Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)
1997-04-16 / 104. szám
1997. április 16., szerda Nyugdíjasok Oldala Dhnántúli Napló 9 Oldalszerkesztö: Percesek Mozgáskorlátozottak majálisa. Találkozóra várja a Pécsett lakó mozgáskorlátozottakat a városi egyesületük. Május 10-én 16 órától több neves előadóművész és színművész szereplésével műsoros, baráti összejövetelt rendeznek, amelyet közös vacsora követ. A vacsoráról és a résztvevők utaztatásáról az Integrált Nappali Szociális Intézmények segítségével gondoskodnak. Jelentkezni lehet a Mozgáskorlátozottak Pécsi Szervezetének titkáránál Kozák Istvánnénál, április végéig. Telefon: 324-266, illetve csütörtök délután 310-903.' Egyösszegű térítés. A Hadirokkantak Hadiözvegyek és Hadiárvák Szövetségének szigetvári járási területi képviselője Varga Jánosné (7900, Szigetvár, Bajcsy-Zsilinszky u.45. sz.) tudatja a szövetség érintett tagjaival, hogy jelentkezhetnek az egyösszegű térítési nyomtatványért. Klubnap Tésenyben. Házi irodalmi estet rendeztek a közelmúltban a tésenyi nyugdíjasok. Berényi István amatőr költőt hívták vendégségbe, aki a költészetről beszélgetett velük és egy saját verseit mondta el a résztvevőknek. Olcsó mosószer. Kimért, olcsó mosószervásár lesz ma délután 1-től 3 óráig Pécsett, a Mecsek Áruház mögötti parkolóban. Az Arany Pajzs Segítő Szolgálat munkatársai elsősorban a nyugdíjasokat és a nagy- családosokat várják, s egyben kérik, hogy üveget, flakont mindenki vigyen magával. Ajándékműsor. Nyugdíjas művészek ajándékműsora nyugdíjasoknak címmel kezdeményezett előadás-sorozatot a Pécsi Nyugdíjasok Egyesülete. A sorozat következő előadása április 23-án, szerdán délután 16 órakor lesz Pécsett, a Nevelők Házában. Ezúttal Bódis Irén, a Pécsi Nemzeti Színház művésznője lesz a nyugdíjas egyesület vendége. Nappali szolgálat. Mindennap 13-18 között felhívhatnak egy pécsi telefonszámot, ha úgy érzik, hogy bajban vannak, segítségre szorulnak, vagy tanácstalanok, magányosak. A szám: 212-813. Per és negyvenötmilliós jutalom Bűbájos közjáték szórakoztathatta múlt héten az Ország- gyűlés üléstermében jelen volt nem sok képviselőt a kérdez- getős órákban. Elhangzott egy kérdés, ami azt firtatta: vajon hogy juthatott 45 milliós jutalomhoz/ végkielégítéshez az ismert bankdirektor, aki ellen éppen bűnper folyik, s az ügyész több éves börtönbüntetést kért ellene. A kijelölt illetékes azt mondta, hogy 30 napon belül írásban ad választ. Csakhogy az állampolgár is kíváncsi lenne rá, hogyan is lehet az, hogy valakit egyfelől börtönbe akarnak csukatni azért, amiért másfelől nem sajnálják tőle a 45 milliót. Két éve az emlékezetes 15 milliós végkielégítés borzolta az országos kedélyeket, pedig ott börtönről szó sem volt, csak egy fölöttébb elhíresült csomagról, s az illető állítólag alapítványba tette a pénzt, amit viszont a mostani 45 millióval kapcsolatban még nem hallottunk. Még hogy 45 millió! Nem csoda, hogy kiborul tőle a napi gondokkal küszködő ember, s különösen a nyugdíjas, aki rögtön számolni kezd, s érdekes megállapításra jut. Például olyanra, hogy az évtized elején még csúcsnyugdíjnak számított, ám mára középszerűvé „züllött” havi 30 ezer forint körüli nyugdíjat 1500 hónapig, vagyis 125 évig folyósíthatnák amíg ezt a 45 milliót kifizetnék, amire persze semmi kilátás nincs. De ha szerényebben - mondjuk 20 ezerrel - számolunk, mális 2250 hónapról, azaz 187 és fél évről beszélhetünk. Nem semmi! Mindegy. Fő az, hogy a bankdirektor a bírósági ítélet mellé kap 45 milliót. Hacsak az ítélet nem szól teljes vagyonelkobzásról is. Hársfai István Állandó vendég a szeretet A közös torna is mindennapos fotó: laufer László Elházsártosodott az életünk. Pedig majd mindannyian szere- tetre, megértésre, simoga- tásra vágyunk. De legalább arra, hogy megértsenek bennünket, s hogy mi is megérthessük az életet. Ismerek egy helyet, ahol a szeretet diktálja a mindennapok teendőit, szeretettel ötvözöttek a percek s a gondokat szívek melegével hessentik el. A pécsi, Tímár utcai Szociális Otthont. Ligeti Andorné, az igazgató, a szeretett és kedves Zsuzsa asszony és munkatársai, élükön Laki Mária főnővérrel irigylésre méltó hangulatot teremtettek az itt lakóknak, akik nemcsak itt élnek, de némiképpen tulajdonosai, munkatársai is az otthonnak. Akinek fizikai képessége alkalmas arra, hogy munkát végezzen, az örömmel járul hozzá a mindennapos tevékenységhez. Van, aki a konyhán tevékenykedik, van aki a portási tisztet látja el munkaidőn túl. Kovácsy Feri bácsi mindennap hosszú kilométereket gyalogol, míg kézbesíti, beszerzi az éppen aktuális megbízásokat. Áz asszonyok egymásra figyelve orvosolják a bánatot, elesettséget. Legutóbb kedves kis ünnepség keretében éppen azokat jutalmazták oklevéllel, és szerény kis ajándékkal, akik ezekben a munkákban lépten-nyomon részt vesznek. Az oklevélen a köszönő szöveg mellett ott virított a megajándékozott színes fényképe. A kis házi ünnepség után felhangzott a zene, koccantak a tini-pezs- gős poharak. A nosztalgia-zene visszavarázsolt valamit a soha vissza nem térő múltból, emlékeket ébresztett és a régmúlt kedvességeit varázsolta elő. Ligetiné, Zsuzsa asszony szerényen hárította el a neki szóló szép szavakat. Valóban! Ő bizton támaszkodhat munkatársaira, akik szüntelen szívélyességgel és szakértelemmel látják el percnyi pihenést sem engedő munkájukat. Elházsártosodott az életünk. De vannak - minden bizonnyal másutt is vannak - szigetek, ahol a szeretet bána- tot-gondot oszlató szándéka van jelen és akarja, tudja megkönnyíteni a hétköznapok szürkén múló perceit. Bokrétás András Elutasító állásponton A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnöksége legutóbbi ülésén áttekintette a nyugdíj- reformmal kapcsolatos törvénykezést, illetve a legújabb tervezetekről szóló tájékoztatókat, amely alapján a következő előzetes szakmai álláspontra helyezkedett. Elfogadhatatlannak tartják az olyan törekvést, amely a kötelező nyugdíjbiztosítási elven történő működtetés helyett valamiféle új, adótípusú nyugdíj hozzájárulás bevezetését szorgalmazza. Álláspontjuk most is az, hogy a befizetések és az elérhető nyugdíjösszeg között szoros összefüggés legyen. A munkaadók által fizetett nyugdíjbiztosítási járulék nem szakítható el sem a munkaadó bérköltségeitől, sem a munkavállalók nyugdíjától. Véleményük szerint a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás határozott szétválasztására van szükség, amelynek a nyugdíjreform során is meg kell mutatkoznia. A nyugdíj- biztosítás és annak fedezete csak biztosítási elven működhet. Indokoltnak tartják, hogy álláspontjukat a végleges döntés előtt figyelembe vegyék. Az elkerülhetetlen, végső út Az idősödés akkor, okozza a legkisebb megrázkódtatást, ha tudomásul vesszük, hogy az öregedés során egzisztenciális, érzelmi és biológiai veszteségek érnek bennünket. A nyugdíjazással anyagi helyzetünk romlik, társadalmi presztízsünk csökken, emberi kapcsolataink megkevesbednek. Sorra meghalnak körülöttünk hozzátartozók, barátok, ismerősök. Életünknek ebben az időszakában elkerülhetetlenül felszínre kerül - az addig elutasított és távolinak tartott - halál kérdése is. Az emberek többsége nem készül fel a háláin, elhárítja még a gondolatát is, saját halálát pedig elképzelni sem tudja. Mindez azzal magyarázható, hogy széthullottak, tartalmatlanná váltak azok a halállal kapcsolatos íratlan törvények, magatartási minták, rítusok, amelyekkel a korábbi nemzedékek a halál kegyetlenségét szelídítették. Ma, a technikailag fejlett, fogyasztói társadalom örömökre, élvezetekre összpontosító, erkölcsi válságban szenvedő világába a halál nem illeszthető, és az emberekben igen erős a halálfélelem. A közeledő halál életünk legnagyobb kihívása, melynek elfogadása, félelmeink csökkentése hosszú lelki folyamat segítségével lehetséges. A lelki folyamat útja egyénenként más és más. Minden ember számára elfogadható út nincs. Másként történik a hívő és a nem hívő embernél. Bizonyos azonban, hogy bármilyen utat is választunk, nem nélkülözhetjük az emberiség évezredes tapasztalatait, a vallási és kulturális hagyományokat. Tudnunk kell, hogy az öregség nemcsak a képességek fogyatkozása, betegségek jelentkezése, hanem óriási esély a lelki gazdagodásra, növekedésre. Esély arra, hogy addigi életünkben végre rendet tegyünk, a körülöttünk zajló események valódi fontossági sorrendjét kialakítsuk, új célok, új tevékenységek, új örömök felé forduljunk, új emberi kapcsolatokat létesítsünk. Összegzése és betetőzése lehet addigi életünknek. Az út végső szakaszában kivétel nélkül mindenki segítségre szorul. Korábbi társadalmakban a gyógyíthatatlan betegnek lehetősége volt otthonában meghalni családtagjai, rokonai, barátai körében. Ezáltal kellő méltóságot kapott életének utolsó szakasza és ugyanakkor ez megnyugvást hozott mindannyiuknak. Ma a betegek többsége kórházi ágyon hal meg, nem ritkán rideg körülmények között, elhagyatottan. A haldokló beteg ellátására az egészségügyi intézmények személyzetének szakmai felkészültsége gyakran hiányos, csupán a biológiai szükségletek kielégítésére szorítkozik. Ez nem elegendő, segítenie kell őt orvosnak, nővérnek, lelkipásztornak, hozzátartozónak egyaránt. A haldokló otthoni ellátásának napjainkban számtalan nehézsége, akadálya van. Ezért indult el a nyugati országokban a hospice-mozgalom (hospice = ápolási közösség) a haldokló betegek speciális ellátására, emberhez méltó körülmények megteremtésére. A hospice tevékenységben az egészségügyi szakemberek mellett laikusok is részt vesznek és olyan közösséget alkotnak, melynek középpontja a haldokló ember. A hospice tehát elsősorban szellemiséget jelent, a szolidaritás, a megértés, a gondoskodás, az egymás segítésének szellemét. A hospice szervezetek Európa 26 országában működnek, Magyarországon is terjedőben van a hospice gondolat, néhány városban - így például Budapesten, Szombathelyen, Debrecenben - működnek csoportjaik. Fotó: Müller Hétköznapi csoda A kétségbeesést leírhatatlan öröm váltotta fel benne, amikor este megszólalt a telefonja, és egy férfi közölte vele, hogy megtalálta az iratait - tudatta velünk Brucker Józsefné. Mindennek előzménye, hogy a 85 éves, kevés nyugdíjból élő idős hölgy még húsvét hétfőjén elment a pécsi vasútállomásra újságot vásárolni. A pénztárcáját letette, odalépett a pavilon másik oldalához, kiválasztani egy színes lapot, s mire visszalépett már sehol nem volt a tárcája. Kulcsok, személyi igazolvány, betegbiztosítási és nyugdíjas kártya volt benne, más, számára fontos papírokkal együtt. Itt tartotta azt a kardiológia ismertetőt is, amely a pacemakeré beállításának adatait tartalmazza, s amely nélkül egy lépést sem mert tenni, arra gondolva, hogy ha rosszul lesz, ez fontos a mentőknek, orvosoknak. Ez az előzménye az esti telefonnak. A hívót Link Zoltánnak hívják, s mint elmondta tolatásvezetőként dolgozik a pécsi vasútállomáson. Ő találta meg a szétdobált iratokat, majd felhívta a tudakozót, hogy van-e ilyen néven, címen telefon. A papírokból látta, hogy idős, beteg emberről van szó, aki valószínűleg egyfolytában azon kesereg, hogy most mindent újból be kell szereznie, s az rengeteg idő, meg utánajárás. Ezért gondolta, hogy bár este van, mégis telefonál neki. Brucker Józsefné azonnal indulni akart értük, eszébe sem jutott, hogy már este tíz óra van, de a telefonáló nem engedte: ő vitte el neki az iratokat. Kapcsolat finn nyugdíjasokkal Huszonnégy évi levelezés és várakozás után 1961. nyarán lépett először Finnország földjére. Levelező diáktársával találkozott. Mint a családtól valamely okból leszakadt testvért - aki hosszú távoliét után hazatér - úgy fogadták. Azóta csaknem minden évben Finnországba utazik. Nagyon sok barátra, ahogy ők mondják „veljeni” fivérre tett szert. , De mégis itt, Pécsett, találta meg a Pécsi Magyar-Finn Társaságnál - akkor még a Finn Baráti Körnél, az igazi lehetőséget arra, hogy fiatalokkal, nyugdíjasokkal, társaságuk közösségével fenntartsuk és tovább növeljék az érdeklődést Finnország iránt. Mindezt Sütő László, a Finn Fehér Rózsa Lovagrend tagja (képünkön) vallja évtizedek óta töretlen lelkesedéssel. Segítség volt számukra, hogy 1956 szeptemberében létrejött az első magyar-finn testvérvárosi kapcsolat. A hivatalos küldöttségeket csakhamar követték a kultúra követei, majd az 1960-as évek végétől a háromévenként megrendezett és kölcsönös csoportos utazások és egymás nyelvének tanulása. A finn nyugdíjasokkal az első közvetlen kapcsolat az 1997. évi „Barátsági Hetek” alkalmával Katarina Lievonen előadóművész segítségével jött létre: 1978. január 6-án a kapcsolat első eredményeként hallhatták itt Pécsett a művésznő magyar költők verseiből összeállított műsorát. Ezt követően szinte minden évben voltak olyan programjaik, amelyek megerősítették köztük a barátság szálait. Évről évre vidámsággal ünnepelik meg JUHANNUS napját a pécsi Égervölgyben és a PIKKUJOULU kiskarácsonyt a Nevelők Házában. Minden esztendőben megemlékeznek a KALEVALA fordítójának, Vikár Bélának emléktáblájánál és kiállítást rendeznek szülőházánál, Hetesen. Kanteleművészeket, finn zenekarokat, kórusokat látnak vendégül és a háromévenkénti szervezett csoportos utazások módot adnak nekik nem csak a nyelv tanulására, hanem a finn sauna, a finn csodálatos természet, a finn történelem és nagyjai emlékhelyeinek, múzeumainak megtekintésére. A Pécsi Magyar-Finn Társaság minden hó harmadik szerdáján a Nevelők Házában tartja klubnapjait. A rendezvények nyitottak mindenki számára. A programok bő választékot kínálnak nyugdíjasoknak, kö- zépkorúaknak és fiataloknak egyaránt. t /
