Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-15 / 73. szám

1997. március 15., szombat Március 15. DUnántúli Napló 7 M árcius 15. a szabad ma­gyar sajtó napja, de Pécs estében majdhogynem a sajtó születésnapja is. Az 1848-as közállapot és közhangulat nyi­tott teret az első pécsi újság in­dításához, amely a méltatlanul elfeledett Neuwirth Ernő Adolf nevéhez fűződik. A verőcei származású fiatalember három héttel a pesti forradalom után, április 5-én jelentette meg né­met nyelven a már elnevezé­sében is a sajtószabadságra utaló újságját: a Pressfreie Flugblätter-t. A lapnak kez­detben nemcsak felelős szer­kesztője, de tulajdonosa is volt. A lap május 12-től már új formában és Fünfkirchner Zei­tung címen jelent meg, s kez­deti sikerei arra indították We- idinger Alajos pécsi könyvke­reskedőt, hogy átvegye a lap Az első pécsi lapszerkesztő emberroncs lett a börtönben kiadását. Neuwirth Ernő Adolf megmarad felelős szerkesztő­nek és a „Szabadságért, népért, hazáért” mottó, ami újságjának címlapján szerepelt, számára nem volt üres frázis. Programjának azt az ígéretét is betartotta, hogy serényen tö­rekedni fog a nemzet nyelvén megjelenő lap életre hívására: Pécsi Tárogató címen magyar nyelvű mellékletet ragasztott a német nyelvű laphoz 1848. május 31-től. Am Pécsett csak néhány hónapig szerkeszthette újság­jait: Jellasics csapatai elől Pestre menekült 1848. szep­temberében. Amikor 1849. ja­nuárjában Windischgrätz el­foglalta Pestet, Neuwirth is az osztrák hatóság kezére került. A magyar forradalmat támo­gató újságíró tevékenysége miatt előbb halálra, majd ke­gyelemből 15 év várfogságra ítélték. Tíz évet töltött az ol- mützi vár börtönében, s abból is négyet magánzárkában. Csak 1859-ben szabadult em­berroncsként. Életének to­vábbi több, mint négy évtize­dét csendes elmebetegként Ve­rőcén, testvérbátyjánál töltötte a pécsiek által elfeledve. Ha netán Pécsett végre em­léktáblán kívánnák megörökí­teni Neuwirth Ernő Adolf ér­demeit, talán az Apáca utca 2- 4. vagy a Széchenyi tér 9. alatt a Munkaügyi Központ épület­része lenne a legalkalmasabb erre, mert ezen a telken volt az 1840-es években a hajdani lapkiadó, Weidinger Alajos könyvkereskedése és feltehe­tően nyomdagépe is ott műkö­dött. Ám gondok lennének az emléktáblára vésendő alapvető életrajzi adatokkal. Abba az Információba kapaszkodha­tunk, amit Bezerédy Győző helytörténész talált a Pécsi Napló 1903. december 20-i számában. A egyik hír arról szól, hogy Neuwirth Ernő Adolf, volt pécsi 48-as lap- szerkesztő, Kossuth eszméjé­nek terjesztője, „80 éves korá­ban, pénteken meghalt Verő­cén”. Dunai Imre A középnemesség önmagát korlátozta Nem sokat változott Magyarország gazdasági fejlettségének a nyugati országokhoz mért aránya az elmúlt másfél évszázad alatt. A túlnyomórészt mezőgazdaságból élő országban a radiká­lis nemesség vezetésével lebonyolított forradalom alatt hozott törvények viszont megnyitották az utat a modern gazdasági fej­lődés előtt Kaposi Zoltánnal, a Janus Pannonius Tudomány- egyetem gazdaságtörténészével a korszakról beszélgettünk. Magyar Lajos Nívódíj-A tizenkilencedik század közepén egyértelmű volt a füg­gőségünk a Habsburg-biroda- lomtól. Vonatkozott ez teljes mértékben a gazdaságra is?- Nem, mert ugyan igaz, hogy Magyarország nem ren­delkezett önállósággal a politi­kában, ám a gazdaságnak volt önálló mozgástere. A konkrét gazdasági folyamatok irányítá­sába nem szólt bele az udvar. A tizennyolcadik század végén a hazai gazdaság szinte teljes egészében a mezőgazdasági termelésre, feldolgozásra és el­osztásra épült. De míg a nyu­gati országrészre a fejlett nagy­birtokrendszer a jellemző, ad­dig az Alföldön, a keleti or­szágrészekben a termelési struktúra nagyon vegyes képet mutatott: a nagybirtoktól kezdve a kisparaszti gazdaságig szinte minden gazdasági egy­ség- előfordult. Vagyis a mai fejlettségi arány a Dunántúl és az Alföld között már akkor is jellemző volt.- A forradalom vezérkará­nak egy része - gondolok itt Batthyány Lajos kormányfőre, Kossuth Lajos pénzügyminisz­terre - széles látókörű, a gaz­dasághoz is jól értő politiku­sokból állt. Tisztán látták-e az ország helyzetét, a felzárkózás esélyeit?- Egyértelműen, hiszen a po­litikusok többsége a radikális középnemesség, a felvilágosult nagybirtokosok soraiból kerül­tek ki, jól ismerték a vidék helyzetét, s hogy ilyen körül­mények között mit lehet tenni és mit nem. A két hét alatt ho­Pécs főtere a 19. században zott 31 törvény közül szinte mindegyik valamilyen formá­ban kapcsolódott a gazdaság­hoz. Ezek közül is a legfonto­sabb volt a jobbágyfelszabadí­tás.- Annak ellenére, hogy a magyar paraszt földhöz jutott, szabadon gazdálkodhatott, nemigen lelkesedett a forrada­lomért.-Azért mert a jobbágyok fennkölt forradalmi érzületét elnyomta az anyagi helyzetük romlása. Gondoljunk csak bele: addig, amíg a nagybirtokosok­tól függtek, terményben kellett az adó nagy részét fizetni. Most viszont az állam keményen be­hajtotta a közterheket, amelyet pénzben kellett leróniuk, ugyanis a felduzzadt hadsereg fenntartása sokba került. A termény egy részét emiatt el kellett adni, a szállítás is pénzbe került. Ráadásul a ga­bona ára is meredeken zuhanni kezdett, hiszen ugrásszerűen megnövekedett a kínálat. A nagy- és középbirtokos réteg helyzete is romlott, hiszen a jobbágy-felszabadítással el­vesztették földjeik egy részét, no meg a munkaerőt is.- Ilyen körülmények között egyáltalán milyen rétegre tá­maszkodhatott a forradalom?- A felvilágosult középne­mességre. Igaz, nekik is veszte­ségeket okozott a forradalom, ám ez a réteg egy hosszútávú cél érdekében önmagát korlá­tozta. Ez a cél pedig nem volt más, mint a kor színvonalának megfelelő politikai, gazdasági fejlettség elérése.- Baranya gazdaságára mi volt a jellemző?-Erre a térségre Magyaror­szágon szinte egyedülállóan a nagybirtokrendszer volt a jel­lemző. Voltak fejletlen terüle­tek - mint például a dunai, a drávai ártéri területek, az Or­mánság jó része -, de Baranya egy része fejlett gazdasággal bírt. Ez érthető is, hiszen a Duna révén igen jó szállítási lehetőséggel, s aránylag jól ki­épített úthálózattal rendelkezett ez a vidék. Pécs már akkor is kiemelkedett a térség városai közül, 15 ezer lakossal, a kor át­lagos színvonalát meghaladó infrastruktúrával, szociális rendszerrel és iparral rendelke­zett.- Az akkori gazdaságpolitika elősegítette a modernizáció megvalósítását?-Teljes mértékben. Ezt már csak azért is elmondhatjuk, mert a forradalom bukása után- tovább éltek az akkor hozott törvények, s jórészt ezek alap­ján szerveződött meg a dualiz­mus gazdasági rendszere. Békéssy Gábor A kedvencek megmaradtak. A foci, a kosárlabda, a tenisz. Az előbbi kettőt ifjabb korá­ban igazolt sportolóként művelte, az utóbbit kedvte­lésből. Ma is ezek a liblingjei dr. Horváth Lászlónak, la­punk sportro­vata vezetőjé­nek. Akinek cikkei, tudósítá­sai egyaránt ol­vashatók orszá­gos lapokban és hallhatók a pé­csi rádióban. Közel húsz esz­tendeje dolgo­zik az újságírói pályán. Belekóstolt a belpoli­tikába, a bűnügyi riporter- ségbe is, de - mondja - egyér­telműen a sport fekszik neki. Pedig...-Érzékenyebbek lettek az utóbbi években a sportolók, az edzők. Könnyebb mosta­nában ellenséget szereznem - pénzről, néha sok pénzről van szó.- Komoly tényező a sport­sajtó?-Szerintem igen, az. Elő­Széles karimájú kalapjában mindenütt felbukkan a me­gyében. A Magyar Távirati Iroda cikázó tu­dósítója: Káplár László. Csak­nem két év­tizede újságíró.- Iglói Zol­tánt, az elődö­met tekintem a mesteremnek, aki a hír műfajá­ról mindent tu­dott. A megfe­lelő színvona­lon művelt pá­lyához érdeklő­dés, érzék kell, széles kapcso­latrendszer, s mindezt segíti az MTI rangja. Még egy fon­tos feltétel: olyan családi hát­tér, amely tudomásul veszi, hogy a készenlétünk 24 órára szól. Bármikor kocsiba kell­het szállnom. Van ennek per­sze hátránya: nem tudok egy korsó sörre sem leülni egy kollegiális, informális körrel.-Riportok, elemző írások, publicisztikák?- Volt módomban kipró­bálni, nem hiányoznak túlzot­tan. Nem az a típus vagyok, zetes hírveréssel a néző­számra hat, sportágakat fut­tathat fel. Ez hordozza magá­ban egyébként a felelősségét is.- Miért jársz sporttalálko­zókra „szolgála­ton kívül” is?-Azért, mert egy meccsen több információt lehet össze­szedni, mint húsz telefonnal. Igaz, hogy gya­korlatilag vala­mennyi hétvé­gém foglalt, de nekem szeren­csém van, tü­relmes a csalá­dom.- Szerinted milyen ma Pécs sportja ?-Nincs rá elegendő pénz, nincsenek megfelelő létesít­mények.- Mi a pálya köszöneté?- Engem a sportújságírás juttatott el Albániába, az USÁ-ba, a San Siroba, vagy a Feyenoord stadionjába. Ho­gyan kerülhettem volna kü­lönben el ilyen csodahe­lyekre? aki képes egy témában kuta­tómunkát végezni - időm sincs rá. Az MTI-tudósítót fo­lyamatosan so­dorják az újabb események.- És hordják magukban a le­maradás veszé­lyét.- Nekem ­mondjuk így - a Naphegyről kell ránéznem az or­szágra, azaz megfontolnom, hogy mi az, ami Pécsett, vagy Baranyában tör­ténik és érdekli a miskolci, a soproni, vagy a budapesti embert is. Van per­sze, amiről nem szabad lema­radni, például egy 30 milliós tűzről, máskor a rövid késés nem baj.-Baranya és Pécs jó for­rás?-Elfogultság nélkül mon­dom, Baranya az ország egyik legizgalmasabb megyéje. Specialitásai - természeti ér­tékei, társadalmi rétegzett­sége - rengeteg témát kínál­nak. M. A. M. A. Pécs város Sajtódíja „Megcselekedtük, amit megkövetelt a Haza” n Az 1848149-es szabadságharc résztvevőinek sírja a pécsi temetőben A sírok fölkutatásában nagy segítségünkre volt a Baranya Megyei Levéltár 1973-as év­könyve, amely az 1848/49-es forradalom és szabadságharc baranyai, pécsi eseményeit tár­gyalja, és ahol néhány részt­vevő szerepel. Ennek nyomán az azóta elhunyt helytörténész, Fetter Antal adott segítséget a sírok azonosításához, az ün­nepség kereteinek kialakításá­hoz. Az előbbire annál is in­kább szükségünk volt, mivel az itt nyugvó legmagasabb rangú honvédtiszt, Tallián Károly őr­nagy kriptáját addigra már ke­gyeletsértő kezek elhordták, így a sírt ismét védetté kellett nyilvánítanunk, és a mai for­máját kialakítanunk. A sírok kitisztításához nagy segítséget adott a pécsi helyőr­ség parancsnokság, a honvéd­kórház, de segítséget kaptunk középiskolásoktól is. Külön köszönet illeti a Temetkezési Vállalatot, annak műszaki igazgatóját, Árvái Andrást, ahonnan minden segítséget megkapunk munkánkhoz. Minden év március 15-ikén délelőtt 10 órakor az itt elteme­tett hősök előtt tisztelgünk, sorra járván a sírokat, lerójuk kegyeletünket az 1848/49-es szabadságharcban résztvett, és itt eltemetettek emléke előtt. Ezen tevékenységet a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület helytörténeti szak­osztálya fogja össze, a Pécsi Honvéd Helyőrségparancsnok­ság díszőrséget ad a síroknál, és Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatával, a megje­lent szervezetekkel, pártokkal, magánszemélyekkel együtt ko­szorúkkal, virágokkal rója le legyeletét. Az itt eltemetettek névsora bővül, egyre több résztvevőt ajánlanak figyel­münkbe. Jelenleg 11 résztve­vőt ismerünk, akik tíz sírban nyugszanak. Közülük Burg- hardt György esett el a pécsi összecsapások során, a többiek később hunytak el. Lássuk a ma ismert névsort (a név és a rövid tudnivalók után a nyug­helyét határozzuk meg): 1. Mesterffy Márton mérnök (1824-1867), 2. Dr. Kelemen Mihály honvéd törzsorvos (1798-1879) Nyugati fal sír­bolt, főkaputól északra 6. sír. 3. Jellachich Károly had­nagy (1833-1921) K. parcella, 24. sor. 2. sír. 3. Burghardt György (meg­halt Pécsett 1849. június 15- én) P. parcella, I. sor, 1. sír. 5. Taizs Mihály altiszt (1827-1899) I. parcella, sírbolt. 6. Ráth Mátyás hadnagy (1829-1913) G. parcella, 402. sír. 7. Lechner Antal főhadnagy (1831-1900) D. parcella, 14. sor, 62/a sír. 8. Tallián Károly őrnagy - IV. parcella, 4. sor, 1/b sír. 9. Hartl Ferenc hadnagy (1829-1901) IV. parcella, 14. sor. 16. sír. 10. Feszti Nándor ezredor- vos (1821-1885) Nyugati fal sírbolt, főkaputól délre 55. sír. 11. Nendtvich Károly utász­főhadnagy (1821-1890) Nyu­gati fal sírbolt, főkaputól délre 12. sír (képünkön). Dr. Vargha Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom