Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)
1997-03-06 / 64. szám
1997. március 6., csütörtök Hobbiállatok Dunántúli Napló 11 Oldalszerkesztő: Török Éva Aprókák Mindkét állatvédő egyesület jelezte, hogy az előző hírösszeállításunk nyomán több kutya gazdára talált. Akadt arra is példa, hogy a régi gazda talált rá kedvencére. Most is közreadjuk a gazdát kereső kutyák sorát. A „Misina” központjában - PÉcs-Somogy, Pajtás u. Tele- fon:337-035 -lehet érdeklődni a következők után. Kicsi: Kistermetű, feketevörös, szálkás szőrű, tacskóterrier jellegű, keverék szuka. 1997. 02. 15-én találták a Köztársaság téren. Yackye: Német juhász jellegű, fekete-vörös, fiatal kan. 1997.02.22-én találták Pécsett. Dani: Fekete-fehér, pointer jellegű kan, bőmyakörvvel, bi- létával. A gyepmesteri telepről került be 1997. 02. 24-én. Tóni: Fekete-sárga, német juhász jellegű, bicsakló fülű, keskeny fejű, nagy termetű kan. 1,5 hónapig kóborolt Hirden, 1997.02.28-án hozta be egy állatbarát. Vahúr: Fehér-fekete, bobtail ó-angol juhász jellegű, fiatal kan, a Zrínyi laktanyából hozták be 1997. 02. 25-én. Vizsi: sötét színű, vágott farkú, német vizsla, fiatal kan. Egy hete találták Vasason, a Máladó erdőben. Bundás: kuvasz, fiatal kan. Ürögben, a Darázs-dűlő környékén találták. A HÉROSZ 441-703-as telefonján lehet érdeklődni a következő esetekben. Új gazdát keresnek: egy nyolc hónapos és egy hat hónapos törzskönyvezett német juhásznak (mindkettő szuka), egy keverék német juhászkutya kannak és egy zsemle színű német juhász szukának, egy sárgás-fekete keverék kannak, egy tíz hónapos németjuhász keverék kutyának, egy nagyobb és két kisebb - két hónapos - német juhászkutya keveréknek, két fekete spaniel szukának, egy barna lógó fülű foxi-keveréknek, valamint négy különböző korú morzsa- barna színű tacskó keveréknek. Találtak egy fiatal skótjuhász szuka kutyát. Elveszett egy Teddy névre hallgató törzskönyvezett bernáthegyi kan, egy weis terrier tíz hónapos kan, valamint egy törpe-tacskó kan kutya. Befogadnának német juhászkutya kölyköt, szálkásszőrű szuka tacskót, két fiatal sima szőrű tacskót (az egyik kan), rotweilert és óriás snauzert. Állatvédelmi törvény kellene Már a tizennyolcadik változatnál tartanak, de az állatvédelmi törvény tervezete még most sincs olyan állapotban, hogy az országgyűlés megvitatásra alkalmasnak találja. Pedig nagy szükség lenne a szabályozásra, hiszen az emberek szinte nap mint nap szemtanúi olyan eseteknek, amelyeknek áldozatai az állatok. Hogy a tervezet miért készül ilyen csigalassúsággal, azt csak sejteni lehet, bizonyára vannak fontosabb kérdések is, amelyek megvitatásra várnak. Miközben az állatvédő egyesületek, az együtt érző állampolgártok sürgetnék az élőlények kínzását, brutális megölését szankcionáló jogi háttér megteremtését, a 18. változat sem jutott még túl a különféle társadalmi szervezetek vitadélutánján kifejtett álláspontok mérlegelésén. A nagy viták a kutyatartás körül lobbannak fel: hol kell szájkosár, póráz és mikor, ki büntethet és ki nem. Kevesen tudják például, hogy a közterület felügyelőknek joguk van feljelenteni a póráz és szákosár nélkül sétáltató ebtulajdonost. Ma még azonban rendőrt kell hívnia, hogy jogának érvényt szerezzen. Az önkormányzati törvényt kellene módosítani ahhoz, hogy önállóan is intézkedhessen. Erre már csak azért is szükség lenne, mert a lakóházakban tartott ebek egy része már a járókelőkre is veszélyt jelentenek. A hobbiállatok között is kiemelt helyet foglalnak el a kutyák, ám az állatvédelmi törvény nem válhat ebtörvénnyé. A jogszabályoknak rendezni kell a gazdasági haszon céljából, a verseny és sportcélokra tartott, a tudományos kutatásra „használt”, a fegyveres erők feladatainak ellátását szolgáló, továbbá az állatkertekben, valamint a vadon élő fajok egye- deinek helyzetét is. B. G. Gyerekek a madáretetőknél Bart Dóra a Herman Ottó Magyar Országos Állat- és Természetvédő Egyesület megyei és városi szervezetének tíz éves tagja, javasolta a pécsi Belvárosi Általános Iskola negyedik osztályába járó társainak: egyszer mindnyájan menjenek el és nézzék meg közösen a különöző madarak etetését. A gyereknek tetszett az ötlet és Odor Nóra osztályfőnök által egyeztetett időpontban, a tanárnő kíséretében találkoztak Szálai Istvánnal a megyei és városi szervezet titkárhelyettesével. Még az időjárás is kedvezett nekik. Sütött a nap, tava- sziasan langyos volt a levegő, miközben ők végigjárták a kertvárosi és a központi temetőben elhelyezett madáretetőket. A huszonhat gyermek ele- séget is vitt magával, így folyamatosan minden etetőnél hagytak belőle a madaraknak. Több, mint két órán át sétáltak együtt ezen a délelőttön, miközben folyamatosan beszélgettek különböző, a környezetünkhöz tartozó állatokról. Utolsó állomáskánt megtekintették a „HÉROSZ” kirakatát, amelyben gazdát kereső, illetve ajándékozásra szánt állatok részletes ismertetései szerepelnek. Egy odúért 150 ezer csőrvágás A balkáni fakopáncs a városok, parkok lakója Több mint kétszáz fajuk él szerte a világon a harkályféléknek. E különleges életmódú, jellegzetes hangú és speciális hanghatással munkálkodó madárcsaládnak kilenc faja Magyarországon is megtalálható. Rájuk tekintettel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1997-et a harkályok évének nyilvánította. Az öreg, odvas fákat nem igen hagyó modem erdőgazdálkodás miatt a veszélyeztetettség határán élő magyarországi harkályfajok közül csak egy a költöző: a nyaktekercs a telet Afrikában tölti és csak áprilisra tér haza. A többi harkályfaj télen is látható: a nagy fakopács a városi parkokban is gyakran előfordul: tavasztól őszig főleg rovarokat eszik, télen viszont magvakat, s főleg a lucfenyőjét. A leginkább az ember közelében élő balkáni fakopács viszont egész évben vegyes koszton van : rovarokat és növényeket egyaránt fogyaszt. A fekete harkály, valamint a szürke és a zöld küllő és a nyaktekercs leginkább a hangyákra vadászik. A tarka harkályok - a közép fakopács kivételével - a nászidőszakban, a tél végén, tavasz elején, sokat kopácsolnak a fákon, s ebben teljes náluk a nemek egyenlősége. A nyaktekercs viszont nem dobol és a zöld küllő is csak ritkán. A harkályok odúban költenek, s annak elkészítése igen fáradságos. Egy odúhoz tízezernyi forgácsot kell éles csőrükkel kipattintaniuk a fából és egy-egy forgácshoz 10- 15 csőrvágás szükséges. D. I. Az állatorvos tanácsai Dr. Gyökeres Sándor A táplálásról Mesterségesen kell táplálni a kutya-, cicakölyköket, ha az anyaállat nem képes a tejtermelésre, illetve kóros tejet termel, netán az ellésben elpusztul. Akkor is ez a megoldás, ha magas az alomszám, de mivel értékes egyedekről van szó, ragaszkodunk minden kis újszü- lötthöz. Mit is tehetünk? Ha lehetőség van rá, legalább az úgynevezett föcstejet - amely az élet első hat-nyolc hetében megvédi a fertőző betegségektől - kapja meg az újszülött. Ezt a tejet az ellés után 24-36 óráig hordozza az anyaállat, és a kölyök bélcsatomájából is csak ennyi ideig képes felszívódni. Ha erre sem volt lehetőség, akkor a különösen értékes egyedéknél ezeket az úgynevezett védő immunglobulinokat injekcióban is beadathatjuk - bár ez kissé költséges, hisz hatnyolc hétig, az eredményes vakcinázhatóság kezdetéig, kell adagolni. A kölykök táplálását - mint feladatot - azonos időben ellett, dajka-állat is teljesítheti és ha elfogadja a kis jövevényeket, minden megoldódik. Ha nincs ilyen szerencsénk, nekünk kell az anyatejet pótolni. Ezt megkísérelhetjük tehéntejből előállítani, de nem hígítással, mint az a köztudatban elterjedt, hisz a tehéntej, eredetileg is körülbelül feleannyi fehérjét és zsírt tartalmaz, mint a kutya, cica teje és ezt zacskós, dobozos tej formájában a tejipar tovább hígítja. Tehát inkább dúsítani kell, tojás- sárgája, méz, tejpor, kalcium, vitaminporok hozzákeverésével. Ezt a nem is olcsó procedúrát leegyszerűsíti, ha megvásároljuk a kész kutya és cica tejporokat amelyeket csak vízzel kell felhígítani. így a lehető legtökéletesebb - szakemberek által előállított - és elérhető árú pót-anyatejet adagolhatunk. Hát igen, ez fárasztó lesz! Eleinte három-négy óránként kell a 38-39 fokra melegített póttejet speciális cumisüvegből - cicáknak esetleg szemcseppentőbői - itatni. Az itatások közötti időt folyamatosan növelhetjük és a harmadik héttől a kornak megfelelő tápok etetését is elkezdhetjük. A táplálás mellett fontos tudnivaló, hogy az újszülött állatok hőszabályozó mechanizmusa az élet első heteiben igen fejletlen, ezért tartsuk melegen és tisztán az almot. Az elkülönítetten felnevelt egyedek szocializálódása - emberhez és fajtatársaikhoz való viszonya - külön fejezetet érdemel. Környezetünk madarai A mezei veréb A házi verébnél kisebb, finomabb alkatú. A fejtető és a tarkó gesztenyebama, a fültájékon, a torkon fekete folt található, a hím és a tojó egyforma színezetű. Általában ligetek, parkok, gyümölcsösök, erdőszélek odvas fáiban fészkel, de megtelepszik molnárfecske fészekben is. Évente két- szer-háromszor költ. Fészkét hanyagul összehúzgált fűszálakból, szalmákból építi, amit belül szőrrel, finom pihével kibélel. Öt-hat tojása világos alapon sűrűn, sötéten pettyezett. A két szülő két hétig felváltva melengeti a tojásokat, és ugyanennyi idő múlva hagyják el a fiókák a fészket. Vegyes táplálkozásé, de valamivel több állati fehérjét fogyaszt házi rokonánál. Ilyenkor - fióknevelés idején - megnövekszik a rovarfogyasztása, mert a fiókákat főleg rovarokkal táplálják a szülők. A légpuskások kedvelt célmadara a veréb, és kevesen tesznek különbséget a két faj között. Pedig ott, ahol a széncinege megtelepítése nehéz, célszerű a mezei veréb megtelepedésének elősegítése. Matyiké Tibor T ulajdonképpen ez az én új nevem. Nagyon sokat és sokáig bolyongtam minden felé, utcáról utcára. Kétségbeesve és reménytelenül kerestem az én régi helyemet és gazdimat, de sehol nem találtam. Nagyon éhes voltam mindig. Járkáltam megállás nélkül, lestem az emberek tekintetét - hátha valaki kinyit egy szemetes konténert és nekem keres egy két jó falatot. Összeszedtem minden tudásomat, hogy minél szánalomra méltóbbnak nézzek ki oda- állva egy konténer mellé. Ez hatásos volt. Láttam a hazatérő család minden egyes tagjának a szemében a sajnálatot. Nekem több sem kellett és máris bementem a kinyitott kapun. Rögtön kaptam jó falatokat. Nem győztem enni-inni. Nagy volt a boldogságom, mert első eset volt, hogy nem Besszi... zavartak el. Már nagyon fáradt voltam és a bejárat szőnyeges küszöbén vacogva elaludtam. Arra ébredtem, hogy jó puha takaró van rajtam. Ettől kezdve jöttek számomra a boldog napok. Azt mondta az új gazdim, hogy skót juhász kutyus vagyok. Hát talán az anyukám az volt, én kicsit más is vagyok. A gazdinak van egy pici fehér kutyája. Először azt hittem, hogy cica, de nem nyávogott, hanem éktelen ugatásba kezdett, amikor meglátott. Azóta is nagyon féltékeny rám, mert sokat foglalkoznak velem. Azért én jó vagyok hozzá, azt is megengedem, hogy a tányéromból egyen. Most már egy ideje itt vagyok az új gazdimnál, aki eddig mindent megtett annak érdekében, hogy megtaláljam a régi gazdimat. Ő nagyon jó hozzám, és nagyon jól is érzem itt magam. Ennek ellenére kutyaszívem nem tudja elfelejteni a régit. Név és cím a szerkesztőségben Hely a nyusziknak Páratlan öröm a gyerekeknek, ha a húsvéti fészekben egy tapsifüles is lapul. A nagy igyekezetben sajnos könnyen elfelejtjük, hogy a húsvéti nyusziról az ünnep után is gondoskodni kell. Jó lenne ha a sok kis tapsifüles felnőtt gazdái - amikor már nagyobb lett az állat, vagy elmúlt és az újdonság varázsa - ugyanolyan törődéssel terveznék meg a nyuszik sorsát, mint amilyen szeretettel haza vitték őket. Ebben az igyekezetben kíván segíteni a Misina Természet- és Állatvédő Egyesület, amely - ha a családok nem tudnak mit kezdeni a nyuszikkal - vállalja a befogadásukat. Keressék őket a 337-035-ös telefonszámon, vagy személyesen Pécs-Somogyon a Pajtás utcában, illetve a hónap utolsó szerdáján az Akvárium-Terrá- riumház videotermében. « t t