Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)
1997-04-15 / 103. szám
6 Dünántúli Napló Barkácsolás 1997. április 15., kedd Megszívlelendő balesetvédelmi tanácsok (3.) Mindig minden legyen kéznél! A gondosan rendben tartott műhelyekben csökken a baleset veszélye is FOTÓ: LÄUFER L. Oldalszerkesztő: Ötletsarok Szegfogó csipesz. A nagyobb szegek beütése még a gyakorlatlan barkácsolóknak is szinte gyerekjáték, elvégre jól megfogható a hosszabb szár, tehát csak a kalapáccsal kell pontosan céloznunk. De még a rutinos ezermestereknek is gondot jelent beverni az apró(bb) szeget, mert ha azt a szege- lendő felületre helyezzük, a fejét eltakarják az ujjaink. Hogy ne az ujjainkat üssük, igencsak hasznos segédeszköz lehet a műanyag vagy fémcsipesz, jobb híján a ruhaszárító csipesz. Annak szárai közé csíptetjük az apró szeget, amit irányban tartva nyugodtan beüthetünk a kalapáccsal, és a kezünket sem kell közben féltenünk. A satu haszna. Különösen apróbb munkadarabok pontos méretre vágásánál, reszelésénél, egymáshoz illesztésénél és rögzítésénél nélkülözhetetlen az úgynevezett műszerész satu. A legjobban azt tudjuk kihasználni, amelynek felső része a függőleges, de maga a szorítórész (pofák) a vízszintes tengelye körül is elforgatható. Használatánál balesetvédelmi szempontból se feledjük jó erősen rögzíteni az asztallaphoz satunkat, annak szorítópofái közé pedig a megmunkálandó anyagot. A csavar vágása. Ha a menetes csavar szárából le kell vágnunk, ügyeljünk arra, hogy a menetét ne tegyük tönkre. Erre legjobb megoldás, hogy a csavarra a levágandó résznél beljebb, majdnem a tövéig ráhajtunk két anyát és azokat fogjuk be a satuba. így a vágásnál a csavarszár sem mozdul el, a a menetét is kíméljük. (De a szárat befoghatjuk akár két fadarab közé is.) A levágott rész élét reszeljük le, majd hajtsuk ki mindkét anyát, ezzel a sérült menetet is helyrehozzuk. Barkácsgépet és tartozékot vásároljon és javíttasson u Elektrió Kft-néi! Pécs, Szabadság u. 28. Tel.: 72/336-685 A barkácsolás is ezer veszélyt rejt magában. Elég, ha egy pillanatra kihagy a figyelmünk. Az végképp bajt hozhat ránk, ha hibás szerszámmal, géppel dolgozunk. A barkácsoló előbb-utóbb kialakít magának valamilyen helyet, ahol tárolhatja egyre gyarapodó anyagait, szerszámait, gépeit. Azokat mindinkább úgy helyezi el, hogy szem előtt és kéznél legyenek, hogy véletlenül se essenek le, s ami a fő, hirtelen odanyúlásnál se szenvedjünk balesetet. A csavarhúzó éle, a műszaki kés kitolva hagyott borotvaéles pengéje is sok baj előidézője lehet! A legtöbb gondot az okozhatja, ha nincs annyi helyünk, ahol tárolni és dolgozni is tuFém, műanyag, fa bonyolult rajzolatú (köralak, kis körív- stb.) kivágására leghasznosabb az elektromos kézi rezgőfűrész, közismertebb nevén dekopír fűrész, amivel a megfelelő fűrészlapot befogva könnyedén vághatunk ki bármilyen formát deszkából, fém-, illetve műanyag lemezből. Fémek vágásánál ügyeljünk a következőkre: vékony, hajlékony, görbült stb. fémlemezeket a vágás előtt szorítsuk be vastagabb falemezek közé. Hagyjuk szabadon vágni a fűrészt, azt ne nyomjuk előre erővel, csak vezessük. A vastagabb lemezt gyorsabban vágja a gép. Fémfűrészlappal dolgozzunk, a vágás helyére csepegtessünk olajat. A műanyagok vágásánál a dunk. Ilyenkor végig kell gondolni, hogy milyen szerszámok, anyagok kellenek az eltervezett munkához, és azokat hogyan, miben vigyük az alkalmi munkapadhoz, esetleg a helyszínre. Szerszámosládát drága pénzen vehetünk, de faanyagokból magunk is készíthetünk egyka- ros, netán fellépőzsámolyként is használható emeletes, fiókos kivitelben. Ha magunk készítjük, az jó masszív legyen, fak- jaiban akár külön kis polcocs- kákat is készíthetünk a szükséges csavaroknak, szögeknek, kisebb anyagoknak és szerszámoknak. Jó, ha a nyelénél fogva kampókkal akár fel is akaszthatjuk mondjuk a létrára, míg azon dolgozunk. Bár létráról dolgozva a felesleges le-, felmászkálást és a fűrészlap csak felfelé haladó mozgásban vág. A borítófelület lepattogzását elkerülhetjük, ha finom fogazású fűrészlapot használunk, és a hátoldalán vágjuk az anyagot, illetve, ha falemezzel borítjuk a vágandó anyag szín- és hátoldalát, és azzal együtt vágunk. A zsebvágást fában elkezdhetjük úgy, hogy adott helyen a fűrészlap szélességével megegyező átmérőjű fúróval előfúrunk, s a lyukba süllyesztett fűrészlappal már dolgozhatunk is. De előfúrás nélkül is megkezdhetjük a műveletet: a bekapcsolt gépet elülső élével az anyagra helyezzük, és amikor a fűrész hátulját lassan süllyeszti, a fűrészlap az anyagba merül. Ilyenkor ne mozgassuk a fűrésztalp elülső élét, azt úgy szerszám utáni hajolgatást megelőzendő legpraktikusabb a magunk készítette sokzsebes, rekeszes, derékra erősíthető barkácskötény. Az a ruhánkat is védi és kezünk ügyében is tartja a bütyköléshez szükséges szerszámokat. E célra legjobb az erős vászonanyag, amire a kalapácsnak stb. tartó pántokat és a csavarhúzóknak, villás- és egyéb kulcsoknak, s mindannak amire csak szükségünk lehet, zsebeket varrhatunk. A lényege, hogy a rögzítő szíja átérje a derekunkat és szabályozható legyen, hogy hajlongás közben se eshessen ki se a zsebeiből, se a pántjaiból semmi. Barkácskötényünkben a csavarhúzót és más éles, hegyes tárgyat sose tartsunk élével, hegyével fölfelé! használjuk, mint egy forgáspontot. ' A dekopír fűrész használatakor a vágandó anyaghoz válasszuk a megfelelő fogazású és hosszúságú fűrészlapot, azt a felső nyakrészénél úgy toljuk fel a menetrúdba, hogy a hátlapja felfeküdjön a vezetőgörgőhöz, majd húzzuk meg a szorítócsavart. (A fűrészlap cseréje előtt, de karbantartásnál is áramtalanítsunk!) A gépek többségén a vágandó anyagtól függően szabályozható a rezgésszám és az előtolás, ezek helyes megválasztása könnyíti a munkát és kíméli a gépet. Figyelem! A hűtőlevegő nyílásait mindig tartsuk szabadon és tisztán! Azbesztcement fűrészelésekor egészségre káros por keletkezhet. Milyen barkácsgépet vegyünk? (5.) Elektromos kézi rezgőfűrészek Kerékpár-világítási tanácsok kezdőknek Jól kell látni és látszani! A mai igencsak drága bringák többségéről hiányoznak a világítási felszerelések, jó, ha a tulajdonos beéri a mögöttük haladóknak szembetűnő piros fénnyel villogó lámpával. Pedig a kerékpárról sem hiányozhat az üzemképes első és hátsó világítás, valamint a macskaszem. Elvégre a saját érdekünkben is jól kell látnunk és látszanunk az úton. A hagyományos kerékpárvilágítási felszerelések megléte és üzemképessége tehát nagyon fontos. Ellenőrizzük a dinamó és a lámpák rögzítő bilincseinek csavarjait, valamint az elektromos bekötéseket. Az oxidált csatlakozókat tisztítsuk meg, valamennyi érintkezést fixen rögzítsünk, különösen a testelést. A laza csavarokat húzzuk meg! Használat közben a dinamó dörzskereke megfelelő, de ne túlzott erővel feküdjön fel a kerék gumiabroncsának oldalához (képünkön), de használaton kívül véletlenül se éljen a kerékhez. Ha mindent alaposan átnéztünk, a bekötéseket, érintkezéseket is rendbe hoztuk, az esetleg kiégett égőket kicseréltük, akkor a dinamó beug- rasztásával az azt pörgető kerék kézi meghajtásával győződhetünk meg, hogy minden rendben van-e. Fotó: Müller Praktikus helykihasználási ötletek Polc a hűtőszekrény fölött A lakótelepi lakások konyhai sarkait is be- polcozhatj uk fotó: laufer László A konyha egyik leggyakrabban használt berendezése a hűtőszekrény. Ezért is jó, ha polcokat szerelünk fölé, amiken a szemünk előtt, a kezünk ügyében van minden fontos, napi használatú újság, fűszer, megválaszolandó levél, szakácskönyv, gyógyszer, egyéb. Ha attól tartunk, hogy a felrögzített polcokat, s a rajtuk tárolt anyagokat nem bírja majd el a hátsó vékony válaszfal, érdemes azok megtartására polctartó létrát készíteni fémből, esetleg fából, és csak azt kell a falhoz erősítenünk. Ha az alsó polcot megfelelő magasságban kezdjük, a hűtő- szekrényünk is levegőzik, amellett a teteje újság tartóként is hasznosítható. Az alsó polcot érdemes úgy kialakítani, hogy az alján egymás fölött két sorban kapjanak helyet a ki-betolható, kis és nagy méretű műanyag fűszeres fiókok. A keret megfelelő fokaira ültessük rá a polcok szélét, és rögzítsük azokat. A hűtőnk és az oldalfal közötti részt is kihasználhatjuk a magunk készítette, helyet kitöltő kis rakodós asztalkával. A tetején akár a fritőzt, a polcán és a polc alatt üres kannákat, üvegeket is tárolhatunk. Hogy külön-külön tárolhassuk a szennyest Zsákok a fürdőszobában Nagyobb családnál különösen időrabló foglalatosság, amikor a háziasszonynak mosáskor szét kell válogatnia az egy helyre bedobált szennyest, nehogy véletlenül együtt mossa a gépben a színét vesztő ruhadarabot a fehérrel, illetve a színes se fakuljon ki, mert esetleg a fehérek közé keveredett. Megelőzhetjük az elszíne- zéssel, netán kifakulással járó mosási „selejtet”, ha van arra elég helyünk a fürdőszobában, hogy a családtagok is külön-külön tehessék a fehér, tarka, és színes szennyesüket. E célra elegendő lényegében három megvásárolható szennyestartó. De magunk is készíthetünk e célra például szennyestartó zsákokat. Erős nyugágy- vagy rolóvászonból varrhatunk e célra olyan méretű zsákokat, amikbe a következő mosásig elfér a színe (és anyaga) alapján gyűjtött szennyes. A zsák felső részét eleve úgy varrjuk, hogy abba felül jó erős zsinórt fűzhessünk, ami lezárja a zsákot, ugyanakkor falra akasztva a súlyt is elbírja. A zsákokra varrjunk címkét vagy vegytintával írjuk rá, hogy melyik a fehér, melyik a tarka, melyik a színes mosnivaló gyűjtője. A zsákokat a falba erősített kampókra akasztva tárolhatjuk. Az már csak rajtunk múlik, hogy a megfelelő zsákba tegyük szennyesünket. Zsebek a falon Főleg a kicsik szeretik, ha ágyuk mellett kezük ügyében tarthatják a kedvenc mesekönyvet, játékot, plüss állatot. Igen ám, de a fából készült polc térigénye és kemény sarkai miatt is balesetveszélyes. Készítsünk az ágy melletti falra rögzíthető zsebes rakodót! Kell hozzá két, megfelelő hosszúságú merevítő rúd és erős, lehetőleg roló-, illetve nyugágyvászonból akkora darab, amiből az elképzelt zsebe(ke)t is kiszabhatjuk. A vászon alaplap alsó és felső szélét visszahajtva úgy varrjuk meg, hogy abba behúzhassuk a merevítő lécet (azokat kell tiplizve erősen a falhoz rögzíteni). A kivágott zsebformákat úgy varrjuk az alaplaphoz, hogy fölül hagyjunk rá mindegyiknél elegendő anyagot a szájnyílásnak. Miért dobnánk ki? A régi asztal új élete Ha már nem tudunk mit kezdeni az olyan régimódi asztallal, aminek mondjuk az egyik oldalon lévő két lába végképp tönkrement, akkor se aprítsuk fel tűzifának, ne is dobjuk ki. Az asztalt a rossz lábaitól megszabadítva, a lapját széltében vagy hosszában a hiányzó lábaknál a falhoz erősítve használhatjuk tovább. Óvatosan fűrészeljük le a már végképp hasznavehetetlen két lábat. Mérjük meg az asztallap peremének alsó magasságát, és ezt jelöljük fel arra a falra, ahová a megújult, immár kétlábú asztalunkat állítani szeretnénk. A falba az adott magasságnak megfelelően fúrjunk be két-három tiplit, amibe becsavarozhatjuk az asztallapnál nem hosszabb erős lécet. A teherbíró, lábat pótló léc felső élébe hajtsunk be két-három erős facsavart, s azoknak megfelelően a ráfektetendő asztallapba alulról fúrjunk be a csavarfej átmérőjével egyező mérető lyukat, és úgy toljuk helyére az asztalt, hogy annak lyukaiba hátul beleüljenek a csavarfejek. Úgy is rögzíthetjük a kétlábú asztalunkat, hogy lapjának hátsó pereme alá eleve odacsavarozzuk a tartó lécet, és azt a vízszintre is ügyelve rögzítjük a már befúrt tiplikbe. Ezzel a megoldással magunk is készíthetünk falhoz rögzített új kétlábú asztalt. Kötélfeszítő rúd Hogy mindig feszes legyen a fák, oszlopok közé kifeszített ruhaszárító kötelünk, készítsünk hozzá kötélfeszítőt. A szárítókötél egyik végét kössük erősen a fához vagy oszlophoz (a törzsre felfekvő kötélrészt húzzuk be hajlékony műanyag csőbe, hogy az ne dörzsölődjön). Egy kb. 20 centi hosszú seprűnyél vagy erősebb léc darabot két végén, a szélétől 4-6 centiméterre úgy fúljuk át, hogy azon könnyedén áthúzhassuk a kötelet, amit a szemközti fatörzs körül hozzunk vissza, bújtassuk át a farúd másik lyukán és a végére kössünk erős csomót. A feszítéshez tartsuk a farudat a kötélre merőlegesen, húzzuk meg a kötelet, és hirtelen engedjük el a rudat. A ferdére beálló rúd feszesen tartja a kötelet, s ha az meglazul, könnyen utána feszíthetjük. < «
