Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-04 / 62. szám

1997. március 4., kedd Háttér - Riport Dünántúli Napló 11 Rektorváltás egy pécsi egyetemen Dr. Tóth Józsefet, a Janus Pannonius Tudományegye­tem Természettudományi Karának dékánját választotta rektorrá a szenátus az elmúlt pénteki ülésén. A szavazáson harmincnégy voksot kapott a jelenlegi rektor tizenöt szava­zatával szemben.- Feltételezem, hogy az em­ber egy ilyen sorsdöntő válasz­tás előtt két tervezetet is készít az életpályáját illetően.-Valóban így történt. Mi­után 57 évesen reálisan felmér­tem a lehetőségeket, dékánként nem jelöltettem magam. Arra játszottam, hogy vagy kutatni fogok, hiszen rengeteg dolgom volna azon a területen is, vagy ha bejön, akkor négy évet min­denképpen arra szánok, hogy egy megszervezendő csapat élén megpróbáljam az egyetem dolgait a legjobb mederbe te­relni.-Addig is, úgy gondolom, furcsa szakasz következik az egyetem életében, hiszen a tény­leges kinevezés július elsejével történik meg.- Valóban, korán megtörtént a rektorválasztás, s addig is tel­jes jogkörrel Barakonyi Károly viszi az ügyeket. De természe­tes módon most már én is jelen vagyok, aki majd négy éven át vezetni fogja az egyetemet. Ez a béna kacsa állapota, kis átté­tellel kölcsönözve az Amerikai Egyesült Államok elnökválasz­tási procedúrájából. Minden­képpen próbatevő időszakról van szó, hiszen nagyon fontos a régi és a majdani rektor együttműködése. Nem illik olyan döntéseket hozni, ame­lyek túlnyúlnak azon az idő­szakaszon, ameddig ő a rektor, ugyanakkor a megválasztott rektornak sem illik nagyon ug­rálnia, mert még nem az. Ket­tőnk programjában a módszer­tani rész élesen szemben áll, a tartalmi rész kevésbé. Ezért számos súrló­dásra lehet számítani, de bízom benne, hogy ezeket a problémákat meg tudjuk majd oldani. A másik ér­dekessége ennek a sza­kasznak az, hogy ez idő alatt szeret­ném felállí­tani az új csa­patot. Még­hozzá úgy, hogy a renge­teg lehetséges variáns közül azokat az em­bereket kell kiválasztani, akik képesek úgy fölvállalni egy kar, érdek- csoport, réteg érdekeit, hogy azt jól artikulálva képviseljék, ugyanakkor kompromisszum­készek legyenek.- Nyilvánvaló, hogy ilyen át­alakítás személyi sérülések nél­kül nem megoldható.-Ez természetes. Van né­hány olyan ember, akik olyan mértékben vettek részt egy ko­rábbi irányzat túlzásaiban, hogy nem tudunk velük együtt dol­gozni.-A rektori pályázat egyik pontja említést tesz a korábbi vezetés gigantomán törekvésé­ről. Mik értendők ezen?-A „gigantomán” szó úgy tűnik eléggé érzékenyen érin­tette Barakonyi Károly rektor urat, mert azóta beszédeiben minduntalan idézte, ebből az következik, hogy gyaníthatóan talált. A stratégiai menedzs­mentből, mint szakterületről át­vett elméleti tételekről van szó, amelyek az egyetemre alkal­mazva furcsák, és nem állják meg a helyüket. Ilyen például, hogy a pécsi egyetem az ország harmadik egyeteme kell, hogy legyen az ezredfordulóra. Én erre azt tudom mondani, hogy már most is az első egyetem, ha Beremend felől jövünk. De en­nek így nincs értelme. Ugyanis a nagyság önmagában nem so­kat jelent.- Tehát nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos egy egyetem életében.-így van. Az, hogy hány hallgatója van az egyetemnek, önmagában semmit sem jelent. Valószínűleg létezik egy olyan nagyság, amit el kell érni, hogy racionálisabban működjék, de igazából az oktatás minősége, a kutatómunka színvonala az, amely rangsorolja.-Nem indultak visszafordít­hatatlan folyamatok? Hiszen az egyetem elkezdett növekedni. Beolvadt a műszaki főiskola, tárgyalások történtek a POTE- val az egyesülés érdekében.-Az orvosegyetemmel való fúzió csak egy lehetséges vari­áns, hiszen esetleg éppen négy- évenként változó irányú szelek fújhatnak. Az is elképzelhető tehát, hogy az egyetemegyesí­tések lekerülnek a napirendről. Mindkét esettel számolni kell. A valószínűbb változat azon­ban az, hogy a városi egyete­mek mégis létrejönnek. Az az attitűd, hogy egy felsőoktatási intézmény csatlakozik hoz­zánk, bizonyos esetekben el­várható, de az orvosegyetem esetében nem, hiszen ez kizáró­lag egyenrangú partnerek egye­sülésével képzelhető el, amely­nek az eredménye egy új egye­tem új szenátussal, új rektorral, új kiszolgáló szervezettel. Ez csak úgy jöhet létre, ha nyílt te­kintettel tárgyalunk egymással, és mindkét intézménynek elő­nyei származnak ebből.- Milyen mozgási lehetősége van egy rektornak ma Magyar- országon?- Érdekes jeldnség, hogy az országban mindenki a mozgás­tér hiányában szenved. A rektor mozgástere körülbelül akkora, amekkorát magának meg tud teremteni, bizonyos határok között természetesen. Addig van mozgástere, ameddig az egyetem javát szolgálja. Abban a pillanatban belépnek a fékek, mihelyt ettől eltérni látszik. Ugyanakkor nem szabad olyan dologba belemenni, amely in­korrekt vagy annak látszik. A mostaninál lényegesebben na­gyobb önállóságot szeretnék a karoknak adni, s az egyetemet a dékánok, mint választott kari vezetők együttesével szeretném vinni, növelve a szenátus sze­repét és a rektorhelyettesekét, akikkel, mint a rendelkezések végrehajtóival végeznénk az operatív munkát. Ez azt jelenti, hogy igazából a rektor első az egyenlők között. Ebből adódik: szándékosan lemondok arról, hogy a szavam döntsön bizo­nyos dolgokban. Tehát a harcot nekem is érvekkel kell megvív­nom. Ebből a szempontból so­kat segített a Barakonyi Károly által vitt három év, hiszen prob­lémák sokaságával találkozhat­tunk, melyek elkerülhetők let­tek volna. Egy dolog biztos, hogy lelassulhatnak a folyama­tok. Ugyanis az autoriter veze­tésnek megvan az a hihetetlen előnye, hogy gyors eredmények érhetők el. Erre a történelemből számos példa hozható.- De ez többnyire csak rövid távon működik.-Érdekes, hogy a kis tigri­sek Kelet-Ázsiában ugyancsak diktatúrában érték el sikereiket. De a sikerek bizonyos szintjén demokratizálódni kényszerül­nek. A lényeg az, hogy egy las­súbb, körülményesebb, de bi­zalmon alapuló,] az emberek pozitív attitűdjét mozgósító ve­zetés valószínűleg hosszabb tá­von nagyobb hatékony­ságú. Cseri László fő 10000 8000 6000 4000 2000 Nappali tagozatos Ebből nő Levelező tagozatos I­"P 1980-81 1990-91 Megyei székhelyű felsőoktatási intézmények hallgatói 3 5? ........a 1993-94 m 9 0 2 T z 1994-95 1995-96 Konyvkölcsönző iskolát! A tankönyv sokba kerül a szü­lőknek. Mégsem működik az a gyakorlat, hogy az idősebb diákok könyveit megörököl­nék az alsóbb évfolyamokra járók. Mi lenne azonban ak­kor, ha az iskola kölcsönözné diákjainak a tankönyveket? A tankönyveket többek között azért nem lehet évről évre át­adni a fiatalabb gyerekeknek, mert szétesnek. Másrészt általában olyan könyvekről van szó, ame­lyekbe írniuk kell a tanulók­nak, mert ott oldják meg a feladatokat. Az is akadály azonban, hogy évről évre javí­tott kiadások jelennek meg, melyekben az oldalszámozá­sok és a példákban szereplő adatok nem egyeznek meg az előző évivel. Ezen a helyzeten azonban lehetne változtatni, ha a fran­ciák példáját követnénk. Ott az iskolák tíz évre előre meg­veszik a könyveket, amiket kikölcsönöznek a diákoknak. A szülőknek csak akkor kell fizetni a könyvért, ha az meg­rongálódik, megsemmisül - tájékoztatta lapunkat Papp Zoltán, a pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központ I. számú Általános Iskolájának tanára. Ez a megoldás meg­változtatná a tankönyvkiadók viselkedését is, hiszen kényte­lenek lennének időtálló kiad­ványokat készíteni. Kérdés persze, hogy hon­nan lenne erre az iskoláknak pénzük. Erre a célra fel le­hetne talán használni azt az állami támogatást, amit min­den évben megadnak a tan­könyvvásárlásra. Ez tanulón­ként 900 forint volt az idén. Ez az összeg nem lenne elég, de ha egyszerre megkapnák a tíz évre szólót, azzal már le­hetne érdemben kezdeni va­lamit. Papp Zoltán iskolájában je­lenleg két részletben rendelik meg a könyveket, szeptem­berre és májusra, hogy a szü­lők könnyebben kifizethessék az árukat. Emellett olyan ol­vasókönyveket választanak, amelyekbe nem kell írniuk a diákoknak. Inkább megrende­lik hozzá a munkafüzetet. A Nevelési Központban pedig a tanév végére tankönyvbörzét terveznek, ahol a nyolcadiko sok eladhatják használt köny­veiket az alattuk járóknak. U. G. Pécsi bérlakás-cserebere az érdekek harmóniájával Nagy méretűért olcsóbb fenntartású kicsi „Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésé­nek jogi, igazgatási és ügy­rendi bizottsága, valamint szociális és foglalkoztatási bizottsága - együttesen: la­kásügyi bizottság - igényfel­mérés céljából váija azon bér­lők jelentkezését, akik ön- kormányzati tulajdonú össz­komfortos lakásban laknak, vállalják 1, vagy 1,5 szobás, komfortos, gázfűtéses ön- kormányzati bérlakásban való elhelyezésüket a jelenlegi bér­lakásuk visszaadása ellené­ben, és az értékkülönbözetre nem tartanak igényt.” Ilyen tartalmú felhívás je­lent meg nemrég Pécsett. A meghirdetett lakáscsere akció hátteréről dr. Kékes Ferenc, a közgyűlés jogi, igazgatási és ügyrendi bizottságának el­nöke a következőket mondja: -Érzékeltük azt a lakos­sági gondot, hogy idősek, il­letve egyedülállók nagy mé­retű összkomfortos bérlakást kénytelenek fenntartani, s ez többnyire meghaladja az anyagi erejüket. Ennek a problémának részbeni felol­dására a lakáskoncepció ke­retében és annak forrá­saiból Me­szesen elké­szült 14 va­donatúj kis­lakás. Ezek 46 m2-esek és mind föld­szintiek. Az akcióval azt szeretnénk elérni, hogy az érdekek harmóniája alapján jó minőségű, kevésbé költséges kislakások fenntar­tására vállalkozók adják oda az önkormányzatnak a laká­sukat, amelyeket nagycsalá­dos, lakással nem rendelke­zőknek kívánunk juttatni. Az üzletekből kialakított kislaká­sok egyébként előnyös helyen vannak: a Szeptember 6. tér és a meszesi iskola közötti ré­szen, üzletekhez, buszmegál­lóhoz, orvosi rendelőhöz, pa­tikához, postához közel. A lakáscserére jelentkezők a Vagyonkezelő és Hasznosító Iroda lakás és helyiséggazdál­kodási egységénél (Pécs, Kos­suth tér 1-3.) az e célra rend­szeresített formanyomtatvá­nyon március 15-ig nyújthat­ják be igényüket. D. I. ÁLHÍRcsatorna Metró épül Pécsett. A szűkös anyagi helyzetre való tekintettel a tervezett pécsi metrónak idén csak a kelet-nyugati vonala épül meg. A két végállomás - a Jókai tér és a Színház tér - között a Művészetek Házánál, a McDonald’s-nál és a Hotel Palatínusnál létesítenek megállót. Az ellenzéki pártok lakossági igényekre hivatkozva nagyszabású tüntetést szerveznek a városháza előtt a megállók sűrítése érdekében. Sásd testvérkapcsolata. Sásd városa az Antarktiszon lévő amerikai kutatóállomással létesített testvérkapcsolatot. A rend­kívül előnyös szerződés értelmében a sásdi hústermelők lehető­séget kaptak, hogy valamennyi, általuk termelt húsárut az An- tarktiszra szállíthassák, melyet ott teljesen ingyen hűtenek az állomás kutatói. Cserébe a kutatók a húst elfogyaszthatják. A sásdiaknak csupán a szállítási költségeket kell kifizetniük. Briliánslakodalom Mohácson. A Mohácson élő Tóth Vendel és felesége, Szabó Viktória tegnap ünnepelte házasságkötésük négyszázhetvenegyedik évfordulóját. A jó egészségnek ör­vendő házaspár tudósítónknak elmesélte, hogy annak idején, mint fiatal házasok egy fa tetejéről nézték végig a mohácsi csa­tát. Úgy vélik, hogy a történelemkönyvekben nem hitelesen ír­ják le a csata lefolyását, mert emlékezetük szerint a magyarok győztek egyhangú pontozással. Cs. L. A dohányzás ellen a víz alatt Azok a gyerekek, akik hamaro­san a víz alá merülnek a Nevko uszodájában, nem is tudják, hogy - többek között - „előre leszoktatják” magukat a do­hányzásról. Bár most már van­nak közöttük rutinosak is, akik nem először találkoznak az úszómedence szélén. A Vízidi­liről van szó. A pécsi Egészséges Városért Alapítvány ötödik alkalommal rendezi meg, s ez a rendezvény a „Légy az egészséges rabja” egyik programja. Miután az alapítvány legnagyszabásúbb akciója az utóbbi években a dohányzás visszaszorítására irányult, joggal mondható: akik egészségesebben akarnak élni, azok - többek között - nem do­hányoznak. Az erre való neve­lést pedig legjobb már iskolás korban - sőt, előbb is - elkez­deni. Idén - március 8-án - hat pé­csi általános iskola csapatai vesznek részt a játékos és okos vetélkedőkkel tarkított dél­előtti rendez­vényen. Fü­tyülnek ők arra, nem is az ő gondjuk, hogy mindez sok pénzbe kerül. Az ötödik éve működő „Egészsé­ges városért” azonban jó vég­számokkal dicsekedhet - hal­lottuk De Blasio Antonio pro­jekt-menedzsertől (képünkön). A város alapítványa, amely egy WHO (Egészségügyi Világ- szervezet)-program pécsi vég­rehajtását segíti, eddig a műkö­désére 12 millió forintot fordí­tott. Ez az összeg azonban ah­hoz képest, hogy ez idő alatt több, az Európai Közösség által meghirdetett és országos pályá­zat révén közel 200 millió fo­rintot hozott, már nagyon is el­fogadható. A 200 millióból a dohányzásmentességet célzó akciósorozatra a Világbank 170 millió forintot biztosított. Az öt év alatt számos kül­földi partnerre tett szert az Egészséges Városért Alapít­vány, olyan programok végre­hajtásában, mint az AIDS-elle- nes kampányok, a már említett dohányzásellenesség, a sport népszerűsítése, vagy a városi egészségterv kidolgozása. Az alapítvány szervezésében a minap 40 idős korú ember utazott Magyarországból Kop­penhágába, a korosztály sport­napjára, közülük 20-an pécsiek voltak. Mondhatnánk: a kör be­zárult, mert ha a március 8-diki Vízidilin még csak kisdiákok ugranak is a medencébe, meg­jósolható, hogy néhány évtized múlva a bőség zavarával küsz­ködve nehéz lesz majd kiválo­gatni azt a húsz időskorút, akik a pécsieket képviselik majd egy nemzetközi sportnapon. A küzdelem tehát a dohány­zás ellen (is) a Nevko uszodá­jában kezdődik. A „küzdelem” kifejezés tulajdonképpen „idő előtti”. A medencében játékról lesz szó, ami azt célozza, hogy megelőzhető legyen az a küzde­lem, amelyet minden dohá­nyosnak meg kell vívnia, ha le szeretne szokni. M. A. 4 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom