Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)
1997-03-22 / 80. szám
6 Dünántuli Napló Kultúra - Művelődés 1997. március 22., szombat Hírcsatorna A Frankofon Hét keretében ma és holnap a franciául tanuló gimnazisták színjátszó fesztiválján a pécsi Le- őwey Klára Gimnáziumban és a Fegyveres Erők Klubjának színháztermében zajlanak az előadások. Az eredményhirdetésre az utóbbi helyszínen március 23-án vasárnap 13 órakor kerül sor. Ma 10 órától a Káplán Parkban pétanque verseny kezdődik, mely 17 órakor a kupaátadással ér véget. (ly) A Pécsi Kamarazenekar, melynek karigazgatója Erdélyi Zoltán, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a hét végén a VII. Kamara- zenekari Találkozó és Kurzus résztvevője az Óbudai Társaskörben. A kamarazenekar Weiner, Mendelssohn, Bach és Vivaldi egy- egy darabját adja elő. A műsorban közreműködik Jan- zsó Ildikó gordonkaművész, a 11 esztendős - ugyancsak gordonkás - iff. Várdai István és dr. Kovács István énekművész, aki legutóbb egy grazi nemzetközi verseny győztese volt. (a) A medve című Csehov darabot játssza a Sipos Színpad március 24-én és 25-én este 8-kor a pécsi Művészetek Házában. Az egyfelvo- násos komédiát Füsti Molnár Éva színművész rendezte. A szereplők: Bukszár Márta operaénekes, Krum Adám színművész és Orsós József segédszínész. (ly) Kiállítások. A Közelítés Művészeti Egyesület galériájában a JPTE művészeti karának hallgatói állítanak ki március 28-áig. A pécsi, Mátyás király utcai kiállító- hely 10 és 18 óra között látogatható. A pécsi Nevelők Házában március 31-én 17 órakor Georg Krapp és Michael Rix alkotásaiból nyílik válogatás. A „Várakozók” sorozat keretében egy nagy- kanizsai amatőr festő munkáit mutatja be a Gyöngyszem Galéria a pécsi vasútállomás kultúrvárótermé- ben. Kovácsné Neményi Katalin képei április 3-áig láthatók. (ly) Balettvizsga. A pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatának végzőseinek gyakorlati képesítő vizsgája március 24- én 11 órakor lesz a Pécsi Nemzeti Színház baletttermében. A diákok öt tárgyból szerzett ismereteikről számolnak be. (ly) Ízelítő a pécsi Vasarely gyűjtemény anyagából FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Vasarely hazatért A héten eltemették a század egyik legnagyobb képzőművészét. Csaknem varázslót írtam, aki vizuális vegykonyhájában bámulatos geometriai térhatások „kikeverésére” volt képes, képes a lehetetlen bizonyítására; hogy a szikár vonalnak érzelmei vannak, s hogy egy közönséges négyzetnek is lüktető szíve van, amelyben ott kering a sokszínű, végtelenül gazdag világegyetem. Noha a Pécsről elszármazó, Bortnyik Sándornál tanuló Victor Vasarely művészete Párizsban teljesedik ki, Aix-en Pro- vance-ban alapítványt, Gordesban múzeumot létesít, s noha a porhüvelye nem honi temetőben nyugszik, ő magát magyarnak vallja, művészete pedig valamennyiünké - jobb szó híján: egyetemes. Mint Takács Gyula, a megyei tanács akkori elnökhelyettese elmondta, 1973-ban ajánlja fel művei egy részét szülővárosának. Döntés születik arról is, hogy az adományt a Káptalan utca 3.-ban, a szülőházában helyezik el és ott hozzák létre a Vasarely Múzeumot. Nálunk ezzel akkor még egy nehezen „tűrt” szellemet kellett kiengedni a palackból, amihez kellett Aczél György miniszterelnök-helyettes támogatása is. Takács Gyula nem a saját, hanem a művészetörténész Hárs Éva szerepét emeli ki ebben. Kettőjüket küldték ki a művészhez, hogy a múzeum létrehozását előkészítsék. 1974-ben érkeznek meg a művek, gazdag nemzetközi kortársi anyaggal együtt. Az új intézmény 1976 június 4-én nyitja kapuit. Akkor választják a művészt Pécs díszpolgárává. A Vasarely Múzeum a megye egyik leglátogatottabb múzeuma, megnyitása óta közel 1,5 millióan fordultak meg a falai közt. B. R. Egy bohém jazz-zongorista Chick Korea, Oscar Peterson, Schiff András, Yehudi Menuhin és John Gill. Tekintélyes lista, s ambi közös bennük, hogy mindannyian a Bösendor- fer hivatalos művészei. Közülük John Gill a héten érkezett hazánkba a Nemzetközi Bohém Ragtime & Jazz Fesztiválra, mi több, hétfőn 19 órakor Pécsett vendégszerepei az IH-ban. John Gill Ausztráliából jött, igaz, világhírnevét amerikai fellépéseinek köszönheti. Jazzzongoristaként azzal tűnik ki társai közül, hogy különleges technikai tudással kezeli hangszerét, s koncertjein többek a közönség által bekiabált kívánságszámokra azonnal rákezd, legfeljebb azt kérdezi meg, hogy milyen stílusban és hangnemben kérik a szerzeményt. John Gill úgynevezett stride (swinges ingabasszus) zongorista, s hogy ez mit jelent, az a hétfői pécsi koncerten derül ki igazán. Mészáros B. E. Kitüntetettek köszöntése A pécsi Művészetek Házában az elmúlt évek szokásainak megfelelően köszöntötték azokat a Baranya megyei művészeket, akik az elmúlt néhány hónapban kitüntetéseket kaptak alkotó, művészetet szervező munkájukért: erre a március 15-e utáni napok a legalkalmasabbak, hiszen ilyenkor adják ki az országos és megyei művészeti díjakat. A Művészetek Háza festett termében dr. Hargitai János, a Baranya Megyei Közgyűlés elnökhelyettese mondott üdvözlő szavakat. Kiemelte, hogy míg Baranya gazdasági tekintetben az ország hátrányos helyzetű megyéi közé tartozik, addig kulturális, művészeti szempontból őrzi vezető helyét. Molnár G. Judit, a Ház igazgatója köszöntőjében ehhez hozzátette, hogy - a korábbi évektől eltérően - az idén szinte minden művészeti ágban jutott kitüntetés pécsi, baranyai művésznek. A fogadáson résztvettek: Berták László költő (A Magyar Köztársaság Babérkoszorúját kapta), Colin Foster szobrász (Baranya Megye Művészeti Díja), Füsti Molnár Éva színművésznő (Jászai Mari Díj), Hárságyi Margit tv-szerkesztő (Baranya Megye Közszolgálatárét Díj), Kismányoky Károly, a Pécs Városi Televízió művészeti vezetője (A Művelődés Szolgálatáért Díj), Pinczehelyi Sándor grafikusművész (A Magyar Köz- társasági Érdemrend Kiskeresztje), Szkladányi Péter igazgató a Pécsi Szimfonikus Zenekar Képviseletében (Baranya Megye Művészeti Díja) és Uhrik Dóra balettművész (A Magyar Köz- társasági Érdemrend Középkeresztje). Ekkora súllyal más röpül „Nehezem tanultam meg, hogy pillanatnyi helyzetem meghatározása, a dolgokhoz és az emberekhez való viszonyom tisztázása legalább akkora tett, mintha száz évet előreszaladnék az időben. írja Berták László első önálló kötetének fülszövegében, amely 1972-ben jelent meg „Fák felvonulása ” címmel. Ennek a roppant feladatnak a súlyát - költőről lévén szó - a vállalás minősége, az érzelmek versekben mérhető fedezete adja. Az 1935-ben Vésén született Berták Lászlónak ez a „tette" mára életművé nőtt; főbb állomásait kilenc verseskötete, Vörösmartyról és Csokonairól írt életrajzi munkái, „Priusz” című önéletrajzi kötete és számos kitüntetés jelzik. József Attila-díj, 1989-ben Greaves-díj, amit az év legjobbnak ítélt verséért kap. Weöres Sándor-dij. S persze nem hiányzik a megye, a város felhajtása sem. Március 15-én a Parlamentben a Magyar Köztársaság Babérko- szorúja-díjjal is elismerték költői munkásságát. Hogyan lehetne csak jelzé- szerűen is összefoglalni ezt az utat Vésétől, ahol „úgy született a szó, ahogy a fű a kövek közül kinő", majd eljutni a 80-as évek elmélyülő, medita- tívabb költészetéig, s haladni még tovább, föllapozni az eddigi életmű záróköveinek egyikét, a „Három az ötödiken ” című szonettgyűjteményét, amelyben már a nyolc- szótagos, rímképletében is új bertóki szonettforma reprezentál ódik? S hogy lehet elmondani, hogy ez a meg- megtorpantott lüktetés nem a forma önkénye, hanem egy vívódó alkat, egy filozofikussá tisztuló költészet mondhatni kényszerű, bár mesterien szabott ruhája is? Berták László 1996-ban a Városi Könyvtár tudományos munkatársaként ment nyugdíjba, elkészítette Várkonyi Nándor, Bárdosi Németh János, Pákolitz István, Szederkényi Ervin és a Jelenkor, valamint Csorba Győző bibliográfiáját. Most a Jelenkor repertóriumán dolgozik. írói műhelye is csak látszólag csendes. Emléktöredékeket, jegyzeteket - az elmúlt másfél-két év termését szervezi kötetté. Talán „Dongó a szobában ” címmel kerül majd az olvasók kezébe. És újra verseket ír. B. R. A jegyzetekből kötet lehet FOTÓ: LÄUFER L. Prolongált jégkorszak Marge nyomra bukkan a hómezőn Futnak a képek A Coen-fivérek, Ethan és Joel tizenkét év alatt hat filmet készítettek. Ezek közül legismertebb a Hollywoodi lidércnyomás, amelyet a Roman Polanski által vezetett zsűri 1991-ben nagydíjjal jutalmazott Cannes- ban. Coenék érdeklődését a bűnügyi tematika vonzza leginkább, szinte minden alkotásukban fontos szerepet tölt be például az emberrablás motívuma. Filmjeiket groteszk látásmód jellemzi. Sokan a film noir megújítót látják bennük. Legújabb munkájuk, a Fargo, amelyet idén több Os- car-díjra is jelöltek, szülőföldjükön, Minnesotában játszódik. Szinte jégkorszaki miliőben. Az elénk táruló látvány: jeges utak, végtelen hómezők, palaszürke égbolt. A képeken feltűnően hiányzik a horizont. Nem lehet tudni, mit rejtenek a távlatok, továbbá azt sem, hol végződik a föld, s hol kezdődik az ég, és kezdődik-e valahol egyáltalán. A látvány azt sugallja, hogy a dermesztő hideg mindent áthat. Még az itt élő embereket is, akik ormótlan csizmáikban, vatelinnal kitömött kabátjaikban, fülvédős prémsapkáikkal olyanok, mintha a neandervölgyi barlangból bukkantak volna elő, s valamilyen módon átkerültek a huszadik századba. Ahol fösvény üzletemberek, pitiáner szélhámosok, együgyű feleségek, bamba prostituáltak és pszichopata bűnözők lettek belőlük. De akad még itt egy szadista indián is és egy betegesen hazudozó távol-keleti fazon. A figurák egytől egyig torzképek. A szereplőket az elbeszélő fölényesen lekezelő szemléletmóddal rajzolja ilyennek. S nem tudjuk, ezt pesszimizmusnak vagy önteltségnek minősítsük-e? A cselekmény egyszerű em- berrablási ügyként indul. Egy balfácán férj nyaka körül, kisszerű csalásai következtében, szorul a hurok, mire elraboltatja feleségét, hogy a gazdag apóstól kicsikart váltságdíjon majd megosztozzon a bűnözőkkel. Ebben a világban azonban természetesen mindenki „elszúrja” a szerepét, így hát véres rémdráma kerekedik az ügyből. Aminek következtében a film egyre inkább horrorrá alakul, miközben, zavarba ejtő módon, valójában abszurd komédiát látunk, helyenként egészen paro- disztikus mego dásokkal. Zavarunk csak növekszik, mikor észrevesszük, hogy a látásmód cinizmusba mártott iróniája kiteljed a nyomozást vezető rendőrnőre is (Marge szerepét Frances McDormand alakítja), aki, miután egy véletlen folytán elcsípi a társát éppen miszlikbe aprító főbűnöst, naiv tanmeseként értelmezi a történteket. Majd megkönnyebbülten bújik be bugyuta férje mellé a családi ágyba. Ott jó meleg van. Feszélyezettségünk ellenére is látunk kell azonban, hogy a Fargo kétségkívül kvalitásos film. Csak éppen nem könnyű megbarátkozni vele. És nem is biztos, hogy erre szükség lenne. Mert a rokonszenv és az elismerés nem mindig járnak Filmjegyzet együtt, sőt, olykor el el is válhatnak egymástól. Nagy Imre
