Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-01 / 59. szám

1997. március 1., szombat Háttér - Riport Dunántúli Napló 9 Béta vándorútra kel Február 18-án, amikor Komlón a szociális bizottság a lakásra várók listájáról tárgyalt, ismét sürgősséggel kellett megvitatni, miként oldják meg a bétái lakó­telepen élők - több mint félszáz család - kiköltöztetését. Kom­lón ma 650-en várnak lakásra. A bizottsági tagoknak pedig máig ott cseng a fülében a köl­töztetés hírét követő felismerés: nincs miből és nincs hova. Költözés - kényszerből A privatizációra készülő Pé­csi Erőmű Rt. tavaly közölte, hogy a bezárt Béta- és a III-as aknánál lévő házak vízszolgál­tatásának, áramellátásának és a szennyvíztelep kezelésének költségeit nem vállalják tovább, és a telepet az önkormányzat­nak átadják. A sokmilliós hite­lállományt görgető város veze­tőinek első gondolata nem lehe­tett más, minthogy a siralmas állapotú házakat nincs miből üzemeltetni. De ami a városba- „vándorlást” illeti, ennyi lakást sem lehet csak úgy, pénz nélkül leakasztani a szögről. A novemberi testületi ülésen még a családonként 11-15 köbméternyi, átalánydíjban számolt havi vízfogyasztást, a befizetetlen lakbéreket, áram­számlákat - a különböző díj­hátralékokat sorolták. Az év első nyolc hónapjában a város- gazdálkodás számlái 114 ezer forint bevételt mutattak az 1,8 milliós üzemköltséggel szem­ben. A bizottsági viták pedig megerősítették, hogy az út, a csatornák, a házak felújítása több mint 100 millióba, de a költöztetés is ugyanennyibe ke­rül. Kutya egy helyzetben Olyan kátyús, sárlepte út ka­nyarog ki Bétára, mintha az égiek lődözték volna tele lyu­kakkal. Az emberfejnyi gödrök, meddőhányók és alkalmi sze­métlerakatok látványát tavasz­tól még csak feledteti a táj, a domboldalakkal együtt baktató tölgyesek, de most, közeledve a telephez, azonnal szembeötle­nek a épülettömbnek a sebei, kiabáló sivársága. Egykor szebb időket is láthatott e lakótelep FOTÓK: TÓTH L. A szélső lépcsőház már hosszú ideje lakatlan A hempergő rotweiler-kö- lyök, a kiabáló tacskó és az erdő-alji tanyákból ideverődő kutyák azért jól érzik magukat itt. Az élelmiszerbolt nyomát két földszinti ablak vasrácsai jelzik. Gazdája több hónapja felhagyott az árusítással. Két férfi fát vág a lépcsőház köze­lében. Leeresztik fejszéjüket, ideköszönnek. Nem kiváncsi- abbak a szokottnál. Amióta Béta „téma” lett, megszaporod­tak a látogatók.-Oda menjen föl! - mutat fel egy festett körmű, idős ter­metes cigányasszony a szom­szédos lépcsőház harmadik emeleti ablakába. - Azok tud­nak mindent! Odafönt Muntyán Jánosék- nál már kocogtatják is az abla­kot, leintenek az üveg mögül. Egy fiatal nő már kalauzolna is, ha nem állít meg panaszával egy középkorú, molett, fáradt arcú asszony.- Engem úgy vert ki az uram a két unokámmal a benti, Berek utcai lakásunkból! - néz rám kétségbeesetten K. K.-né. Ke­zében seprűt szorongat. - Alig egy hete! Még a járadékot is el­itta! Börtönbe’ is ült! A város- gazdálkodástól mentem rok­kantnyugdíjba. Szívbeteg is va­gyok - hol aludjak? A lépcső­házban? Ezért jöttem vissza ide a lányomhoz! K. K.-néből nemcsak a fáj­dalma szakad ki, hanem arról is beszél, hogy itt tíz éve még szép volt minden. Virágosker­teket gondoztak a házak előtt. Most meg egy árva szemetes kuka sincs az egész telepen. A lépcsőház sem egy üdítő látvány. Fiatal kalauzommal - ki hinné, hogy már három gyermeke van! - egy második emeleti elhagyott lakásba is be­nyitunk. Mutatja a darabokra tört cserépkályhát, a tönkretett falakat, a nagyszoba parketta és bútorok nél­kül porló si­vatagát. Az elgörbült zsa­nérokat az üres ajtóto­kon. A há- nyadékról gyorsan el­fordítjuk a te­kintetünket. Muntyánék kedvessége, Zsuzsa, a fe­leség kávéja, lakásuk tisz­tasága, a fiú­gyerek hófehéren száradó ruhái egy időre feledtetik azt, hogy vannak emberek, akiknek már nincs erejük embermódra élni. A néhány éve még a Pécsi Bőr­gyárban dolgozó, de ma már munkanélküli Sztojka Kálmán és felesége, Edit is azért jöttek át Muntyánékhoz, hogy el­mondhassák, ami a szivüket nyomja. Talán többek nevében is. „Nem vagyunk egyformák!”-Mi tíz éve telepedtünk át Miskolcról - kezdi a 41 éves házigazda. - Bár ne tettük volna! 1992-ben bocsátottak el Béta-aknáról. Olyan ritka szakmám van - kohó- és ke­mence kőműves! - hogy most aztán megnézhetem, kellek-e még valahol. A jövedelempótló támogatás és a családi pótlék - összesen 12 300 forint - arra elég, hogy a villanyszámlát ki bírjuk fizetni és éppen ne hal­junk éhen. Negyedévenként kapunk segélyt. Nem tudom mi lenne, ha a gyerek iskolai kajá­ját nem fizetné az önkormány­zat?! A jövőre legyintenek, a köl­tözésben bizonytalanok.- Húsz ember húszfélét mond - dohog Muntyán János.- Mi van, ha ez az épület is egyszercsak összedől, mint az aknatorony? Tartok ettől. Én itt jártam évekig a ház alatt.-És nézze meg az eldugult vécéket! A szabadon lógó veze­tékeket a szélső épületben! - mondja Edit, karján a héthóna­pos Adámmal. - Ezért fizes­sünk? Maradni legfeljebb csak egy-két család akar. Bankhi­telre nem számíthatunk. Itt a leggazdagabbnak is mije van? Talán állami pénzekből lehetne valamit kezdeni. És tudja, jó lenne, ha nem kerülnének az emberek egy kalap alá! Ha nem fogalmaznának úgy, hogy a ci­gány antiszociális, nem tud a közösségbe illeszkedni! Mert van, aki az egészből faji kérdést csinál. A vékony, nagyszemű fiatal- asszonynak Adám a harmadik gyermeke. Cipőfelsőrész-készí­tőnek tanult az 501. Szakmun­kásképzőben, amikor megháza­sodott és az iskolát abbahagyta. Ők mondhatják, hogy Béta nem faji kérdés. A férjével cigá­nyok, míg Muntyánék - akikkel olyan jó kapcsolatban vannak - magyarok. De ennek egyébként- éppen ezért - semmi jelentő­sége sincs. Az asszony csak az előítéletre utal, amellyel a „vá­rosiak” közül némelyek beköl­tözésük hírét fogadták. Holott nyilvánvaló, hogy a finom, de gyakran tovább roppanó repe­dések a szegénységükben is tisztességesek és a más utat vá­lasztók között, s tán a „gazdag” szegények és a fogcsikorgatva élők között lehet. De ez sem bi­zonyos: az emberi kapcsola­tokban nem lehet, nem szabad általánosítani. Búcsúképp megnézem a 4. számú lépcsőházat, ahol a laká­sok ajtóit-ablakait azért falaz­ták be néhány éve, hogy az itt élők csak annyi bérleményt bir­tokolhassanak, amennyi a kiu­talt lakásszám szerint megilleti őket. Épületes megoldás. Te­tézve azzal, hogy vajon félbe hagyott munkáról van-e szó, vagy valakik puszta időtöltés­ként megkezdték a falak kibon­tását? Nem szólva arról, hogy még 1992-ben is utaltak ki la­kást ezen a rokkant, halálra ítélt telepen. Az utolsót 1996-ban! Fábos Józsefné szociális főelő­adó, aki eddig sem kímélte ma­gát, ha mások ügyében talpalt, a szokottnál is fáradtabb.-Jöjjön el a bizottsági ülé­sünkre! - mutat a hóna alá emelt vastag paksamétára. - Minden családról teljeskörű kömyezetrajz készült. Jöve­delmükről, a gyerekek számá­ról, mindenről. 50 nyilvántar­tott háztartás van. Kilenc bér­leménynek hiába van bérlője mégis üres, mert néhány ember - akinek állása van - inkább benn a legényszállón bérel szo­bát. Néhány lakásban nem az eredeti bérlők laknak, de még­sem tekinthetők önkényes la­kásfoglalóknak. Ez a kuszaság a Béta-probléma lényege! Az első lépések Bétán számos nagycsaládos él. Hétgyerekes is - egyszobás lakásban. A bizottsági üléseken az erőmű türelmében bízva minden egyes család teherbíró képességét is megvizsgálják. Elsők közt a Juhász Gyula utcai kiürült, hajléktalan szállásnak szeretnének olyan családot, csa­ládokat találni, akik valóban a ház gazdáivá válnak. S azután?- Mindenképp a kormány „vis major” keretéhez fordulunk - mondja Polics József város­üzemeltetési irodavezető. - De ha megszakadunk, se tudunk a képviselők által kijelölt határ­időig, február 28-ig a pályázat­tal elkészülni! írd és mondd: ez a katasztrófa-elhárítás kerete országosan 500 millió forint. De ennek a soványka „vere­ségdíjnak” a töredékére is pá­lyázni kell. B. R. Magyarul magyarán Vesszőzés A mondatban alkalmazott vessző mint írásjel a magyar helyesírás legfőbb jellemvo­nását, az értelemtükrözést van hivatva biztosítani. A törté­nelmi hagyomány szerint az esztergomi érsek annak idején a következő írásos üzenetet küldte a Gertrudis királyné el­leni merényletre készülő zen- dülőknek: ,,A királynét meg­ölni nem kell félnetek jó lesz. Ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem.” - így, a vesszők kitétele nélkül két, homlokegyenest ellenkező tartalma van. Elég, ha csak a második mondatot vesszük szemügyre. Egy vesszővel, az én előtt, egyetértést fejez ki. Két vesszővel, a nem után is, ennek pontosan az ellenkező­jét. Ugyancsak értelemtükröző a vessző, ha egynemű jelzők kerülnek egymás mellé, mi­ként ebben a szövegben: hal­vány rózsaszínű kendő. A szövegösszefüggéstől elvo­natkoztatva is arra gondolunk, hogy a kendő szó két jelzője együtt vonatkozik a jelzett szóra, vagyis alárendelő vi­szony van közöttük. Ezért kö­zéjük nem teszünk vesszőt. Viszont ebben: „Keveset használt hároméves gyerek­nek való kabát eladó.” - a ka- bát-ndk két testesebb, azaz önmagukban is szerkesztett jelzője (keveset használt há­roméves gyereknek való) kü- lön-külön vonatkozik a jelzett szóra. Viszonyuk melléren­delő, ezért vesszőt kell tenni közéjük. Különben bekerül­nek Peterdi Pál Tücsök és bo­gár című gyűjteményébe. Ugyanezt a különbséget tükrözi egy-egy kiadvány (könyv) következő minősí­tése: Második átdolgozott ki­adás. Vessző nélkül: a több kiadásból már a második az átdolgozott. A helyes értel­mezés szerint: előzőleg átdol- gozatlanul több is megjelen­hetett. Vesszővel viszont csak a másodikról van szó, de az nem változatlan, hanem át­dolgozott. Az értelmező jelző mondat­tani szempontból azonos ér­tékű az értelmezettel, ezért vesszőt kejl tenni közéjük: „Közben a tolvaj, egy hajós­legény kereket oldott” - A ha­jóslegény értelmezi mint sző­kébb fogalomkörű szó a tol­vaj sokkal tágabb fogalom­körű szót. A foglalkozást, minősítést, kitüntetést stb.-t megjelölő szó vagy kifejezés kettős nyelvtani szerepű lehet, még­pedig állítmány: Kocsis Ist­ván igazgató. Ilyenkor nincs előtte határozott névelő. Ha viszont van, akkor már értel­mezői szerepű, és vesszőt kell tenni eléje: Kocsis István, az igazgató ... Ez együttesen is csak az alany, s utána a köz­lendő gondolattartalom sze­rint folytatódik a mondat, például így: ... is megjelent az összejövetelen. Végül a megszólítást, mint a mondathoz szervetlenül kapcsolódó részt, szintén vesszővel választjuk el a mondattól: Gyerekek, nézzé­tek csak! - Nagyon vártalak már, édes fiam. - Tudod-e, Sándor, a kötelességedet? Rónai Béla UDN Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés március 7-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELE­ZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34. sz. A február 22-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Drágám lemerült az akkumulátor, de sajnos történt ennél nagyobb baj is.” Utal­ványt nyertek: Csákányi Tünde - Siklós, Gott- hár József - Mecseknádasd, Horváth Attiláné - Pécs, id. Kapocsi Józsefné - Pécs, Pintér György - Vásárosdombó. Az utalványokat postán küld­jük el. <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom