Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-22 / 80. szám

1997. március 22., szombat Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Csonkamindszent választ vár Az apró falu a háta mögé sö­pörte múltjának egy rossz em­lékét. A törökdúlás idején a mai település közelében lévő temp­loma tornyát lerombolták - in­nen a név: Csonkamindszent a jelen emberei azonban kész és teljes épületet akarnak. Egy községházát. Irdatlanul nagy vállalkozás egy alig 180 lakosú faluban. Amikor még az első válasz­tások idején falugyűlés volt, a közösség a megválasztandók elé két feladatot tűzött: egész­séges ivóvíz és községháza. A vezetékes víz harmadik éve üzemel, a település összes há­zába - 70 épület - bekötötték. A lakossági hozzájárulás por­tánként 30 000 forint lett volna, de még 1990-ben - hallgatva az önkormányzat tanácsára - befi­zettek 12 000-et, amelynek kamatai azután fedezték a to­vábbi 18 000-et.-Akkor még 33 százalékos volt a betéti kamat - bólogat kissé szomorkásán Ropoli László (képünkön) polgármes­ter. Van oka az elkeseredésre. Éppen a községháza miatt.- ígérete­ket, azt sokat kaptunk! Tud­tuk mi már azon a bizo­nyos falugyű­lésen, hogy az első ciklus minden pén­zét elviszi a vízberuházásunk. Amikor azonban 1995. augusztus 20-án leraktuk a községháza alapkö­vét, parlamenti képviselőnktől kifejezett biztatást kaptunk: majd ő segít a pénz előteremté­sében. Most ott tartunk, hogy nyögve-nyelve fizetünk, ami­kor éppen van miből megren­delni a következő munkát... Le a kalappal a csonkamind­szentiek előtt! Okosan tartalé­kolva több mint 9 millió forin­tot félreraktak, ebből tudták el­indítani az építkezést. Az itt élők akarnak. Egy boltot, presszót, ifjúsági klubot kis ol­vasószobával, nagytermet a la­A faluház építésén ismét dolgoznak az iparosok toldani. Pályáztak ’94-ben, a következő évben és tavaly is. A címzett a belügyminisztérium és a kultuszminisztérium volt. Innen remélték a 8 és fél millió forintot, ehhez ígérte biztos se­gítségét a választókörzet par­lamenti képviselője. Egy alka­lommal sem kaptak választ, egyik minisztériumból sem. Se elutasítót, se örömet hozót.- Nincs más lehetőségünk - mondja Ropoli László -, mint hogy saját magunkra támasz­kodva addig építgetjük a házat, amíg készen nem lesz ... Azt, hogy valaki belefárad­hat-e egy ilyen vállalkozásba, az, hogy a magukra hagyottság szülhet-e kiábrándultságot ol­csó tanácsokat osztogatókból, meg sem kell kérdezni a pol­gármestertől. Most - vidám hang ez! - zúg a malterkeverő. Dolgozik, igen szép munkát végezve, a sellyei O és R Kft. Tavaly ősszel még csak 50 százálékos készültség­ben volt az épület, félt a pol­gármester nagyon, mert nem voltak a helyükön az ablakok sem, sötéten ásítva várták a va-< kolatlan fal nyílásai a tél pusztí­tását. Januárban volt egymillió forintjuk, gyorsan rá is költöt­ték, idén további kettőt szánnak Csonkamindszent éves költségvetésének főbb kiadásai Bér 20% kodalmaknak, közös rendezvé­nyeknek, benne színpaddal, önkormányzati hivatalt. Mind­ezt - akkori számítások szerint - 21 és fél millió forintért. En­nek a falunak az éves költség- vetése 5-6 millió között mozog. Az említett 9,5 millió mellé céltámogatásból reméltek to­vábbi 8,5 milliót, azzal, hogy évente saját erőből ezt talán még hárommal is meg tudják arra, hogy a bolt, a presszó, a közlekedők és a vizesblokk őszre kész legyen. Utána jöhet csak a többi - utoljára a pol­gármesteri iroda.-Ezt mi nem értjük! - mondja Lesnyik László, a kép­viselőtestület fiatal tagja. - Csonkamindszent többszörösen hátrányos helyzetű. Ez nem a mi panaszunk, így szerepelünk a hivatalos közlönyben. És nem kaptunk semmit! Egy pályázati kiírást mutat. A Baranya me­gyei Területfejlesztési Tanács múlt év októberében jelezte: „A területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatást a he­lyi önkormányzatok vehetik igénybe a termelő infrastruktu­rális feltételekben meglévő te­rületi fejlettségi különbségek mérséklésére. Fejlesztési támo­gatást a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, illetve jelentős munkanélküliséggel sújtott térségek önkormányza­tai, tovább az infrastrukturális ellátottság szempontjából le­gelmaradottabb települések kaphatnak.” De hát milyen például a munkanélküliség a kis zsákte­lepülésen? 182 lakója közül 54 nyugdíjas, 40-en vannak 14 éves korúakig a gyerekek, he­ten kapnak gyes-t, 10 a munka- nélküliek, 18 az ellátatlanok száma, 36-nak van munkavi­szonya. Helybelinek helyben nincs állása, olyan iparosa, aki műhelyét Csonkamindszenten tartaná nyitva, egy sincs.- Amit csinálnak, az egy csoda! - mondja dr. Kurucsai Csaba, Baranya Megye Ön- kormányzatának alelnöke. - Ésszerű és racionális gondolat­ból indultak ki, s amit eddig el­értek, mindent saját maguknak köszönhetnek. Külön levélben jeleztem mindezt a pályázat kií­rójának. A kiíró az Európa Bizottság Phare és TACIS Demokrácia Programja volt. Kurucsai Csaba múlt év októberében hívta fel a lehetőségre a csonkamindszen­tiek figyelmét is, mert - mondja az alelnök - „minden lehetősé­get meg kell próbálni, s a cson­kamindszentieket ehhez hozzá is kell juttatni, mert hihetetlen erőfeszítéseket vállaltak a falu érdekében.” A pályázatukra a válasz talán április közepére várható. 11,5 millió forintot kértek, hogy a községházát be tudják fejezni. A gyerekek évente kétszer kapnak segélyt, 3 éves korig 6000, fölötte 14 éves korig 3000 forintot. A vízhálózatot az önkormányzat működteti. A köbmétere 130-140 forintba ke­rülne, 60-at fizetnek, a többit az önkormányzat állja. Amikor a kárpótlási földeket osztották, az azóta elhunyt idős Tóth Jenő azt mondta: „Az nem lehet, hogy egy falunak ne le­A cigánykérdésről - tudományosan A bajai Eötvös József Tanító­képző Főiskolán három napon át ciganológiai konferenciát tar­tanak. A tanácskozás résztvevői nem csupán szociálpolitikai, hanem néprajzi, pszichológiai és oktatási nézőpontból is gór­cső alá veszik a roma kérdést. A találkozó célja, hogy a ro- mológiával foglalkozó szak­emberek végre "közhírré tehes­sék" kutatási eredményeiket és munkájukat összehangolhassák az ország más táján tevékeny­kedő kollégáikkal. A rendezvényre 22 pályázó küldte el saját kutatáson ala­puló dolgozatát, amelyet egy- egy előadás keretében fog megosztani a jelenlévőkkel. A pályázatok többsége szocioló­giai, néprajzi, illetve neveléstu­FOTÓK: LÄUFER LÁSZLÓ gyen legelője! Adjon ki-ki a magáéból néhány aranykoro­nát, fedezetül.” így lett legelő, ahol nem is ezek az „aranyko­ronás gazdák” legeltetnek, minden esetre a csordás fize­tése a fűbérből kijön. Ilyen közösség Csonkamind­szent. A minisztériumoktól soha, a Phare-tól csak április­ban, de a megyei Területfejlesz­tési Tanácstól már múlt év őszén megkapták a választ. „Sajnálattal értesítem, hogy be­nyújtott pályázatukat a tanács nem részesítette támogatásban. Fejlesztési szándékát figye­lemre méltónak tartjuk.” Mészáros Attila Magyarul magyarán Szövegszerkesztés Akik a naponta tapasztalható nyelvi műveletlenséget és a nyomában járó sok hibát kár­hoztatják, gyakran emlegetik követelményként, hogy a mondatban legalább az alanyt és az állítmányt kellene he­lyesen alkalmazni. Elhangzó és leírt szövegek figyelme­sebb elemzése mindenkit meggyőzhet arról, hogy ez nem is mindig csekély köve­telmény. Egy újságíró például így adott hírt a légierő ünnepi eseményéről: „Egyenes sor­ban álltak a repülőgépek. Előttük a pilóták feszes vi- gyázzban. Orrukon vidáman ragyogott az acél propeller.” - A mondat mosolyra késztet bennünket. Az első mondat­ban a repülőgépek az alany, a másodikban pilóták. A har­madik mondat határozója, az orrukon az első pillanatban a pilóták birtokaként jut el a tu­datunkig. S mivel ez a képzet- társítás ellentmond a valóság­nak, meghökkenésünk neve­tésben oldódik fel. Hasonló hatást vált ki a kö­vetkező tudósítás is: „Pólyák Ferenc fafaragó művész dol­gozik. A héttérben a vacsorá­nak való birkapörkölt rotyog. Néha odamegy, megkóstolja, dicséri. Végre elkészül a mű, amit a talpára állítanak.” - Első olvasásra még a teljes szöveg ismeretében is bizony­talankodunk abban a tekintet­ben, hogy a mű mint alany micsoda voltaképpen. A szö­veg alapján elsőként a birka­pörköltre gondolunk, s csak utána helyesbítünk, s a művé­szi alkotás, a faragás foglalja el a helyét a gondolatmenet­ben, azon egyszerű oknál fogva, hogy a birkapörköltet nem szokták talpára állítani, legfeljebb a bográcsot, de azt meg nem kell, mert az amúgy is a talpán áll. Kosztolányi jut eszembe, aki megütközött a következő, általa olvasott rendőrségi hí­ren: „Ott feküdtek az ágyon az áldozatok és a gyilkosok már elmenekültek - „Eleinte azt hittem - írja nyelvművelő jegyzetében -, hogy az áldoza­tok a gyilkosokkal együtt fe­küdtek az ágyon.” - Azaz hogy a két alany, ún. halmo­zott mondatrész, nem pedig az és kötőszóval kezdődő tagmondat önálló, az előbbi­től független alanya. Az első értelmezést támogatja az és használata is, amely nem el­sősorban időbeli rákövetke- zést fejezi ki két mellérendelő kapcsolatos mondat között. Utána megfogalmazza a nagy költő és nyelvművész a meg­szívlelendő tanulságot: „Az olvasót egy másodpercig se szabad bizonytalanságban hagyunk. Az írás egyetlen ékessége a világosság. ” - Hozzátehetjük, hogy a be­szédé is. ‘ Rónai Béla dományi megközelítésben tár­gyalja a cigánykérdést. Bár a szervezők megfogalmazása szerint a tanácskozás kizárólag tudományos kérdésekkel, il­letve a romológiával össze­függő kutatási problémákkal hivatott foglalkozni, ennek el­lenére a szociálpolitika aktuális gondjai sem maradnak le a na­pirendről. Beküldendő a helyes megfejtés március 28-án (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELE­ZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34. sz. A megfejtők között összesen öt darab utalványt sorsolunk ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom