Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)
1997-03-24 / 82. szám
1997. március 24., hétfő Háttér - Riport Dunántúli Napló 9 Merre tovább, diplomások? A nyelvtudás piaci termék A franciák nem beszélnek Kelet-Európáról, csak Kö- zép-Európáról. Számukra Magyarország sem marad le a térképről, s most, hogy hazánkban Franciaország a harmadik legnagyobb befektető, még fontosabb lett, hogy jó kapcsolatok épüljenek ki a két ország között. Ebben segít a fővárosi Francia Intézet mellett az öt vidéki Alliance Francaise Kulturális Egyesület, így a pécsi is, melynek elnöke, Tihanyi Ferenc nemrég egyedül képviselte a középeurópai régiót Párizsban, ahová a világ minden tájáról érkeztek a hasonló szervezetek elnökei, vezetői a társaság éves közgyűlésére. Az elnökök általában tanárok, professzorok, nálunk azonban úgy döntöttek, üzletembert próbálnak megnyerni erre a posztra. Tihanyi úr, aki a közeli napokig a Konzum rt. kereskedelmi igazgatója volt, s most visz- szatér a szállodaiparba, a gazdaság szereplőinek szemszögéből is figyelte a találkozón elhangzottakat.- Több, mint kétszáz résztvevő jelent meg közel száz országból - mondta el. -A fő téma a francia nyelv- oktatás volt. Kiderült, hogy a nyelvtudás is lehet piaci termék. Szó volt a távoktatás szerepéről, az akadémikusok pedig a francia nyelvről beszéltek. Példaértékű, ahogyan védik a nyelvüket a germán illetve az amerikai befolyástól. Mint üzletember, látom, milyen nagy akadály, ha az ember nem ismeri a partnere nyelvét. A francia különösen imádja, ha valaki az ő nyelvén szól hozzá. Nagyobb a bizalmuk azokhoz, akik beszélik a nyelvüket. Nem tudja persze, mindenki már a középiskolában kezdeni, mint Tihanyi úr. A pécsi Alliance Francaise éppen ezért a felnőtt nyelv- oktatást is szervez: most éppen az APEH dolgozóit tanítják franciára. Magyarország iránt nagyobb az érdeklődés, mióta Chirac elnök itt járt. A franciák nagyon érdeklődnek a testvérvárosi kapcsolatok iránt is. Tihanyi Ferenc párizsi útján beszélt többek között Pécsről, és a maga nemében egyedülálló Frankofon Hétről is. A párizsi találkozó rangját jelzi, hogy 16 elnököt, köztük a pécsit, fogadta a francia külügyminiszter is. H. I. Gy. A Baranya Megyei Munkaügyi Központ tavaly nyár végétől hónapról hónapra elkészíti a Baranyában állandó lakhellyel rendelkező álláskereső diplomások számítógépes nyilvántartását. Mint Czuczor Józseftől, a központ vezetőjétől megtudtuk, szeptemberre az eddigieknél részletesebb feldolgozás készül, amely egy-egy szakma, hivatás speciális helyzetét, problémáit is tükrözheti. A rendelkezésünkre bocsátott adatsorok nem adnak teljes képet a munkanélküli diplomások elhelyezkedési esélyeiről. 1996. augusztus 8-i, tehát tanévkezdet előtti állapotot rögzítenek, ezért e sorok írója ezt az adatsort és a februárit vetette össze - kiegészítve magánszámításaival. Az adatsor nem ad választ arra, hogy az álláskeresők közt mekkora a pályakezdők augusztusban még kimondottan magasnak becsülhető aránya, milyen szerepet játszik az állástalanok számának csökkenésében a fluktuáció stb. Azaz a statisztikai tények rögzítése csak óvatos következtetéseket enged meg. A toplista élén a pedagógusok Baranyában tavaly augusztusban 1072 regisztrált álláskereső diplomást tartott számon az iroda, számuk februárra látványosan a kétharmadára - 726- ra csökkent. Ez még csak azt jelenti, hogy 3 diplomás közül csak 1 tudott elhelyezkedni az őszi-téli hónapok folyamán. A negatív toplista élén 228 fővel a pedagógusok álltak. Közülük 112 volt az általános iskolai, 43 a középiskolai tanár, 58-an voltak óvónők, 10-en egyéb kategóriába tartoztak, és 5 korábban felsőfokú intézményben tanító szakember is akadt. A pedagógus végzettségűek közül mintegy 100-an találtak állást azóta - az arányokat tekintve a középiskolás tanárok és a speciális képesítésűek könnyebben, míg az óvónők és a felsőfokú intézményekben tanítók alig-alig tudtak elhelyezkedni. Megjegyzendő, hogy akkor a megyében mindössze 17 pedagógus állás kínálkozott. Rendkívül nagy szórással ösz- szesen csak 66 diplomás álláshelyről tudott a munkaügyi központ tavaly nyár végén. Az igények és várakozások eltérését is jelzi, hogy az álláskínálat azóta alig csökkent, noha külkereskedelmi szervezői és újabb gyengeáramú üzemmérnöki állások is megjelentek a listán. Pécsett 552-ről 392-re csökkent az állástalanok száma tavaszra. Februárra a 71-ből 48 általános iskolai tanár maradt állás nélkül, 32 középiskolai tanár közül már csak 8-an, míg a munkanélküli üzletkötők száma 30-ról 31-re, az építészmérnököké 16-ról 20-ra nőtt(!). Nem tudtak elhelyezkedni a vendéglátóipari üzletvezetők (9), az építőmérnökök (6), a könyvtárosok (5) és a szakképzett pszichológusok (3) sem. A pécsi adatok szerint vegetál az építőipar, nincs szükség termelésirányítókra, gépészmérnökökre. Jobbak az esélyei a gyengeáramú villamosmérnököknek, mint az erősáramúak- nak, s az elsők közt az állástalan közgazdászok, marketingközgazdászok, mezőgazdasági mérnökök, óvónők, humánpolitikusok száma feleződött meg azóta. Végezetül a jogászoknak a legkedvezőbbek az elhelyezkedési esélyei. Vidéken nem kell a mezőgazdász? A szigetvári (13), siklósi (9), sellyei (7), komlói (6), mohácsi (6) és a szentlőrinci (5) adatok tükrében úgy tűnik, vidéken nincs szükség a munka nélkül veszteglő mezőgazdasági mérnökökre, mezőgazdászokra. Természetesen ez jele az ágazat gyors és tragikus helyi összeomlásának is. Többségük nemhogy elhelyezkedni nem tud, de például Komlón emelkedett a számuk, ahogy emelkedett a szakképzett ápolóké is. Itt az állástalan óvónők, üzletkötők helyzete is kétséges. Komlón a diplomás állástalanok száma 140-ről mindössze 116-ra csökkent. Mohácson csak any- nyival kedvezőbb a helyzet, hogy ez a szám jelentősebben - 123-ról 86-ra - mérséklődött februárra, de ott is hoppon maradtak az óvónők, erdészeti szakemberek és a mezőgazda- sági mérnökök. Az adatokat ugyan nem vetettük össze azzal, hogy a helyi tudományegyetemek különféle karairól várhatóan hány pályakezdő diplomás kerül ki, de általánosítható tapaszalat, hogy az egyszakos, főként a humán karokon tanuló hallgatók elhelyezkedési esélyei a legrosszabbak. Ezt a Janus Pannonius Tudomány- egyetem Bölcsész Kari diákirodája is megerősítette, s nemcsak azért, mert vezetője, Ste- fanits Gábor filozófia szakos. Ebben persze, a munkáltató és az álláskereső kölcsönös információhiánya is szereÍ iet játszik, gy például kevéssé köztudott, a közlönyökben nem olvasható, hogy ma a nagyvállalkozások is kínálnak munkát „humán” - néha nem is csak nyelvszakos - pályakezdőknek. De ez már egy újabb cikk témája lehetne. B.R. Egyetemi polgárként még könnyen bolondozhatnak, de pár év múlva... fotó: Tóth Hodnik Ildikó jegyzete Mobilok, pukkasztásból Ma, amikor Magyarországon 470 ezer mobiltelefon-tulajdonos van, talán érdekes lehet az a hír, mely a világ másik feléből, Dél-Amerikából érkezett. Chilében ugyanis kiderült, hogy a telefonálók harmada nem igazi készüléket szorít a füléhez, hanem műanyagból vagy éppen fából készültet. Az egészre először akkor derült fény, amikor Santiago egy elegáns villanegyedében két rendőr 49 autóst megállított azért, mert vezetés közben telefonáltak. Kiderült, hogy közülük több, mint tíz áltelefonba beszélt. Annyi biztos, ez már igazán nagy ötlet. Mit nekünk tarifa- emelés, PIN-kód vagy hangpostafiók! Szinte látom magam előtt az ügyes kezű fröccsöntő kisiparosokat, akik élethű másolatokkal árasztják el a piacot, vagy a munka nélküli népi fafaragót, aki puhafából nagyolja sorozatban a mobilokat. Persze, a leleményes magyar elme úgyis túlszárnyalná az Andok-melléki felfedezést. Először csak a kedves hazai fák kerülnének sorra, azután már az értékesebb cseresznye, s később a skandináv fenyő, esetleg az ében. Felvirágozna a trópusi vadászoknak is, akik a felsőbb vevőkör számára egyenest Elefántcsontpartról hoznák az agyart, hírközlési célokra. Aki azt hiszi, túlzásokba esem, téved. Egy felmérésből kiderült, hogy a maroktelefont használók jó része akkor is az aránylag drága készüléket veszi igénybe, ha mellette ott a régi, olcsóbb telefon. Hogy miért? Mert az elérhetőség, a naprakészség, a mozgékonyság, a keresettség látszatát ma a mobil kelti. Úgyhogy a chilei előkelőségeknek mégis igazuk lehet, és tényleg elég a siker érzetéhez, ha a szomszéd megpillantja őket, amint - egy telefonnak látszó tárggyal - belépnek a bankjukba a pénzükért. Természetről természetben 1997 áprilisában az Országos Erdészeti Egyesülés és Németország Eszakrajna- Westfalia tartománya erdészeti tanácsosának szervezésében Pécsett, a Mecseki Erdészeti Rt. árpádtetői igazgatóságán működő természetismereti központjában rendezik meg a II. Magyar Erdőpedagógiai Szemináriumot. A Természetismereti Központ erdei iskolája csaknem pontosan egy éve 1996. márciusától fogadja a diákokat. Mégpedig a tavaszi és őszi félév során 29 általános iskola összesen több mint 2100 tanulója vett részt az 1-3 napos környezeti nevelési programokon. Az itt elsajátítandó ismeretanyag az általános iskolai tantervre épül, s lényegében arra ad lehetőséget, hogy a gyerekek a természetben tanuljanak a természetről. Adorján Rita (képünkön), az erdei iskola vezetője elmondta, programjukat saját tapasztalataik, hazai és külföldi konferenciák témáinak ismeretében, tanulmányutak és továbbképzések alapján dolgozták ki, minden korcsoportnak, minden évszakra külön. Érinti a Mecsek földrajzát, növény- és állatvilágát, a természetvédelmet, a természetszerű erdőgazdálkodást, gyógynövényismeretet, számos gyakorlati foglalkozás mellett. A program jó része terepi kirándulást jelent, de a természetismereti központnak két nagyszerűen felszerelt oktatóterme is van Árpádtetőn. Miután az érdeklődés szó szerint óriási, idén már a nyári hetekre is szerveznek táborokat, ahova nem csak baranyai, de az ország más vidékeiről érkező diákokat is várnak. Nem csak iskolások, de pedagógusaik is részt vesznek a továbbképzésben, illetve a programokat a JPTE mérnöktanár és biológiai-földrajz szakos hallgatói is látogatják, az egyetemi képzés részeként. Az április 1-én kezdődő ötnapos szeminárium részvevői is jobbára a terepen töltik majd a rendezvény öt napját. Ez mellett megismerkednek a Mecseki Erdészeti Rt. munkájával, a Duna-Dráva Nemzeti Parkkal, gyakorlati foglalkozásokon vesznek részt az erdőben és természetesen előadásokat is meghallgatnak. Mészáros A. A „Al-vízügyesek” kopogtatnak Mintha már örök probléma lenne: milyen módon fizessék fogyasztásukat a Pécsi Vízmű Rt. olyan ügyfelei, akik többlakásos épületben laknak. Nem csak az érintett pécsieknek, de a szolgáltatónak is visszatérő gondja az elszámolás ezeken a helyeken. Az elszámolás alapja - egy 1995-ös kormányrendelet értelmében - a főmérő, a mellékvízmérők csak a többlakásos épületben élők közötti költségmegosztást szolgálják. Az előbbi és az utóbbiak ösz- szesített adatai között azonban az esetek nagy részében különbség van.'Ki fizesse? Hiányzik a mérő A különbözet oka egyébként részint abban keresendő, hogy nem sikerül mindig egy időben leolvasni az órákat, másrészt a műszerek érzékenysége eltér egymástól. Pécsett több mint 3000 olyan ügyfele van a részvénytársaságnak, ahol pontos fogyasztást tartalmazó számla kiállítását szolgáló mellékvíz- mérő nincsen felszerelve. (Felszerelték már 27 000 lakásban.) Hiányuk miatt az egy lakásra jutó pontos fogyasztást nem lehet kimutatni. A lakók belügye Van azonban egy önkormányzati rendelet, amely különböző szempontokra figyelemmel kimondja, hogy a mérővel nem rendelkező lakásokban hány köbméteres vízfogyasztást kell átalánydíjban elszámolni. Ezt azonban nem mindegyik közös képviselő alkalmazza, van, aki a bekötési vízmérőn maradó különbözetet az átalányos fogyasztók között osztja fel. Bár a jogszabályok lehetőséget adnának arra, hogy csak a bekötési mérőóra alapján állítsa ki a cég a számlát, a költségek megosztását már a lakók „belügyének” hagyva, ám ezt a szolgáltató sem tartja mindkét fél számára megnyugtató eljárásnak. Mindezek arra sürgetik a Pécsi Vízmű szakembereit, hogy változtassanak a vízdíjelszámolás rendszerén. Szűcs Gyula adminisztratív igazgató (képünkön) vezetésével már működik az a team-jük, amelyik feladata ennek kidolgozása. Szakaszosan dolgoznak, rendszeresen konzultálnak a közös képviselőkkel. A közelmúltban levélben kérték a város ön- kormányzatát, hogy vállalja el a védnökséget egy olyan ke- rekasztal-beszélgetés felett, amelynek célja: minden érintettel közös nevezőre jutva alakítsák ki az új vízdíjelszá- molási rendszert. A cél a közös hang Az első ilyen megbeszélés február végén lesz, az önkormányzat képviselőjén túl ott lesz a fogyasztók érdekvédelmi szervezete, a lakásszövetkezetek megyei szervezete, a közös képviselők, a Közüzemi Rt. és természetesen a Vízmű is. Fogyasztás szerint A szolgáltatónak a bekötési vízmérő elszámolási alapként hagyása mellett - bizonyos feltételek teljesülése esetén - a lakásonkénti számlakészítés lenne a megnyugtató megoldás. Ennek az új rendszernek az előnye, hogy a fogyasztók pontosan figyelemmel tudják kísérni, mennyi vizet használtak el, s ennek alapján fizetnek. Vagyis megnyugtató számlákat kapnak, a Vízmű pedig kevesebb reklamációra számíthat. A bekötési vízmérőn maradó különbözet az épület közös költségéből kerülne kifizetésre. Az egész városban egycsapásra bevezetni az új elszámolási rendszert természetesen nem lehet, de - mondja Szűcs Gyula - az érintettek első köre hamarosan találkozhat az új díjelszámolási gyakorlattal. Ugyancsak a vízszámlákhoz kötődik, bár közvetetten: újabban a város néhány utcájában „ál-óraleolvasók” csöngetnek. Csak igazolvánnyal! A Pécsi Vízmű Rt. leolvasói igazolvánnyal rendelkeznek, hasznos, ha az óratulajdonosok erről meggyőződnek, mielőtt a portájukra engednek bárkit, aki ilyen címen kéretőzik be. Pénzt a valódi leolvasók nem szednek, a csalók célja sem ez, hanem a ház „feltérképezése”. Ennek eredményeként utóbb azután valódi kárt okozhatnak - hívja fel ügyfelei figyelmét a Vízmű. Mészáros A.
