról beszéltek. Nincs kizárva, hogy az öngyulladás egy ilyen tűzgömb közelségétől következik be, vagy éppen azért, mert a gömbvillám magában az emberi testben keletkezik. Ez magyarázná azt is, miért égtek az áldozatok belülről kifelé. H. I. Gy. A tizenharmadik törzs A cím azonos Arthur Koestler kötetével, s amely kötet sikere úgy látszik, olyan széles körű, hogy ismételt kiadást kívánt. A tizenharmadik törzs alatt a szerző - és a történelmet kutatók közül nagyon sokan - a kazárokat értik, utolsóként csatlakoztatva őket az ókori zsidók tizenkét törzséhez. Időben és térben alaposan eltér ugyan a két népcsoport sorsa, nekünk, magyaroknak a kazárokhoz annyival több közünk van, hogy honfoglalásra „készülődő” eleink hosszú ideig éltek a Kazár Birodalom fennhatósága alatt. Még a X. században írta Mu- quadassi a moszlimok birodalmáról szóló művében, hogy „ Kazáriában sok a birka, a méz és a zsidó. ” Nem csak a kortársakat lepte ez meg, az utókor is hosszan kutakodott a magyarázat után. A kazárok ugyanis nem sorolhatók a sémita népek közé, ám amikor birodalmukat kiépítették - az első évezred második felének elején - rövidesen államvallássá tették a judaizmust. Ezt a történelmi kuriozitást taglalja kötetében Koestler, meglehetősen nagy forrásanyagot feldolgozva. Ennek során kerül könyvébe egyik súlypontként a magyarok eleinek és a kazároknak a kapcsolata. Ez azonban a történelmi tényeken túl már csak azért sem meglepő, mert a szerző 1905-ben Budapesten született. Érdekes módon a kazárok és birodalmuk komoly történelmi szerepét, létük fontosságát a kortársak - főleg persze, Bizánc - jól ismerték. Annál kevesebb az ismeretünk arról, hogy mi történt a néppel az imperium felbomlása után, a XII-XIII. században. Valószínűleg - feltételezik a kutatók - kazár törzsek vándoroltak Kelet-Európába, ahol az újkor kezdetén a legnagyobb létszámú zsidó diaszpóra élt. Csakhogy ennek a zsidóságnak - állították fel a hipotézist - a többsége kazár és nem sémita eredetű volt. M. A. Viccparádé Szakmai ártalom. Jósnő a férjéhez: „Add a kezed, drágám! Elalvás előtt olvasni szeretnék egy kicsit.” Talányos válasz. Mi a különbség tudatlanság és közöny között? „Nem tudom, nem is érdekel.” Szórakozott prof. „Nézd, Papa, röpcsi!” „ Jó, jó, csak ne nyúlj hozzá!” Végkifejlet. Mi az: nyelve zöld, szarva barna? Spenót. Három nem-mindegy. „Inkább veszek egyet, minthogy veszekedjek.” „Élcsapat-politika és csélcsap apo- litika.” „Ha megmutatod a tenyered, ezt a meccset te nyered.” (B. L.) Székely horror. „Ha nem hagyod abba a nevetést fiam, hozzád vágom a fejszét!” „Tényleg hagyd abba, mert baj lesz!” Az elküldött fejsze az ajtón belépő asz- szonyt találja el, a székely kommentárjával: „Na, így sem rossz!” Rejtély. Csontváz a bokorban? A bújócska győztese. Meteorológia. „Ha látod ott, azokat a hegyeket, eső lesz. Ha nem, akkor esik. Ha esik itt maradunk, ha pedig jólesik, elmegyünk.” Horror. Az állatkertből elszabadul egy denevér. Az ügyeletes elkapja és megöli, hozzátéve: „Nem ezt vártam tőled, Batman.” Tanulság: minden folyjon, de ne vér! (B. L.) Továbbra is várjuk vicceiket, ötleteiket lapunk címére, bármilyen műfajban. Összeállította: Bozsik László RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Feszület porcelánból az asztalon... Mit csinál egy nyugdíjas éjjel? Nézi a tévét, vagy hallgatja a rádiót, ezúttal a Petőfit, ahol időnként a kedves hangú Kiss Bea a műsorvezető. Mindig kitalál valamit, és az álmatlan hallgatók betelefonálnak. Most például: kinek mi a kedvenc tárgya, holmija otthon, esetleg a munkahelyén? „Még élt szegény férjem, amikor a kanárit kaptam tőle. Most tizenhárom esztendős és nagyon okos. Csendben figyel engem, míg reggel föl nem ébredek. Akkor boldogan fütyül” - mondja a telefonba egy korosabb hölgy. A férfi, akit bekapcsolnak, rálicitál: „Nekem három madaram van, képzelje el Beácska azt a csivitelést, amit ezek művelnek reggeltől estig. De nekem mégis más a kedvencem: a tangóharmonikám. Névnapokon szoktam játszani ha meghívnak, de itthon is, nagy magányomban. Játsszak valamit? Na figyeljen csak Beácska ...” és húzza-nyűvi a hangszert, régi, öreg slágert, bal kézzel „suszter-basszusokat” fog, de kicsire nem adunk, a műsorvezető megdicséri, főleg azért, mert mellesleg a kottát sem ismeri, afféle autodidakta. Ha valamit menteni kéne a lakásból, a következő férfi a rádiót vinné magával. Többre tartja mint a tévét. A hang után ítéli meg az embereket, s mert „belső látásom van”, képzeletében megrajzolja az arcokat, gesztusokat is. Rádiójátékok esetén felépíti a helyszín díszleteit, olyannak, amilyennek csak akarja. Sötétben hallgatva szereti legjobban a rádiót. „Az én kincsem egy jáspis kő, amit még gyerekkoromban nagyanyámtól kaptam - meséli egy idős férfi - Amikor annak idején leintemáltak, mindenemet elvették, ezt a követ a számba dugtam, úgy tudtam megőrizni. Annyira hozzám nőtt évtizedek múltán, hogy ha netán otthon felejtem, képes vagyok visszamenni érte a villamosmegállóból. ..” Azám! A kő! Nekem is van. Nem jáspis, hanem valamilyen sötét, csokiszínű kis kavics, kicsit szögletes és fényes. Van vagy másfél évtizede, amikor sörözés közben a grafikus Varga Peti barátomtól kaptam és őrzöm, mint valami értékes drágakövet. Értékes is. Nekem. Van más kedvencem is. Egy fehér porcelán kis feszület, nyolc centi hosszú, vaskos, tömzsi Krisztussal, egyenes, tüskeszakállú, elnyűtt arcú. Megváltó, magán hordja a világ kínját. Gyönyörű darab, otthon tartom az asztali lámpa peremén. A keramikus Fürtös Gyuritól kaptam, és bár nem vagyok vallásos, de Krisztus iránti tiszteletem - talán, mert élő ember volt - az emberi történelem legnagyobb humanistája, mindig meghat, ha kezembe veszem és nézegetem Jean Effel-es fájdalmas ábrázatát. Néha elöntenek a mütyürkék: gyűszűnyi orvosságos üveg, benne fű, rajta a felirat: „Gyógyfű a gyógyteák ellen ...” Aztán parányi, sárga naposcsibe, horgolt fészekben. Apró kis emlékek, kedvességek és bűnöznék, ha kidobnám őket. így is van némi lelkiismeret-fur- dalásom, mert Bencze Jancsi kollégámtól névnapomra kaptam egy Kinder-tojást, évekig őrizgettem, aztán egyszer megettem. Kicsit dohos volt a csoki, de a benne lévő Kelj fel Jancsi még megvan. Amikor az ember megöregszik, a szokások rabjává lesz. Negyedszázados szobaasztalomnál aligha ettem bármit is, talán ha húsz esetben. A heverőn ülve magam elé húzott székre Helyezett öreg tálcán eszegetek, szemben a tévé, mögöttem rádió. Örökké bekapcsolva mindkét csoda. Megszoktam. A szerkesztőségben rövidesen új szobába megyek, egy emelettel följebb, új „lakótársakkal”. Zsuzsi kolléganőm már közölte velem: „Ott nem lesz ám dohányzás!” Mit mondjak erre? „A megoldás kézenfekvő: szokjál rá Te is a cigire”. Zsuzsi behajlítja a kaiját: „Ezt ni!” így múlik el a világ dicsősége - sóhajtom. r
