Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-15 / 73. szám

10 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. március 15., szombat Iskola, a Múzsáknak ajánlva Tehetség, tudás és szorgalom: nélkülözhetetlen fotó: Müller hírcsatorna Pécsiek a mesevetélke- dőn. Az országos meseve­télkedő döntője március 23- án lesz Budapesten a Petőfi Csarnokban. A játszónappal összekötött döntőre a bara­nyai verseny első helye­zettje, a pécsi Mezőszél ut­cai Általános Iskola „Del­fin” nevű csapata utazik. Az eseményre a Szivárvány Gyermekház különbuszt in­dít. A ház az út iránt érdek­lődő szülők és gyermekeik jelentkezését várja. Könyvbemutató. A Pan­nónia Könyvek Kiadó már­cius 19-én 18 óra 30-kor a Művészetek Háza „festett szobáiban” a kiadó új köte­tét, Várkonyi György művé­szettörténész Martinszky János mohácsi festőművész­ről szóló monográfiáját mu­tatja be. A szerzővel Pataki Gábor művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutató Intézetének igaz­gató-helyettese beszélget. Zenés beszélgetés. A Le­nau Ház vendége március 17-én 16 órakor Howard Williams, a Pécsi Szimfoni­kus Zenekar régi-új karmes­tere lesz. A zenés beszélge­tést a Tájak-Korok-Múzeu- mok Egyesület városi szer­vezete rendezte. Zágrábiak vendégjá­téka. A Pécsi Horváth Színházban március 20-án 18 óra 30-kor Milan Bego- vic „Bez Trecega” - „Hatá­rok nélkül” - című drámája kerül színre a zágrábi Teater Garage két művészének, Katja Zubcicnak és Zijad Gracicnak az előadásában. Előtte, 18 órakor, Dubravko Adamovic képzőművész munkáiból nyílik kiállítás. Emléktábla avatás. A Pé­csi Dalárdára emlékező Pé­csi Dalos Napok alkalmából március 23-án 9 óra 30-kor a neves zeneszerző és tanár, Horváth Mihály Hungária utcai szülőházán helyez el emléktáblát a Pécs-Baranyai Kórus -és Zenekari Szövet­ség. Beszédet mond dr. Vargha Dezső levéltáros, közreműködik a Liszt Fe­renc Zeneiskola kórusa. Tárlat akvarellekből. A pécsi Műhelygalériában március 22-én 11 órakor Kedves István akvarelljei- ből nyílik kiállítás, beveze­tőt mond Tasnádiné Rónaky Edit, a pécsi Művészeti Szakközépiskola nyugalma­zott igazgatója. Az alkotó Mohácson a Park utcai Álta­lános Iskola tanára. A most negyven éves pécsi Művészeti Szakközépiskola születésénél a zene bábásko­dott. Az 1957-ben létrejött gimnáziumban zenét tanultak a tehetséges diákok, a következő tanévtől már képző- és iparmű­vészeti képzés is folyik a falai közt. Létrejöttében a város polgá­rainak művészetszeretete ját­szott alapvető szerepet - állítja Fükéné Walter Mária, az in­tézmény két éve megválasztott igazgatója. Székhelye a Leő- wey Klára Gimnázium melletti épület volt bensőséges kis ud­varral, képzőművész műhely- lyel. Emléke, intimitása ma is felidéződik a több évtizede itt tanító művésztanárokban. A zeneoktatás számára akkoriban a Mátyás király utcában, a ze­neművészeti főiskolán béreltek termet. A maga nemében rendhagyó, 1974-től táncot is oktató intéz­mény országosan is a legelsők közé tartozott, és az elsők közt kristályosította ki mai, a mú­zsák testvériségét példázó pro­filját is. A fizika-kémia szakos igaz­gatónő nem titkolt lelkesedés­sel beszél kedves intézményé­Mit hozhat még újat a New York-i Broadway Musical a Hair-rel? - teszik fel a kérdést ismerőseim úton-útfélen, hi­szen a film a hippi korszak lá­zadásáról, a háborúellenes ma­gatartásról bejárta az egész vi­lágot. De vajon sikerült-e a da­rab megszületése óta (1968) ről. Azt mondja, hálás a sors­nak, hogy egy rövid kitérő után visszajött ide tanítani - „Itt ta­láltam meg a kémia-tanársá­gom lényegét!” -, mert a kerá­mia, a festékek alkalmazása, az ötvös-technikák a kémia tanítá­sában is sajátos megközelítés­módot fedeztettek fel vele. Készséggel sorolja az intéz­ményvezetőket - az iskolaala­pító Antal György karnagyot, akit Molnár Péter, Gelencsér Géza, majd a közelmúltban nyugdíjba ' vonult Tasnádiné Rónaky Edit követett a művé­szeti szakközépiskolává terebé­lyesedő intézmény élén. A tanárok közül csak néhá­nyat van helyünk említeni. A zenei tagozatot, ahol ma már zeneszerzést is tanítanak, Pa- láncz Tamás klarinétművész, a Mecsek Fúvósötös egyik kivá­lósága vezeti. A művészetiben végzett s ma ugyanitt oktat Kreka László kürtművész - egyik növendéke, Pál Ferenc tavaly novemberben lett orszá­gos első. Rézfúvós tanszakuk fejlődését fémjelzi, hogy az is­kola a most lezajlott I. Pécsi Trombitás Napok egyik rende­zője. Két volt növendéküket is várják a tavaszi hónapokban ­megtisztítani a földet az egyre jobban terjedő erőszaktól, sike­rült-e a szeretetnek, a tisztaság­nak elhallgattatni a fegyvere­ket? A film forgatókönyve annak idején a Rado-Ragini-McDer- mot szerzőhármas musicaljéből készült, mely a New York-i Jandó Jenő zongoraművész áp­rilisban mesterkurzust tart, Li­geti András májusban egy volt növendékekből szerveződő Broadway-n a filmnél jóval hosszabb változatban (3 órás a darab) aratott hatalmas sikert. Vélhetően Andy Cam (Berger), J. S. Russo (Claude) neve nem mond semmit azoknak akik megtekintették a filmet, azok­nak még kevésbé, akik a törté­netet sem ismerik. De, ha va­laki látta a Flashdance-t vagy a Mindhalálig zenét, azt bizonyo­san megérintette az az élő gé­pezet, ahogy egy musicalszín­pad együtt mozog. A Hair meg- tekintői ebbe a légkörbe csöp­penhetnek bele az április elsejei pécsi, városi sportcsamoki elő­adáson. A produkció egyébként Szlovákia és Lengyelország után érkezett hazánkba, s az 52 tagú stáb Budapesten és Nyír­egyházán már négy telt házas előadást tartott. Pécs után Deb­recen, Győr és Zalaegerszeg közönsége láthatja még az igen költséges darabot (egy fellépés 2,5 millió forintba kerül). A beatzene pécsi rajongói John Mayallt, a Uriah Heepet és több ismertebb bandát üdvö­zölhetett már a városban, s ebbe a sorba előkelő helyre kívánko­zik a mostam előadás. Hogy megéri-e mindezért 2990 forin­tot fejenként kifizetni? Nos, az tréfa nélkül, április elsején ki­derül. Mészáros B. E. szimfonikus zenekart vezényel majd az iskolában. Á képző- és iparművész ta­gozat doyenje, Erdős János, három és fél évtizedes munkás­sággal a háta mögött. A volt ta­nítványok közül ma már Mol­nár Tamás, Rigó István is az is­kola művésztanára, s Pócs Pé­tertől Uherkovich Ágnesig, Pinczehelyi Sándorig hosszan lehetne sorolni az egykor itt ta­nuló képzőművészeket is, ahogy ezt az évfordulóját ün­neplő iskola Pécsi Galériában megnyitott tárlata is tanúsítja. A tánc-tagozatról is csak annyit, hogy vezetője, a Liszt­díjas Uhrik Dóra most kapta meg a Köztársasági Érdemrend középkeresztjét; tanítványai közt találni a Magyar Operaház magántáncosát, Delbó Balázst és a más kiválóságokat is. 1995 óta modem táncot is oktatnak - tanára, Papp Tímea, a Rotter­dami Táncakadémián végzett. A pécsi önkormányzat de­cemberben ismét hitet tett a mellett, hogy a városnak, a ré­giónak szüksége van erre a ko­rántsem olcsó intézményre, amely ettől az évtől kezdődően már kiemelt fejkvótát kap, s ez­után is hű akar maradni elvé­hez, hogy tanítványait kizáró­lag a tehetségük és ne a szülők pénztárcája alapján válassza ki a jelentkezők közül. B. R. . Ady Endre A mosti március ■ Szeretett és dalolt márciusok Hervadt bokrétáját bedobom Űzetve és, hajh, már nem űzve. Ebbe, a ma minden beharapó, Rettenetes, fekete tűzbe S így üdvözöllek, mosti március. Sokszoroztam nagy emlékeidet, Álomjáró és csoda-hivő Szívvel tapostam sugarakban, Harcoltam az örömös Jövőt És most, miként te, úgy maradtam: Üszkös-bénán, szép mosti március. Mi lesz, ha a hívőség megszakad? S az emberek nagyon keserűn Néznek a márciusi napra? Zászlózott, híres, nagy céljait Az Ember gúnnyal megtagadja? Rettenetes a mosti március. Ejh, legyen a sugár mégis a Napé S tapossanak benne víg fiuk Olyan hittel, mint én tapostam S, óh Sors, hittetni tovább is akarj Vidámítóbb, más márciusban S én elbocsátlak, mosti március. Mennyit ér a Broadway Musical? Az Argentin Szivárvány Futnak a képek Intenzív beharangozás után megérkezett hozzánk az Evita, az év szuperprodukciója. Hat­vanmilliós költségvetés, vi­lágsztárok, népes statisztéria. S az eredmény? Vannak, akik úgy vélik, a film túlzottan eszményíti Éva Peron alakját, s jócskán elru­gaszkodik a históriai tényéktől. Mondják, hogy Evita valójában igen ellentmondásos személyi­ség volt, aki populista szóla­mokkal szerzett magának nép­szerűséget a kisemberek köré­ben, viszont nem nagyon tisz­telte a szellemi élet kiválósá­gait. Felróják neki például, hogy a nagy írót, Jorge Luis Borgest leváltotta a Buenos Ai- res-i könyvtár igazgatói poszt­járól, s hasznosabb feladattal bízta meg: kinevezte a barom­fiexport felügyelőjének, amit Borges természetesen nem fo­gadott el. Ellenben az is tény, hogy a nép „a nemzet anyjá­nak” tekintette, ő volt az Argen­tin Szivárvány, ahogy Juan Pe­ron nevezte, s már életében so­kan szentként tisztelték (meg­lehetősen viharos múltja elle­nére), halálakor pedig nemzeti gyászt rendeltek el. Szerintem azonban felesle­ges rágódni azon, hogy az Evita című film mennyiben felel meg a történelmi dokumentumok­nak. Alan Parker műve ugyanis nem az argentin históriát követi (miért is tenné, néni az a dolga), hanem Andrew Lloyd Webber és Tim Rice kvalitásos rock­operáját, ehhez azonban talán túlságosan is mereven ragasz­kodik. Szépen eléneklik a lib­rettót, az operatőr pedig kultu­ráltan, ám eredeti ötletek nélkül lefényképezi a zenemű jelene­teit, mintha a felvételekkel nem akarna egyebet, csupán illuszt­rálni a szépen áradó muzsikát. Ennek következtében a beállí­tások meglehetősen statikusak. A kamera szabad mozgását nyilvánvalóan az anakronizmu­soktól való óvakodás is magya­rázza, az egyik képen ennek el­lenére feltűnik a Budapest Bank emblémája, de ez nem kü­lönösebben zavaró, sőt, a ma­gyar nézők bizonyára plusz el­szórakoznak a budapesti forga­tási helyszínek „beazonosításá­val”. Egyébként nem nagyon értem, hogy a képek egy része miért ilyen sötét tónusú és fény­telen. A jelzett koncepció szigo­rúan korlátozza a színészek já­tékát is. Ezt leginkább a Peront alakító Jonathan Pryce miatt sajnálom (őt legutóbb a Car­rington férfi főszereplőjeként láthattuk), akiről így is sugár­zik, hogy jelentős művész, jól­lehet többnyire csupán Ma­donna kísértjeként kell visel­kednie. Antonio Banderas is jól játszik, sőt szépen énekel, ami azért fontos, mert a forradalmár Che figurája, Tim Rice kitűnő ötleteként, egyben a történet narrátora is, aki kritikus-ironi­kus kommentárokkal ellensú­lyozza a cselekmény szenti- mentalizmusát. Madonna film­színészi teljesítményeivel kap­csolatosan korábban komoly fenntartásaim voltak, most vi­szont el kell ismernem, hogy ezúttal mind énekével, mind pedig játékával hitelesen idézi meg Webber Evitáját. Ez aztán az érzelmes szu- pershow, jegyzi meg egy alka­FILMJEGYZET lommal a derék Che, részint némi szarkazmussal, részint pedig őszinte elismeréssel. Fe­jén találta a szöget. Nagy Imre 1 I K «

Next

/
Oldalképek
Tartalom