Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)

1997-04-08 / 96 szám

10 DUnántúli Napló Háttér - Riport 1997. április 8., kedd A művelődési kormányzat - egyrészt saját meggyőződése alapján, másrészt világbanki biztatásra - nagyobb fordulatszámra kapcsolt a magyar felsőoktatás modernizációja terén. Ha las­san és vontatottan is, de megindult a normatív finan­szírozás bevezetése a képzési költségek terén, megje­lentek a teljesítményelv alkalmazásának első komo­lyabb jelei (kutatási támogatás, programfinanszírozás, Széchenyi Professzura stb.), megélénkültek az integ­rációs tárgyalások. A normatív finanszírozás elvének érvényesítése (azonos típusú képzés központi támogatása nem kü­lönbözhet egyetemenként) azonban elég hamar fella­zult: bevezetése időben több évre elhúzódott, mértéke alku tárgya lett. A lobbyk harcának eredményeként az egyes normatívák egyre nagyobbak lettek, de mivel a felosztható összeg nem változott, a „beállási” szint egyre alacsonyabb lett (1996-ra 77 %-ra esett vissza). A normához való közelítésnél idén az MKM eltekintett a norma felett lévőknél (a relatíve,kövéreknél”) az elvonástól - ezzel vi­szont a már korábban is alulfinanszírozott egye­temek jártak rosszul, mivel elodázódik felzárkózásuk. Az egyetemek egy jelentős része eddig keményen el­lenállt a finanszírozási reformnak, a normatív finan­szírozás teljes körűvé tételének. Különösen a normá­hoz képest relatíve túlfinanszírozott egyetemek (köz­tük a nagy budapesti egyetemek). A kényszerintézke­déseket vonakodva (vagy sehogy sem) hajtották végre, néhányan látszólagos hiányt produkáltak, lát­ványos szénszünetek meghirdetésére került sor. Felismerték, hogy ez a költségvetési korlát puha: beindultak az alku-mechanizmusok. Az említett sze­replők külön csatornákat keresnek, melyek révén egyedi elbírálást, könnyítést kérelmeznek. Az eredmény: a normatív finanszírozás kiteljesí­tése helyett fokozatos visszatérés a tervalkuhoz. Ma ismét könnyebb fehér asztal mellett, jó személyi kap­csolatokkal száz milliós többlettámogatásokhoz jutni, mint racionálisabb gazdálkodással addig nyújtóz­kodni, ameddig a takaró ér. Ma a felsőoktatásban feszült a helyzet, az egyete­mek és főiskolák többletbért követelnek. Mi is történt valójában? A közalkalmazotti bértábla módosítása és a bér­emelési kötelezettség kapcsán az intézményekben többletbér-kifizetési kötelezettség keletkezett. A kér­dés - és vita tárgya - hogy mi ennek a többletbémek a forrása. Ha normálisan működne a normatív finanszí­rozás, akkor a normák bérkomponensét kellene meg­felelően módosítani és az új - korrigált - normáknak megfelelően kellene finanszírozni az intézményeket (valamennyi intézményt!). Barakonyi Károly: Miért is sztrájkol a felsőoktatás? Ez azonban ma nem történhetett meg: ma még csak a képzési normatívák „élnek”; ezek is csak 88 %-os beállással érvényesülnek: az intézmények nem a 100 %-os összeget kapják; % a képzési költségek finanszírozásában még min­dig keveredik a normativitás és a bázis-elv; % az intézményműködtetés normatíváit az MKM még nem alkalmazza. Egy nagyobb intézménynél, ahol jelentős az infra­struktúra, kiterjedt szervizrendszerek, könyvtárak, gyakorló iskolák működnek, az alkalmazottaknak több mint fele kívül esik a képzési normatívákkal le­fedett működési területen, bázis elven számított tá­mogatási részből kapja bérét. Ha meg is emelték volna a képzési normatívákat, abból ez a terület nem részesedhetett volna. A hiányzó bértömeg-rész pótlására az MKM azt ajánlja, hogy az intézmények a képzési normatíva emeléséből, saját bevételeikből, dologi kiadásaikból, célzott támogatásaikból csoportosítsanak át erre a célra, vagy pedig gazdálkodási racionalizálással (pl. ingatlanértékesítésből) fedezzék a hiányt. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Ami a dologi ki­adásokat illeti: ^ a dologi kiadásokat az MKM és PM egyszer már alaposan megcsapolta, az intézmények reálértékben már a kilencvenes évek elejére „csúsztak vissza”; ^ emiatt a költségvetési eredetű dologi kiadások­ból átcsoportosítható rész jelentéktelen nagyságú, a problémát nem oldja meg; * a világbanki és más szakértők elemzései szerint az intézményi költségstruktúrában - nemzetközi ösz- szehasonlításban - már eddig is túl magas a személyi ráfordítások aránya: ez az ajánlott megoldás ezt a rossznak tartott arányt csak tovább rontja. * ha puha a költségvetési korlát, a racionalizálás lesz az utolsó fegyver, amit egy intézmény bevet helyzete javításáért, fennmaradásért. A saját bevételek terén sem sokkal jobb a helyzet: * ezek egy része címzett (kötött felhasználású) tétel, mint pl. az elnyert pályázatok (pl. OTKA), kutatási megbízások, adott célra szóló támogatások. Itt legfel­jebb 20-25 % rezsitérítés számolható fel, aminek csak egy része fordítható bérre. A saját bevételek másik része szabad kapacitások hasznosításából származik (terem bérbeadása, kollé­giumok nyári hasznosítása stb.); nagyságrendjük lo­kálisjelentőségű: a létesítmények üzemeltetését segí­tik, szabadon felhasználható részük általában elha­nyagolható nagyságrendű. Jelentősebb összeg a tandíj: ez valóban megfe­lelő megoldás lenne abban az esetben, ha a hallgatók is megszavaznák az egyetemi tanácsban és egyetérte­nének azzal, hogy annak összegét béremelésre fordít­sák (ma ők más elképzeléseket preferálnak ...). En­nek esélye intézményi szinten közel nulla, de tandíj ügyben központi intézkedés is kizárt: választások előtt nincs az a minisztérium vagy kormány, amely egy ilyen célú tandíjemeléssel riogatná az amúgy is nyugtalan diáktömegeket. Siet is kijelenteni miniszté­rium és szakszervezet egyaránt, hogy tandíjemelésről szó sem lehet. M i hát a megoldás? A jól bevált tervalku - s mivel már nem élünk a 70-es években - sztrájkfenyegetéssel megtámogatva. A minisztérium, úgy tűnik, be is adta a derekát: a leg­utóbbi körlevelében bekérte az egyetemektől az úgymond , jogos” bérfejlesztési igényeket. Ezeket - miniszter úr legutóbbi nyilatkozata szerint - egyedi­leg vizsgálják meg (esetleg a PM-mel együtt), és a nehéz helyzetben lévő egyetemeket ki fogják segíteni a bajból. Ezzel vissza is kerültünk a tervgazdálkodás jól is­mert mocsarába, ahol az egyetemek, főiskolák veze­tői jól ismerik azokat a zsombékokat, szilárd ponto­kat, amelyeken oldalazva ki lehet mászni a finanszí­rozási slamasztikából, anélkül, hogy komolyabb belső konfliktusokkal járó, jelentős belső modernizá­ciót kellene elindítani. Feledve noimativitást, telje­sítményelvet: az egyetemi működés racionalizálása helyett virágozzék a kijárás, a tervalku, a személyi kapcsolatok szövevényes rendszere. Ez az út azonban Európának nem a nyugati partjai felé, hanem a déli, a térképen Balkánként jelzett félszigetére vezet. Mi történik azokkal az egyetemekkel, amelyek mégis komolyan vették a modernizációt, a racioná­lisabb működtetést és az ésszerűbb gazdálkodást, belső tartalékok kiaknázását tűzték zászlajukra? Ezek nem mazochizmusból választották ezt az utat, nem messiási megszállottság vezérelte őket. Egész egysze­rűen helyzetük kényszerítette őket erre az útra. Ezen kevés számú intézmény támogatta a normativitás be­vezetését, a teljesítmény-elv alkalmazását, az integrá­ciót, mivel alulfinanszírozott helyzetük révén csak ez az esély adatott meg számukra a felszínen maradásra, a csődhelyzet elkerülésére, a felzárkózásra. Alulfinanszírozottságuk már évtizedekkel koráb­ban azért következett be, mert a korábbi báziselvű fi­nanszírozás, a tervalku a nagy egyetemeknek, azok közül is a kiváló személyi kapcsolatokkal rendelkező, a földrajzi közelség előnyeit élvező nagy budapesti egyetemeknek kedvezett. Művelődési miniszter nem­igen szokott leutazni vidékre, ha egy kar professzorai rosszallásukat fejezik ki valamelyik intézkedését ille­tően. Van olyan egyetem és főiskola, amely felismerte, hogy központi segítségre és mentőkötélre nem szá­míthat, és megindította az egyetem modernizáció­ját, nyugati példákat is adaptálva (stratégiai tervezés, egyetemi controlling, egyetemi marketing, korszerű gazdálkodási rendszer, szervezeti struktúra korszerű­sítése, tényleges integráció). Nincs veszteség, szén­szünet, adósság, kifizetetlen számla; a gazdálkodás stabil, tartalékokkal rendelkeznek. A szükséges bér­emelést időben kifizették, gazdálkodásuk nem rendült meg. Most mi lesz ezekkel az intézményekkel? Ma az ilyen magatartás deviáns viselkedésnek számít. Ezen intézmények vezetői támadások ke­reszttüzében állnak: miért nem csatlakoznak az or­szágos „zokogókórushoz”, miért nem a külső lobby­zásra és pénzszerzésre helyezik a hangsúlyt. Nos, ami most folyik az országban a bérfejlesztés körül, súlyo­san veszélyezteti a magyar felsőoktatás modernizá­ciós folyamatát. Félő, hogy az elégedetlen karok - a helyi „bárók” vezetésével - olyan rektort választanak, aki a gazdálkodási rend fellazításával, a külső pénz­szerzés ígéretével és a kapcsolatrendszer erősítésével nyer támogatást a szigorúbb belső gazdálkodás és ra­cionalizálás helyett. Van már olyan egyetemünk, ahol a Szenátus leszavazta az 1997. évi költségvetést, amely az idei évre realizálta (és kifizette) a ma orszá­gosan vita tárgyát képező béremelést... A tanács a mai országos közhangulatban tulajdonképpen racio­nálisan döntött. Ami most a magyar felsőoktatásban a béremelések körüli vitában történik, annak jelentősége messze túlmutat a napi és az ez évi hatásokon. Itt a hazai felsőoktatás modernizációja forog kockán. Összetűzés zajlik a modernizációt dicsérete­sen képviselő MKM és a konzervatív szemlélethez, a megszokott gyakorlathoz ragaszkodó egyetemi erők között. A normatív finanszírozás elve, a teljesítmény­elv bevezetése eddig csak lelassult, elképzeléseiben torzult, várt pozitív hatásai tompultak. Kérdés, hogy ezek után mi várható? A többletbér követelése jogos, hiszen az ország értelmiségi elitje ma szégyellni való bérért oktat. Ezt azonban nem szabad egyedi alkuk tárgyává tenni, mert ez a beindult modernizációs törekvések halálát jelentheti. Ma ez a veszély fenyeget. A sztrájkfenyegetéssel kikényszerített alkuk, az egyedi elbírálások rendszere földcsu­szamlásszerű visszarendeződéshez vezet­het. Akik eddig a modernizáció hívei voltak és tettek is valamit azért, a jövőben ezt kétszer is meggondol­ják majd (nem beszélve ezután a belső egyetemi elfo­gadtatás nehézségeiről). Visszarendezés indulhat meg: visszarendeződés a tervalkuk világához, a kijá­rásos kapcsolatok egyeduralmához, a progresszív szellemű törekvések lejáratásához, ami a még mindig mérsékelt, alig-alig kibontakozó felsőoktatási refor­mok megtorpanásához vezethet. Miért is sztrájkolunk? (A szerző a pécsi JPTE rektora) Diákversenyek díjnyertesei A tanév második felében egy­mást érik a különböző tár­gyakban meghirdetett verse­nyek, melyekre diákok százai készültek, készülnek heteken át megyénkben. A márciusban lezajlott legjelentősebb meg­mérettetésekről és a díjazottak­ról ezúton számolunk be. Versenyek általános iskolásoknak A Zrínyi Ilona Országos Ma­tematikaverseny szép pécsi si­kerekkel zárult. Az ország kö­zel 2500 általános iskolájának küzdelmében, csapatban hato­dik lett a pécsi Árpád Fejede­lem Gimnázium és Általános Iskola, 14-dik a Jókai úti, 40- dik pedig a Bánki Donát úti Ál­talános iskola. Egyéniben a ha­todik osztályosok között má­sodik lett Ruppen László, a Miroslav Krleza Általános Is­kola tanulója. A dél-dunántúli régió Zsol­nai-program szerint tanító is­kolái számára hirdették meg a az immár hagyományos Bene­dek Elek mesemondóversenyt, melyet a pécsi Egyetem utcai Általános Iskolában tartottak meg. Alsótagozatos kategóriá­ban Ilcsik Tilla (Egyetem utcai Ált. Isk.), felsőtagozatos kate­góriában Laboda Kornél (sik­lósi Batthyány Kázmér Ált. Isk.) lett a győztes. Palotabozsokon idén már negyedik alkalommal rendez­ték a harmadik osztályos álta­lános iskolások megyei olvasó versenyét. A 32 iskola 82 tanu­lójának részvételével tartott versenyt Horzsa Gergely (Rác­városi Ált. Isk.) nyerte meg. A Pécsi Vízmű által a Víz Világnapja alkalmából szerve­zett általános iskolai vetélke­dőt a házigazda szalántai is­kola nyerte. Az öt jól felkészült csapat versengésében a bi- csérdi iskolások másodikak, a kozármislenyiek harmadikak lettek. A Pécs környéki kisiskolá­sok olvasási versenyét a kővá- gószőlősi Általános Iskola rendezte meg nemrégiben. A hangos, értelmező olvasásban a 3. osztályosok közül első Horzsa Gergely (Rácvárosi Ált. Isk.), második Plánte Lea (Pellérd), harmadik Király Zsolt (Kővágószőlős) lett. A 4. osztályosok közül első helye­zést Búzás Ferenc (Kővágósző­lős), másodikat Horváth Zsa­nett (Kővágószőlős) és Ham­buch Csilla (Abaliget), harma­dikat Bujtor Bianka (Rácvá­rosért el. Repülő gépezetek címmel vetélkedőt tartottak a pécsi Magyar-Német Nyelvű Isko­laközpontban a Malév Rt. tá­mogatásával. A verseny győz­tese az iskola két ötödikese, Sándor Dániel és Vörös Fá­bián lett. Versenyek köiépiskolásoknak A szakközépiskolások részére meghirdetett „Magyarország az én hazám” történelmi vetél­kedő Debrecenben megrende­zett országos döntőjén a Pécsi Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskola és Szakmunkásképző csapata első helyezést ért el. A csapat tagjai: Katreiner Zoltán, Túrái Bernadett, Szántó Erika. Felkészítő tanáruk: Ravasz Gyöngyvér. A Festival d' Italiano orszá­gos olasz nyelvi tanulmányi versenyen 48 középiskola vett részt, köztük a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium, melynek tanulói igen eredményesen szerepeltek. A legrangosabb kategóriát, a tolmácsversenyt Szintai Elina harmadikos ta­nuló nyerte meg, amiért kéthe­tes firenzei tanulmányi ösztön­díjat kapott. A próza műfordí­tási versenyben a negyedikes Rónaky Anna első, Nendtvich Katalin pedig harmadik lett. Az élőbeszéd különböző kate­góriáiban Banha Simona és Szili Barbara első, Kővári Ka­talin, Véry Éva, Komlósi Bog­lárka második, Sánta Melinda, Jakab Petra harmadik lett. A Dante irodalmi vetélkedőn az iskola háromfős csapata ( Ta­kács Réka, Romhányi Eszter, Sári Sándor) harmadik helye­zést ért el. Ugyancsak harma­dik lett a csoportos ének kate­góriában a harmadikosokból és negyedikesekből álló kamara- együttes. A szekszárdi Dél-dunántúli Nemzetközi Gasztronómiai Versenyen sikeresen szerepel­tek a Pécsi Kereskedelmi, Ide­genforgalmi és Vendéglátói­pari Szakközépiskola és Szakmunkásképző felszolgáló, szakács és cukrász tanulói. Hét város - Keszthely, Kaposvár, Siófok, Szekszárd, Pécs, Zág­ráb, Verőce - képviselői vettek részt a versenyen. Pécs a hat érmével az összesített ered­mény alapján a második he­lyen végzett. Díszterítésben második helyezett lett Buko- vecz Gábor, Nagy Péter. Me­legkonyha kategóriában máso­dik helyezést ért Fitos Éva, Steivard Viktória. Hideg­konyha harmadik helyezés: Patkó Csaba. Cukrászatban negyedik helyezett: Kiss Éva, Házi Krisztián. A pécsiek megkapták Szekszárd város egyik különdíját is. A VI. Francia Diákszínját­szó Fesztivál számos díja kö­zül kettő pécsi gimnáziumnak jutott. A Francia Nagykövetség kulturális osztálya által alapí­tott fődíjat a Leőwey Gimná­zium csapata kapta, ezzel el­nyerték a jogot, hogy az éven­ként más-más országban meg­rendezett Fesztiválok Feszti­válján Magyarországot képvi­seljék Kanadában 1998-ban. A Janus Pannonius Gimnázium csapata a Franciatanárok Egyesületének díját kapta. Áz országos Arany János irodalmi verseny tatai döntő­jébe kétezer diák közül Pécsről heten jutottak be. A résztvevők a Leőwey, a Nagy Lajos, a Művészeti, a Babits, valamint hárman a Janus Pannonius Gimnázium tanulói. A Középiskolai Kollégium idén is megtartotta hagyomá­nyos vers- és prózamondó ver­senyét, melyen a következő eredmények születtek. Első he­lyezett lett: Ambach Mónika (Teleki Blanka Kollégium), Strack Helga (Teleki Blanka Kollégium). Második helye­zett: Orsós Sándor (ANK Kol­légium), harmadik: Erdős Me­linda (Középiskolai Kollé­gium), Köllő Babett (Hajnóczy úti'Középiskolai Kollégium). Versenyek főiskolásoknak és egyetemistáknak A Nyíregyházán megtartott XXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Termé­szettudományi Szekcióiban kimagaslóan szerepeltek a Ja­nus Pannonius Tudomány- egyetem természettudományi karának hallgatói. Kilenc első, hét második, hat harmadik dí­jat és öt különdíját nyertek ki­emelkedő dolgozatuk és elő­adásuk értékelése után. Az első díjasok: Szmolenszki Ágnes (Állatélettan I.), Kepe- nyes András (Neurobiológia), Tölgyesi Magdolna (Ökológia L), Kurucz Gábor (Botanika), Buchert Eszter (Természetvé­delem), Kóczán Katalin (Ter­mészetvédelem), Varga Zoltán (Népesség- és településföld­rajz), Godó Nándor (Gazda­ságföldrajz), Fábián Szabolcs Ákos (Geomorfológia). A má­sodik helyezettek: Herbert Zsófia (Állatélettan I.), Szilágyi Anna (Állatélettan I.), Mátics Róbert (Ökológia), Pál Fám Ferenc (Botanika), Závoczky Szabolcs (Természetvédelem), Benkő Gábor (Optika-spekt­roszkópia), Benkő Szabolcs (Optika-spektroszkópia). Harmadik díjat nyertek: Berta Beáta (Állatélettan I.), Pálfalvi Katalin (Ökológia II.), Farkas Ágnes (Botanika), Miszler Mik­lós (Idegenforgalom), Parragh Tibor (Karsztmorfológia), Ko­vács János (Geomorfológia). Különdíját vehetett át: Herbert Zsófia, Szilágyi Anna, Varga Zoltán, Miszler Miklós, Fábián Szabolcs. A Kereskedelmi, Vendéglá­tóipari és Idegenforgalmi Fő­iskolán rendezték meg a XXIII. Országos Tudományos Diákkör Konferencia Közgaz­daságtudományi Szekciójának tudományos ülésszakát. Hu­szonöt egyetem és főiskola hallgatói küldték be erre tudo­mányos diákköri dolgozatai­kat, a konferencián több mint kétszáz dolgozatot adtak elő a hallgatók. A JPTE Közgazda­ságtudományi Kara ezen a rendezvényen 17 dolgozattal szerepelt. Hallgatói a követ­kező eredményt érték el: Szekciójában 1. helyezett lett: Molnár Anna Eszter - Nagy Péter: Reklámhatékonyság (ezen kívül elnyerte az ülés­szak zsűrijének egyik különdí­ját is) Kovács László: Minőségbizto­sítás az osztrák és a magyar építőiparban c. dolgozattal. Szekciójában II. helyezett lett: Primecz Henriette: Skandináv menedzsment. Vida Gábor: Privatizált vállala­tok vezetése c. dolgozattal. Szekciójában III. helyezett lett: Gergátz Ildikó: Életstílus-vizs­gálatok Magyarországon a VALS-módszer alapján. László Csaba: Vállalkozásfej­lesztés c. dolgozattal. Különdíját nyert: Csató Péter: Az interregionális együttműködések elmélete és gyakorlata, különös tekintettel az európai integrációs folya­matokra. Gádor Csaba: Egy közműépí­tés extemáliája - településfej­lesztési koncepció a rendszer- váltás után Dányban. Lackó Péter: A borászat hely­zete az átalakuló magyar gaz­daságban, avagy milyen szerep jut a marketingnek. Timitz Tamás: A semleges adóztatásról c. dolgozattal. Az országos Brahms-Schu- bert Zongoraversenyen Debre­cenben Tóth Ágnes, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának hallgatója harmadik díjat nyert. __________________\_______ t * i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom